Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-06 / 82. szám
Szarkáné Kövi Mártával, a Vöröskereszt megyei szervezetének titkárával Beépülni a szociális ellátó rendszerbe — Vásárosnaményban születtem. Nagyon jó érzéssel gondolok vissza életem e szakaszára, gyermekkoromra, családomra, tanáraimra és barátaimra. Két gyermekem van, idősebb lányom harmadéves joghallgató, a kisebbik most érettségizik, közgazdasági egyetemre jelentkezett. Első diplomámat a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szereztem biológia—könyvtár szakon, majd a József Attila Tudományegyetemen biológia középiskolai tanári szakot végeztem. Később a segítő kapcsolatokban történő alaposabb ismeretszerzés céljából a Magyar Testnevelési Egyetemen tanultam, és mentálhigiénikus lettem. Munkahelyeimet 1979-től tudatosan választottam, elköteleztem magam a segítségre szoruló embertársaim támogatására. 1979-től 1990-ig a Magyar Vöröskereszt megyei vezetőségénél dolgoztam; 11 évig menedzseltem a megye egészségvédelmi, szociális és ifjúsági szakterületeit mint a megyei vezetőség főelőadója, és több évig Nyíregyháza és vonzáskörzete (38 község) titkáraként tevékenykedtem. 1990-ben munkahelyet változtattam, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatóhelyettese, otthonvezetője lettem. Itt kerültem kapcsolatba a DOTE Egészségügyi Főiskoláján folyó szociálismunkás-képzéssel. Az intézet ugyanis a szociális munkát hallgatók gyakorlóterepe volt. 1992- től tereptanári feladatokat is elláttam a gyermekvédő intézetben, ahol kiváló, lelkiismeretes szakemberekkel dolgoztam, akik igen sokat tettek és tesznek az állami gondozott gyermekekért. 1993 augusztusában pályázat útján kerültem a DOTE Egészségügyi Főiskolai Kar Általános Szociális Munkás Szakára mint főiskolai adjunktus. Gyermekvédelmet, közösségi szociális munkát tanítottam és szupervíziót tartottam a nagygyakorlatot végző hallgatók számára. Főiskolai éveim talán legnagyobb lehetősége volt részt venni és segíteni a szupervízió hazai bevezetése előkészítését. Az eltelt 5 év alatt a Vöröskereszttől soha nem távolodtam el. 1996. január 2-án jöttem vissza ide dolgozni, a megyei szervezet titkára vagyok. F. Sipos József □ Bemutatkozásakor említi, hogy mint a nyíregyházi városi vezetőség titkára ezt megelőzően már dolgozott a Vöröskereszt apparátusában. Akkori távozásának okairól szóljon néhány mondatot! — Az egyetem befejezése után tanult szakmámban, pedagógusként a gyerekek között kívántam dolgozni. Igen jó lehetőség adódott számomra, hiszen a segítő szakma és a pedagógusmunka ötvöződött a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet részéről érkező ajánlatban, ezért szívesen elvállaltam. A főiskolán eltöltött idő volt életem legeredményesebb része. Egy új, Magyarországon bevezetésére kerülő képzés első éveiben a szakma arculata megteremtésében részt venni nagy feladat és nagyon izgalmas lehetőség. A főiskola igen gazdag külföldi és belföldi kapcsolatai révén kiváló szakemberekkel ismerkedtem meg. □ Ismereteim szerint az előző titkár, Bürget Lajosné nyugállományba vonulásakor egy jól működő és távlatokban is stabilnak tűnő szervezetet hagyott maga után. Be tud-e épülni elképzeléseivel a folyamatba, vagy gyökeres változtatásokat tart szükségesnek? —Egy jól működő, távlatokban is stabilnak tűnő szervezetben nem célszerű gyökeres toztatásokat végrehajtani. Most, a beilleszkedés, a visszailleszkedés időszakában pedig úgy gondolom, könnyelműség lenne. A Vöröskereszt ma hazánk legnagyobb társadalmi szervezete. Az egyesülési törvény értelmében alapszabály szerint működik, tehát alapfeladatai ezáltal deklarálva vannak. Változtatni csak a munkamódszereken lehet. Talán úgy fogalmaznék, hogy a mozgalom stabilitását jelentő munkaformák mellé néhány feladatot súlypontosítani szeretnénk. A megye jelenlegi gazdasági helyzetében elsősorban a szociális és karitatív tevékenységek körét kell szélesíteni, mindezt úgy lehet elérni, ha valamilyen szinten be tudunk épülni a szociális ellátó rendszerbe. Mindez feltételezi azt, hogy az ehhez szükséges pénzeszközöket meg kell teremteni: pályázati úton, szponzorok keresésével, esetleg normatív finanszírozású feladatok átvállalásával. Komoly lehetőséget látok a házigondozói hálózat fejlesztésében, az ebbe történő bekapcsolódásban; egy hatékonyabb jelző és érdekképviselő szerep felvállalásában a közösségi szociális munka területén, a telefonos lelkisegélyszolgálat kiszélesítésében, a segélyezettek körének bővítésében stb. Ezekre a feladatokra természetesen fel kell készíteni a munkatársakat és az önkénteseket; s ebben, úgy tűnik, széles körben támogatókra találunk. Szakmai segítségre a DOTE Egészségügyi Főiskolai Kar oktatóitól és hallgatóitól számíthatunk. A közeljövőben — sikeres pályázat függvényében — tervezzük egy Home care típusú, otthoni ápolói szolgálat kísérleti jelleggel történő beindítását egy háziorvosi körzetben. Ha a kísérletünk sikerül, esetleg több körzetben és városban is kezdményezzük ezt. Úgy gondolom, az elkövetkező időben fontos feladat lesz a helyi szervezetek megerősítése, a vöröskeresztes mozgalom önkénteseinek bővítése. A jelenlegi függetlenített szakemberlétszám mellett (18 főállású dolgozója van a Vöröskeresztnek a megyében) lehetetlen a feladatokat megoldani a területi önkéntesek és a társadalom támogatása nélkül. A Vöröskeresztnek a megyében jelenleg 448 szervezete működik, melyekben 23 628 önkéntes és tag vállal feladatot. A szervezetekkel történő rendszeres kapcsolattartás igen nagy feladatot és anyagi terhet jelent. □ Ön egy pártszerűen felépített társadalmi szervezetet hagyott itt annak idején, ahol a mozgalmi munka irányítása volt az elsődleges feladat. A társadalmi és gazdasági változások azóta gyökeresen megváltoztatták a szervezetet. Melyek voltak a legszembetűnőbb változások, okozott-e meglepetést néhány dolog? — A szervezet mögött egy olyan időszak áll, mely komoly gazdasági, társadalmi változásokkal terhelten próbára tette az intézményeket, vállalatokat és az egyéneket egyaránt. Számos tényező negatívan, illetve pozitívan befolyásolta a mozgalom alakulását. Negatív tendenciák voltak például, hogy megyénkben is folytatódott a munkahelyek (üzemek, vállalatok, intézmények stb.) privatizációja, megszűnése, szétaprózódása, s mindezek egyenes következményként a munkanélküliek számának gyors növekedése. így sok helyi szervezetünk megszűnt és az önkéntesek százai lettek munka- nélküliek. Sajnos ezt a folyamat még napjainkban is tart. A megye lakossága nehéz anyagi helyzetbe került, így az átalakulás, az adaptálódás időszakát élő Vöröskereszttel szemben irreálisan megnőttek az elvárások. Amikor a munkahelyi és a községi alapszervezetek felbomlottak, a megélhetésért küzdő önkénteseknek egyszerűen nem maradt energiájuk, szabad kapacitásuk mások problémáinak felvállalására. Munkájuk így egy-egy segélyakcióra, véradásszervezésre korlátozódott. A szervezet korábbi felépítéséről és a mozgalmi munka irányításáról az a véleményem, hogy társadalmi szervezet nem működhet társadalmi támogatottság nélkül. Tehát szervezeti keretre, tagságra ma is szükség van. Ezt mondja ki az egyesülési törvény, az alapszabályunk és a VIII. kongresszus még napjainkban is élő határozatai. Az más kérdés, hogy mindez a megváltozott körülmények függvényében nehezen tartható, hiszen a szervezetek munkáját az alkalomszerűség jellemzi. Nehezen tarthatók a ma is követelményként élő gyűlések, a beszámolási kötelezettségek és a rendszeres szervezeti élettel kapcsolatos elvárások. Ma már nem „gazdálkodhatunk” úgy a mások idejével, mint korábban. □ Emeljük ki a főbb feladatokat, beszéljünk ezek jelenéről és jövőjéről! Gondolok itt elsősorban a véradómozgalomra, a szociális feladatokra, a vízimentő-szol- gálatra, az elsősegélynyújtás-oktatásra és -vizsgáztatásra, az ifjúság nevelésére. —A hozzánk fordulók gondjai súlyosbodtak, a lakosság hangsúlyozottan elvárja tőlünk a szociális gondjaikra történő fokozottabb érzékenységünket. A rászorulók igényelik anyagi és természetbeni segítségünket, elhelyezkedési gondjaik megoldását, gondjaikban való érdekérvényesítésük általunk történő felvállalását, segítését. Egyes városi területeken folyamatosan, máshol heti, havi ismétlődéssel tevékenykedő szociális boltunk működik. Célja kettős: egyrészt a lakosságot olcsó áruféleségekhez juttatja, másrészt az így képződő nyereséget visszaforgathatjuk szociális programjaink szervezésébe. Bérleményeinkben gyógyá- szatisegédeszköz-kölcsönzőt, segélyraktárat és segélyhelyet működtetünk. Jelentős sikereket értünk el a házigondozóképzésben. A megyében az elmúlt ciklusban több mint 3000, alapvető élelmiszerekből álló csomagot osztottunk szét a betegek, egyedülállók és a kórházban lévő idős emberek között. Nyíregyházán évente 50 hajléktalan számára biztosítottunk karácsonyi szentestéjén ünnepi vacsorát, valamint fenyőfát állítottunk a hajléktalanszállásokon. Jelentős elismerése szervezetünk szociális tevékenységének, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának Szociális Munkás Szaka terepintézményévé választotta a Vöröskeresztet. Az apparátus munkaidejének több mint felét (60 százalékát) a véradások szervezésével, a véradásokon való részvétellel tölti. A Vörös- kereszt talán egyetlen hatósági munkáját az elsősegélynyújtás területén végzi, hiszen a gép- járművezetői képzéshez kapcsolódó vizsgáztatás a Vörös- kereszt feladata. Területünkön egy különleges segélyszolgálat működik, a vízimentőké. Több éve felkészülten, folyamatos képzéssel — az utánpótlás biztosítása mellett—, eredményesen, lelkesen dolgoznak. A páréves működésük alatt közel 160 embert mentettek ki a ger- gelyiugomyai strandon a Tiszából. Csónakmotor vásárlására lenne szükség, melynek léte a mentés alapfeltétele. Sajnos az ára igen magas, meghaladja az 1 millió forintot. A szolgálat 28 tagja június, július és augusztus hónapokban térítésmentesen, társadalmi munkában végzi életmentő feladatát. Ifjúsági programjainkhoz (speciális, szociális táborok, rendezvények, versenyek stb.) pályázatok és szponzorok keresése útján igyekszünk megteremteni az anyagi feltételeket. A városi, területi szervezetek a részt vevő gyermekek költségeit mindig biztosítani tudták. Igen szép és eredményes munka folyik a tanárképző főiskolán működő szervezetünkben, ahol az egészségvédelem, a véradás, a szűrővizsgálatokra történő mozgósítás és az elsősegély- nyújtás hagyományokkal bír. Gratulálunk tanár-elnöküknek, Boronkay Ferencnének, aki ez évben Nyíregyháza Város Díszpolgára lett. A mező- gazdasági főiskolán és a Görög Katolikus Hittudományi Egyetemen mozgalmunk megtorpanását tapasztaljuk, fellendülőben van viszont az egészség- ügyi főiskolán folyó munka. □ Végül, nem véletlen a jelmondat: „Segíts, hogy segíthessünk!” Prózaira fordítva ez azt jelenti, hogy a működéshez pénz kell. Biztosítva van-e a szervezet jövője, meg tudják-e tartani eddigi pozíciójukat a jelenlegi gazdasági környezetben? — A jelenlegi pozícióinkat mindenképpen szeretnénk megtartani, hiszen a működésünkhöz szükséges pénzeszközöket eddig is megteremtettük. Pénz hiányában az alapfeladataink körébe tartozó programok még soha nem maradtak el. A munkatársak a komoly erőfeszítések ellenére is igen kis számban találnak szponzorokat. A szociálisbolt-hálózatban történő árusítással és folyamatos pályázatírással igyekszünk anyagi alapot biztosítani működésünkhöz. Az, hogy a mozgalom 115 éven keresztül megtartotta magát hazánkban, önkénteseink, tagjaink hitén, munkáján, karitatív érzékenységén múlott és múlik. Szerencsére a mindennapok embert próbáló nehézségei ellenére is sokan segítenek nehéz sorsú embertársaikon. Napjaink munkavégzésének nehézségeivel kapcsolatosan egy Konfucius-idézet jut eszembe: „Chan Kin azt mondta: — A Mester tanításait mindenek fölött szeretem. Megvalósításához azonban erőm kevés. A Mester így szólt: — Ha erőd kevés, a fele úton kidőlsz, de ne feküdj le az út elején.” Mi, a Vöröskereszt főállású dolgozói hisszük, hogy önkénteseink és támogatóink tovább jönnek velünk ezek az úton. Ösztönözzük, segítjük egymást, hogy végig talpon maradjunk.
