Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-02 / 102. szám

Megyénk életéből UJ KELET 1996. május 2., csütörtök 3 Május, (Folytatás az 1. oldalról) Mézeskalácssütők, fafara­gók, nemezelők és gyöngy­fűzők várták a sóstói Múzeum­falu látogatóit. Néhány órára elfelejtették Barbie-babáikat a kislányok, helyette kukorica- csuhéból fontak játékokat ma­guknak. Korán reggel néhá- nyan májusfát állítottak, fel­idézve a régi hagyományt, mi­szerint a legények május else­jére virradó éjszakán kedvesük ablaka alá szalagos-virágos fát állítottak szerelmük jeléül. Ebédidőben nagy sürgés-for­gás támadt a fogadóban. Az egyetlen felszolgáló alig győzte felvenni a rendeléseket. Emma néni, a szakácsné sokszor már maga sem tudta, hol áll a feje a nagy sietségben. A vendégek nem szívesen várakoznak, így Tolongás virsliért A kabalási majális vonzotta leginkább az érdeklődőket. Igaz, ez volt talán az egyetlen hely Nyíregyházán, ahol nem kértek pénzt a belépésért. A pártok sátrai is békésen meg­fértek egymás mellet. Jó né­hány árusító a munka ünnepén is dolgozni kívánt. Gondolták, a forgatagban akad néhány vá­sárló is. Többnyire azonban virsliért és fagylaltért álltak sor­ba az emberek. A vidámpark körül gyerekek tolongtak, ki kacagva, ki sírva sétált szülei­vel. A majális átka, hogy nem lehet mindent megvenni és nem lehet valamennyi játékot kipró­bálni. Két fiatal anyuka a hinta mellett várakozott gyermekeivel — Ez a nap a gyerekek ün­nepe — mondta egyikük. — Nagykállóban a harangodi majálisnak jellegzetes hangulata van. A csűrben apró gyerekek táncol­nak népviseletben, a tavon néhányan vizibicikliznek, és a három sárga csónak evezői egymással vetélkednek a nagy- közönség előtt. A Családvédő Egyesület gyerekek részére szervez programokat. Tóth József és felesége, Anita egyfor­ma csíkos trikóban járnak a kiállítók között. — Eddig egyetlen évben nem jöttünk ki május 1-jén — mondják. — Volt, amikor új lakásba költöztünk, máskor együtt kertészkedtünk. Nekünk szükségünk van arra, hogy itt boldognak és felhőtlennek lássuk ismerőseinket, baráta­inkat. Végre nyugodtan beszélgethetünk egymással. Begyűjtötték az utcalányokat „Napi öt adag injekciót adtam be magamnak...” Négy év után Judit újra jár Tokodi Judit Fotó: Szamosi Fullajtár András (Új Kelet) A nyíregyházi rendőrkapi­tányság nem csak beszél róla, de tesz is azért, hogy visszaszo­rítsa az utcai prostitúciót. Leg­utóbb hét elején tartottak nagy­szabású akciót a kapitányság frekventáltabb területein, ahol a szerelmüket áruba bocsátó hölgyek megtalálhatók. így ala­posan átfésülték Nyíregyháza belvárosát, különös tekintettel a MÁV-állomás, a víztorony környékét, a Luther teret és az Univerzum mögötti részt. De megjelentek a rendőrök a 4-es és a 41-es utak mentén is, mint például Újfehértónál és Bakta- lórántházánál, ahol nagyobb a a „forgalom”. Nem volt eredménytelen a rajtaütés, mert 16 nőt állítot­tak elő tiltott kéjelgés miatt, és összesen 125 ezer forint bírsá­got szabtak ki velük szemben, amit zokszó nélkül kifizettek, és nem is tagadták, hogy ép­pen a legősibb mesterséget űzik. Az egyik szabálysértő még azt sem titkolta, hogy a lebukásáig hat „fuvart” csinált ezerforintos tarifáért. A rend­május! ugyancsak csipkednie kellett magukat a konyhalányoknak. A legkelendőbb a pacalpörkölt, a babgulyás, a töltött káposzta és természetesen a virsli és a sör volt. A kijáratnál a Slip tánc- együttes tagjainak szülei vára­koztak. — Nem értjük mi ezt — mondta egy magas, őszes hajú férfi — miért szednek belépőt ezen a napon? Visszaélnek az emberek kíváncsiságával. Ez a nap a szórakozásé, a pihenésé, miért kell ezt borsos belépő­jegyekkel megkeseríteni? — Én csak a gyermekem miatt jöttem el — mondta Buda Károlyné. — Szeretem látni minden fellépését. Ha nem tán­colna itt, otthon végezném a dolgomat. A fiam Budapesten él, így örülök, ha itthon van és a kedvenc ételét főzhetem. Jönnek-mennek, játszanak, ne­künk meg az a dolgunk, hogy futkározzunk utánuk és ügyel­jünk rájuk. — Nekem a dudus autó tet­szett a legjobban — mondta Zsukk Janika. — Nem ültem fel, csak néztem apával. De azt ki is próbáltam — mutatott mosolyogva a forgóhintára. Néhány perc múlva, amikor újra találkoztunk már könnyes volt a szeme. — Ezen a napon elengedjük magunkat — kapcsolódott a beszélgetésbe Váradi István. — Ma szeretnénk elhinni, hogy boldogok vagyunk és nincse­nek gondjaink. Holnap már újra csak az jár majd az eszünkben, hogyan tudjunk kenyeret és te­jet venni a családnak. őrök „megnyugtatták” őket, hogy hasonló, rajtaütésszerű akciókra ezentúl is számíthat-, nak. Ezúttal kitartókat (strici­ket) nem sikerült fülön csípni, de ami késik nem múlik... Szamosi István Mátészalka utcáin gyakran feltűnik tolókocsijával egy fi­atal nő. Sokan ismerik a város­ban, hiszen Tokodi Judit máté­szalkai; itt él, és itt dolgozott éveken át a kórház gyermek- osztályán. Juditot az utóbbi négy évben tolókocsiba kény­szerítette betegsége, csak ez­zel volt képes közlekedni. Lá­bai helyett négy kerék vitte intézni saját és sorstársai ügyes-bajos dolgait. 1996 minden bizonnyal a fiatal lány újjászületésének az éve lesz, hiszen Judit ismét járni tanul... — Négy évvel ezelőtt kezdő­dött a probléma, ami a toló­kocsiba kényszerítette. Mi volt a betegsége? — Egy kerékpárbaleset mi­att kialakuló bal felső végtagi bénulással rokkantnyugdíjaz­tak. Addig teljesen egészséges voltam, ugyanúgy éltem, mint más fiatal. A baleset után a bal karom megbénult, s ez a bé­nulás sajnos továbbterjedt mindkét alsó végtagomra. 1992 augusztusában már kénytelen voltam megbarát­kozni a gondolattal: csak toló­kocsival tudok közlekedni... — Elfogadta, hogy ezután már csak így tud élni? — Erről szó sincs! Ebbe az állapotba egy percig sem nyu­godtam bele! Nem tudtam el­képzelni, hogy nincs kiút, és azt sem, hogy életem hátralé­vő részét tolókocsihoz kötöt­ten kell leélnem. Nem adtam fel, reménykedtem és mindent megpróbáltam... — Nem tudtak segíteni az orvosok? — Számtalan esetben feküd­tem különböző kórházakban, klinikákon, így Mátészalkán, Debrecenben, Miskolcon, Bu­dapesten. Az éveken át tartó különféle vizsgálatok, kezelé­sek ellenére pontos diagnózist nem tudtak az orvosok felállí­tani a betegségemre. Az utol­só évben annyit sikerült elér­ni, hogy állapotom nem rom­lott, fájdalmaim valamelyest elviselhetővé váltak, igaz, ek­kor napi öt adag injekciót ad­tam be magamnak. Járni csak bot segítségével tudtam a la­kásban, és csak pár lépést, hosszabb útra már a tolókocsit kellett használnom. — Mi történt ezután? — 1994 szeptemberében egy budapesti orvos személyes ismeretsége révén sikerült ki­utaznom Ausztriába. Ott az egyik osztrák klinikán meg­vizsgáltak, és akkor derült ki, hogy az eddig feltételezett di­agnózisok csak részben helyt­állók! Javasolták, hogy a diag­nózis végleges tisztázására és kezelésére két hétre feküdjek be a klinikájukra. Már akkor 80 százalékos gyógyulást ígér­tek, ami motivált a továbbiak­ban, és mindent megtettem a kiutazás érdekében. — Hogyan sikerült kijutnia a kezelésre? — A kiutazásom nem volt zökkenőmentes. A magyar egészségügy ugyanis több­ször elutasított, amit én még többször megfellebbeztem. Végül, hosszadalmas proce­dúra után 1995 októberében sikerült a kiutazáshoz szüksé­ges kedvező szakvéleményt beszereznem. Ez alapján a Népjóléti Minisztérium enge­délyével idén március 4-én kiutaztam gyógykezelésre az amstetteni rehabilitációs kli­nikára. Ott 14 napig álltam kezelés alatt, ami rendkívül hatékonynak bizonyult. Sike­rült valamennyi idegpályát újra működésbe hozni: a bé­nulás megszűnt. Amikor a kli­nikáról távoztam, már néhány lépést bot nélkül is meg tud­tam tenni, ami kimondhatat­lan boldogság volt számom­ra. Az osztrák orvosok itthon- ra nyolcféle kezelésből álló rehabilitációs programot állí­tottak össze, ami az úszástól kezdve a lovagláson, a gyógy­tornán át a fizikoterápiás ke­zelésig sok mindent tartalmaz. — Milyen jelenleg az álla­pota? — A kinti orvosok ígérete szerint a rehabilitációs prog­ram hatására a sorvadt, legyen­gült izomzat folyamatosan erősödik, és 1,5—3 év alatt várható teljes gyógyulás. Bí­zom benne, hogy ez is így lesz, hiszen már hazatérésem óta is sokat javultam; bot nélkül az egész lakást bejárom, és ki­sebb távolság megtételére már az utcán is vállalkozom, igaz, még bot segítségével. — Újból jár, s ezt főként ki­tartásának, akaraterejének köszönheti... — Az akaraterőn valóban sok múlt, hiszen soha nem ad­tam fel a reményt, hogy egy­szer újból járjak. De ezenkí­vül nagyon sok jó szándékú és segítőkész embernek is kö­szönhetem ezt, felsorolni is lehetetlen azok nevét, akik anyagilag és más módon hoz­zájárultak a gyógyulásomhoz. Hála és köszönet ezeknek az ismerős és ismeretlen embe­reknek. Jánkmajtison elfogadták az ez évi költségvetést, ami az intézmények fenntartásá­hoz éppen csak elegendő. A napokban vettek fel húsz közhasznú munkást, akik­nek feladata a település rendbentartása lesz. Megél­hetést nem nagyon tudnak biztosítani az itt élőknek, ezt az is mutatja, hogy Jánkmajtison az ott lakók közül száz járadékból, száz­tíz pedig jövedelempótló tá­mogatásból él. Kéken közadományok­ból épül az új református parókia. A hívők összead­ták az anyagiakat, az ön- kormányzat műszaki ügy­intézőjének vezetésével egy csapat pedig társadal­mi munkában fogott neki az építkezésnek. Nemrégi­ben felszámolták a ter­melőszövetkezet irodáit. A megüresedett épületek nem maradnak kihasználatla­nul. A besztereci jóléti ala­pítvány megvásárolt né­hány irodát, ahol iskolát szeretnének szeptembertől beindítani olyan fiatalok részére, akik valamilyen okból korábban otthagyták az iskolapadot. Paposon falugyűlést szer­vez a polgármester. A jövő hétre tervezett összejövete­len a szemétszállítás több társközséget is érintő prob­lémáira keresnek megoldást. Meghívott vendég lesz a he­lyi földkiadó bizottság elnö­ke, aki beszámolója mellett válaszol majd a lakosság kérdéseire is. Nyíregyházán növen­dékhangversenynek ad ott­hont május 5-én a Kürt ut­cai zeneiskola. A hangver­senyen a helyi diákokon kí­vül az újfehértói, a máté­szalkai, a sárospataki és az iserlohni ifjú zenészek is fellépnek majd. A délután öt órakor kezdődő hang­versenyen Iványi Tamás országgyűlési képviselő mond ünnepi köszöntőt. Lelkiismeretes tenni akarás Kegyhelyatlasz készül K.Z. (Új Kelet) ___ Az olaszországi Piemonte régió Di Varalló városa össze szeretné állítani az európai szent hegyek, Kálvária-he­gyek és kegyeleti búcsújáró helyek ATLASZÁT. Javasla­tát írásban eljuttatta a konti­nens minden országába. A visszajelzések alapján 13 or­szág szakemberei vitatták meg a napokban az elképze­lés gyakorlati megvalósításá­nak lehetőségeit Di Varal- lóban. Hazánkat a megbeszé­léseken a műemlékvédelem egy szakembere, valamint Se­res Antal, a megyei közgyű­lés alelnöke és Pálóczi Lajosné, Máriapócs polgármestere kép­viselte. Úti beszámolójukban egyebek mellett elmondták: — Olaszországban fontos feladat a kegyeleti helyek érté­keinek megőrzése, környeze­tük fejlesztése, hiszen azok jelentős idegenforgalmi célál­lomások is. Ösztönözni kíván­ják, hogy a nem hívők is felke­ressék e nevezetességeket. A háromnapos szemináriumon az érintett országok képviselői mutatták be térségük vallási nevezetességeit. Mi a mária- pócsi értékekről tartottunk tá­jékoztatót. A megbeszélés több volt mint egyszerű találkozás. Lelkiismeretes, elhivatott, hozzáértő és tenni akaró em­berek cseréltek információt, dolgoztak együtt. A szemináriumon a búcsú­járó helyeket, Kálvária-he­gyeket és azok természetvé­delmi környezetét térképez­tük fel, felújításuk, karbantar­tásuk lehetőségeit beszéltük meg. Megvitattuk, hogy az egyházi turizmus az adott or­szágokban milyen idegenfor­galmi fejlődést, munkahely- teremtést eredményezhet. Megbeszéltük azt az Európa Parlament elé kerülő törvény- javaslatot, amely a műemlék- védelmet szabályozza. Még nem nyitnak A hosszú tél után hamar nyáriasra fordult az időjárás. A Nap egyre magasabbról süt, néha kedve lenne az embernek egy kis lubickolásra. Annak jártunk utá­na, mikor nyitnak a strandok a megyében. dégek rendelkezésére. Gon­Uj Kelet-információ Kisvárdán május második felében nyit a várfürdő: a ter­málstrand május 18-án, az uszoda valószínűleg a gyer­meknapon a korábbi években megszokott szolgáltatások­kal. A belépőjegyek áráról még nem döntöttek, de vár­hatóan az infláció mértékével arányosan emelik azokat. Tiszalökön nem lesz kije­lölt strand a Tisza-parton. A pályázatra mindössze egyet­len jelentkező volt, de neki nem sikerült megvalósítania az elképzeléseit. Nyírbátorban június első szombatjára tervezik a nyi­tást a nagyközönség számá­ra, de úszásoktatásra már ko­rábban igénybe vehetik az iskolások a medencéket. Új szolgáltatásként szeretnék bevezetni, hogy természet- gyógyász állna a fürdőven­dolkodnak azon is, hogyan lehetne sátorhelyeket kiala­kítani a strand területén. Eh­hez azonban az illetékesek engedélye is szükséges. Emelik a belépőjegyek árát: a felnőtteké várhatóan 150 forintnál, míg a kedvezmé­nyes jegy 80 forintnál nem kerül majd többe. Gergelyiugornyán a Ti­sza-parton tegnap tarották a terepbejárást a szakembe­rek. Még nem döntöttek a nyitás napjáról, egyébként is hideg még a folyó vize. Nyíregyházán május 26- án nyit a strand és a tófürdő. Újításként egy vállalkozó száz méter hosszú csúszdát állít fel az olasz medence partjára. Az idén 150 forint­ba kerül majd a felnőttek belépőjegye, míg a diákoké, a nyugdíjasoké és a katoná­ké 105 forintba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom