Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-09 / 83. szám
U J KELET Megyénk életéből 1996. április 9., kedd 3 A Profi-T beszélgetése a megyénkben lárt politikusokkal Várjuk meg, amíg az ország kinövi adósságállományát, vagy a stabilizációra építsük a hosszú távon fenntartható növekedést? A kétféle irányvonalat képviselő közgazdász-politikusok közül dr. Kádár Bélát és dr. Békési Lászlót látta vendégül az elmúlt héten a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete. A politikusokkal a társaság fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendezett díszelőadáson találkoztunk. A partvonalról Kinn is, benn is vagyok... — Képviselő úr! Véleménye szerint indokolt volt-e a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának megszüntetése? Ehhez kapcsolódóan hogyan értékeli az ország külgazdasági kapcsolatait? Kádár Béla: — Magam is több éven keresztül küzdöttem minden olyan törekvés ellen, amely fel akarta számolni a minisztériumot, vagy szűkíteni akarta annak tevékenységét. Magyarország a külkereskedelemre utaltság szempontjából európai viszonylatban a 4—5. helyen áll, ami indokolta volna az intézmény további működtetését. Most, amikor az elmúlt időszakban nemcsak rendszert váltottunk, de a külgazdasági kapcsolataink súlyát is át kellett helyezni Keletről Nyugatra, amikor a legfontosabb nemzetgazdasági stratégiai célkitűzés az Európai Unióba való integrálódásunk, súlyos hibának tartom a minisztérium megszüntetését. Ami a külgazdasági kapcsolatainkat illeti: Magyarországnak nincs más fejlődési esélye, csak egy exportorientált, külkapcsolatokra építő növekedés. Vagy megtaláljuk helyünket az új Európában és a világgazdaságban, vagy be leszünk szorítva itt, a kontinens közepén egy leszakadó övezetbe. — Hogyan értékeli az országban jelenleg zajló gazdasági folyamatokat, a makrogazdasági mutatókból mikorra lesz a háztartásokban is érezhető javulás? — Tény, hogy a választópolgárokat nem a makrogazdasági mutatók, hanem személyes jólétük érdekli elsősorban, s az emberek az elmúlt években többszörösen elvesztették illúzióikat. A magyar gazdaság olyan, mint egy impresszionista festmény: vannak rajta fény- és ámyjelenségek is. A fények közé tartozik, hogy 2 év óta kedvezően alakul az export növekedésének dinamikája, meghaladva az import emelkedését, csökkent a fizetési mérleg deficitje, s ami az önök térsége szempontjából a legfontosabb: a tavalyi évben legdinamikusabban fejlődő piacainkra — Romániába és Ukrajnába — 70 százalék közötti mértékben bővült a kivitelünk. Mindebből fakadóan természetesen javult az ország nemzetközi megítélése. De ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a deficit csökkenése kizárólag a leértékeléssel és az importpótlékkal magyarázható. De ez csak a jövő év júniusáig tartható fenn. Addig a kormányzatnak gondoskodnia kell arról, hogy ez a kieső bevétel visszakerüljön a költségvetésbe. Egy olyan országban, ahol 6 évvel ezelőtt az egyensúlyhiányt a kínálat hiánya okozta, nem lehet tartósan egyensúlyt javítani kereslet- és jövedelemcsökkenéssel. Ebből a hiányból csak kinőni lehet, az export bővítésére alapozva. — Végezetül egy politikai kérdés. Az elmúlt hónapban az MDF entellektüellnek tartott tagjai megváltak a párttól. Ön miért maradt mégis? Igaz-e, hogy ön a párt miniszterelnök-jelöltje? — Nem voltam itthon, amikor a jelöltségemre vonatkozó hírek elterjedtek, tehát úgy érzem, nincs mit kommentálnom. Hogy miért maradtam a pártban? Az a „kényszerzubbony”, amit ön említett — hogy az MDF-ből távoztak a piacgazdaság, a haladás hívei, s hogy maradtak a parlagiak, a piacellenesek, az Etelközbe visszavá- gyók —, engem mindig is nagyon sértett. Maradásommal kívánom jelezni, hogy ennek a vádaskodásnak semmi alapja, hogy a híresztelésekkel ellentétben az MDF az európai integrálódás, a korszerűsítés pártja lesz, a magyar reálgazdaság érdekképviselete a politikai szférában. —Képviselő úr! Pénzügyminiszterré történt kinevezésekor ön letett a kormány asztalára egy stabilizációs programot, amelyet azonban politikai okok miatt nem vihetett végig. Menynyiben különbözött az ön elképzelése a Bokros-csomag néven ismertté vált stabilizációs programtól? Békési László: — A kormányváltáskor kialakított gazdaságpolitika nem egyszerűen stabilizációs elemeket tartalmazott, hanem komplex tervezet volt, amely a megrendült gazdasági egyensúly helyreállítása mellett a tartós növekedés alapjainak megteremtését tűzte ki célul. Már ebben a programban is világosak voltak az összefüggések, vagyis az, hogy nem lehet a sorrendet felcserélni, tehát először generálni belső keresletbővítéssel további egyensúlyt rontó és esetleg fi- nanszírozhatatlan növekedést „majd kinőjük az egyensúlyi zavarokat” alapon, hanem először stabilizálni kell, s erre építhető a fenntartható növekedés. E tekintetben nincs különbség a Bokros Lajos által megvalósított program és az én elképzelésem között. Azt, hogy ez a program nélkülem is megvalósult, örvendetes fejleménynek tartom, hiszen, Széchenyivel szólva, nem az a fontos, hogy kié a dicsőség, mert a haszon mindenképpen a hazáé. —A makrogazdaság szintjén már jelentkező kedvező változásokat, véleménye szerint, mikor érzik majd meg a háztartások? — A stabilizációs program nemcsak makrogazdasági szinten volt eredményes, hanem a gazdaság szerkezetében is bekövetkeztek kedvező változások. A költségvetési deficit csökkenéséhez hozzájáruló javuló külkereskedelmi mérleg mögött nemcsak a leértékelés áll, hanem a gazdaság verseny- képességének javulása is. Ahol gyenge az eredmény: az állam- háztartás átalakítása, de ez a legnehezebb feladat. Ott pénzügytechnikai lépések történtek, de a nagy fogyasztók, a Tb, az önkormányzatok finanszírozása, az adórendszer átalakítása még hátravan. A lényeg mindenképpen az, hogy a két lábon járó kombinált gazdaságpolitikát nincs ok megváltoztatni. Téves elképzelés az, hogy a belső kereslet növelésével kell népszerű politikát csinálni. Ez ugyanis a törékeny gazdasági mutatókat ismét romba döntené. A belső kereslet bővülése három dologra építhető: az export bővítésére és a beruházások, a szolgáltatások növelésére. Minden más csak egy újabb nettó eladósodásból finanszírozható. A makrogazdasági mutatók és a háztartások között fáziskésés van, következetes gazdaságpolitika esetén 1997—98-ban felszállóágba kerülhet a fogyasztás. — Horn Gyula és ön között korábban komoly nézeteltérések voltak. Az MSZP kongresszusán mégis kiállt a kormányfő mellett. Miért változott meg a véleménye? — Ma a politikai életnek két kulcskérdése van. Az egyik, hogy a gazdaságpolitika ne menjen át az osztogató népsze- rűség-hajhászatba, ne adja fel eddigi eredményeit, hanem vigye végig az elképzeléseit. Hóm Gyula most kiáll emellett. Amíg együtt dolgoztunk, ennek pont az ellenkezőjét csinálta. A másik, hogy stabil és eredményes legyen a koalíció. A kormányfő ma emellett is kiáll, míg korábban populista gazdaságpolitika vádjával támadták, és erős az eddigi törekvéseiket és a koalíciót is kétségbe vonó baloldali nyomás. Nem támadni kell a kormányfőt, hanem kiállni mellette, mert ez az ország érdeke. Még akkor is, ha vannak nézeteltérések köztünk. Endrédi Csaba Nagyhalászi mindenféle Vitéz Péter (Új Kelet) SIKERES KERÉK- PÁRÚT-PÁLYÁZAT A kormány három — a közlekedési, hírközlési és vízügyi, a belügyi, illetve a környezetvédelmi és terület- fejlesztési — tárcája által létrehozott útalapból több mint 200 millió forintos támogatást kaphatnak idén az önkormányzatok. A minisztériumok által létesített tárcaközi szerv, az útgazdálkodási koordinációs bizottság jóvá- hágyta Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében a Nyíregyházáról induló, Tokajig tartó, 11 települést összekötő térségi kerékpárút építésének megkezdését. A nagyhalászi önkormányzat által gesztorált tervről Szoboszlai Ottó, a város polgármestere elmondta, hogy az elmúlt heti kormánydöntés értelmében a megyeszékhely és Kótaj közötti, illetve a rakamazi körzeti szakasz megépítéséhez szükséges összeg az első félévben már a rendelkezésükre áll, s a kivitelezéseket el is fogják kezdeni. A kerékpárút további szakaszainak a terve kész, csupán a második félévben egy újabb pályázatot kell majd benyújtaniuk az útgazdálkodási koordinációs bizottsághoz. A kerékpárút által összekötött települések polgármesterei megegyeztek abban, hogy úgynevezett harapófogó-technikával készül majd el a teljes szakasz: a két végponttól kiindulva fog megépülni az út, s Nagyhalászhoz közel fog összekapcsolódni az akkor már teljes, több mint 40 kilométeres kerékpárút. NAGYHALÁSZI KÖLTSÉGVETÉS A nagyhalászi önkormányzat pénzügyi és gazdasági munkabizottságai összeállították — az előzetesen bekért intézményi gazdálkodási tervek alapján — a város 1996. évi, véglegesnek tűnő költségvetését, ami a képviselő-testület elé várhatóan az ünnepek után, április 10-én, szerdán 17 órától kerül. AJÁNDÉK A TESTVÉRTELEPÜLÉSNEK Delegációt indít Nagyhalász város április 11-én, csütörtökön Romániába, az erdélyi testvértelepülésre, Sar- maságba. A korábban is jó kulturális együttműködést a halásziak úgy ápolják, hogy több tízezer forint értékű könyvet visznek ajándékba az ottani könyvtárnak. Több támogatást remél a színkör Berki Antal interjúja Idestova húsz esztendeje is annak, hogy a Móricz Zsig- mond Színházban a boldogemlékezetű Pankotay Pista bácsi vezetésével megalakult a Gyermekszínház. Azóta változtak az idők, állandó színtársulat telepedett le Nyíregyházán. A Gyermekszínház megszűnt. Az akkori tagok azonban nem adták fel. Több mint tíz éve a Bessenyei Színkörben játszanak tovább. Most bemutatóra készülnek, A csizmás kandúr című népmese zenés változatával kedveskednek a gyerekeknek. Az április 14-ei bemutató előtt kerestük meg Szántó Sándort, a Bessenyei Színkör vezetőjét... — Sajnos, a bemutató elmarad, pontosabban elhalasztódik. Komoly anyagi problémáink vannak. Egyszerűen nem tudjuk megvásárolni a díszletekhez és a jelmezekhez szükséges anyagokat. Nagyon kevés a pénzünk, ami van, azt a keveset is különböző pályázatok útján szerezzük meg. Ezeken kívül a bevételeinkből gazdálkodhatunk. Ebben az évben nem sikerült annyi pénzt keresnünk, hogy a hiányzó dolgokat megvásároljuk. — És a „gazda”, a nyíregyházi Kölyökvár nem segít? — A Kölyökvár éppen olyan szegény, mint mi. Annak is örülünk, hogy ingyen próbálhatunk, s nem kell terembérleti díjat fizetni. Itt van az otthoKandúr helyett farkas Szántó Sándor és Buda Mónika a Bolondok grófjában nunk, itt tartjuk a bemutatóinkat, itt van a díszlet- és jelmezraktárunk. Ennél nagyobb segítséget nem kaphatunk. Úgy élünk itt együtt, a Kölyökvár és a különböző művészegyüttesek, mint egy nagy családias szegényház. —Megyeszerte tart előadást a társulat. Sok felkérés érkezik? — Hála istennek, van felkérésünk elég. Sőt, a megyében törzshelyeink is vannak, ahol rendszeresen számítanak előadásainkra. Nagyon nehéz az időpontokat egyeztetni, mindig van valami akadály, de azért egy színházi évadban legalább húsz előadást tudunk tartani. Csak ez rettenetesen sokba kerül, bevételeink nyolcvan százalékát elviszik az utazási költségek. — És a Kölyökvárban? — Havonta egyszer kapunk játéklehetőséget, vasárnaponként. Ezekre a matinékra nagy szükség van. Ilyenkor el lehet rángatni a gyerekeket a tévé elől. Az is jó, hogy forgórend- szerűek a rendezvények, mert így változatos előadásokat tudunk kínálni a nézőknek. — A megyei önkormányzat nem ad támogatást? — Az elmúlt esztendőben nem volt erre pénz. Az idén ismét pályáztunk. Kértem, hogy járuljanak hozzá az utazási költségeinkhez. Pályáztunk a városhoz is, kérve, hogy segítsék az előadások létrehozását. Döntés még nem született. Nem tudom. mi lesz az eredmény. Mi szerények vagyunk, igényeink a kiemelt művészeti együttesek elvárásait meg sem közelítik. Az a terület, amit mi ellátunk, nagyobb törődést érdemelne. —Mit jelent az intézmények összevonása a Bessenyei Színkör számára? — Egy ilyen váltás mindig homályos a művészegyüttesek számára. Reménykedjünk, hogy a nagyobb „kalap” több pénzt tartalmaz. Jó lenne a Kölyökvárban működő együttesekkel közösen egy önálló, független, kulturális gyermekcentrumot létrehozni. De ez ebben a gazdasági helyzetben még álomnak is túlságosan vakmerő. — Valamikor felnőtteknek is játszott az együttes. Mostanában erről miért nem hallani? — Valóban sok ilyen bemutatónk volt, például Bessenyei Györgytől, Jókai Mórtól. Ezek sikeres előadások voltak. Most nyaranta, a Thália Társasággal közösen mutatunk be ilyen produkciókat. — Mi lesz A csizmás kandúr bemutatásával? — A gyerekek nagyon várják az előadást. Reméljük, nemsokára összejön a hiányzó összeg, és minden akadály elhárul a bemutató elől. Egyébként csak a bemutató marad el. Az április 14-ei előadást — A farkas kincse — megtartjuk.
