Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-20 / 117. szám
UJ KELET vafli;-T „Még egyszer sein látogatlak meg” | A kirakatspecialista A 23 éves Tamás „főfoglalkozása” kirakatbetörés, ezt a „mesterséget” intenzíven csinálta, ameddig le nem bukott. Szinte Nyíregyháza egész belvárosát végig- portyázta, a vadászbolttól kezdve a ruházati boltok kirakatáig minden „vitrint” bezúzott, ha a mögötte lévő tárgyak, eszközök közül valami megtetszett neki, főleg, ha szüksége volt rá. A tulajdonosoknak okozott kár 20 ezertől 250 ezer forintig terjed. De a repertoárjában 340 ezer forintos lakásbetörés is szerepel. Aztán őt is utolérte a rossz úton járók végzete, lebukott. Eddig 28 rendbeli különféle vagyon elleni bűncselekményt bizonyítottak rá. A kár összesen eléri a kétmillió forintot. Nem is tagadta az elkövetésüket, a rendőröknek készségesen tárta fel a részleteket. De lapunknak is szívesen mesélt önmagáról. A nyurga fiatalembert bilincsben vezetik elő, kissé zavarban van, amikor leül velem szemben, majd ahogy kezéről lekerül a karperec, fokozatosan nyeri vissza önbizalmát. — Igazából 1991-ben egy cipőbolt betörésével indult az egész, amit követett a többi. Lebuktam még abban az évben. A „jutalmam” 2 év 6 hónap börtönbüntetés lett, amit Álompusztán ültem le. A szabadulásom után sem találtam a helyem, ennek a rendezetlen családi háttér volt az oka. Édesanyám még korábban elvált, majd újra férjhez ment. Mindketten italozó életmódot folytatnak. így otthon nem volt megállásom... — Emiatt választottad újra a betöréseket? — Alapvetően igen. Valamiből nekem is meg kellett élnem. Bútorasztalos szakmát tanultam egy ideig, de az említett családi háttér miatt nem tudtam befejezni. Aztán olyan társaságba keveredtem, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ismét idejussak. Amikor 1994 júniusában kiengedtek, gondoltam, új életet kezdek. Kaptam 6200 forintot, de az csak arra volt elég, hogy hazautaztam és pár napig éltem belőle. Amikor a pénz elfogyott, próbáltam munkát keresni, de nem sikerült. Elmentem a polgármesteri hivatalba segélyt kérni, de ott elutasítottak azzal az indokkal, hogy nem kaphatok, mert a börtönből pénzzel szabadultam. Néha akadt alkalmi munka, de igazából sehol sem tudtam megmaradni hosszabb ideig, egyszerűen nem tudtam beilleszkedni. így újrakezdtem a betöréseket. — Miért pont a kirakatokat választottad? — Mert el tudtam dönteni, hogy mit akarok elvenni. Láttam a kiszemelt árut, csak érte kellett nyúlni, miután betörtem az üveget. Ahogy gyűltek az áruk, előkerült a bátyám egyik ismerőse, aki orgazda volt. Még biztatott is arra, hogy szerezzek be minél több cuccot. Jó fogás volt például a rádiótelefon, amiért 28 ezer forintot kaptam, de az orgazda 40 ezerért adta tovább. L tá- na az motivált, hogy van orgazda, nekem nem kell bajlódni az eladással, csak a beszerzéssel törődtem. Emellett saját magamat is eláttam a szükséges holmikkal. — Úgy tudom, közben Budapestre tetted át a székhelyed. — Nyíregyházán már jócskán összegyűltek az általam elkövetett balhék, úgy gondoltam, hogy lelépek egy időre, így 1995 októberében felutaztam, hamar akadtak ott is barátok, akik „segítettek”, hogy tovább folytassam a megkezdett munkám. Változatos volt az életem, csöveztem, aludtam hajléktalan szállón, vagy az alkalmi haveroknál. Két készpénzes balhém volt, az egyik lakásból például 800 ezer forintot sikerült megfújni, a részemből 1996 tavaszáig megéltem, bár a társam átvert. —Hogyan alakult a sorsod ezután? — Ez év márciusban hazajöttem, de nem tudtam hozzákezdeni semmihez, mert a nyomozók már „vártak” rám, és egy kis futkározás után elkaptak. Azóta itt „vendégeskedem”. — Ezúttal milyen büntetésre számítasz? — Gondolom, kapok vagy három évet, mert itt, Nyíregyházán 28 balhém van, Budapesten pedig kettő. Meg aztán visszaesőnek is számítok. — Gondoltál már arra, hogy mi lesz, ha újra kiszabadulsz? — Az még olyan messze van, hogy nem gondoltam rá, előbb ezen kell túllennem. — Szüleid tartják veled a kapcsolatot? — Tudják, hogy itt vagyok, de még egyszer sem látogattak meg, csomagot sem küldtek. Ez fáj egy kicsit, de kibírom... Az oldalt írta: Fullajtár András Rend, biztonság 1996. május 20., hétfő Kamionkorlátozás A legtöbb embernek jó hír, de vannak vállalkozók, cégek, akik bosszankodnak rajta, hogy június 1-jétől hétvégeken a 7,5 tonnát meghaladó magyar vagy külföldi hatósági jelzéssel ellátott tehergépkocsikat, vontatókat, mezőgazda- sági vontatókat, azok pótkocsijait kitiltják az ország közútjairól. A kormányrendelet hatálya alá tartozó nehéz tehergépkocsik augusztus 31-éig szombaton reggel 7 órától vasárnap 22 óráig, az állami ünnepeken és munkaszüneti napokon is hasonló időpontban kénytelenek valahol dekkolni. Nem vonatkozik a tilalom a fegyveres erők, a rendőrség, a katonai, polgári biztonsági szolgálatok, a büntetés-végrehajtás, a tűz- és polgári védelem, valamint a vám- és pénzügyőrség szervezete által üzemben tartott járművekre. De ide lehet sorolni a katasztrófa-elhárítást, -megelőzést végző, a műszaki és baleseti mentést ellátó, a kommunális feladatokat ellátó, az út- vagy közműépítést, -fenntartást, -javítást, -tisztítást végző, a terményszállításhoz kapcsolódó áruszállításhoz, takarmányszállításhoz, mezőgazdasági munkagép vagy lassújármű áttelepítéséhez használt, élő állat, friss tej, tejtermék, friss és fagyasztott hús és hústermékek, valamint egyéb gyorsan romló élelmiszer szállítását végző, továbbá az államhatártól a közlekedési hatóság által erre a célra kijelölt legközelebbi parkolóig közlekedő, az államhatártól a magyarországi telephelyig rakomány nélkül közlekedő tehergépkocsikat is. A tilalom alóli mentességet igazoló okmányt a tehergépkocsi vezetője köteles magánál tartani, és azt ellenőrzéskor felmutatni. A rendeletben meghatározott szabályok megtartását a rendőrség és a megyei közlekedési felügyelet ellenőrzik. Az a járművezető, aki a rendelkezéseket megszegi, 50 ezer forintig teijedő pénzbírsággal sújtható... — ez a lényege a belügyi közlönyben megjelent kormányrendeletnek. A legelső kérdés, ami felvetődik, hogy a megyénkén átvonuló számtalan kamionnak, nehéz tehergépkocsinak lesz-e elegendő parkoló, ahol a jelzett időpontokban várakoznak? Dr. Gál György százados, az MRFK közlekedési osztályának vezetője elmondta, hogy felmérték megyénkben az erre a célra alkalmas parkolókat, de nagyon kevés lehetőség van. Tiszabez- dédnél van egy 100 kamiont befogadó parkoló, Epeijeskénél ettől valamivel több jármű, mintegy 130 tud várakozni. Ezeken kívül van még néhány nagyautó vesz- teglésére alkalmas paikoló, de az ehhez szükséges vécék és tisztálkodó helyiségek nincsenek. — Nekünk elsődleges feladatunk, hogy a rendelemek érvényt szerezzünk. A tilalom ellenére közlekedő járműveket szigorúan leállítjuk, bárhol is találjuk. Az első két hétben lehet hogy elnézőbbek leszünk, de utána szigorúan büntetünk. Többszöri feljelentés után súlyosabb következményei is lehetnek a szabálysértésnek. Például vezetői engedély- bevonás, ami utánképzéssel jár, vagy aki a figyelmeztetés ellenére tovább közlekedik, elő lehet állítani. A külföldiekkel szemben sem leszünk elnézőbbek, ameny- nyiben nem tudják kifizetni a bírságot, úgy a kamion marad, de a vezetőjét kiutasítjuk az országból. —Milyen indokok tették szükségessé az említett járművek közlekedésének korlátozását? — A legfontosabb indok az volt, hogy a közúti balesetek fele a hétvégeken történik. A rendelet bevezetése után feltétlenül számítunk a csökkenésre. Például miután Ausztriában bevezették, a balesetek 10 százalékkal csökkentek. De az is indokolta, hogy a stopp létrejöjjön, hogy a környező országokban már korábban bevezették a hétvégi korlátozást, így a fuvarozók úgy időzítettek, hogy a hétvégi közlekedésre Magyarországot használták, ami csak növelte a balesetek előfordulását. Azt is szigorúan fogjuk ellenőrizni, hogy a fuvarozást, szolgáltatást végzők használják a megkülönböztető sárga rendszámot. — Mit javasol a fuvaroztatóknak? —Vegyék komolyan a rendeletet, és úgy szervezzék a szállítást, hogy ebben az időpontban a jármű ne közlekedjen. A zűrzavar elkerülésére egyfajta megoldás lehetne, ha a határátkelőhelyeken a korlátozás előtt nem léptetnék be a kérdéses járműveket... [-------------------------------------------" Drogellenes konferencia Drogveszély és Ifjúságvédelem címmel országos konferenciát tartottak a hét végén Szombathelyen. A tanácskozást nagy érdeklődés kísérte. Több országos szervezet is képviseltette magát, mint például a Magyar Vöröskereszt, az ÁNTSZ, a Népjóléti Minisztérium, az Országos Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság és nem utolsósorban az ORFK. De jelen voltak a megyei rendőr-főkapitányságok bűnmegelőzéssel foglalkozó munkatársai is. Megyénkből Szabó Zoltán rendőrhadnagy, az MRFK Bűnmegelőzési Osztályának ifjúságvédelemmel foglalkozó dolgozója kísérte figyelemmel a nagy jelentőségű eszmecserét. Hazaérkezése után elmondta, hogy a résztvevők egyhangúlag egyetértettek abban, hogy a megelőzést és az információ- ■áramlást a különféle szervezetek között hatékonyabbá kell tenni. Hollósi György rendőralezredes, az ORFK szervezett bűnözés elleni szolgálatának osztályvezetője megdöbbentő adatokat tárt a hallgatóság elé. Többek között azt hogy 1995-ben öt százalékkal emelkedett azoknak a száma, akik valamilyen kábítószeres ügybe keveredtek. Az elmúlt öt évben kevesebb volt a lebukásodé ez nem azt jelenti, hogy kevesebb ügy volt, hanem a bűnözők dolgoztak szervezettebben. Az elmúlt évben a büntetőeljárás alá vont személyek száma 37 százalékkal nőtt. Egyedül csak a heroin kiskereskedelme nincs magyar kézben; azt a koszovói albánok irányítják és ellenőrzik. A napjainkban legelterjedtebb kábítószer a Amfeta- min, vagy más néven diszkódrog. 1995-ben több mint 4 ezer darabot foglaltak le belőle. Megdöbbentő adat, hogy ma Magyarországon egy átlagos kábítószeres fiatal hetente 20 ezer forintot költ a drogra. Még ettől is megdöbbentőbb, hogy aki heroint fogyaszt, annak a minimális napi adagja 0,5 gramm, és ez hetente 75 ezer forintba kerül! Ennek törvényszerű következménye, hogy a pénz előteremtése miatt egyre több bűncselekményt követnek el a kábítószerélvezők... Ignác valóban ölt embert Pár nappal ezelőtt Nyíregyházán járt két francia rendőrtiszt, akik a magukkal hozott bizonyítékokkal minden kétséget kizáróan igazolták, hogy Ignác István valóban megölt egy embert Franciaországban. A történet ismerős. A 25 éves máriapócsi fiatalember az elmúlt év decemberében feladta magát a rendőrségen, mert nem tudott élni azzal a lelki teherrel, hogy 1992. november 14-én a franciaországi Narbonne város melletti autópálya szélén megölt egy lengyel, hasonló korú fiatalembert. Később, remélve, hogy az ügyét mielőbb bíróság elé viszik, lapunknak is elmondta az általa elkövetett emberölés történetét. A közvélemény kétkedve fogadta Ignác István sztoriját, még közvetlen hozzátartozói is csak legyintettek, mondván, hogy mindig is nagy mesemondó volt a Pista gyerek, biztosan a franciaországi eset is csak fantáziájának szüleménye. A rendőrségnek és lapunknak sem volt oka kételkedni Ignác történetében. Éppen ezért a rendőrség megtette a szükséges lépéseket, hogy leellenőrizze a gyanúsított vallomását. Felvették a kapcsolatot a francia rendőrséggel, akik rövid időn belül visszaigazolták, hogy 1992. november 16-án valóban találtak az Ignác vallomásában megjelölt helyen egy ismeretlen hullát, akire ráillett a személyleírás is. Ettől kezdve már simán ment minden. A marseille-i légióban igazolták, hogy valóban járt náluk Ignác egy lengyel fiúval együtt, de egyikőjüket sem vették fel. Nos, a napokban minden beigazolódott. Mindez köszönhető volt Christian Legue és Jean Francois Battlo őrnagyoknak. Az előbbi a perpignani bűnügyi rendőrség kapitánya, míg utóbbi a montpellieri kapitány. A két rendőrtisztet a perpignani vizsgálóbíró bízta meg, hogy Nyíregyházára utazzanak és a Főügyészségen vegyenek részt Ignác István folytatólagos kihallgatásán. A kihallgatásba aktívan bekapcsolódtak és számos kérdést tettek fel a gyanúsítottnak, hogy ellenőrizzék szavahihetőségét. Magukkal hozták a helyszíni szemlén készített felvételeket, amit Ignácnak is megmutattak; határozottan ráismert az áldozatra és annak ruházatára, majd olyan adatokat közölt, amit csak a tettes tudhatott. Például a hullán talált sérülések — koponyazúzó- dás, agy velősérülés — attól a kőtől származtak, amellyel Ignác többször lesújtott áldozatára... A francia rendőrök elmondták, hogy ilyen körülmények között ők sem helyezték volna előzetes letartóztatásba Ignácot, mivel önként jelentkezett a rendőrségen. Számukra hihető volt, hogy mindezt azért tette, mert a lelkiismerete nem hagyta nyugodni. A két rendőr megköszönte a magyar hatóságok szakszerű, precíz együttműködését az ügyben, és a vizsgáló- bíró előzetes felhatalmazásaként közölték, hogy az ügy további lefolytatását felajánlják a magyar államnak — erről a hivatalos okmányokat két hónapon belül megküldik. Nos, Ignác István igazat mondott, továbbra is szabadlábon védekezik, mindaddig, míg a magyar bíróság el nem ítéli...
