Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-18 / 116. szám
10 1996. május 18., szombat ÜJ KELET A csengeri paradicsompehely és társai... ...avagy a Malimpex-story A kezdet szinte szabványos volt. A változások ..magyar szabványa” szerint volt egyszer egy nagyvállalat — az Agrofrukt —, ami szép csendben tönkrement. A céget felszámolták, amelyet aztán 1993-ban megvásároltak. Az újraindulás nem volt egy népünnepély... A felszámolás során elvitték a szárítóberendezéseket — ami a technológia lelke —, ezért újakat kellett beszerezni. A kezdet nehézségei után most már elmondhatni, hogy „jó mulatság, férfimunka volt!” A MALIMPEX Kft. újra létezik és prosperál! A cég üzemigazgatója Apáti Gáspár. — A technológia alapját egy hőlégbefúvásos szárítás képezi. Árucikkenként túlnyomáson, vagy éppen vákuumon, mindig a legtakarékosabb és legeredményesebb eljárást választva. Manapság már nagyon oda kell figyelni az energiaárakra, ugyanis ez már szigorúan kemény ártényező, mi pedig szeretnénk minél olcsóbbak maradni! Termelési mutatóinkról annyit, hogy hatalmas az üzem kapacitása. Almakockából például 250 tonnát tudunk előállítani (szárítva), ez pedig 3500 tonna alma feldolgozását jelenti. Jelenleg kizárólag exportra termelünk. A főprofil az alma, de ezt már nagyban kiegészíti a spenót, a petrezselyemzöld, a kaporlevél is. A „levélzöldek’K leginkább a foglalkozáskapacitás javítása érdekében kerültek be á gyártásba. Készítünk magozott meggyet és paradi- csompelyhet is. Ez a két cikkünk fantasztikusan keresett a piacon, az áruk is elfogadható. Az almaszárítmányokkal már kicsit nehezebb a dolgunk, mert nagy vetélytársaink vannak Chilében és itt, Nyugat-Euró- pában is. — Igazgató úr! Kérem, világosítson fel minket! Mi az a paradicsompehely ? — Elmondom, hogyan készül. A paradicsomot gépileg egyforma kis kockákra vágjuk (természetesen nem szabályosak a paradicsom anyagszerkezete miatt), majd egy nagyon kíméletes, de hatékony szárítás következik. — Az áru teljesen zörgős-száraz lesz, azonban ha egyszerűen vizet öntünk rá, három—négy óra múlva olyan, mint a frissen szeletelt paradicsom. Semmivel sem másabb az íze, és a vitamintartalma is hasonlóan magas... Különben paradicsomból az idén 40 tonna kész paradicsompelyhet gyártottunk, míg meggyből 20—25 tonnát. Az üzem hatalmas termőterületre települt. Felvásárlásaink Mátészalkától egészen Szamoskérig biztosítják a gazdák biztos megélhetését. Az üzem időszakos jelleggel 150 főt, és kint, a területeken legalább ugyanennyit foglalkoztat. Ez azt jelenti, hogy ötszáz családnak adunk munkaalkalmat. Az alapanyagellátásunk jó. A levélzöldet a csengeri téesztől, a meggyet a Csengerker Kft.-tői vesszük leginkább, de régen partnerünk volt az ÁFÉSZ is. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ápoljuk kapcsolatainkat, ami nem is csoda, hiszen ők biztosítják munkánk egyik feltételét, az alapanyagot. Az árak a napi mozgást követik, a piaci törvények pedig szabályozzák. Az almát a termelőktől veszszük, és kizárólag „originál” hűtőházi minőségben. Ez any- nyit jelent, hogy a legkisebb méret legfeljebb 60 milliméter lehet, nem féreg-rágta, nem deformált és nem törött. Minket a színe nem érdekel, úgyis hámozásra kerül — mondja Apáti úr. — Miért csak exportra termelnek? Szabad tudni az okát? — Belföldre addig nem érdemes és nem ésszerű termelni, amíg a belföldi piac nem ismeri el az árainkat. — Ezt nem nagyon értem. Hiszen a magyar árak már tulajdonképpen „nemzetközi szinten" vannak. — Nézze. Például a paradicsompehely ára körülbelül és általában 8 márka kilónként. Ez valóban soknak tűnik, azonban ha csak egy kicsit is utánaszámolnának, látnák, hogy ez egyáltalán nem igaz. Egy kiló paradicsompehelyből ugyanis, ha pár órát vízben áztatják, 22—25 kiló nyers, ízes (a friss hatásától semmiben sem különböző), szépen darabolt paradicsom lesz. Ugye így már nem is olyan drága? — Jól értem? Nyolcszáz forintért kaphatok így 22—25 kiló paradicsomot? Ez kilónkén: csak 52—36 forint? — - Igen. Annyi. És ha még azt is hozzátesszük, hogyha valaki vesz mondjuk egy kilót, azt nagyon sokáig be tudja osztani, mert nem romlik meg, mint a „friss” paradicsom. Beáztat mondjuk 10 dekát, és pár óra múlva már fogyaszthatja is a két, két és fél kilót. Méghozzá akármikor. Januárban is! A paradicsompehely egy évig szavatosan eltartható. Külön- beh ugyanez a helyzet a többi szárítmányunkkal is. Egy kiló levélzöldből (petrezselyemzöld, kapor, spenót) hidratálás után (magyarán a beázta- tás után) 14 kiló lesz. Az almánál egy a tizenöthöz az arány. És mondom, a beltartalmi arány majdnem azonos a friss áruéval, mert a szárítás kíméletes. — Őszintén megmondom, nem értem, hogy mindezeket miért nem igényli a belföldi kereskedelem. — Talán a fogyasztás eme módjának nincs még itthon kultúrája. Mindenesetre a jövőben almakarikával is fogunk foglalkozni, azt itthon is ismerik. A hazai és főleg kis szárítók által termelt almakarika és a mienk között óriási különbség van. A MALIMPEX almakarika nedvességtartalma mindössze két százalék, amely csak töredéke annak, amit jelenleg a piacon kapni lehet. A mi készítményünk nem nyúlik, nem csavarodik, nem rágós, hanem szinte „szétrobban” a szájban. Olyan, mint a chips. Ráadásul mi még dúsítjuk C-vitaminnal is. A MALIMPEX almakarikák 3—5 milliméter vastagok, és természetesen magház nélküliek. Nagyon reméljük, hogy ezzel a gyártmányunkkal robbanásszerűen meghódítjuk majd a magyar piacot, és akkor az egyéb—már említett—termékeink is meghonosodnak. Ez nem kizárólag a mi érdekünk, hiszen az egészséges életmód része a zöldségek és gyümölcsök folyamatos egész évi fogyasztása, márpedig ez csak elfogadható áron lehetséges... (X) Sikertörténet Csengerböl Lépésváltás a SZAMOS partján Általában az ember, ha a magyar cipőiparról hall, csak rálegyint: tizenkettő egy tucat. Váltakozó megrendelési háttér, pulzatív termelési viszonyok, likviditási nehézségek, elveszett keleti piac, gondok, bizonytalanság jut róla eszébe. Pedig nem mindenhol ez a jellemző. Vannak kivételek is! Ezek közül egy a SZAMOS Cipőipari és Kereskedelmi Kft. A sikersztori 1990. március 20-án kezdődött. Juhász János, az akkori Auróra Cipőgyár csengeri gyáregységének igazgatója negyvenötöd magával gondolt egy nagyot, és otthagyva csapot-papot, megalakította a SZAMOS CIPŐIPARI KFT.-t. Az „átigazoltak” közül mindössze négy fő volt adminisztratív dolgozó, a többiek termeléssel foglalkoztak. (Az aránx különben ma még jobb: a négyszáz termelőre hét irodista jut.) Megvásároltak egy nyolcszáz négyzetméteres árvizes barakképületet, hordozható gázkályhával fűtöttek, és a keserves körülmények ellenére termelni kezdtek. Nem is akárhogy! 1992-ben építettek még egy nyolcszáz négyzetméteres üzemcsarnokot. Ekkor már kétszázötvenen voltak. Közben az Auróra Cipőgyár lassan kilehelte a lelkét, így sikerült hozzájutni (1995-ben) a tizenhét hektáron fekvő ötezer négyzetméternyi alapterületű üzemhez is. Ezenközben mindig szigorúan számoltak, és soha sem lőttek túl a célon. Megtartották anyagi stabilitásukat, sőt, folyamatosan sikeresek voltak és nyereségesek... Juhász János, a kft. résztulajdonos-igazgatója nem olyan ember, aki megálljon az úton, ha már egyszer elindult! Cégének újabb és újabb perspektívákat keres. Jelenleg a fejlesztés iránya már nemzetközi jellegű. Szoros kooperáció indult a német JOSEF SEIBEL GMBH-val, amely nagybani cipőértékesítéssel és termeltetéssel foglalkozik Németor- szág-szerte. Most egy vámszabad terület létesítését fontolgatják... Immár létezik egy harmadik cég is, a JUHÁSZ-SEIBEL KFT., amelyik lényegében egyéb feladatokra kíván szakosodni, de ez még a jövő zenéje... A SZAMOS KFT.-n belül a terjeszkedés iránya a SEIBEL GMBH németországi termelési kvótájának teljes egészében történő átvétele. Azon dolgoznak, hogy a megrendelések, a beszállítások, az anyagbeszerzések is itt történjenek, hogy ezzel minél több magyar cégnek adhassanak munkát. Már eddig is kapcsolatban állnak a simontomyai Bőrgyárral, a pécsi Bőrgyárral, a martfűi Tisza Cipővel és a PEMÜ-vel, de ezt a kört szélesíteni akarják. — Minőségi bőrcipőt gyártunk — mondja Juhász János. — Kényelmi kategóriában gondolkodunk, és nem rohanunk kizárólag a divat után. A legjobb bőröket használjuk, a legmodernebb technológiát alkalmazzuk, ámbár ez inkább a talpakra vonatkozik, mert a könnyű poliuretán talpakat favorizáljuk. Az összeállításnál viszont a kézi munkát helyezzük előtérbe. Mivel csak és kizárólag exportra dolgozunk, kiváló minőséget kell produkálni. Nem mondom, ha valaki belföldről rendelne egy nagyobb tételt, azt is megcsinálnánk. de erre eleddig nem volt gyakorlat. Gondolom, ennek az is a gátja, hogy nem tartozunk a kimondottan olcsó kategóriába. Mi inkább jót gyártunk... A termelői áraink 6—7000 forint körül mozognak áfával, de van olyan cipőnk is, amelynek 150 márka a termelői ára... — fejezi be a rövid tájékoztatót Juhász János igazgató. A beszélgetés után sétára indulunk az üzemben. Modern gépek garmada óriási üzemcsarnokokban. Tiszta, világos, jó hangulatú üzemrészeken haladunk keresztül, ahol mindenütt szorgos munka folyik. Megállunk az egyik gép mellett. — Mondja, mennyi jön össze havonta?—kérdezem sebtében a szorgoskodó fiatalembert, hogy csak kevéssé zavarjam. — Kinek mennyi. Teljesítménybérben vagyunk. Van, aki csak tizenötöt visz haza, de van, aki hatvanötöt!-— Az igazán nem rossz — mondom elismerően. Az az érzésem, hogy ő sem a tizenötös kategóriába tartozik... — Hát bizony nem — mondja nevetve... Autóba ülünk és átmegyünk a volt Aurórába. Hatalmas és modem cipőgyári csarnokba visz az utunk. — Egyáltalán hogy lehetséges, hogy ez egyszer tönkrement? — kérdem az igazgatót. — Tudja, az Auróra a keleti piacra orientálódott, az meg..% — Értem, már világos. Nem egyedi eset, mit mondjak... Az épület bejáratánál építik az új irodákat. — Itt majd legalább nem fogunk nyomorogni, bőven lesz hely — mosolyog az igazgató. Az épületek mögött egy füves és egy bitumenes kézilabdapálya, óriási, gondozott zöldterület, parkosított üzem. Az épület parkolójában két kocsi is áll. Rajtuk a jelzés: TIR. A felirat SEIBEL GMBH-SZAMOS KFT... És a cipők. Sokáig csodáltuk a bemutatott lábbeli-költeményeket. Könnyű, puha, mégis erős remekművek. A legfelső kategória! Az egyikbe bemutatásként fél liter víz kerül. Fél óra múlva visszamegyünk, és megnézzük. Nem „ereszt”, nem folyik, még csak át sem nedveseden... (X)
