Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-10 / 109. szám
10 1996. május 10., péntek Sport UJ KELET Olimpikonok felkészülése és röplabdasiker Elbúcsúztak a teniszezők A START Vállalat tárgyalótermében tartotta ülését tegnap délután a Nyíregyházi Vasutas Sport Club elnöksége. A tanácskozást megtisztelte jelenlétével Felbermann Endre, Nyíregyháza alpolgármestere, a házigazda tisztét Balogh Zoltán, a vállalat vezérigazgatója, az extra ligába jutott férfi röplabdacsapat szakosztályelnöke töltötte be. Száraz Attila (Új Kelet) Az első napirendi pont a teniszszakosztály kiválása volt. Pók István elnök fájó szívvel mondott búcsút a teniszesek- nek. Versenyzőik 1977 óta léptek folyamatosan pályára piroskék színben. Mind ő, mind pedig Pázmándi József, az új egyesület, a Nyíregyháza Városi Tenisz Club elnöke arról szólt, hogy remélhetőleg a válás után nagyon jó lesz köztük az együttműködés. A folytatásban tulajdonképpen a témánál maradtak a résztvevők, hiszen a Városi Stadion ötéves üzemeltetése került terítékre. Orendi Mihály, a létesítmény igazgatója december negyedikén sokkal optimistább volt, mint ma. Amikor megkezdték a tárgyalásokat a stadion további üzemeltetéséről, akkor a jelenleginél jobb kondíciókról volt szó. Az eredeti elképzelésen módosítani kellett a város rossz gazdasági helyzete, illetve a teniszezők gyors kiválása miatt. Áprilisban különösen is felpörögtek az események. Szerencsére Bart- ha László képviselő segítségével sikerült ezt konfliktusmentesen levezényelni. Felbermann Endre is azt kérte, hogy felejtse el mindenki az esetleges feszültségeket, próbálja mindenki érzelemmentesen túltenni magát a kiváláson. Most már a jövőre kell koncentrálni. Ezt követően az elnökség elfogadta az NYVSC idei szakmai programját, illetve a költségvetési tervet. (A két napirendi pontról későbbi lapszámainkban bővebben írunk.) A klub olimpikonjainak felkészülését tárgyalva Sziklai László szakmai elnökhelyettes szomorúan jelentette be, hogy Harsági Andrea sérülés miatt nem utazhat Atlantába. Az április közepi magyar bajnokságon ugyanis kiújult a korábbi sérülése. Az elmúlt héten a sportkórházban Berkes doktor úr megoperálta, jól van, de természetesen az olimpián indulásról már nem lehet szó. Glückmann Pál a rossz hír után jó hírrel folytatta. Feri Attila és Popa Adrian is szorgalmasan készül. Tizenegy hét van még hátra a versenyig. Az edző bízik abban, hogy a június eleji válogató viadalon Juhász István is bekerül az utazó csapatba. A továbbiakban Feriék nyolc héten át váltakozva itthon és a tatai edzőtáborban gyakorolnak, az utolsó három hétre „kitelepülnek” Amerikába, és Atlantától 300 kilométerre készülnek a megméretésre. Vajda Tamás szerint Kovács Rita „jó erőállapotban” van, az öt hét múlva sorra kerülő országos bajnokság az utolsó lehetőség versenyzőjének, hogy teljesítse a 800 méter gyorson történő induláshoz szükséges szintidőt. A mester bizakodik, bár egyelőre nem látja megalapozva pénzügyileg azt, hogy Rita a következő pár hétben Nyugat-Európában, jó mezőnyben álljon rajthoz. Az erős mezőnyben történő megmérettetés nagyon hasznos lenne a felkészülés szempontjából. A tanácskozás végén Balogh Zoltán szerény, jóízű estebédre látta vendégül az elnökségi tagokat abból az alkalomból, hogy a férfi röplabdázók ismét az extra ligába jutottak. Mint hallottuk, egy hét múlva kiderül, hogy kijön, illetve ki megy a csapattól. A játékoskeret változásait a jövő heti szakosztályértekezleten jelentik be. BacskA az edzőjére fente a fogát. Majorosnak 78 centi hiányzik Verőfényes, meleg délután. Az NYVSC Tiszavasvári úti sporttelepén éppen befejezték a kinti edzést a dobóatléták, az izmok nyűzése a konditeremben folytatódik, vagy éppen — amúgy levezetésként — előkerül a futballabda és kezdődik a meccs. Az előbukkanó Kerekes László edzőt nem ördöngösség felismerni — dús hajkoronát visel. Ki gondolná, hogy nemrég nagy veszélyben forgott a „fejdísz”? Csiky Nándor (Uj Kelet) — A múlt héten Budapesten felnőtt ügyességi csapatbajnokságon vettünk részt, ahol hat együttest indítottam—újságolja a tréner. — Ahhoz képest, hogy felnőttversenyről van szó, egyetlen felnőtt ember kivételével juniorok, ifik és serdülők alkották csapatomat. Ez a felnőtt én voltam... — neveti el magát. — A férfi gerelyhajító együttes — a Szegedet és az Újpestet megelőzve — aranyérmet szerzett. Majoros Laci vitte a pálmát, hiszen 70,56-ot dobott, míg az átlagunk egész jó, 61,22 lett. Mindez persze ík felnőtt atléta nélkül. A fiú diszkoszcsapat a harmadik helyen végzett, Bacskó Sanyi tűnt ki leginkább 52,06-tal. Idegeskedésre az adott okot, hogy lesérült az egyik versenyzőm, Csató Imre. Ellenkező esetben másodikok lehettünk volna. Egyébként én dobtam a második legjobb eredményt, 50,26-ot. A lányoknál a diszkoszcsapat szerepelt a legörömtelibben. második lett. Meglepődtem, hogy a fiatal Borbély Anita megverte azt a Kürti Évát, aki tavaly az ifi Eb- n is indult. Ez persze nem azt jelenti, hogy Éva rosszul dobott. A lányoknál súlyban, illetve kalapácsban is ugyanaz a gárda küzdött. Egy arany, egy ezüst és három bronz a mérlegünk, ami jónak mondható. — A te beugrásod poénból történt, vagy az eredmény miatt? —Is-is. Nem készültem erre, de Bacskó Sanyi nagyon fente rám a fogát. Egy tanítványnak az a célja, hogy az edzőt megverje, ez most sikerült, ám a magyar bajnokságra majd felkészülök, és ott nehezebb dolga lesz. — Várható-e mostanában valamilyen „életveszélyes” fogadás, melyen—szokás szerint — a hajad épsége lesz a tét? — Most abban egyeztünk meg, hogy ha Majoros a 72-t megdobja — ez a szint az ifjúsági vb-n —, akkor kopaszra vágatom a fejem. Ez ezúttal ugyanúgy elmaradt, mint a télen. Igaz, három kísérletből — most is ennyi volt — nehéz nagyot dobni. De a bűvös határ közelében van Laci, most már csak azt várjuk, melyik viadalon jön ez neki össze, ugyanis remekül kezdte az évet, 71,22- őt dobott egy nyíregyházi versenyen, tehát 78 centi hiányzik az ausztráliai ifi vb-hez. Ezzel az eredménnyel ott lehet a közeledő felnőttválogatott viadalon. Jóllehet, nem dobtak nagyobbat tőle, de hogy ott lesz- e, azt nem tudni. Az viszont biztos, hogy Rijekában a hónap végén ifjúsági nemzetközi versenyre kerül sor, és ott fog indulni. A többiekre középiskolás megméretések várnak. Az edzésen Gulyás János is részt vett. A tapasztalt szakember nemrég tevékenykedik ismét az atlétikában. Kerekes edző hívta vissza, mert... — Jancsi bácsi nagyon sokat ért a gerelyhajításhoz, és én is sokat tanulhatok tőle. Az ő tudását, tapasztalatát kár lett volna hagyni veszendőbe menni — vélekedett Kerekes László. Utcai kosárlabda-bajnokság A Nyíregyháza Kosárlabda Sportjáért Alapítvány és a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kosárlabda Szövetség az idén az egész nyárra sportolási lehetőséget szeretnének biztosítani a kosárlabdát kedvelő nyíregyházi fiataloknak. A bajnokságról Makrai Lászlót, az alapítvány titkárát kérdeztük. — Terveik szerint egész nyáron tartanának a küzdelmek. Hogyan tudják ezt megszervezni? — Három korcsoportban indulna a bajnokság. Minden kategóriában legalább két csoportot alakítunk ki,, a csoporton belül a csapatok oda-, visszavágó rendszerben döntik el a helyezéseket. Elkészítjük a csoportbeosztásokat, aztán az időpontokat már a csapatok választják meg. A lényeg, hogy augusztus 11 -éig befejeződjenek a csoportküzdelmek. A döntőket augusztus 17-én játszanék. — Hol játszhatnak a csapatok? — Öt helyszínen, a Krúdy Gyula Gimnázium, az Apáczai Csere János Gyakorló Iskola, a 7. Számú Általános Iskola, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola udvarán és a Városi Stadionban a bitumenes kézi- labdapályán állítunk fel két-két (a stadionban négy) utcai ko- sárlabdapalánkot. így egyszerre tizenkét palánk alatt pattoghat a labda, és tizenkét kosárhálóba zsákolhatnak az ifjú tehetségek. Nevezni lehet: május 13— 25. között. A nevezést a Trend cipőboltban (Vay Ádám körút 8.) és a Buszacsa irodájában lehet leadni az ott kapható nevezési lapokon. A csarnokban Makrai László és Marton Tibor ad felvilágosítást, tel: 411 -411. Az Új Kelet napilap rendszeresen tájékoztatást ad a kosárlabda-bajnokság küzdelmeiről, illetve a tudnivalókról. Hétfői számunkban a nevezésről és a szabályokról adunk további tájékoztatást. Labdarúgás Ami Tarpán nem tetszik... Magasra csaptak az indulatok a Hodász—Tarpa megyei II. osztályú labdarúgó-mérkőzésen. Ezt észrevételezte szerdai számunkban a találkozó játékvezetője, Labancz András, akit — állítása szerint — a lefújás után a vendégcsapat játékos-edzője emelt hangon szidalmazott. Ez késztette Szűcs Bertalant arra, hogy az ellene felhozott vádakra reagáljon. A tarpai mester nyilatkozatát — ehhez ragaszkodott — szó szerint tesszük közzé. Uj Kelet-információ — Válaszolni szeretnék a május 8-án megjelent „Menj haza, nézz a tükörbe és...” című cikkükre. A cikkben a Labancz játékvezető által elmondottak nem teljesen tükrözik a valóságot. Már a főcímben szereplő mondat is javításra szorul, bár a lényegen nem változtat: „menjen haza és nézzen a tükörbe...” Ahhoz azonban, hogy valamelyest az igazságot megközelítsük, az előzményekről is tudni kellene. Az őszi fordulóban nem én voltam az edző, de tudtam, problémák merülhetnek fel ezen a meccsen, ezért már a mérkőzés megkezdése előtt közöltem a játékvezetővel, hogy határozott fellépésre lesz szükség az esetleges attrocitások elkerülése végett. Labancz úr azonban elhárította a felelősséget, és azt mondta, hogy a játékosok oldják meg maguk között az ellentéteket. Ez a hozzáállás az egész mérkőzés alatt érezhető volt. Bár a játék első húsz percében olyan durva szabálytalanságok történtek, amelyeket piros lappal kellett volna értékelni. Véleményem szerint a játékvezető azért van a pályán, hogy eldöntse a szabálytalanságokat, és biztosítsa a mérkőzés sportszerű lefolyását. Megengedhetetlennek tartom, hogy olyan szabálytalanságok történjenek, amelyek a játékosok testi épségét veszélyeztetik. Tény azonban, a mérkőzés alatt öt játékosunk megsérült, és ezért nem kellene felháborodni azon, hogy néhányan hangot adtak nemtetszésüknek. Személy szerint sértő, durva szavakkal nem illettem a játékvezetőt, mint azt az újságban nyilatkozta. Arról igazán nem tehetek, hogy az én megjegyzésemet összetévesztette a játékvezető egy másik játékoséval. A jegyzőkönyv elolvasása után tanúk előtt közöltem vele, hogy a neveket és az elhangzottakat összecserélte. Felkértem, hogy legyen szíves kijavítani, de ő ezt megtagadta. Sem a mérkőzésen, sem az öltözőben nem szidalmaztam, pedig sok esetben jogosan felháborodhattam volna a durva szabálytalanságok láttán. Arról sincs tudomásom, hogy az öltözőből kivezettetett volna. A hodászi játékosok sportszerűtlen viselkedését elsősorban a játékvezető hibájának tekintem, mert nem akart, vagy nem mert határozott lenni, és partner volt a hazaiak durva játékához. Jó lenne, ha a labdarúgásban elérnénk azt, hogy a játékvezető az agresszív, durva játékot nem támogatná, hanem éppen ellenkezőleg, megakadályozná azt. r Es ami Radványi Ferencnek nem tetszik. Borsi András nyilatkozatát megtette. A kállósemjéni egyesület elnöke az Anarcs—Kál- lósemjén találkozóval kapcsolatban kemény szavakkal ostorozta a játékvezetőt, nevezetesen Radványi Ferencet. Ahogy azt sejteni lehetett, a sípmester nem hagyta any- nyiban a dolgot... — Magam és kollégáim nevében visszautasítom Borsi András megállapításait, ami kimerítette a személyiségi jog megsértését. Úgy fest, nem ugyanazt a mérkőzést láttuk... Semmiféle befolyás alatt nem álltunk, nem is szokásunk!... Legutóbb, két éve találkoztam a Kállósemjén— Napkor mérkőzésen a csapattal, akkor nagyon jó meccsen 6-1-re nyertek — ezen alkalomkor sem álltam befolyás alatt. Más kérdés, hogy a vasárnapi összecsapás előtt olybá tűnt: a semjéni vezetők és a játékosok leértékelik a hazaiakat. Edzőjük jelezte, többjátékosa sérülten vállalja a szereplést. Ehhez még annyit, a vendégek egyetlen egy épkézláb akciót nem vezettek, egyenlítő góljukat óriási védelmi hiba árán szerezték. A mérkőzés során mindössze egy sárgát adtam, és nem azért, mert a hátvéd hátára esett a labda. Ha visszaemlékszik az elnök úr, az történt, hogy a semjéni játékos hátulról, szabálytalanul szerelte a hazai védőt. A kapus sérülése — bármennyire is sajnálatos — a véletlen számlájára írandó: saját játékostársával ütközött. A másik emlegetett esetnél a jobbszélsőt meglökték, miközben rosszul esett— a szabadrúgást azonban megítéltem a kállósemjéniek javára. Nekem elvem, hogy engedem a kemény játékot, ha lehet, előnyszabályt alkalmazok. Ha minden mozzanatért sárga, valamint piros lapot osztogatnék, elfogynának a játékosok... A küldést már a bejelentés előtt megváltoztatták, hiszen a küldöttbizottságnak sem állt szándékában az, hogy egymást követő héten ugyanannak a csapatnak a mérkőzésén működjek. Végezetül még valamit: azt hiszem, inkább futballoznia kellett volna vasárnap a csapatnak, akkor jobb eredményt érhettek volna el.
