Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-17 / 115. szám
6 1996. május 17, péntek UJ KELET Az egyhangúság vége? Bürget Lajos jegyzete Úgy hírlik, hogy a médiatörvény eredményeként megszűnik az az unalom, amit az azonos arcok és hangok min- denütti feltűnése jelent a rádiókban és a televíziókban. Mert mit lát és hall a kedves néző és hallgató? Egy-egy ember hol mint rádióshang, hol mint tévériporter, hol mint újságíró tűnik fel. Nem azért, mert olyan jó, hanem mert ide is, oda is bedolgozta magát. Egy biztos, sehol nem nyújtana kiemelkedőt, erre nincsen ideje, hiszen az egyik helyről a másikra utazás is órákba kerül. Ennek megfelelően a felkészülése is hiányos, a született „mű” pedig amolyan másod- vagy harmadosztályú. Az egyhangúság és egyarcúság véget ér talán, hiszen a közszolgálati médiumoknál dolgozók csak ott ténykedhetnek, ahol alkalmazzák őket. így a hír. Mindez sok szempontból jó lesz. Csökken az unalomig látott, hallott, olvasott figurák száma. Színre léphetnek Aradi B. Attila (Új Kelet) Egy éve kapitányságvezető V ásárosnaményban Bódi István alezredes. Legutóbb hét éve volt a beregi térség nyugállományú rendőreinek találkozója. Az eltelt időszak alatt azonban a társadalomban végbemenő változások nemcsak a polgári személyzetet, hanem a fegyveres testület aktív és inaktív tagjait is meghatározóan érintették. Ezért döntött úgy a vásáros- naményi kapitányságvezető, hogy a nyugdíjas egykori BM- dolgozóknak találkozót szervez a tiszakerecsenyi erdészházban. újak, tehetségesek, fiatalok, akik eddig nem fértek be a stúdiókba, szerkesztőségekbe. Új hang, új szemlélet is felbukkanhat, hiszen a rutin helyett a kreativitás léphet előre. Mindenki a saját területén készülhet fel, jobb lesz — lehet — a műsorok színvonala, kevesebb lesz a tévedés, a hiba, a balfogás. És már ez is eredmény. A beltenyészetek felbomlanak, mindenki a helyére kerül. Ez a várható esemény örömmel töltheti el a kedves hallgatót, nézőt, olvasót. A köz- szolgálat nem lesz ma- gánhaszonszerző lehetőség. Szolgálat lesz, egy helyen, remélhetően magas színvonalon. Persze ezt is ki lehet majd játszani. Ha engedik. Mert lehet álruha, álszakáll, álnév, álhaj, álhang, áltest és állélek. De ez is kiderül előbb vagy utóbb. Mert ismerjük a történetet, Ézsauét és Jákobét. A tapasztalatok szerint egy vakot sem lehet becsapni. Főleg ha nem is hagyja magát. Itt lehetőség lesz arra, hogy tájékozódjanak a veteránok a rendőrség jelenlegi munkájáról, ugyanakkor megismerhetik a jelenlegi szolgálatteljesítők az egykori munkatársak életkörülményeit, mindennapi gondjait. Az idősek szakmai tapasztalatait is meghallgatják ezen az összejövetelen a fiatalabbak. A 43 egykori rendőr közül ezen a május 17-ei, pénteki napon hat személynek jutalmat adnak át, többen díszoklevelet kapnak. A találkozón részt vesz a Független Rendőr Szakszervezet megyei elnöke, Illés Béla őrnagy is. A háttérben csöndesen Új Kelet-információ TÁKISZ, egy rövidítés, amelyet sokan nem ismernek, legfeljebb kapisgálják, hogy mivel foglalkozik a szervezet. A Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatok öt éve alakultak meg a megyékben és a fővárosban. A rendszerváltás után a demokratikus államberendezkedés egyik első feladata volt a tanácsokat felváltó ön- kormányzati rendszer kialakítása. A választások után 3200 önkormányzat alkuit meg, amelyek önálló döntési és gazdálkodási jogot kaptak. Hamarosan kiderült* hogy az egymás közti, valamint a parlamenttel, a Bel- ügy- és a Pénzügyminisztériummal való kapcsolattartásban űr keletkezett. Indokolttá vált egy olyan szervezet kialakítása, amely a döntések előkészítésénél segíti az információk áramlását, a feladatok megoldásánál a szak- szerűséget és az egységességet, valamint a cél- és címzetes támogatások működtetését. A TAKISZ-ok a Belügyminisztérium általános és a Pénzügyminisztérium szakmai irányítása alatt kezdték el munkájukat. A szolgálatok feladatai közé tartozik az önkormányzatok és intézményeik dolgozóinak a bér- számfejtése, az ezzel kapcsolatos adózási eljárások, a társadalombiztosítási befizetések, a népességnyilvántartás területi adatfeldolgozása. Viszonylag gyorsan sikerült kialakítani a szervezeti struktúrát, a személyi és technikai hátteret, bár eleinte gondot okozott a megyénkénti differenciált feladatellátás. A TÁKISZ-ok működése javította az önkormányzatok gazdálkodásának szakszerűségét, a települések vezetői segítséget kaptak a költség- vetés összeállításához, beszámolók, pályázataik elkészítéséhez. Továbbképzik a polgármesteri hivatalok államigazgatási, pénzügyi szakembereit, adótanácsadó és adóinformációs rendszert működtemek. A TÁKISZ-ok információs rendszere kiválóan viszgázott az országgyűlési és önkormányzati választások során is. Nagy mennyiségű adatot rövid idő alatt és pontosan továbbítottak. A Pénzügy- és a Belügyminisztérium vezető értékelése alapján az információs szolgálatok eleget tesznek azoknak a feladatoknak, amelyek megoldására megszervezték. Sertéspestis nincs. Csak titkolózás... A világsajtó már hetek óta az Angliában tomboló kergemarhakórról cikkez, az itthoni média pedig az almafákat megtámadó Ervínia-korról harsog. Még le sem csitult a botrány a nyárlőrinci almatermesztők kára körül, máris újabb sorscsapással kell szembenézni: állítólag megyénkben megjelent a sertéspestis. Úri Mariann (Új Kelet) Mielőtt bárki is megrémülne és a fejéhez kapna, hogy lőttek a megye sertésexportjának, sietek leszögezni, a hír nem igaz, nem fedi a valóságot. S hogy mégis miről van szó? Dúl-e a sertések között valamilyen fertőzés, vagy csak igyekeznek eltussolni az illetékesek a helyi állatorvos baklövését? — Kérem, segítsenek! — hasított bele Halász Sándor kiáltása a telefonon keresztül a fülembe. — Kocsordon sorra pusztulnak a malacok, és a helyi állatorvos tehetetlen. Jöjjenek, győződjenek meg róla, mi folyik itt! A kérésnek eleget téve másnap kilátogattunk a szatmári kisfaluba. A Halász család por- tájánál kisírt szemű háziasszony és az idegességtől, bosszúságtól és fájdalomtól megtört családfő fogadott minket. — Éppen most ölték le a szomszédban a disznókat, öt perc alatt végeztek a nyolc állattal — mondja szomorúan a gazda. — Az állatorvos járja az utcát, és utána csak a pusztulás marad! Nekem is az egyik malacom már hetek óta beteg. Nem eszik, nem mozdul, csak fekszik benn az ólban. A fülei belilultak, lassan leszáradnak. Pedig annyi injekciót adott már neki az állatorvos, és semmit nem használ... — Mi történik itt tulajdonképpen? — Húsvét előtt vettük a két malacot. Pár nappal később az állatorvos jött beoltani a disznókat Orbáné elleni védőoltással. Megkezdte az utca elején, aztán ment sorba a házakba. Egy fecskendőstűt használt mindenhol, és ez nem szabály- szerű. Többen úgy gondoljuk, hogy az egyik házban beteg lehetett az egyik sertés, és az orvos a tűvel megfertőzte a többit. — Mire alapozza ezt az állítást? — Ahol otthon voltak, és beengedték az orvost, azoknál a házaknál mind megbetegedtek a disznók, ahol pedig nem voltak otthon, és nem lett beoltva az állat, semmi baj nincs. Időközben elterjedt a híre jöttünknek, és hamarosan megPénzes László tudósítása A Miniszterelnöki Hivatal Kabinetirodájának helyettes vezetője, Veress József és munkatársa, Kovács Ágnes, valamint Bürgen Róbert, a Miniszterelnök Tanácsadó Testületének tagja, a Bábolnai Állami Gazdaság volt vezérigazgatója vezette azokat a megbeszéléseket, melyeket a mátészalkai polgármesteri hivatal szervezésében tartottak május 13-án Mátészalkán. Az ipari vállalatok és vállalkozók, a környékbeli polgármesterek, illetve a mezőgazdasági, élelmiszeripari vállalkozók részére szervezett három külön megbeszélésen azonos volt a téma. A régió iparának és mezőgazdaságájelent dr. Molnár Sándor, a helyi állatorvos és dr. Hauser Tibor körzeti főállatorvos. Szavaikból és viselkedésükből kiderült, cseppet sem örülnek jelenlétünknek. — Ezzel nem oldódik meg a maga problémája, nem gyógyulnak meg a malacok — támadtak rá ellenségesen Halász Istvánra. — De legalább mindenki tudni fogja, hogy mennek itt a dolgok! Azt mondják meg nekem, hogy lehet az, ahol nem voltak otthon, egészséges az állomány, ahol pedig megkapták az oltást az állatok, mind lebetegedtek? Ezt magyarázzák meg nekem! — Nem ezért beteg a malac, máshonnan is érkezett bejelentés. Semmi köze az oltáshoz. — Ne mondja ezt nekem, mert én láttam őket nap mint nak élénkítése, exportképességének növelése integrációs lehetőségek kihasználásával. A budapesti vendégek arra ösztönözték beszélgetőpartnereiket, hogy az erősebb vállalkozások használják ki a térség kisebb vállalkozásainak kapacitását, vállaljanak fölöttük gesztorságot, biztosítsanak számukra megrendelést, technológiát, piacot. Ezáltal a kicsik is boldogulnak, a nagyok is előnyösebb helyzetbe kerülhetnek, s végül ez a régió gazdagodásával jár. A gesztorságot, integrációt vállalók a bankokkal most folyó egyezkedések után könnyebben kapnak majd hiteleket, s rövidebb idő alatt történhet meg a piachoz történő gyors váltás az általuk nap. Addig semmi bajuk nem volt, az oltást követően, két nap múlva már nem jöttek a vályúhoz, nem ettek semmit. Felszökött a lázuk, ment a hasuk, és csak fetrengtek a kínoktól. — Benne lehetett már a fertőzés, s olyankor nem tudunk mit csinálni. Mióta betegek az állatok? — Három-négy hete, egy hónapja. — Áz nem lehet! — Márpedig így van. Mit csinálnak most velük? — El kell pusztítani mind a kettőt, nem gyógyulnak meg. — De hát az egyiknek semmi baja, és a doktor úr azt mondta tegnap, a másik is rendbe jön hamarosan. — Lehet, hogy most jobban van a disznó, de a betegség benne bújkál, bármikor ismét nyújtott segítséggel a kisvállalkozók számára. A vendégek azt kérték, a jelenlevők írják le terveiket, elképzeléseiket, s ha ebben a szakértők megvalósítandónak ítélt ötleteket találnak, a konkrét ügyben segítséget nyújtanak. A tárgyalásokon elhangzott, az önkormányzatoknak az a feladatuk, hogy lehetőségeikhez képest megfelelő légkört teremtsenek a gazdasági kibontakozáshoz. Burgert Róbert elmondta, az áruexport alatt megyén kívülre, de országon kívülre történő szállítás is értendő. Meg kell keresni azokat a lehetőségeket, amelyekkel a szatmári térség hozzájárulhat Kárpátalja és Észak-Erdély áruellátásához. előjöhet. Nem lehet megmenteni. Szólok a fiúknak, végezzenek velük. — Nem értem én ezt az egészet — fordul hozzám egyre idegesebben a gazda. — Ha tényleg menthetetlen, minek ámított minket az orvos? Minek járt ide mindennap és adta be a drága injekciókat meg gyógyszereket? Még kamillateát is itattunk velük, mert azt mondta egyik nap. Aztán másnap szólt, hagyjuk abba a ka- millázást és adjunk aszpirint. Azt is megcsináltuk. És mire volt jó? Semmire! Nap mint nap elmondta, ne türelmetlenkedjünk, idővel rendbe jönnek a malacok, aztán tessék. — Mondott valamit a helyi állatorvos, hogy milyen betegségben szenvednek? — Persze, mindennap mást. Először az időjárásra fogta, hogy megsínylik az időjárásváltozást, később izomsorvadást állapított meg, még később tüdőgyulladást. Próbáltunk beszélni a két szakemberrel is, de állami érdekekre hivatkozva, egyik sem válaszolt kérdéseinkre, sőt, ott-tar- tózkodásunk alatt nem voltak hajlandók munkájukat végezni. Kérdéseinkkel megkerestük dr. Hajdú Bertalant, a Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás igazgató főállatorvosát. Dr. Hajdú Bertalan, bár hangsúlyozta, hogy járványos betegség esetén csak jómaga, illetve az a személy nyilatkozhat, akinek arra engedélyt adott, elismerte, hibásan jártak el a kollégái. Mindössze annyit kellett volna mondaniuk, nem nyilatkozhatnak. Az igazgató szerint abban is hibáztak a körzeti állatorvosok, hogy nem kezelték kellő körültekintéssel az ügyet. Nem beszéltek őszintén a gazdákkal, s ez adott okot a félreértésekre. ígéretet tett arra, hogy részletesen ki fogja vizsgálni a dolgot. Ellenőrzi, hogy tényleg szabálytalanul járt-e el a helyi állatorvos az oltásnál, vagy csak néhány an nem szimpatizálnak vele, és igyekeznek az orvos ellen hangolni a közvéleményt. Végezetül hozzátette, az állam kárpótolja azokat a sertéstartókat, akiknek a betegség miatt leölték a malacait. A mindenkori piaci értéket alapul véve becsülik fel a malacok árát, és annak 80—90 százalékát fizeti kártalanításként az állam. Arra a kérdésre azonban, hogy milyen betegségben szenvedtek a malacok, az igazgatótól sem sikerült választ kapnunk. Annyit mindenesetre megtudtunk, két tetemet diagnosztikai vizsgálatokat kérve elküldték a debreceni Állategészségügyi Intézetbe. Az intézmény igazgatója végre leleplezte a titkot. A beszállított malackák általános tüdővizenyőben és súlyos hasvízkór- ban szenvedtek, amit nagy valószínűség szerint takarmánymérgezés okozott. Bár a takarmányból nem kaptak mintát, feltételezhető, hogy egy mostanában előtérbe kerülő, igen súlyos betegségeket okozó kukoricatoxinról van szó. Sertéspestis nincs. Csak titkolózás... (A témára hamarosan visszatérünk.) Regionális tanácskozás Mátészalkán
