Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-04 / 104. szám
8 1996. május 4., szombat Vendéglátás UJ KELET Palotai István (Új Kelet) Millecentenárium, 1996. Hat évvel a második fel- szabadulás után. Menetkészen Európába, és roppant büszkén vallva: a fejlett Nyugat szerves része kívánunk lenni, vagy már azok is vagyunk. Határok átjárhatósága. Hagyományos magyar vendégszeretet. Csak az a kérdés, hogy mindezt a kül- földiek honnan fogják meg-tudni? Vendégvárás. Még csak nem is falusi turizmus, hanem megyeszékhelyi hotelek, panziók. Ahol megszállna Joe, Johann, Gertrud és Wolfgang..., ha el tudná mondani, hogy ott szeretne megszállni. De nem tudja. Nem azért, mert nincs megfelelő' „ infrastruktúra", hanem azért, mert nem tudjuk használni. A telefont. Illetve tudjuk, de csak magyarul, és ezt nem minden esetben biztos, hogy érti Wolfgang vagy Gertrud Frankfurtból. Sőt! Egészen biztos, hogy nem érti. A vendéglátós meg azt nem érti, hogy miért nem jön a sok nép? Hát többek közt ezért. Kísérletet tettünk. Felhívtuk angolul, illetve németül Nyíregyháza hat hoteljét és három panzióját, hogy megkérdezzük, tudnának-e szobát adni egy kisebb csoportnak egy hétre? Egy biztos, ha tudtak volna sem tudtak. (Tisztelet a ritka kivételnek.) Tehát az eredmény a következő: A hat szállodából NÉGYBEN egyetlen szót sem tudtak „külföldiül". Az másik kettőből az egyikben viszonylag jól beszéltek angolul, a másikban makogtak valamit németül. A három panzióból az egyikben nagy keservesen megértették a németet, a másikban annyit közöltek magyarul, hogy „esetleg oroszul, ha nagyon akarok”, a harmadik panzió portása „kiművelt franciasággal” csak ennyit válaszolt: NYET! Csak úgy elmondtam mindezt. Kommentár nélkül... Háromszázféle ételből K. I. (Új Kelet) A konyhában nagy a sürgésforgás. Ebéd után ugyan lanyhul kicsit a forgalom, de Takács Istvánná és Németh Jánosné, a két szakácsnő továbbra is serénykednek. Letörölgetik a polcokat, és előkészülnek a vacsorához. Takácsné Ilike két hete dolgozik új munkahelyén, a városközponttól kissé távoleső ételbárban. — Korábban gyermekétkeztetéssel foglalkoztam — mondja. — Ott létszámcsökkentés volt, több kollégámmal együtt engem is elengedtek. Szerencsére itt találtam helyet magamnak. Összehasonlításképpen elmondhatom, hogy itt jóval igényesebb munkát várnak el tőlem. Mivel itt háromszázféle ételből lehet választani, bizony talpon kell lenni. Gondot okoz az is, hogy van olyan ételféleség, amit én otthon másképp készítek, a vendégek viszont úgy szeretik, ahogy itt megszokták. Sok szakácskönyvet tartunk, beszerezzük a legújabb kiadásokat is. A legízletesebb dolgokat kiválogatjuk, ezzel frissítjük a kínálatot. A krumplit kézzel hámozzuk, és a zöldségeket is magunk tisztítjuk. Minden gyümölcs friss, pedig fagyasztott termékek felhasználásával bizony könnyebb lenne a munkánk. Itt rövid idő alatt minőségi munkát kell nyújtani, úgy, hogy közben százfelé kell figyelni. De nem bánom, örülhetek annak, hogy nem vagyok munkanélküli. gyorsabban főznek CT*/ Kozma Ibolya (Új Kelet) A Páva ételbárban az egyik törzsvendéget, Tóth Józsefnét arról kérdeztük, milyen gyakran jár étterembe? — Nagyon feszített tempóban dolgozom, emiatt ebédre olyan ételeket eszem, amik gyorsan elkészülnek — mond- ja Judit asszony. Hétköznap ide járok, itt gyorsan és egészségesen lehet étkezni. Vasárnaponként a lakásunkhoz közel lévő étteremben eszünk, ilyenkor félreteszem a munkát, a családdal együtt pihenünk, kikapcsolódunk. A Pávába azért szeretek járni, mert itt érzem, hogy vigyáznak az egészségemre. Frissen csavart gyümölcsleve- ket kérhetek, van kifejezetten fogyókúrás étel, különböző gyógy teák, turmixok és friss, idényjellegű ételek. Nem mellékes, hogy hidegtálakat is lehet rendelni, így ünnepeken sem kell strapálni magam. Itt házias ételeket is rendelhetek: sztrapacskát, rétest, krump- lilángost... Ezeket már nem főzzük a mai modem konyhákban. Elkészítésük otthon sokáig tart, de ha megkívánom, szerencsére nem nekem kell elkészíteni, hiszen itt ügyesebben és gyorsabban sütnek-főznek. Recept Habsburg Ottónak is ízlett K. I. (Új Kelet) Baktalórántházán, a4-es főút melletti Fenyves étterembe gyakran betérnek az arra járó idegenek, a kisváros lakói és azok, akik egyszer már megtapasztalták az itt dolgozók vendégszeretetét. Nemrégiben Habsburg Ottó is a vendéglőbe látogatott. A dolgozók büszkén számoltak be arról, hogy a neves személyiség ebédjét nem előzte meg semmilyen biztonsági intézkedés és ételkóstolás... Eszerint megbíztak az étterem személyzetében és irányítóiban. Laskai József, a vendéglátóhely vezetője kérésünkre az étterem ételkülönlegességének receptjét árulta el: Fenyves rántott szelet, hozzávalók tíz személyre: 1,6 kg sertéshús (comb), 25 dkg sertésmáj, 15 dkg füstölt szalonna, 20 dkg vöröshagyma, 15 dkg konzervgomba, pici só, delikát, bors, majoránna, 35 dkg liszt, 30 dkg zsemlemorzsa, 4 tojás. A töltelékhez ledaráljuk a sertésmájat, a füstölt szalonnát kockára vágjuk és együtt megsütjük. Hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát, a gombát, majd fűszerezzük a masz- szát és hagyjuk kihűlni. A sertéscombot 8 dkg-os szeletekre vágjuk, és két szelet hús közé töltjük az elkészített masszát, majd a töltött hússzeleteket lisztben, tojásban és zsemle- morzsában megforgatjuk, majd bő olajban kisütjük. Sült burgonyával és párolt rizssel vagy rizibizivel, valamint az idénynek megfelelő salátával tálaljuk. John Bull forog Kozma Ibolya jegyzete A közelmúltban megnyílt John Bull Pub hónapokon át a kedvenc szórakozóhelyünk volt. Csendességével, szép környezetével és sajátos stílusával kellemes hangulatot sugárzott. Örültünk, hogy végre van Nyíregyházán egy olyan kulturált vendéglátóhely, ahol fiatalok és idősek egyaránt kulturáltan kikapcsolódhatnak. A nyugalom és a boldogság azonban nem sokáig tartott. Egy hétvégi estén úgy fél tizenegy táján betértünk a Pub-ba. Egy sör vagy üdítő mellett beszélgetni szerettünk volna. Sajnos hiába. Fülsiketítő élő zene szólt a sarokból, túlszárnyalva minden emberi hangot. A kéttagú együttes apait-anyait „beleadva” énekelt. Sajnos nem tudunk szájról olvasni, így kár lett volna belekezdeni a kommunikációba, úgysem értettünk volna semmit. Mások viszont nagyon jól érezték magukat. Mit sem törődve azzal, hogy hol vannak és mekkora már vérükben az alkoholszint, hangosan ordították a szöveget, majd táncolni kezdtek. Ők tökéletesen szórakoztak, amíg mi bosszankodtunk. — Hangos egy kicsit ez a zene... —jeleztük a felszolgálónak. — Mindig ilyen — volt a válasz. A pub zenés-táncos szórakozóhellyé vált... De miért nem a hely jellegének megfelelő muzsikát választottak? A Szállj el kismadár ezernyi étteremben és diszkóban hallgatható, pedig kellemes country vagy ír népzene mellett szívesen elüldögéltünk volna így viszont szegény Jonh Bull is forog a sírjában, ha ezt hallja... A színész és levese Újházi Ede Berki Antal (Új Kelet) Valamikor réges-régen, amikor még a vendéglőkben megkülönböztetett tisztelettel fogadták a betérő vándort, élt egy színész. Napjait elsősorban a Nemzeti Színházban, ráérő idejét pedig a színházat körülvevő kifőzdékben, kiskocsmákban töltötte. Újházi Edének hívták. A maga idejében nagyon nagy sztár volt, de ő nem sokat törődött vele. Nem sokat bajlódtak ezzel a ténnyel az őt kiszolgáló pincérek sem, ők csak azt tudták, hogy bejár hozzájuk egy nagy kalapú, jó étvágyú ember, akinek kellemes közérzetét nekik kell megteremteniük. Valamikor réges- régen így ment ez. Újházi nagy evő, nagy ivó, kellemes társasági ember volt. Egyik kedvenc tanyája a New York Kávéház. Akkoriban ezek a helyek még nem „szakosodtak”, ha valakinek ebédelni szottyant kedve egy kávéházban, a tulajdonos nem jött zavarba, és csakhamar ott gőzölgött a vendég asztalán az általa kívánt harapnivaló. Történt egyszer, hogy Újházi nagy társasággal késő este, előadás után betévedt a New Yorkba. Voltak vagy tizenöten. Jókedvűek voltak és éhesek. Újházi félrevonta a tulajdonost, és hosszan, titokzatos arccal tárgyalt vele valamiről. A hangulat kellemes volt, az asztaltársak anekdotáztak, ugratták egymást, egyszóval jól érezték magukat. (Korabeli fotó) Egyszer csak nyílt a különterem ajtaja, pincérek hada sorjázott be rajta, tálcájukon egy-egy tányér levessel. Ez volt a híres Újházi-tyúkleves. Nem akármilyen fegyvertény volt ez a vendéglős részéről. Gondoljunk csak bele. Éjjel 11 -kor egy nem étkeztetésre specializálódott kávéház elő tudott teremteni 15 darab tyúkot, és azt Újházi kívánsága szerint megfőzve, képes volt feltálalni a vidám társaságnak. Kedves mai vendéglősök, ehhez mit szólnak? Eljön majd az az idő, amikor Önök is képesek lesznek erre? És most álljon itt az Újházi-tyúkhúsleves receptje: végy egy másfél kilós tyúkot, és két liter sós vízben tedd föl főni. A megtisztított zöldséggel, zellerrel, hagymával, fokhagymával, gombával, borssal együtt főzöd, amíg a tyúk megpuhul. Főzz a levesbe finommetéltet, vágd csíkokra a zöldséget, és a levesbe téve tálald. Az eset híre gyorsan elterjedt a kocsmárosok között. Újházi levese csakhamar igen népszerű étel lett. A színész bárhová is ment ebédelni, kérés nélkül is hozták neki a róla elnevezett leveskölteményt. Egyszer a Wampe- ticsnél (ma Gundel!) kedvenc szavajárását használva így szólt a pincérhez: — De jó neked, Te marha! —Aztán miért, kegyelmes uram? — Mert neked nem kell állandóan ezt a vacakot enned. Az oldalt összeállította: Kozma Ibolya Fotók: Harascsák Annamária
