Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-15 / 113. szám

10 1996. május 15., szerda Közelkép UJ KELET Tisztelt Szerkesztő Úr! Grafomániámat kiélendő írok már egy kicsit. Az újságot ol­vasva eszébe jut az embereknek egy s más. Lesznek „sarki rendőrök”. Nagyon jó! Hogy csak a belvárosban? Az nem jó! Területellenőrök járják a várost. Ez jó. Hogy nem állítják meg a gyermekeket, amikor láthatóan a parkból letépett virággal ballagnak—ez nem jó! Afüvön keresztül-kasul gyalogoló em­berekre nem fütyülnek rá, visszaparancsolva a járdára — ez nem jó! A németeknél senki nem lépne a gyepre! Érdekes mó­don ott még a gyerekeknek labdája sem gurul rá. Lehet, hogy úgy vannak nevelve?! Még az is elképzelhető! Sokszor olva­som a panaszos levelet, hogy koszos a telep! Mikor a gyereke­ket sétáltatják a kismamák—rendezhetnék a házuk táját! Mi a Marika cukrászdánál lakunk. Híresen jó fagyijuk miatt sok ember jár itt. Igyekszünk parkosítani. Meg lehet nézni, letépik a virágot bimbójában. Nem ülhetünk mellé! Ha híre menne, hogy (még ha nem is büntetne) megállítja a területellenőr a virágot letarolókat, az is visszatartó hatású lenne! Feketegazdaság: ez most nagy téma! Kedvenc lapom nem nagyon foglalkozik vele. Pedig kellene, ha mernénk! Nem a kispiacokon, ABC-k mellett „csencselő” cigiárusokat meg­büntetve kellene az államadósságra a pénzt összeszedni. Se­hol sem lehet munkahelyteremtő vállalkozásokról hallani! Az a 20 éves, akit elkaptak a Búza téri piacnál—bizonyára vég­zett sok ezer társához hasonlóan valami iskolát. Drága pén­zébe volt az államnak, szülőnek. S most csencselni kénytelen! És az a sok munkanélküli! ? Lakni muszáj. Aki tisztességes tudott maradni, még fizeti a számlákat. De enni is muszáj! Lopjunk? A bolti árak a képviselői fizetésekhez vannak meg­állapítva, nem az én 12 900forintos nyugdíjamhoz! Nagy la­kásom van. Dolgozhattunk az „átkosban”, s ha nem ittuk el, vehettünk lakást. Taníttathattunk gyerekeket. S a nyugdíja­kért nem kellett reszketni, hogy kapják vagy nem az öregje­ink! Eltartottuk őket. Minket kifog, ha a 20 éves kénytelen az utcán csencselni? S most a nagy lakásomat nem tudom elad­ni, hogy vegyek egy kisebbet, amit fenn tudok tartani! Kérdőívet kaptunk az újságban. Ezzel a témával nem fog­lalkozott. Vagy minek? Segíteni úgysem tudunk? Valóban nem? A sok pénzt rápocsékolják újból a személyi szám vagy milyen szám megváltoztatására! Ki tudja, kinek jó? Új nyomozócsoport?! Azok se a milliókat sikkasztókat, össze- harácsolókat fogják kinyomozni! Majd azt, hogy a káposztám alá nem dugtam-e el valamit! Nehogy a mindennapi kenye­remre még vajat is tudjak venni! A képviselőt megválasztották magunk helyett (mivel sok ezren be nem férünk), oda küldtük, s nem a mi érdekeinket képviseli! S ha nem küldjük is, ismét vég- kielégítést akar! Ugyan, kérem! Még neki kellene visszafizetni, igazság szerint! Mert képviselt volna engem, minket, akkor oda küldjük újabb négy évre! Jaj, de elszaladt velem a ló! Köszö­nöm, ha elolvasta! Kívánok jó egészséget! Tisztelettel, Nagyné Gál Etelka, Toldi utca 67. A Tókuckóban még mindig bizakodnak Csodára várva — nyárra készülődve Úri Mariann (Új Kelet) Mint ismert, a márciusi köz­gyűlésen a nyíregyházi képvi­selő-testület elvi döntést ho­zott többek között a sóstói Tó­kuckó vállalkozásba való ki­adásának előkészítésére. A döntés megszületését követő­en László Gézáné, a Tókuckó igazgatónője munkatársai és a maga nevében levelet írt Csa­bai Lászlónénak, melyben kér­te Nyíregyháza polgármester­ét, hogy kompromisszumos megoldást keresve még egy­szer tárgyalják át az ügyet. Ké­résüket indokolta az is, hogy rohamosan közeledett a nyári szezon, a táboroztatásokat és az egyéb programokat egyez­tetni, szervezni kellett, külön­ben kifutottak volna az időből. Csabainé, méltányolva a ké­rést, úgy határozott, hogy szeptember 30-áig az eddig megszokott formában tovább­működhet a kuckó, és csak ősszel térnek vissza a konkrét átszervezéshez. — Még mindig nem tudom elhinni, hogy egy város veze­tése ilyen döntést hozzon — mondja keserűen az igazgató­nő. — Mert amikor iskolákat zárnak be — bár azt is draszti­kus lépésnek tartom —, leg­alább van lehetősége a szülő­nek arra, hogy másikba írassa át a gyermekét. Sőt, van válasz­tási lehetősége is, hogy hol folytassa tovább a tanulást. De ilyen jellegű intézmény nincs több a városban. Egyszerre lá­tunk el oktatási, kulturális, mű­vészeti, nyári táboroztatási, szabadidős és szórakoztató központi szerepet. Ha kiadják vállalkozásba, minden megszű­nik, ami eddig volt. Szép las­san elmaradnak a megszokott és sokak által kedvelt progra­mok, nem lesz helye a táborok­nak. Én nem tudom ezt elfogad­ni és felvállalni, de olyan meg­oldást sem tudok találni, ami­hez nem kellene támogatás. Az önkormányzat segítsége nélkül nem működhet. Remélem, hogy a szakemberek, átgondol­va a dolgot, megmásítják a vé­leményüket és a döntésüket. Mindenesetre én és a dolgozók is ebben a szellemben végez­zük a munkánkat, bízva a cso­dában... — Hol tart a nyári táborok szervezése? — Rengetegen jelentkeznek, ez is jelzi, mekkora szükség van ránk; Sajnos a rendelkezé­sünkre álló, behatárolt pénz­ügyi keretek miatt csak tíz cso­portnak tudunk helyet biztosí­tani. Az első turnusban 460, a másodikban 420, a harmadik­ban 350 és a negyedik turnus­ban 200 iskolást fogadunk. A táboroztatás június 17-ével kez­dődik és augusztus 19-éig tart. — Milyen programokat kí­nálnak a gyerekeknek? — Érdeklődési körök szerint tervezzük a foglalkozásokat. Lesz örökmozgók, kisokosok és ügyes kezűek csoportja. Ez a sporttól kezdve a kultúrán át a kirándulásig és a művészetig mindent magába foglal. Lesz­nek technikai bemutatók, fellép a Bessenyei Színkör, aMandala, a Nyírség, a Szabolcs táncegyüt­tes. A millecentenárium jegyé­ben szeretnénk jobban megis­mertetni a kicsiket a néptánc és a népdal szépségével, igyek­szünk beavatni őket őseink élet­formájába. Bízom benne, hogy a pénztelenség ellenére is vál­tozatossá, érdekessé tudjuk ten­ni a nyarat. A gyerekeket, mint minden évben, most is a Volán szállítja diákbérlettel. Szeretném felhívni a szülők figyelmét, hogy csak a kijelölt buszmegállóhelye­ken és csak a Tókuckós felirattal ellátott buszokra rakják fel cse­metéiket. METROPOL Ahol ma tart az üzletház építése... A cipők titkai Lippa[ Edit Felejtsük el azt, hogy a di­vat tulajdonképpen csak egy óriási üzlet, amely arra uta­zik, hogy minden évszakban új ruhatár vásárlására kény- szerítsen bennünket. Felejt­sük el, hogy a divat utánzá­son alapul, amit óvodás ko­runkban még majomszokás­ként definiáltunk. Ne gon­doljunk most a fájó lábakra, az el szorított derekakra, a kényelmetlen gallérokra. Mi, fiatalok fogékonyak vagyunk az újra, és szere­tünk azonosulni. Szeretjük érteni mi is azt, mit viselünk és miért. Másról árulkodott a zöld haj, mint a macska­nadrág, s megint másról a szakadt farmer vagy a szem- öldökkarika. Lázadnunk kell, és bakancsos nemzedék a miénk. A farmeren kívül az átlagos diákok öltözékének ezek az alapszabályai. Persze vannak kivételek. Igen, vannak hölgyek, akik nem élvezik a lapos sarkú, széles orrú cipők áldásait. Számukra az önkifejezés a középkori kínzóeszközökhöz hasonlítható, taszító formájú topogókban csúcsosodott ki. Igazán különlegesen mutat­nának ezek a holmik valami absztrakt kiállításon a nők lába helyett. Ja, és járni is meg kellene tanulni bennük!...

Next

/
Oldalképek
Tartalom