Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-15 / 113. szám
10 1996. május 15., szerda Közelkép UJ KELET Tisztelt Szerkesztő Úr! Grafomániámat kiélendő írok már egy kicsit. Az újságot olvasva eszébe jut az embereknek egy s más. Lesznek „sarki rendőrök”. Nagyon jó! Hogy csak a belvárosban? Az nem jó! Területellenőrök járják a várost. Ez jó. Hogy nem állítják meg a gyermekeket, amikor láthatóan a parkból letépett virággal ballagnak—ez nem jó! Afüvön keresztül-kasul gyalogoló emberekre nem fütyülnek rá, visszaparancsolva a járdára — ez nem jó! A németeknél senki nem lépne a gyepre! Érdekes módon ott még a gyerekeknek labdája sem gurul rá. Lehet, hogy úgy vannak nevelve?! Még az is elképzelhető! Sokszor olvasom a panaszos levelet, hogy koszos a telep! Mikor a gyerekeket sétáltatják a kismamák—rendezhetnék a házuk táját! Mi a Marika cukrászdánál lakunk. Híresen jó fagyijuk miatt sok ember jár itt. Igyekszünk parkosítani. Meg lehet nézni, letépik a virágot bimbójában. Nem ülhetünk mellé! Ha híre menne, hogy (még ha nem is büntetne) megállítja a területellenőr a virágot letarolókat, az is visszatartó hatású lenne! Feketegazdaság: ez most nagy téma! Kedvenc lapom nem nagyon foglalkozik vele. Pedig kellene, ha mernénk! Nem a kispiacokon, ABC-k mellett „csencselő” cigiárusokat megbüntetve kellene az államadósságra a pénzt összeszedni. Sehol sem lehet munkahelyteremtő vállalkozásokról hallani! Az a 20 éves, akit elkaptak a Búza téri piacnál—bizonyára végzett sok ezer társához hasonlóan valami iskolát. Drága pénzébe volt az államnak, szülőnek. S most csencselni kénytelen! És az a sok munkanélküli! ? Lakni muszáj. Aki tisztességes tudott maradni, még fizeti a számlákat. De enni is muszáj! Lopjunk? A bolti árak a képviselői fizetésekhez vannak megállapítva, nem az én 12 900forintos nyugdíjamhoz! Nagy lakásom van. Dolgozhattunk az „átkosban”, s ha nem ittuk el, vehettünk lakást. Taníttathattunk gyerekeket. S a nyugdíjakért nem kellett reszketni, hogy kapják vagy nem az öregjeink! Eltartottuk őket. Minket kifog, ha a 20 éves kénytelen az utcán csencselni? S most a nagy lakásomat nem tudom eladni, hogy vegyek egy kisebbet, amit fenn tudok tartani! Kérdőívet kaptunk az újságban. Ezzel a témával nem foglalkozott. Vagy minek? Segíteni úgysem tudunk? Valóban nem? A sok pénzt rápocsékolják újból a személyi szám vagy milyen szám megváltoztatására! Ki tudja, kinek jó? Új nyomozócsoport?! Azok se a milliókat sikkasztókat, össze- harácsolókat fogják kinyomozni! Majd azt, hogy a káposztám alá nem dugtam-e el valamit! Nehogy a mindennapi kenyeremre még vajat is tudjak venni! A képviselőt megválasztották magunk helyett (mivel sok ezren be nem férünk), oda küldtük, s nem a mi érdekeinket képviseli! S ha nem küldjük is, ismét vég- kielégítést akar! Ugyan, kérem! Még neki kellene visszafizetni, igazság szerint! Mert képviselt volna engem, minket, akkor oda küldjük újabb négy évre! Jaj, de elszaladt velem a ló! Köszönöm, ha elolvasta! Kívánok jó egészséget! Tisztelettel, Nagyné Gál Etelka, Toldi utca 67. A Tókuckóban még mindig bizakodnak Csodára várva — nyárra készülődve Úri Mariann (Új Kelet) Mint ismert, a márciusi közgyűlésen a nyíregyházi képviselő-testület elvi döntést hozott többek között a sóstói Tókuckó vállalkozásba való kiadásának előkészítésére. A döntés megszületését követően László Gézáné, a Tókuckó igazgatónője munkatársai és a maga nevében levelet írt Csabai Lászlónénak, melyben kérte Nyíregyháza polgármesterét, hogy kompromisszumos megoldást keresve még egyszer tárgyalják át az ügyet. Kérésüket indokolta az is, hogy rohamosan közeledett a nyári szezon, a táboroztatásokat és az egyéb programokat egyeztetni, szervezni kellett, különben kifutottak volna az időből. Csabainé, méltányolva a kérést, úgy határozott, hogy szeptember 30-áig az eddig megszokott formában továbbműködhet a kuckó, és csak ősszel térnek vissza a konkrét átszervezéshez. — Még mindig nem tudom elhinni, hogy egy város vezetése ilyen döntést hozzon — mondja keserűen az igazgatónő. — Mert amikor iskolákat zárnak be — bár azt is drasztikus lépésnek tartom —, legalább van lehetősége a szülőnek arra, hogy másikba írassa át a gyermekét. Sőt, van választási lehetősége is, hogy hol folytassa tovább a tanulást. De ilyen jellegű intézmény nincs több a városban. Egyszerre látunk el oktatási, kulturális, művészeti, nyári táboroztatási, szabadidős és szórakoztató központi szerepet. Ha kiadják vállalkozásba, minden megszűnik, ami eddig volt. Szép lassan elmaradnak a megszokott és sokak által kedvelt programok, nem lesz helye a táboroknak. Én nem tudom ezt elfogadni és felvállalni, de olyan megoldást sem tudok találni, amihez nem kellene támogatás. Az önkormányzat segítsége nélkül nem működhet. Remélem, hogy a szakemberek, átgondolva a dolgot, megmásítják a véleményüket és a döntésüket. Mindenesetre én és a dolgozók is ebben a szellemben végezzük a munkánkat, bízva a csodában... — Hol tart a nyári táborok szervezése? — Rengetegen jelentkeznek, ez is jelzi, mekkora szükség van ránk; Sajnos a rendelkezésünkre álló, behatárolt pénzügyi keretek miatt csak tíz csoportnak tudunk helyet biztosítani. Az első turnusban 460, a másodikban 420, a harmadikban 350 és a negyedik turnusban 200 iskolást fogadunk. A táboroztatás június 17-ével kezdődik és augusztus 19-éig tart. — Milyen programokat kínálnak a gyerekeknek? — Érdeklődési körök szerint tervezzük a foglalkozásokat. Lesz örökmozgók, kisokosok és ügyes kezűek csoportja. Ez a sporttól kezdve a kultúrán át a kirándulásig és a művészetig mindent magába foglal. Lesznek technikai bemutatók, fellép a Bessenyei Színkör, aMandala, a Nyírség, a Szabolcs táncegyüttes. A millecentenárium jegyében szeretnénk jobban megismertetni a kicsiket a néptánc és a népdal szépségével, igyekszünk beavatni őket őseink életformájába. Bízom benne, hogy a pénztelenség ellenére is változatossá, érdekessé tudjuk tenni a nyarat. A gyerekeket, mint minden évben, most is a Volán szállítja diákbérlettel. Szeretném felhívni a szülők figyelmét, hogy csak a kijelölt buszmegállóhelyeken és csak a Tókuckós felirattal ellátott buszokra rakják fel csemetéiket. METROPOL Ahol ma tart az üzletház építése... A cipők titkai Lippa[ Edit Felejtsük el azt, hogy a divat tulajdonképpen csak egy óriási üzlet, amely arra utazik, hogy minden évszakban új ruhatár vásárlására kény- szerítsen bennünket. Felejtsük el, hogy a divat utánzáson alapul, amit óvodás korunkban még majomszokásként definiáltunk. Ne gondoljunk most a fájó lábakra, az el szorított derekakra, a kényelmetlen gallérokra. Mi, fiatalok fogékonyak vagyunk az újra, és szeretünk azonosulni. Szeretjük érteni mi is azt, mit viselünk és miért. Másról árulkodott a zöld haj, mint a macskanadrág, s megint másról a szakadt farmer vagy a szem- öldökkarika. Lázadnunk kell, és bakancsos nemzedék a miénk. A farmeren kívül az átlagos diákok öltözékének ezek az alapszabályai. Persze vannak kivételek. Igen, vannak hölgyek, akik nem élvezik a lapos sarkú, széles orrú cipők áldásait. Számukra az önkifejezés a középkori kínzóeszközökhöz hasonlítható, taszító formájú topogókban csúcsosodott ki. Igazán különlegesen mutatnának ezek a holmik valami absztrakt kiállításon a nők lába helyett. Ja, és járni is meg kellene tanulni bennük!...
