Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-28 / 123. szám
$ 1996. május 28., kedd I Egészségünk UJ KELET Legális drogfogyasztásban az élen járunk A szenvedélybetegek kezelésével foglalkozó szakemberek szerint ahhoz, hogy egy hatékony stratégia és prevenciós program összeálljon, korszerű információs adatbázis szükséges. Hazánkban ma három lehetséges csatornán keresztül jutnak el a hírek az érintettekhez. Or. Pénzes Mariann Az országos adatgyűjtési programon keresztül, amely az egészségügyi intézmények adatait rendszerezi. Ez alapján Magyarországon körülbelül 2800—3000 drogfüggőt kezelnek kábítószerrel kapcsolatos probléma miatt egészségügyi intézményekben. A második információs csatorna a rendőrség, a harmadik pedig a kérdőíves felmérések... — Ezek vonatkozhatnak a teljes lakosságra, háziorvosokra és bizonyos lakossági csoportokra, de elsősorban a középiskolás fiatalokat szoktuk megkérdezni — magyarázza dr. Pénzes Mariann, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Hivatal egészségnevelési csoportjának főorvosnője. — Ilyen típusú vizsgálatunk volt 1993-ban Kisvárda, Mátészalka és Nyíregyháza vonzáskörzetében, majd 1996-ban Újfehértó és Nagykálló középiskoláiban. A két felmérés eredményeit és az országos adatokat összehasonlítva igen érdekes és tanulságos következtetéseket vonhatunk le. 1993-ban, a kérdőívek kitöltését megelőzően á megkérdezett fiatalok 12—13 százaléka fogyasztott bevallása szerint legalább egyszer valamilyen legális vagy illegális drogot. Az országos értékeket nézve legális drogfogyasztásban (alkohol, cigaretta) megyénk messze meghaladja az átlagot, illegális drog tekintetében viszont jóval alatta maradunk. Hogy tényleg ilyen alacsony számban fogyasztanak drogot a megyebeli fiatalok, vagy csak féltek őszintén válaszolni a kérdésekre, azt tovább kell vizsgálni. A feleletekből kitűnik, a gyerekek elfogadóbbak lettek, azaz kevésbé ítélik el a szerfogyasztást, a -kipróbálást, a rendszeres használatot, és hozzáférhetőbbnek találják a kábítószert. Mint mondják, bármit be lehet szerezni, a megfelelő helyeken. A válaszokból az is kiderül, hogy sokkal több családban van jelen valamilyen deviancia — öngyilkossági kísérletek, alkoholizmus, gyógyszerfüggőség stb. Mindez azt mutatja, sokkal nagyobb a veszélyeztetettség, jobban oda kell figyelni a fiatalokra. Mert bár bizonyos típusú szereket egyre többen fogyasztanak, még nem robbant ugrásszerűen a drogfogyasztás. Most van igazán értelme és óriási szerepe a megelőzésnek. Mi elkezdtünk az iskolákban egy személyiségfejlesztő prevenciós programot, de ezzel csak egy kis réteget ölelünk fel. Ezért kell kidolgozni egy komplex közösségen alapuló megelőzési programot, amelybe aktívan bekapcsolódik az önkormányzat, az egészségügy, az egyház és minden szervezet. Ha egyesíteni tudjuk a munkánkat, és nem külön-kü- lön dolgozunk, akkor lesz egy magasabb szintű, hatékony prevenció a megyében. —A rendőrséget kihagyta a felsorolásból. Velük milyen az ÁNTSZ kapcsolata? — Kiváló. Folyamatosan cseréljük az értesüléseinket, együtt járunk az iskolákba előadásokat tartani, és már többször felvetődött közös pályázás lehetősége is. — A felmérések szerint melyek a leggyakrabban fogyasztott szerek megyénkben? — Az általunk összeállított kérdőívbe nem kerültek bele az új típusú szerek — például az Extazy —, amelyek nemrég jelentek meg a drogpiacon, de máris nagyon sokan fogyasztják. Emellett elsősorban a marihuana, az LSD és az amfet- amin a kedvelt, de többen a heroinra és a kokainra „esküsznek”. Országos tapasztalat, hogy az úgynevezett szipu- szerek újból előtérbe kerülnek. Szerencsére a megyében egyelőre nem jellemző. —Nyugtató és alkohol kombinációja? — Pontos adatunk nincs, de mind a nyugtatót, mind pedig az alkoholt fogyasztók száma óriási, és valószínűleg sok esetben társítják a két szert. HMMEM3B Sokakban él a vágy: szabadulni A Leo Amici Alapítvány komlói intézetében az országban egyedüliként színházterápiával gyógyítják a szenvedélybetegeket. A15 férőhelyes bentlakásos intézet 1991 októberében kezdte meg működését egy volt sporttelepen, de máris hallatlan népszerűségnek örvend a szenvedélybetegséggel küszködök körében. — A jelentkezés sokszoros, rengetegen szeretnének bekerülni — mondja Antal Gyula, az intézet egyik alapítója. — Ezt úgy próbáljuk áthidalni, hogy a jelentkezés sorrendjében felírjuk a leendő pácienseket egy várakozólistára, és üresedés esetén kiértesítjük az első helyen szereplőt. Persze gyakran előfordul, hogy addigra már egy másik intézménybe került az illető, vagy elállt a terápiás kezeléstől. — Hogyan működik az intézet? —Az alapításkor úgy gondoltuk, hogy a kórházakban nem lehet kigyógyulni a szenvedélybetegségből, és nem lehet talpra állni. A kórházakban ugyanis kötöttek a lehetőségek. Kiöt- löttük, hogy egy olyan intézményre van szükség, ahol másfél—két évig részt tudnak venni a kezelésben, mert csak így lehet érdemi munkát végezni. A legnehezebb az egészben a személyiségkorrekció. Az italozás vagy a drogozás a pozitív tulajdonságokat nagyon mélyre temeti, és hajmeresztő tulajdonságokat, szokásokat hoz a felszínre. Nekünk az a feladatunk, hogy elfelejtessük a rosszat, és előássuk, erősítsük a jót. Nem használunk gyógyszereket az elvonásra, és valójában nem is alakul ki az elvonás, vagy csak minimális mértékben. Ezt gyógyteákkal és nagyon szoros együtléttel érjük el. Az új emberekkel az első 3—4 kritikus napon, amikor jöhet a rosszul- lét és még idegen a környezet, mindig van valaki. Éjjel-nappal figyeljük és segítjük őket, fogjuk a kezüket és beszélünk hozzájuk, ha nem tudnak aludni. A páciensek elmondása szerint ez az, ami átsegíti őket a krízisen. — Kik foglalkoznak a betegekkel? Szakemberek, önkéntes segítők? — Olyan szakemberek, akik különböző európai és amerikai ilyen jellegű intézményekben töltöttek el hosz-szabb-rövi- debb időt, és elsajátították az ottani évtizedes tapasztalatokat. Emellett olyan segítőink is vannak, akik átélték már mindezt, és pontosan tudják, miről van szó. — Hány éves kortól fogadjátok a kezelésre szorulókat? —Az íratlan szabály úgy szól, hogy 18 és 40 év között bárki bekerülhet hozzánk, ha van elég kitartása, és elég erős az elhatározása. —Honnan lehet önökről információhoz jutni? — A kórházakban, ambulanciákon ismernek minket. A sajtó is sokat cikkez az intézetről, de a srácok elmondása szerint drogos körökben is teljed a hír rólunk. Sokukban él a vágy, hogy szabaduljanak ebből az abnormális helyzetből, s előbb vagy utóbb keresik a kiutat, a gyógyulás lehetőségét. Ők biztosan megtalálnak minket. — Úgy tudom, sokat járjátok az ország iskoláit, gyakran felléptek produkcióitokkal... — A prevenciót mi úgy képzeljük el, hogy többnyire a saját magunk által írt darabokat előadjuk a fiataloknak. Nemcsak iskolákban szerepelünk, hanem ifjúsági centrumokban és különböző rendezvényeken is. Darabjaink elsősorban az alkoholfo- ■ gyasztásiól és a drogozásról szólnak. Annak kálváriáját, a szenvedést és az iszonyatos kínokat mutatják be. Az előadással közvetlen kapcsolatot teremtünk a nézőkkel. Őszintén adjuk magunkat, s ennek hatására ledőlnek a gátak, a nézők rengeteg kérdéssel árasztanak el minket. S ha a kérdésekre adott válaszokkal csak egyetlen egy embert is meg tudunk menteni attól, hogy kipróbálja a kábítószert, már nem dolgozunk hiába... Szenvedélybetegségek A szenvedélybetegség olyan magatartásforma, amely akkor keletkezik, amikor valamilyen kémiai szer hatására bizonyos változások következnek be az ember szervezetében. A kémiai szerek nagyon sokfélék lehetnek. Hazánkban leggyakoribb a legális drognak számító alkohol és a nikotin, de egyre többen fogyasztanak illegális drognak számító különböző kábítószereket. — Mindhárommal intenzíven foglalkozni kell, mert hosszú távon olyan káros a szervezetre gyakorolt hatásuk, hogy veszélyeztetik a fogyasztó személyét — jelenti ki dr. Vágvölgyi János, a nagykállói Elme- és Ideggyógyintézet igazgatója. — Azt is szokták mondani a szerfogyasztókra, hogy krónikus öngyilkosok, mert a túlzott drogfogyasztás előbb vagy utóbb halálhoz vezet. A kábítószer-fogyasztóknál például a 33-as szabály érvényes, azaz 33 százalékuk meggyógyul, 33 százalékuk elvész valahol és 33 százalékuk meghal. A drog a fiatalkorúak betegsége, mert nem érik meg az idős kort. Aki megéri, az biztosan kigyógyult belőle. Az alkohol hosz- szabb távon fejti ki káros hatását, akár 8—10 vagy még ennél is több év eltelik a rendszeres italozás után, amikor kialakulnak azok a testi és lelki ártalmak, amelyek a beteg súlyos állapotát, gyakran halálát okozzák. A cigarettánál is hasonló a helyzet. A kátrány hosszú évtizedek múlva okoz tüdőrákot. A statisztikák is bizonyítják, hogy az éves halálozás egy- harmadáért valamilyen szenvedélybetegség vagy velejárója tehető felelőssé. Például több mint hétezer halál az ital okozta májzsugor következménye, a balesetek 16 százalékában az alkoholos befolyásoltság a bűnös, és az ön- gyilkosságok 10 százalékát valamilyen szer hatására követik el. A fiatalság körében dívó szipuzás is rendkívül veszélyes, mert amellett, hogy ká- bultságot okoz, tönkreteszi az agysejteket, és néhány év alatt súlyos elbutuláshoz vezet. Egészséget testben, lélekben Nemet mondani Az Egészséget testben, lélekben című személyiségfejlesztő, drog- és alkoholfogyasztást megelőző program országszerte egyre ismertebbé válik. Az óvodáskortól a középiskola végéig terjedő programot eredetileg Amerikából adoptáltuk, de a szakemberek többször módosították, átültették a hazai viszonylatokba. Ma már az ország minden részén működik a tervezet. — Öt éve foglalkozunk a program beillesztésével az iskolai gyakorlatba, s úgy tűnik, nagyon jól működik — meséli dr. Dévai Margit, a CHEF Alapítvány alapítója. — Lényege, hogy a drog- és az alkoholfogyasztás megelőzését nemcsak információra építjük — bár tudjuk, milyen fontos, de azt is, hogy önmagában nem elegendő —, hanem alkalmassá tesz- szük a gyerekek személyiségét arra, ne legyen szükségük a legális és illegális kábítószerekre. Programunk részeként foglalkozunk a gyerekek önismeretével, segítünk felfedezni pozitív tulajdonságaikat, hogyan bánjanak a negatív érzésekkel, miben tehetségesek, és hogyan tudják fejleszteni tehetségüket. Reális és pozitív énkép kialakítására törekszünk. Megtanítjuk őket arra, hogyan tudnak változni, alakulni, fejlődni. Emellett nagy hangsúlyt fektetünk a stresszhelyzetek kezelésére is. Miután megvédeni senkit sem tudunk a stressztől, arra igyekszünk megtanítani őket, hogyan gondolkodjanak és cselekedjenek a kritikus helyzetekben, hogy ne kerüljenek érzelmi válságba. Legalább ekkora gondot fordítunk arra, hogyan kell dönteni. Ha megtanulunk jól dönteni, időt, energiát és szorongást takarítunk meg. Ugyanis ha nem jól döntünk, újra kell kezdeni mindent. A döntési helyzetek fontosságának felismerésével foglalkozunk, és azzal, hogy az egyes döntéseknél mi az, ami mellette, mi az, ami ellene szól, és müyen következményei lehetnek hosz- szabb vagy rövidebb távon. Programunk legfontosabb réDr. Dévai Margit sze, hogy megtanítjuk a gyerekeket nemet mondani. Vagyis minden olyan helyzetből, amikor probléma lehet úgy kijönni, hogy ne veszítsék el a barátaikat, de ők maguk se sérüljenek sem lelkileg, sem pedig testileg. Ezt a legnehezebb megvalósítani, mert a gyerekek nehezen mondanak nemet társaiknak. S mint tudjuk, a fiatalok sokszor hozzák egymást olyan helyzetbe, amiből könnyen baj származhat. Azonosítjuk azokat a helyzeteket, amik akkor következnek be, ha nem tudnak nemet mondani, s emiatt lehetnek balekok vagy áldozatok is. Úgy gondoljuk, a nemet mondás képessége minden ember számára nagyon fontos. — A program Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében is működik? — Néhány településen. Ezért nagyon fontos, hogy az új Nemzeti Alaptantervnek is szerves része a prevenció. Mi már kidolgoztuk a programunk NAT-hoz való illeszkedési pontjait. Módszereinket nagyszerűen bele lehet vonni a helyi tantervekbe is. Egyelőre két szálon tudjuk követni, hogy ki vesz részt a programunkban. Egyrészt azokon a nevelőkön keresztül, akik jelentkeznek továbbképző, felkészítő tanfolyamainkra, másrészt egyre többen veszik meg a módszereinket, tanmenetünket bemutató tankönyveket is. Az oldalt irta: Úri Mariann Fotók: Harascsák Annamária
