Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-28 / 123. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1996. május 28., kedd 3 Szombat esti láz Kozma Ibolya (Új kelet) Szombat esténként „dögös szerkóba” bújnaka tinédzserek. Smink, hódító illatú parfüm, élénk színű top és szűk farmer a lányok menő szerelése. A fiúk többnyire pólót vagy farmeringet húznak magukra, és csoportokba verődve indulnak az egész éjszakán át tartó diszkótúrára. Ha a szülőknek van egy jó kocsija, azt érdemes elkötni ilyenkor. Ezzel fel lehet vágni a haverok előtt, s elmondani: a fater hány milliót dobott ki ezért a tragacsért. Mindig van egy-két „jó hely", ahol a fiatalok többsége megfordul. Két-három hónapig az a legfelkapottabb, majd újabb szórakozóhely jelenik meg a piacon, ahová többnyire ugyanazok járnak, mint a régiekbe. Nyíregyházán most is a legújabb a legdivatosabb. Az új diszkót illetően európai színvonalról beszélnek, s hírek szállingóznak arról, hogy a tulajdonosok mennyit költöttek az épületre. Hét végén hosszan kígyózó sorban állnak a bejárat előtt, szagolva a bentről kicsapódó füstöt és a hirtelenfékező autók bűzét. A bejáratnál feketébe öltözött, felnyírt hajú férfiak motozzák a szórakozni vágyó fiúkat. A lányokat nem. Még szerencse, talán kapnának is egy-két pofont a keresgeté- sért. A terem közepén van a „dühöngő”, ahol vadul ringattak a táncolok, körülöttük kerítésekre támaszkodva bámulnak azok, akik nem táncolni járnak a diszkóba. Nagy munkát vállal az magára, aki egyik sarokból a másikba kíván jutni, ugyanis óriási tömegen kell átvágni, érezni a melegtől párolgó dezodorok és az izzadság savanyú keverékét. Ehhez képest a bárban nagyszerű a levegő. Ez az egyetlen hely az épületben, melyet légkondicionálóval szereltek fel, ennek ellenére itt vannak a legkevesebben. Máshol égő cigarettákkal ácsorog a tömeg. Alinak, néznek és cigarettáznak. Beszélni lehetetlen a fülsiketítő zenétől. Zene ? Bömböl a techno. Tam-tam-tam. Dallamtalanul, őrült dübörgéssel. Kommunikálni csak az tud, aki képes szájról olvasni, mert hallani semmit sem lehet. A jobbérzésű ember fél, maximum egy órát bír eltölteni ebben a környezetben. Az egész éjszakán át tombolákat csak csodálni lehet. Ha testük (elsősorban a fülük) és lelkűk bírja a zaj, az alkohol és a nikotin megpróbáltatásait. Sok tinédzsernek ez maga az élet. Az élet, amely csak szombatokból államikor szűk farmert és dögös szereléseket vesznek fel. Amikor elkötik apu autóját, végigszáguldanak vele a városon, és csoportokba verődve indulnak a diszkók szürke, idegen világába. „Magam csinálok mindent” Kilenc évtized munka Aradi B. Attila (Új Kelet)-— Nem tudom én, hány éves vagyok — húzta meg a vállát az idős asszony, s közben kavart egyet a tűzhelyen piruló rántáson. — Azt beszélik, hogy én vagyok Csenger legidősebb lakója, nemsokára be- töltöm már a kilencvenhat évet. Az biztos, hogy május 26-án születtem, mert a hónapját tudom, csak az évét nem, mert olyan régen volt. A személyi igazolványomban benne van, ha megleljük az ablak- párkányon, mert a fiam szokta elrakosgatni, aki velem él. Nahát! Ez sincs meg, de ne.n baj, várja meg, míg hazajön a gyermekem az almafamet- szésből. Nem tudok én se írni. se olvasni, azért vagyok ilyen tudatlan. Nem is járhattam én tudományokra, mert amikor nekem kellett volna, tífusz- meg himlőjárvány volt, az iskolát bezárták, volt olyan udvar, hogy hármat temettek róla. Tehetségük sem volt a szüleimnek, hogy hat gyerekét taníttassák, mert tanyán laktunk, a Tisza-tagból nem volt szokás iskoláztatni a gyerekeket. Hatéves koromban már engemet is befogtak olyan teddide- teddoda munkára, amikor meg már nagyobbacska lettem, elszegődtem Kókmann urasághoz cselédnek. Ecetgyára, sok földje volt neki; én a négy szobáját tartottam rendben, mostam, vasaltam. Az ő kocsisa volt Farkas Pál, ott ismerkedtem meg Rántást készít a 96 éves Farkasné vele, és 19 karácsonyán már megvolt az esküvőnk, ekkor tizenkilenc éves voltam, erre úgy emlékszem, mintha most lenne. Utána már csak a magam cselédje voltam, mert három lányunk és négy fiunk született. Nem jártam dolgozni egészen ’45-ig. Akkor kaptunk hat hold földet, magunk gazdái lettünk. Aztán beiratkoztunk a téeszbe, ott dolgoztunk, amíg szegény uram élt. Magam csinálok én még most is mindent, csak beszorult az egyik ajtó a múltkor, és addig rángattam, hogy megerőltettem a kezem. A lábam is fáj, az orvos azt mondja, csontritkulásom van, azért érzem meg, ha időváltozás jön. Orvosságot nem szedek, igaz, soha életemben nem ittam, pedig a fiam megkóstolja hébe-hóba a sört. Engem is kínálna, de nem kell nekem, mert olyan keserű az, mint az epe. Nem cigarettáztam, pedig sokat megtöltöttem papírba Kókmann úmál. Meg az is lehet, hogy jó természetem volt, ezért éltem meg ilyen szép kort. Soha nem veszekedtem én az urammal, mert ideges ember volt, ha zsörtölődött, nem szóltam neki, de ha elmúlt a mérge, akkor megmondtam a magamét. Tovább gyűrűzik a Hangsúly-vita Közlemény érkezett a minap szerkesztőségünkbe. Azt tudatta: a Hangsúly Művelődési és Művészeti Alapítvány, valamint a hasonló nevű irodalmi-rádiós folyóirat kuratóriuma és szerkesztői a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójával minden kapcsolatot megszakítottak. A tizenhárom esztendeje működő rádióműsor valamennyi hangfelvételét — köztük a szerző által felolvasott Ratkó-esszéket és -verseket — elszállították és önálló gyűjteményként letétbe helyezték. Elköltözött az épületből a majdani rádiós galéria magja, valamint a gyűjteménygyarapításra szánt közel ötven kisplasztika, érme, festmény, grafika. (Összértékük egyes becslések szerint kilencszázezer forint.) Gyüre Ágnes információja Mindez azért történt így, mert a stúdió jelenlegi vezetőjével nem sikerült megállapodni arról, hogy a műsor a régi műsoridőben ( vasárnap délelőtt) és terjedelemben (40 percben) jusson az éterbe. A Hangsúly-vita nem újkeletű. Tavaly ősszel kezdődött, nem sokkal azután, hogy a stúdió élére Nagy Miklóst nevezték ki. Antall István, aki szintén pályázott a posztra, gratuláló levelet küldött a nyertesnek, aki előbb hétköznap délután, huszonöt percben tervezte sugározni a művészeti blokkokat, számolva többek között azzal, hogy a hallgatóság hétvégi kívánságműsort óhajtó tábora egyre nő, s egyre több levéllel ostromolja a körzeti rádióadót. Később — a Magyar Rádió illetékesének társaságában — tárgyaltak a felek, s eljutottak egy kompromisszumos javaslatig: a szombat délelőtti 35 perces műsorig. Megbízási szerződés azonban nem született. Ezek után hozta a posta a közleményt, melyben az alábbi, kemény mondat kommentálja a kuratóriumnak a régi házigazdával kapcsolatos döntését: „Az a politikai újságírói magatartás csörtetett itt keresztül az alkotói szándékokon, amely nem ismeri föl, hogy a társadalmi értékrendben éppen az irodalom, a művészet és a műveltség az állandó elem a napraforgó-természetű, könnyen hervadó politikával szemben”. Mivel e megállapítás leginkább Nagy Miklós elveit, tevékenységét minősíti, megkértük reagáljon rá. Elmondta: körülbelül két hónappal ezelőtt Budapesten az ő főnöke is jelen volt az egyeztetést megkísérlő megbeszéléseken, s tudomása szerint válaszolt is a fent említett, e havi közleményre. Egyrészt ezért nincs hozzáfűznivalója az eseményekhez, másrészt azért, mert a folyamatot lezártnak és belügynek tekinti. Antall Istvánnak, a kuratórium titkárának a hozzáfűznivalója a következő volt: Merza Jenőtől, a Körzeti és Nemzetiségi Adások Főszerkesztőségének vezetőjétől nem kaptam levelet. Tóth Károly, a Magyar Televízió Debreceni Stúdiójának vezetője viszont partnernek mutatkozik abban, hogy a Szabolcs-Szat- már-Bereg, Kelet-Szlovákia, Kárpátalja és a Partium művészeti értékeit bemutató havi szemlének helyet adjon. Kedvező ajánlatokat kaptunk a két nyíregyházi magánrádiótól is. Az már szinte biztos, hogy Ratkó József 60. születésnapjára (ez augusztus 9-ére esik) friss Hangsúly készül. / Évadzáró Új Kelet-információ A Móricz Zsigmond Színházjúnius 1-jén délelőtt fél tizenegykor tartja évadzáró társulati ülését, a színház első emeleti pirostermében. A társulati ülésen Verebes István színigazgató áttekinti az évad munkáját, eredményeit és nehézségeit, majd röviden tájékoztatja a társulat tagjait a jövő évadban várható feladatokról. Az eseményről részletesen tájékoztatjuk kedves Olvasóinkat. Ezren várnak munkára Lefler Gyógy (Új Kelet) Ibrány város önkormányzata ma 14 órától tart testületi ülést. Berencsi Béla polgármestertől megtudtuk, hogy a volt gumigyárat német vállalkozók megvásárolták. A német— magyar kft. hazai képviselői már megrendelték az üzem épületének gázbekötését, ez rövid időn belül meg is történik. Az ön- kormányzat tagjai hamarosan találkoznak a tulajdonossal, amikor kiderül: mi a további célja az üzemmel, mit kíván gyártani, s mennyi embert tud majd foglalkoztatni. Ibrányban ezer körüli a munkanélküliek száma, ez az önkormányzat legfájóbb pontja — mondta a polgár- mester. Ezen nem sikerült változtatniuk. Az emberek naponta ostromolják a polgár- mesteri hivatalt, sajnos mindhiába. Az üzem beindításától sokan remélnek munkalehetőséget. A legutóbbi testületi ülésen tíz utcanév megváltoztatására történt javaslat, amelyből a testület kettőt fogadott el. Az egyik esetében az utca lakóinak kilencven százaléka ellenezte az „átkeresztelést”, így ez a legközelebbi ülésen újból téma lesz. Az egyetlen változás: a Szamuely utca a Muskátli nevet kapta, lévén az virágneves körzet. Kiépül a szamosi töltés Milliárdok védekezésre Úri Mariann (Új Kelet) Az elmúlt héten Nyíregyháza adott otthont a második magyar—ukrán határvízi kormány-meghatalmazotti tárgyalásoknak. A Jurij Ignatovics Goncsaruk miniszterhelyettes és a dr. Váradi József, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője által vezetett delegációk tárgyalásán a legfontosabb napirendi pont a jelenlegi magyar—ukrán határvízi egyezmény korszerűsítése volt. Mivel az egyezmény hatálya 1997-ben megszűnik, olyan ütemtervet fogadtak el, amely biztosítja az új egyezmény gyorsított előkészítését. Dr. Váradi József elmondta, mintegy 5—6 cikkelyben kell apróbb változtatásokat eszközölni. Igyekeznek minél hamarabb elvégezni a szükséges módosításokat, hogy szeptemberben újra össze tudjanak ülni tárgyalni. Emellett a jelenleg is érvényben lévő egyezményt az államigazgatási eljárások elhúzódása miatt szeretnék további egy évig hatályban tartani. Amennyiben a kormányok elfogadják ezt a javaslatot, 1998 februárjában írják alá az új egyezményt. A tárgyalások során leszögezték: az elkövetkező két- három év egyik legfontosabb feladata a magyar—ukrán határszakaszon lévő árvízvédelmi töltések közös állapotvizsgálata. Ennek keretében meghatározzák a gyenge töltésszakaszok helyeit és a műtárgyak hiányosságait. Ennek menetét egyeztették és jegyzőkönyvben rögzítették. Arra a kérdésünkre, hogy milyen állapotban vannak Ukrajnában a töltések, a vízügyi delegáció képviselői elmondták: nehéz egyértelmű választ adni. A 640 kilométer hosszú árvízvédelmi töltés különböző biztonságúra van kiépítve. A magyar töltésekhez kapcsolódó tiszai védműveken nincsenek gondjaik, de a felső részeken óriási problémákkal küszködnek. A tavalyi árhullám sok gondot okozott, s bár a szivárgást megszüntették, komoly beruházásokra van szükség ahhoz, hogy a töltések biztonságosan ellenálljanak a várható idei árvizeknek. Ugyanezt a kérdést feltettük a magyar delegációnak is. Dr. Váradi József válaszából kiderült, hogy bár az 1995. decemberi és ’96. januári jelentős árhullámok idején nem volt probléma a töltésekkel, ennek ellenére a kormány elé terjesztették az árvízvédelmi fejlesztéseket tartalmazó tervezetet. Az Országgyűlés egyetértett azzal, hogy a Felső-Tisza-vidék fejlesztése minden mással szemben elsőséget élvez. Ennek szellemében a privatizációs bevételek visszaosztásából másfél milliárd forintot juttatnak az árvízvédelmi művek korszerűsítésére. Legfontosabb a Szamos töltéseinek a megerősítése. Mint mondta, már évek óta folynak a munkálatok, de a fejlesztésre fordítható összeg sosem volt elegendő, ugyanis a teljes védműfejlesztéshez 6 milliárd forintra volna szükség. Ezzel szemben a vízkárelhárítás teljes éves költsége 2,4 milliárd forint. A kormány rövid távon 14,3 milliárd forintot szán erre a célra, s ha következetesen végrehajtják a fejlesztések ütemezését, 4—5 éven belül a teljes szakaszon kiépülhet a töltés.
