Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-29 / 124. szám
UJ KELET Interjú 1996. május 29., szerda 5 A kormánybiztos véleménye Nem minden evidens, ami annak látszik Még néhány nap, és vége a hónapnak. Bajor Tibor (MSZP) országgyűlési képviselő, a záhonyi különleges vállalkozási övezet ügyeinek kormánybiztosa egy hónapja azt nyilatkozta, hogy ebben a hónapban meg kellene születniük a szükséges határozatoknak, hogy a körzet a megvalósulás stádiumába lépjen. Megkérdeztük, nem aggódik-e? Palotai István telefoninterjúja — Nem. Egyáltalán nem aggódom. Úgy tűnik, minden megy a maga útján és közeledik a célhoz. — Ha jól tudom, két törvényre van még szükség... — Pontosabban égy kormányrendeletre és egy törvényre. A területfejlesztési törvény kimondja, hogy a vállalkozási övezetek létesítéséről kormányrendelet rendelkezik. Ezt a kormányrendelet-tervezetet kell benyújtani ebben a hónapban, ami azt jelenti, hogy ezután a tervezet „utazgatni” kezd a minisztériumok között. — Mégis, mennyi ideig? — Ezt nehéz előre megmondani. Volt már arra is példa, hogy egy hét alatt körbejárt, de olyan is előfordult, hogy három hónapot vett igénybe. — Gondolom, azért ennyi ideig nem tart, hiszen nyilván minisztériumi szinten is előkészítették a „terepet". — Hat tárca van bevonva, tehát túl sok változtatás nem várható. Persze már olyan is volt, hogy az a minisztérium huzakodott a legjobban, amelyiknek nincs is semmi köze a dologhoz... — Tehát egy kormány- rendelet kell. És még? — Egy törvény. A terület- fejlesztési törvényben az áll, hogy a gazdasági kedvezményeket törvénybe kell foglalni. A két anyagot (tehát a kormányrendelet és a törvény tervezetét) együttesen kell szétküldeni, hogy a minisztériumok véleményezés után a kormány asztalára tegyék. Ha véleményeltérés van, a kör újra indul... — Nem macerás ez egy cseppet? — De az, csak éppen ilyenek a demokratikus játékszabályok. —Huszonkilencedikén érkezik Kisvárdára a Gripen Európai Együttműködési Csoport. Előreláthatólag lesz valami szerepük a zár hőnyi övezetben? — Mindazonáltal, hogy ők most inkább olyan, már kész cégeket keresnek, akik azonnal be tudnának kapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe, értesüléseim szerint nagyon is érdekeltek a záhonyi övezet kérdésében. Ha nem is önálló ipari faluval, de részlétesítmények szintjén és beruházásfinanszírozási szinten bizonyosan. Nem véletlen, hogy pont Kisvárdára jönnek... — Mi a helyzet a közlekedési tranzitközponttal? Van Záhonynak esélye ebben is? — Ami eddig evidensnek látszott, egyáltalán nem biztos, hogy az. Át kéne gondolni, amit Záhony szerepéről gondoltunk, mert nem egészen biztos, hogy nekünk van igazunk... Tőből metszve ABA (Új Kelet) Sok családnak jelent bevételt a tüskementes feketeszeder termelése Vásárosna- mény vitkai kerületében. Ezen a tavaszon viszont egy nap alatt a remélt jövedelem helyett csak a várható kiadás maradt. — Az idén harminc mázsa is lett volna a négyszáz öl ültetvényemen — mutatott körbe birtokán Madár Károly vitkai gazdálkodó. — Tavaly ennek alig több mint felét szedtük le. A korábbi években nem volt probléma, mert a hideget elég jól tűri az egészséges cserje. Nem is a téli mínuszokkal volt baj, hanem az áprilisi havazással. Ezek ellenére mégis sokan dolgozgatunk az ültetvényben. Sokan vártunk az utolsó pillanatig, hátha a természet rendbe hozza, amit elrontott, de már egyértelmű a fagyáskár. Tőből kell most metszenünk, eltüzelni a száraz ágakat. Az öthektáros területen harminc családnak van művelési része, mindenki ugyanúgy kapál, permetez, mint máskor. Az idén csak ráfizetésünk lesz, de ezzel legalább megmentjük a következő évek jövedelmét. L\mm É✓. ■ *" s vV m ,* T ■ ^rVÜS [műt * % ■ Szép iskolákban színvonalas oktatás További csökkentés várható Súlyos gazdasági nehézségekkel küszködik Mátészalka. A város költségvetése 1996-ban már csak nehezen tudja fedezni a jelenlegi állapotában túlméretezett iskola- rendszer költségeit. Tavaly már látszott, racionalizálás nélkül nem tudják fenntartani az oktatási intézményeket, ezért az önkormányzat szakemberei kidolgoztak egy átalakítási tervet. Megindultak a találgatások, szárnyra kaptak ál- és igazi hírek iskolabezárásokról, elbo- csájtásokról, szinte már pánikhangulat alakult ki a lakosság körében. Dojcsák Tibor (Új Kelet)------------------------1------------En nek legjobb ellenszere a valóság kendőzetlen bemutatása, ami gyakran talán nem kevésbé ijesztő az álhíreknél, de legalább biztos és végleges jövőt tár elénk, amire felkészülhetünk. Dr. Szilágyi Dénestől, Mátészalka polgármesterétől kértünk tájékoztatást az alapfokú oktatási rendszer racionalizálásáról. — Az intézmény-átalakítás a struktúra megváltoztatását jelentette, ami Mátészalkán elsősorban az óvodákat és az alsófokú oktatási intézményeket érinti. Korábban volt általános iskoláink közül az újtelepen levő két intézményünket egy igazgatás alá vonjuk össze. A 4-es számú iskolából a diákok jelentős része a 6-os számú iskolában tanul tovább. A 4-es továbbra is üzemel, csak kisebb gyereklétszámmal. Az eltávozok helyén felszabaduló épületrészbe az újtelepi óvoda költözik át, ami eddig nagyon korszerűtlen körülmények között működött. A város közepén található Hősök terei általános iskola teljesen megszűnik mint iskola. A diákok és a pedagógusok nagy része az öt éve épített Széchenyi iskolába kerül, a többi gyerek pedig az ötös és hármas számú iskolákban folytatja tanulmányait, ott, ahová szüleik beíratják őket. A Rákóczi általános iskolában is jelentős átszervezések lesznek. A gyerekek egy része ott marad, mások az ötösbe kerülnek. Az ötösben minden évben kettő, a Rákócziban pedig egy matematika tagozatos osztály indítását tervezik. — Ezek szerint jóval több az iskola mint amennyit a gyereklétszám kíván. Korábban volt elég gyerek a helyekhez mérten? — Igen, mindössze egyetlen egy iskolánál látok egy kis stratégiai gondot, a Széchenyinél. Amikor ennek az építését 1988 körül elhatározták, már mutatkoztak jelei a gyermeklétszám csökkenésének. Lehetett ezt sejteni, de azt nem, hogy ilyen erős lesz a zuhanás. A rendelkezésünkre álló adatok szerint az elkövetkező négy—öt évben további drasztikus csökkenés várható, évente megközelítőleg két elsős osztállyal kevesebb indul. — Mi lesz az összevonásra, vagy megszűnésre ítélt iskolák egyéni programjaival, mint például a Rákóczi néptáncoktatásával, vagy a Hősök terei iskola olasz nyelv oktatásával? — Ezek olyan dolgok, amelyek hasznosak a város szempontjából, ezért viszik őket magukkal az új helyükre. Nem akarunk semmilyen megkezdett stúdiumot félbeszakítani! —A Rákóczi iskola felszabaduló épületrészével mi történik? — Egyelőre erre még nincs konkrét tervünk, de találunk neki funkciót. Nem akarjuk eladni, ez egy használható épület. Nem lehetetlen, hogy ha meg tudjuk oldani, akkor esetleg a korábbi hetes iskolát, a kisegítősöket fogjuk ide áthozni. Ennek azonban komoly technikai feltételei vannak, mert a csökkent képességű gyerekeket az egészségesekkel közös helyen tartani pedagógiailag is helytelen lenne. Ezenkívül arra is gondolnunk kell, hogy öt—hat év elteltével újra növekedhet a gyereklétszám, és helyre lesz szükségük! — A városban olyan szóbeszéd is szárnyra kapott, hogy a Rákóczira már meg is vannak a potenciális vevők! — Minden átalakítástól függetlenül már egy évvel ezelőtt megbeszéltük a Rákóczi igazgatójával, hogy az iskolaudvar Szalkay László úti utcafronti részét 30 méterrel leválasztjuk. Itt lakóházak és üzletsor épül, ami a városrendezési terv része. Vannak, akik érzelmi oldalról közelítik meg a kérdést, és ennek nyomán megindult egy ellenünk irányuló propaganda. A város lakossága szerencsére józan tudott maradni, a közvélemény fájó szívvel, de tudomásul vette, hogy változtatni kell! —A Hősök terei iskola épületét hogyan kívánják hasznosítani? — Ez az intézmény az első világháború emlékiskolája, ilyen minőségében egyetlen az országban. Ez az emlékiskola azonban nem az egész épület- együttes, hanem csak a Kölcsey térre nyíló régi épület. Ezt mi semmilyen körülmények között nem fogjuk eladni. Szeretnénk egy iskolamúzeumot berendezni ott, összedni a helyi oktatás emlékeit, és abban az épületben akarjuk még elhelyezni a gazdasági ellátók irodáját. Az iskola többi részét megpróbáljuk értékesíteni. A sok apró gazdasági intézmény túlságosan nagy költséget jelentett, ezért egy helyen, a Hősök terei iskolában akarunk egy közös gazdasági irodát felállítani. Az új intézmények, a közös igazgatás alá vont iskolák igazgatói székét újrapályáztatjuk. Természetesen a volt igazgatók is pályázhatnak a vezetői állásra, hiszen zömük alkalmas a feladat ellátására. —A felmérések szerint hány ember munkaviszonya szűnik meg a racionalizálás során? — Erről egészen pontos adataink vannak. Ezek szerint felmondással 48 pedagógus, 17 ügyviteli dolgozó, 37 egyéb munkakörben alkalmazott személy, korengedményes nyugdíjazással 15 pedagógus, 2 ügyviteli és 2 egyéb kategóriába sorolt dolgozó, nyugdíjjogosultsággal pedig 3 pedagógus és 2 ügyviteli dolgozó munkaviszonya szűnik meg. A pedagógusok egy része el tudott helyezkedni más iskolákban, az igazi nagy gondot viszont az egyéb kategóriába sorolt, fizikai dolgozók elhelyezkedése jelenti. Az igazgatók ezenfelül azt mondják, hogy lehetőségük volt minőségi szelekcióra is. — Említette, hogy az óvodai rendszert is érintette az átszervezés! — Az óvodákat egy igazgatási egység felügyelete alá helyeztük. Helyileg megszűnik az újtelepi óvoda, átmegy az újtelepi iskola felszabaduló részébe. Szintén megszűnik a Budai Nagy Antal utcai kis óvoda, a gyerekek a Balassiba, illetve az Alkotmány útiba kerülnek, ahogyan a szülők jónak látják. Ez az átszervezés egyszerűbb, mert nincsenek kötöttségek. — A középiskolák is számíthatnak változásokra? — Ott is van racionalizálás, de nem olyan mértékű mint az általános iskolákban, hiszen a legfontosabb kényszerítő erő, a gyermekhiány ott még nem jelentkezett. El fogja érni a középiskolákat is, de soha nem lesz olyan mértékű mint az alapfokon, mert a középiskolákba nem csak a városból jönnek tanulók. Ezzel együtt a középiskolákban is át kell újra tekinteni az osztálylétszámokat, a kötelező óraszámok és a túlóraszámok alapján, hogy hány pedagógust tudunk foglalkoztatni. — Mátészalka iskolaváros. Meg tudja, meg akarja őrizni ezt a profilját? — Iskolaváros volt, és az is lesz! Ez az egyetlen esélye, hogy a térségben megőrizze központi szerepét. Ha iskolavárosként elveszti a vonzerejét, akkor még súlyosabb helyzetbe kerülünk. Jelenleg is általános iskoláinkban 110 nem mátészalkai lakhelyű tanuló van! Előbb-utóbb a vidéki tan- intézményeket is utolérik a szorítások, és akkor meglehet hogy még több gyerek fog a városba jönni. Versenyben vagyunk, mert ha nálunk nincsenek a szülőnek és gyereknek tetsző iskolai, kollégiumi körülmények, elmennek más városba! Színvonalas oktatásra van szükség, szép iskolákban. A kényszer rávitt bennünket az alsó fokban a racionalizálásra, de nem szabad mindenütt „ösz- szehúzódni”. Már felújítottuk a mezőgazdasági szakközépiskolát, részben a gépészetet is, és igyekszünk mindkettőt jobban felszerelni. Mátészalka jelentős foglalkoztatási központ. Most munkanélküliség van, de valamikor újra igény lesz képzett munkaerőre. Ha nem lesz, hoznak máshonnan. Tanítás szívből Kozma Ibolya (Új Kelet) Ötnapos iskolamenedzselési tréningen vettek részt az elmúlt héten megyei oktatási intézményvezetők Nyíregyházán, a megyei pedagógiai intézetben. A tréninget két holland pedagógiai szakember, Nicolet Faber és George Kriek vezette. A résztvevőket a tréningen szerzett tapasztalataikról kérdeztük. — Olyan ismereteket szereztünk, melyeket jól tudunk hasznosítani az iskolai vezetésben — mondta Gyarmati Edit, a csengeri Petőfi Sándor Általános Iskola tanára. — Természetesen, mint minden oktatási intézmény, mi is anyagi problémákkal küzdünk. A tréningen megértettük, hogyan lehet olyan belső tartalékokat feltárni, amellyekkel a pénzhiányt is kompenzálni lehet. — Nem csak elméleti tudást szereztünk — folytatta Vincze Zoltán csengeri iskolaigazgató -—, problémákat, helyzeteket teremtettünk és oldottunk meg a gyakorlatban. Eljátszottuk óralátogatások alkalmával, hogyan elemzi a látottakat az iskolaigazgató vagy a szaktanácsadó. Arról is beszélgettünk, milyen a jó vezető. — Egy jóléti államban már bevált módszereket, lehetőségeket ismertünk meg — mondta Marczinkó István, a kisvárdai 111. Számú Szakközép- és Szakmunkás- képző Iskola igazgatóhelyettese. — Nálunk idő kell a változtatásra, megvalósításra. Ha ez sikerül, akkor is folyamatos ellenőrzés szükséges. — Természetesen ez idő alatt mi is sokat tanultunk — szólt közbe George Kriek tréningvezető. — Meglepett bennünket, hogy az itt lévő tanárokból az alulfizetés ellenére sem veszett ki a tanítás és a tanulás szeretete, az újítani akarás és az iskola- fejlesztés iránti igény. Közös beszélgetéseink alkalmával összehasonlítottuk a holland és a magyar iskolarendszert. Eszerint Magyarországon jobb a kulturális képzés, mint Hollandiában. Szélesebb műveltségi területet tanítanak a diákoknak, nagyobb intézmények vannak, amelyekbe sok gyerek jár, és több pedagógus tanít, mint nálunk. Hollandiában a teljesítmény szempontjából az egyéniség érvényesül, míg itt a tanulás által szerzett papír értékét tartják fontosnak. — A tréningen a belső tartalék fontosságát emeltük ki — folytatta Nicolet Faber. — Fontos, hogy az iskola vezetője engedje kibontakozni a tanárok egyéniségét, ötleteik megvalósítását. Jó kollektívát csak úgy lehet létrehozni, ha mindenki látja elképzeléseinek, vágyainak létrehozását. Ezáltal teremtődnek új célok, amelyek éltetik az embereket. Pénzzel, fizetéssel nem tudunk és tartósan nem is lehet motiválni, de egy jó tanári kar mindenre képes, ha felelősséget érez az iskola és a gyerekek iránt.
