Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-06 / 82. szám
UJ KELET Riport 1996. április 6., szombat 7 Másféle segítséget szeretnénk! Kézy Béla (Új Kelet) ________________________________ Az t nyilatkozza Békési exminiszter úr éppen lapunk hasábjain, hogy a mi záhonyi vállalkozói övezetünk terve amolyan csalóka délibáb, hiszen itt nincsen konvertálható munkaerő, mi több, az itteni szabad munkaerő képzetlen, egy része analfabéta. Akik pedig itt a fejlesztést tervezik, azok jó szándékú amatőrök. Nem tudom, Békési úr mi alapján állítja mindezt, bizonyára nagyon pontos információi vannak. De az is lehet, hogy felsejlik néhány halvány emléke első minisztersége idejéből, hallott a sötét Szabolcsról meg a fekete vonatról. Arról a fekete vonatról, amelyen olcsóbb és egyszerűbb volt a szabolcsi munkaerőt a fővárosi vízfej életkörülményeinek javítására Budapestre szállítani és kihasználni, mint saját lakóhelyén kiképezni és munkát adni neki. Amikor pedig a mórok tömege megtette kötelességét, már mehetett is. Haza, növelni a munkanélküli analfabéták számát. így aztán sikerült is errefelé jó néhány településen akkorára növelni a munkanélküliek számát, ami már-már hihetetlennek tűnhet még egy sokat látott exminiszter számára is. Budapesten persze még ma is elviselhető mértékű a munkanélküliségi ráta. Nemrégiben kiderült, mifelénk sem rosszabb a szakképzettek aránya, mint sok dunántúli sikermegyében. Az is tény, hogy az ország gimnáziumainak élvonalában tartósan ott szerepel több középiskola is a mi sötét megyénkből, maga mögé utasítva sok-sok nagyhírű fővárosit. Nem hiszem, hogy ezekben és a megye többi iskolájában analfabétákat képeznének. Bizonyára azt sem tudja Békési úr, hogy az országban itt alakult először vállalkozásélénkítő alapítvány — éppen abban az időben, amikor Békési úr először volt miniszter —, hogy itt jött létre elsőként megyei fejlesztési ügynökség. Persze — ahogyan a híres pesti ember gondolja — bizonyára csupa jó szándékú amatőr munkatárssal. Tudjuk — errefelé talán mindenkinél jobban —, hogy mennyire fontos az emberi erőforrás, a szakképzett emberek sokasága, a folyamatos tanulás. Mi több — akár hiszi Békési úr, akár nem—, sok „jó szándékú amatőr” munkálkodik azon, hogy az elszívott megyénkben agyakat vagy szaktudásukat hazacsalogassa. Csak példaként: a szakolyi kistérség vezetői rendszeresen tartják a kapcsolatot Budapestre, Dunántúlra szakított szakembereivel. Igazán profinak mondható — bár nem működtek benne közre sem fővárosi, sem külföldi tanácsadók — az a többnyelvű befektetőcsalogató, amely nemrégiben készült el. S ha ezeknek az amatőröknek sikerül valamennyire meggyőzni ennek az országrésznek a lakóit arról, hogy talán nem is olyan sötétek, amilyennek messziről jött emberek mondják őket, ha megjön végre az önbizalmunk, ha sikerül végre egy kicsit is pozitív irányba eltolni a megyéről kialakított képet, akkor talán nem kellene egy neves gazdasági szakembernek sem tönkrettenie ezt. Mi sem értünk mindenben egyet, ami a vállalkozói övezetet illeti, sokat kell még erről egymással és leginkább az érintettekkel beszélgetni. De el kell mozdulni valamilyen irányba. Valószínű, hogy ebben Békési úr másféle módon tudna segíteni. Haderöreform-szellö Működőképes csapatokat! Kovács völgyi Z. (Új Kelet) „A Magyar Honvédség létszáma békében a mindenkori lakosság 0,5—0,55 százaléka, a hadilétszám pedig ennek mintegy háromszorosa legyen. A honvédség békelétszáma 1998 végén nem lehet több 60 ezer főnél (jelenleg több mint 80 ezer — a szerk.). A hadi- technikai fejlesztés hosszú távon biztosítsa, hogy az új szervezetű, nagyságrendű honvédség eszközrendszerei fokozatosan megújuljanak, és ennek eredményeként a védelmi igényeknek technikailag is megfelelő, korszerű eszközökkel ellátott haderő alakuljon ki.” Az előbb olvasott mondatok részek az Országgyűlés azon határozatából, amely a Magyar Honvédség hosszú, valamint középtávú átalakításának irányairól és létszámáról rendelkezik. A tervek röviden haderőreformként mentek át a köztudatba. — Elérte-e a haderőrefom szele a megyeszékhely katonai alakulatait? -— kérdeztük Olajos Sándor alezredestől, a nyíregyházi Vay Ádám Ellátó Zászlóalj parancsnokától, aki egyúttal megbízott helyőrségparancsnok is. — Még csak a szellője. Az elmúlt évben a helyi katonai egységeknél is elkezdődött a közalkalmazotti létszám csökkentése. Nyugdíjazások, átcsoportosítások miatt szerencsére „élesben” kevés kollégát érintett. Még tart, de július végéig teljesen befejeződik a Damjanich János Gépesített Lövész- dandár Előkészítő Törzsének felszámolása. A tervek szerint egy debreceni lövészalakulat költözik helyükre. Kár is lenne az épületeket kihasználatnaul hagyni. A Vay Ádám és Báthory István laktanyában elhelyezett alakulatokat a vezérkar tervei alapján szeptemberben szervezik át. Sajnos akkor már komolyabb létszámleépítés érinti a közalkamazotti munkatársakat. — Mi a haderőreform lényege köznapion fogalmazva? — Olyan működőképes csapatokat kell kialakítani és felkészíteni, amelyek az előírt feladatokat a megfelelő előkészítés után maradéktalanul el tudják látni. A működőképteleneket pedig fel kell számolni. — Korábban nem így volt? — Nem. Egy-egy alakulat katonáinak csatolt feladatai is voltak — példának okáért az őrszolgálatok —, amelyek a kiképzések rovására mentek. Az ellátózászlóalj katonáinak tudniuk kell ellátni a harcoló alakulatokat lőszerrel, élelemmel és még amire szükségük van. Millió speciális szakfogást kellene a katonáknak ahhoz elsajátítani, hogy felkészültségük optimális legyen. Ezt az előbb említett okok miatt nem tudtuk maradéktalanul elérni. — Egy korszerű hadsereg modern technikát igényel... — Nekünk ezzel komolyabb gondjaink nincsenek, nem vagyunk harcoló alakulat. Katonáink olyan kézifegyvereket kapnak, amelyek a számukra meghatározott feladatokhoz elegendők. Járműparkunk békeidőben olyan, amilyen. Régiek. sokszor kell javítani őket. Háborús körülmények között azonban a népgazdaság járműveit használnánk, azokat pedig nem kell bemutatni, mindennap láthatjuk az utakon. Más alakulatoknál jóval kedvezőtlenebb a helyzet. Sokkal nagyobb gond nálunk a híradás helyzete, nem korszerűek a vezetés- technikai eszközeink. Nincsen crossbar-vonalunk. A távolsági hívást a postán kezdeményezzük, ami jóval drágább, mint a crossbar-rendszer. Teherautóink járják az országot, úgy, hogy gyakorlatilag semmilyen kapcsolatot nem tartunk egymással. Gondoljuk arrra — ez bárkivel előfordulhat —, ha valahol lerobbanak a fiúk. Kitől és hogyan kérnek segítséget? Elkelne néhány rádiótelefon. A honvédségnél a folyamatos összeköttetésnek alapkövetelménynek kellene lennie.-Javult-e az alakulat pénzügyi helyzete? — Egy katonaegységnél a pénzt a következő sorrendiség alapján használják fel: a hivatásos és sorkatonák járandóságai, ellátásuk (élelem, ruházat stb.), harckészültségi feladatok teljesítése és a kiképzések megszervezése. Minden hónapban felmérjük és jelezzük az illetékes elöljáróknak anyagi igényünket. A kapott pénz gyakorlatilag csak az első két feladatra elég. Sajnos anyagi nehézségeink miatt közüzemi tartozásink is vannak. Talán a haderőreform végeztével megszűnnek az említett gondok. Exkluzív interjú Békési Lészlé országgyűlési képviselővel Palotai István (Új Kelet) — Milyen felzárkózási vagy kitörési lehetőségét látja ennek a területnek? — A térség egyik nyilvánvaló kitörési esélye, hogy a szomszédos országokkal folytatott kereskedelem fokozott előnyeit kihasználja, azonban ennek a feltételeit előbb meg kell teremteni. Az úgynevezett szabadkereskedelmi övezetek tipikusan azt a célt szolgálják, hogy felgyorsítsák a határos területek közötti árucsereforgalmat, kiegyenlítsék azokat a hátrányokat, amelyet az állami szabályozás jelent adóban, vámban és sok minden egyébben. Azt tapasztalom, hogy ebben a megyében valami világmegváltó csodaeszközként tekintenének erre a vámszabadterületre, azt hiszik, ez valamiféle megváltást jelent és képes a megyét felemelni. Ez naiv hit, ami minden bizonnyal az ismeretek hiányából származik. Az alapkérdés három pontban fogalmazható meg a térség felemelése szempontjából. Az első és a perdöntő az infrastruktúra fejlesztése. Utat, vasutat, telefont kell építeni. Ebben az állam szerepe elvitathatatlan, ezt nyilvánvalóan fel kell gyorsítani. A második kérdés a képzés és az átképzés. Általános tapasztalat — a Dunántúl ezt fényesen bizonyítja —, hogy ahol viszonylag jók voltak az infrastrukturális feltételek és konvertálható munkaerő is rendelkezésre állt, ott pillanatok alatt megjelentek a befektetők. Ha az országkockázat nem nagy, akkor jön a befektető. Az itteni szabad munkaerő képzetlen, nemegyszer analfabéta. Erre nem fog idejönni a befektető. Ezen kellene változtatni, ami nem kis ügy, egy—két év alatt nem is fog menni, de nem is nagyon történik semmi, és épp ez a baj. Az oktatásra, a továbbképzésre nem kell sajnálni a pénzt. A területi — a helyi —, az állami pénzt sem! Ha ez megtörtént, akkor lehet gondolkodni a vámszabadterület ügyében. A jogi feltételek lassan kialakulnak, ugyanúgy, mint a kedvezmények, a preferenciák, az engedmények rendszere. Ha van infrastruktúra, ha lesz felhasználható munkaerő, akkor ilyen a kedvezmények megléte esetén már valóban meg fognak jelenni a befektetők. Ezt a perspektívát tartom reálisnak, és ez nem igényel évtizedeket. Hozzá kell kezdeni, és mondjuk öt év múlva már nagyon látványos eredmények lehetnek. Ami jelenleg itt történik, azt én nagyon amatőrnek tartom. Itt mindenki jót akar, de istenigazából senki nem tudja, hogy mit kell csinálni, senki nem fogja össze. Ide profik kellenek! — Képviselő úr! Suchmann Tamás privatizációs miniszter szakmai és politikai felkészültségét sokan megkérdőjelezik. Önnek mi a véleménye, Horn Gyula miért favorizálja ennyire Suchmannt? — Nem én vagyok az illetékes ebben a kérdésben. Eszem ágában sincs teljesen személyes ügyeket kommentálni, például hogy egy embernek mi a döntéBékesi László Fotó: Bozsó Katalin se, kitart-e egy mozgalom, egy párt koncepciója mellett. Hogy a privatizációs miniszter és a miniszterelnök között meglévő szoros viszony min alapul, azt a miniszterelnöktől kellene megkérdezni, nem tőjem. Egyiknek sem vagyok a titkára vagy a barátja! Suchmann Tamás privatizációs tevékenysége eredményes — mert ezt nem tudja elvitatni tőle senki —, csak hát, ez nem személyes érdem. Ez azt bizonyítja, hogy a privatizáció elsősorban nem gazdasági, hanem politikai kérdés. Ha megvan az elszántság, a támogatás, a politikai háttér, az erő, amit a miniszterelnök, a kormány és a mögötte lévő politikai tábor megad, akkor a privatizáció eredményes, sikeres. Ha ez nincs meg, akkor a legzseniálisabb gazdasági vagy tőkepiaci szakember sem tud eredményes lenni. Ami a privatizált vagyon árkérdéseit illeti, tehát hogy „drágán” vagy „olcsón” kelt el valami — ez így nem kezelhető kérdés. Minden annyit ér, amennyit megadnak érte. —Ön szerint az MSZP így— szárnyai szegetten — nem lesz vajon szárny aszegett? — Örök érvényű erőviszonyok egyetlen pártban sincsenek. Az a helyes állapot, ha az adott erőviszonyok és az elvégzendő feladat szinkronban vannak egymással. Most két alapfeladat van. Az egyik az: nehogy elbizonytalanodjon a kormány és a mögötte álló politikai erő ennek a gazdaságpolitikai iránynak a képviseletében, ne higgye azt, hogy befejezte, és lehet lazítani, enyhíteni, nadrágszíjat bővíteni, osztogatni. A másik az, hogy ne bizonytala- nítsa el ezt a koalíciót. Ilyen körülmények között érdemes megerősíteni ezt a kurzust. Most ez történt. A „szélek” akkor érdekesek, akkor prog- resszívek, ha olyan változtatást kívánnak, ami az ország hasznára válik. Az egyik szél, a baloldal — leegyszerűsítve — olyan változtatást kívánna, ami jelenleg nem lenne az ország javára, ezért jó, hogy ez jelenleg nem érvényesül. Vitányi Iván sem mond mást, mint Horn, de ő nem gazdaságpolitikus. Az ő kiválása az elnökségből pártpolitikai kérdés. — A miniszterelnök úr a Friderikusz-interjú alkalmával olyan kijelentést tett, hogy sajnálja az összes lemondott miniszterét—egy kivétellel. Nem tudja véletlenül, kire célzott? — Halvány fogalmam sincs. Ezt is tőle lenne a legjobb megkérdezni. Következtetni persze lehet. Találgatni is, csak annak nincs értelme. A következtetésnek egyetlen elvi alapja lehet: a távozott miniszterek között csak egy volt, akinek ő mondott fel. „Az oktatásra nem kell sajnálni a pénzt” A Magyar Közgazdasági Társaság nyíregyházi ünnepi ülésére érkezett meghívott vendégként dr. Békési László volt pénzügyminiszter, az MSZP országgyűlési képviselője. Általános politikai témákban kértünk tőle interjút, elsőként azonban a záhonyi különleges ipari övezet kérdéskörét feszegettük.
