Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-15 / 113. szám

Határon túl

1996. május 15., szerda

UJ KELET

1956—La Repubblica

SZKP-dokumentumok

— „És Hruscsov parancsot adott: Szánjátok meg Magyarországot!”— ezzel a címmel közli a La Repubb- lica című, tekintéles olasz napilap keddi száma azokat a 40 évvel ezelőtti, titkos SZKP-jegyzőkönyvek kivonatát, amelyek bemutatják, miként határozott a szovjet pártvezetés az 1956-os magyar forradalom katonai erővel történő leveréséről.

MTI

Az olasz lap — két teljes újságoldalt kitevő összeállításában — emlékeztet arra, hogy Nagy Imre kormánya a felkelők mellé állt. A második világháborút követően ez volt az első olyan kihívás a Szovjetunió csatlósai, az akkoriban a „népi demokrácia országainak” nevezett államok részéről, amelynek célja a szovjet iga lerázása volt. „Ezt követték a többiek, csaknem évtizedes intervallumokkal: Prága, Gdansk és végül Berlin 1989-ben, a fal leomlása, amely egy világ végének a jelképe lett” — írja a La Repubblica. Kitér arra, hogy a magyarországi események földrengést jelentettek az egész nemzetközi kommunista mozgalom számára. Sokan szakítottak ekkor az olasz kommunisták vezetőjével, Palmiro Togliattival, aki támogatta a szovjet katonai beavatkozást.

Az SZKP elnökségének akkori üléseiről szóló jegyzőkönyv-kivonatok az olasz lap szerint most először kerülnek közlésre. A dokumentumok alapján a szovjet pártelnökség 1956. október 23-ai ülését követően — ekkor küldték Budapestre tárgyalni Szuszlovoté s Mikojant—folyamatosan végigkövethető a nemzetközi közvéleménytől tartó moszkvai vezetés ingadozása, s végül a katonai megoldás híveinek felülkereke- dése.

Szuszlov, Kaganovics, Bul- ganyin, Vorosilov és Zsukov már az első napoktól rendkívüli állapot bevezetését és a csapatok bevetését szorgalmazta, mert határozatlannak ítélte, nem tartotta képesnek a „rendteremtésre” a magyar pártvezetést. A november elsejei ülésen egyedül Mi- kojan tartott a vérfürdő következményeitől, s vélekedett úgy, hogy az erőszak nem old meg semmit, tárgyalásokra van szükség, s ezért még tíz— tizenöt napot kellene várni. Az SZKP-elnökség többsége szerint azonban minden késedelem Magyarország „elvesztését” jelentette volna.

Az olasz lap közli annak a táviratnak a szövegét is, amelyet az SZKP elnöksége Togliattinak küldött a beavatkozás előestéjén, a magyarországi eseményekkel kapcsolatban elfoglalt szovjet álláspontról. A La Repubblica szerint ez magyarázatot ad arra, hogy amikor 1956. október 31-én Pietro Ingrao nyugtalanságának adott hangot a magyar- országi szovjet beavatkozással kapcsolatban Palmiro Togliattival folytatott megbeszélésén, az olasz kommunisták vezetője hidegen így válaszolt: „Ezzel szemben én még egy pohárka bort ittam erre”.

Szlovák belbiztonsági botrány

Felszólítás lemondásra

MTI

Ladislav Pittner szlovák kereszténydemokrata képviselő, volt belügyminiszter kedden arra szólította fel a jelenlegi belügyminisztert, a főügyészt és a titkosszolgálat vezetőjét, hogy vegyék fontolóra lemondásukat. A Pittner vezette vizsgálóbizottság megállapításai szerint ugyanis az államfő fiának, ifjabb Michal Kováénak az emlékezetes elhurcolásával kapcsolatban „egyikük keze sem egészen tiszta”.

Pittner keddi sajtótájékoztatóján ismertette az általa vezetett csoport „nyomozásának” eredményeit. Úgy ítéli meg, hogy a nyolcadik hónapja folyó rendőrségi nyomozás a belügyminiszter és a titkosszolgálati igazgató késleltető magatartása miatt nem tárta fel az ifjabb Kovác elhurcolásának valós körülményeit, a főügyész pedig befolyásolta a vizsgálatot felügyelő kerületi ügyészt. Pittner szerint a két leváltott nyomozótiszt annak idején néhány hetes munkával tényleges képet alkotott az elhurcolás körülményeiről — s éppen ezért váltották le őket.

Hétfőn Pozsonyban nyilvánosságra került a belügyminiszter és a titkosszolgálati vezető egyik, korábban lehallgatott telefonbeszélgetése. Ennek tartalma Pittner szerint megerősíti az említett kormányzati illetékeseket terhelő következtetéseket — jóllehet, Pittner maga is törvény- ellenesnek minősíti, hogy ezt a beszélgetést (jelenleg ismeretlen személyek) lehallgatták.

A Járt Carnogursky vezette kereszténydemokraták (KDH) mozgalmához tartozó Ladislav Pittner a sajtótájékoztatón azt mondta: az érintettek nem csupán szolgálati kötelességü- .ket mulasztották el, hanem alapos a gyanú, hogy jogköri visszaélés is terheli őket.

Név szerint bírálta Ivan Lexát, a titkosszolgálat igazgatóját, aki — mint mondta — nemcsak feljelentést tett a Kovác-ügy nyomozásából eltávolított rendőrtisztek ellen, hanem azt is megtagadta, hogy feloldja a titoktartás kötelezettsége alól a titkosszolgálat egyes munkatársait, akiket a vizsgálat korábbi vezetői ki akartak hallgatni. Pittner felrótta az ügyészségnek, hogy több esetben nem élt a rendelkezésére álló törvényes lehetőségekkel, és szemet húnyt a titkosszolgálati vezető ellen tett feljelentés fölött.

Pályakezdők a szórványban

Könyv vagy koldusbot Királyföldön?

A Brassó melletti térségek régen szász területek voltak, amelyek kiváltságokat élveztek a magyar királyoktól. Egyszóval vazallusai voltak az uralkodónak, s így senkinek nem tartoztak elszámolással. Ezért ezt a részt Királyföldnek nevezték el. A mai viszonyokban már nehezen nevezhető Királyföldnek. Oktatás, gazdaság, már semmi nem „királyi”!

Mi az oka, hogy a középiskolának ma már nincs vonzereje? Sem a szülő, sem a gyerek, sem a törvényhozó szerv nem tartja fontosnak a nyolcadik osztály elvégzése után a továbbtanulást. Mi lehet ennek a jelenségnek a társadalmi háttere? Mi lesz ezeknek a gyerekeknek a sorsa, akik a harmadik évezred elején — az informatizált társadalom századában — válnak felnőttekké? És milyen lehet a jövője annak a kisebbségnek, amely a tanulást, a képzést, a minőséget nem tekinti elsődlegesnek?

Dreguss Gyöngyvér

Az elmúlt tanévben Brassó megye iskoláiban közel négyszáz nyolcadikos diák végzett magyar osztályban. Az előzetes felmérések szerint 258-an kívánták magyar nyelven folytatni tanulmányaikat. Közülük negyvenen más megyék középiskoláiba felvételiztek.

A Brassó megyei Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és az iskolák vezetőségének szorgalmazására a megyei tanfelügyelőség tíz kilencedik osztály indulását hagyta jóvá.

Az Áprily Lajos Középiskolában az öt osztály százötven helyére százhuszonkilencen jelentkeztek a nyári felvételi vizsgára. Bejutottak 59-en. A Zaj- zoni Rab István Középiskolába a hetven helyre jelenikező huszonnégy tanulóból sikeresen versenyvizsgázott húsz. Az Energetikai Szakközépiskola autószerelői szakára harminc- három helyre tizenheten jutottak be.

Az őszi pótfelvételi eredményei rosszabbak voltak a sokévi átlagnál. Ennek következtében az Áprily Lajos Középiskolában és a Zajzoni Rab István Középiskolában megszűnt egy-egy osztály, és a Bráncoveanu Szakközép- iskolában megszűnt egy tagozat.

Alsórákoson a 19 nyolcadik osztályt végzett tanulóból 10- en nem tanulnak tovább. Lehet, hogy az átmeneti időszak élet- szemlélete tükröződik a nem csak Alsórákoson is el-elhang- zó adomában:

— Mi lesz belőled emberke?

— ...Patron! (főnök).

Alsórákos. Kőbányavidék.

Jobbágytelepülés volt egészen 1849-ig.

Az általános iskola tanári szobájában néhány tanár ír, javít.

— Tavalyi 19 végzősünk közül két gyerek Segesvárra, egy Kereszttúra, kettő Sepsiszentgyörgyre, egy Brassóba, három pedig Kőhalomba ment továbbtanulni — mondja Hegyesi Ildikó magyar szakos tanárnő. — A többiekről nem tudunk semmit. „Érdeklődjenek annál a Szabó... Erzsi, vagy nem is, Erika nevű kislánynál, ő tud adatokat — mondják.

Keresem a Szabó nevű kislányt, de senki nem hallott sem Erikáról sem Erzsiről. Végül nehezen ugyan, de összeáll az osztálykép.

Szabó Enikő sokgyermekes családból származik. Nyáron felvételizett, de a versenyvizsgája nem sikerült. Őszi próbálkozása sem járt sikerrel. Jelenleg otthon van, tanul, újra megpróbálja, hisz mint az édesanyja mondta, mit is kezdene diploma nélkül?!

Gocsmán anyuka szomorúan panaszolja, hogy két lányát tartja otthon. Brigitta 94-ben végezte a nyolcadik osztályt, majd a brassói Energetikai Szaklíceumba felvételizett, sikertelenül. Margitka tavaly végzett, de őt sem vették fel a brassói középiskolába.

— Az iskola igazgatónője azt mondta, ha román nevük lenne, bejutnának. Ezek szerint nevet kell változtatnunk? — kérdezi az édesanya.

(Meg kell jegyeznünk, hogy az Energetikai Szakközépiskolának régóta nem nő az igazgatója, s azt is tudjuk, hogy az illető felvételiző legalább írni, olvasni tud, felveszik, attól függetlenül, hogy román vagy magyar a neve.)

Kádár Marika története eltér a többiekétől. Félárva, öten vannak testvérek, de a három otthon élő lány nem dolgozik, csak a fiú.

— Édesapám nem engedett iskolába, pedig én szerettem volna továbbtanulni — mondja. Szégyelli és nehéz számára erről beszélni, hogy édesapja kilátástalan anyagi helyzete miatt nem tudta tovább taníttatni. Az apa jobb megoldásnak látta, hogy lánya elmegy dolgozni Magyarországra. Ott él egy testvére, akinél lakhat.

Marika nem kapott ösztöndíjat, de valószínű, hogy nem is tudta, kihez forduljon. Jó lenne, ha az alapítványok, vagy az RMDSZ pártfogásukba vennék az ilyen helyzetben élő gyerekeket.

A hajdani osztály többi tovább nem tanulója, cigánygyerek. Velük senki nem törődött. Megszokott dolog, hogy ők a nyolc osztály elvégzése után munkába állnak, ha ugyan akad munkahely.

Az alsórákosi cigányok az úgynevezett Hegyben laknak. Ki emeletes házban, ki putriban. Mikor sorsukról érdeklődünk, mindenki elzárkózik. Hegyesi Ildikó tanárnő arról panaszkodik, hogy a cigányok miatt nehéz a tanítás. Most mindannyian járnak iskolába, mert szociális segélyt kapnak — mondja.

Gáspár Tamást Alsórákos polgármesterét kérdeztük, mit tehet a polgármesteri hivatal ezeknek a fiataloknak az elhelyezése érdekében?

— Ha kérvényt nyújtanak be, megpróbáljuk őket a bányánál, vagy a vasútnál elhelyezni. Tizenhat, illetve 18 éves korukig — attól függ, van-e a szülőknek jövedelme — szociális segélyt is kapnak. Nincsenek statisztikai adatok arról, hogy mi is történik

ezekkel a 14—15 éves gyerekekkel.

Nagy moháról még úgy ír a Révai Nagylexikon 1916- ban, mint 1146 lakossal rendelkező nagyközségről. Mára csak isten háta mögötti falu, ahol él még néhány magyar, elzárva a civilizált világtól. Itt a 95-ben nyolcadik osztályt végzett diákok közül senki nem ment továbbtanulni. Úgy gondolták, nincs értelme, hogy ipari iskolába menjenek, hisz mit is ér egy érettségi diploma? Külön akadályt jelentett számukra a közlekedés is. A tanárok pedig nem vállalkoztak télidőben, vagy az őszi esőzésekben arra, hogy kijárjanak tanítani, annak ellenére, hogy Szegedi László református lelkipásztor felajánlott még egy fizetést.

A nagymohai iskolában egyetlen szakképzett tanár van. Érettségizett diákok, helybeliek tanítanak, a színvonal pedig olyan alacsony, hogy a kilencedik osztályba véletlenül bejutott diákokat ötödikes szinten kell tanítani. — Már- rnár analfabetizmus lép fel -— mondta Szegedi Lászlóné kőhalmi tanárnő.

Még Olthévízen a legjobb a helyzet. A továbbjutott diákok száma tizenegy, és egy—két helyetesítő tanáron kívül a többiek szakképzettek. Sok tanuló megy innen a kőhalmi szak- középiskolában.

Darócon a György tanárházaspár szórványiskolát létesített. A gyerekek a környező falvakból, például Jánosfal- váról, Városfalváról gyűltek össze, és tanároknál szállásolták el őket. Mindenki próbál tenni valamit ezekért a gyerekekért.

A kőhalmi református lelkész az egyház segítségével bentlakást rendezett be a szórványból érkezett diákoknak. Jelenleg egy református, hat unitárius, egy katolikus gyerek lakik itt.

— Segíteni próbálunk — mondja Szegedi László tiszte- letes.— Osztályokat létesítettünk a különböző vidékekről jött gyerekeknek. Általában a székelyzsombori iskolából szoktuk „újratölte- ni”, ugyanis itt 5—8. osztály létezik.

Homorúdon csak egytől négy osztályig működik magyar tagozat, a négy osztálynak egyetlen egy szakképzett pedagógusa van.

A Brassó megyei RMPSZ felismerve a veszélyt —hogy a falusi gyerekek, főként a jó képességgel megáldott, de kevésbé tanult, olvasott diákok nagy része nem felvételizhet sikerrel elméleti osztályokba, vagy nem is akarja ezt megpróbálni — kérte a megyei tanfelügyelőt, létesítsen két magyar nyelvű inasképző osztályt — egyet a lányok, egyet a fiúk számára. Az RMPSZ kérésére — amelyet az új tanügyi törvény egyik előírásával támasztottak alá — a tanfelügyelőség rábólintott: lehet.

Ez megoldaná valamelyest a kérdést?!

Lehet...