Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-01 / 77. szám

8 1996. április 1., hétfő Lap a lapban UJ KELET Címoldal Elbolondító elseje Tóth M. Ildikó A Holdjárás hozta úgy, hogy április első hete a nagy­hét ideje. Elsején azonban valóságos farsangi maszkok­ban, különös, groteszk jelme­zekben fiatalok tűnnek fel az utcákon. Megülik a „bolon­dok napját", ahogy Európa- szerte minden országban szo­kás a középkor óta. Eredetét máig sem sikerült meggyőző­en bizonyítani, csak annyit tudunk, hogy a „festum hypo- diaconorum" ünnepét az egy­ház már a 13. század óta til­totta. A diákok ugyanis apá­tokat, püspököket, pápát vá­lasztottak maguk közül, körme­neteket tartottak, majd táncol­tak, és egyre szabadosabb da­lokat énekeltek. Meglehet, így örvendtek a szerelem hónapjá­nak. A május tévesen került bele a köztudatba, mert a naptárre­former Julius Caesar családjá­nak ősanyjáról, Venus isten- asszonyról nevezték el ezt a hónapot. Venus volt a szerelemistennő, s melléknevéül az április-t kap­ta, ami a megnyitni igéből ered. O jelképezte az újjászületett ta­vaszt. A megnyitás a szülésre vonatkozott. Venus napja volt tehát az április elseje a római korban, s így az áprilist illeti a szerelem hónapja elnevezés. Már az idő titka marad, ho­gyan lett a mitológiai Mars isten kedvesének ünnepnap­jából bolondnap. Az áprilisi tréfa kifejezés valószínűleg német földről terjedt el. Augsburgban, 1538-ban tör­tént, hogy az országgyűlés ki­hirdette: a szinte elértéktele­nedett pénzt értékesebbre le­het becserélni. A spekulánsok nagy üzletet szimatoltak, fel­vásárolták az inflálódott pén­zeket, ám elmaradt a pénzre­form. Mindenki gúnyosan nevette a „bolondokat”, s ettől fogva ott április elseje az elbolondítás napja. Megyénk életéből Minidrama ‘96 (történik Európában, kö­zel 2000-hez, valahol, illet­ve bárhol Magyarországon) Színhely: Budapest, Sza­bolcs megyei kis falu Szereplők: TV-bemondó, TV-néző. Bemondónő: — Most pe­dig ismertetem a telefonszá­mokat, ha észrevételük van, kérem hívjanak bennünket! Vidéki néző: — Észrevé­telünk van, csak telefonunk nincsen. Fotóriporterünk kissé za­vart állapotban lehetett, amikor összeállította a fen­ti montázst. Hogy mit is akar mondani? Végül is nem érdekes, hiszen ápri­lis első napja van. Fotó: RoCso Belföld—külföld Álhírek Rövidesen a parlament elé kerül a MSZP új elképzelése arról, hogyan zárkózzon fel Magyarország a nyugat-erurópai országokhoz. A terv lényege, hogy ősszel nem hatvan perc­cel vissza, hanem negyven évvel előbbre állítanánk az órá­kat. A folyamatos üzemanyagár-emelések hatására lendületet kapott a törekvés a környezetbarát közlekedésre. Pusztasze­ren egy élelmes vállalkozó gyárában kocsirudat szerelnek a személyautókra, amelyek így csekély ráfordítással a drága benzin és gázolaj helyett lucemaüzeművé válnak. A rossz hír, hogy az APEH tervbe vette az áfa és az útalap beépítését a szálas-, majd következő lépésben a szemestakarmány árá­ba. A honvédség is fokozott takarékoskodásra kényszerül a jövőben. Ennek jegyében kidolgoztak egy költségcsökken­tést célzó tervet, mely első lépésként a vadászrepülőgépeket sugárhajtásúról lendkerekessé alakítják. A kergemarhakór hatására a marhahúskereslet mára szinte a nullával egyenlő Nyugat-Európában. Az érintett farmerek véleménye szerint a pánikért egy földalatti „marhaszerve­zet” felelős, amely a médiánál dolgozó fajtársai segítségével felfújta a problémát. Hírlapi kacsának bizonyult a hír, mely szerint Sztálin meg­halt. A vezér él. Az APEH ellenőriz minden adóbevallást, amely a létmini­mumnál nagyobb jövedelemről tanúskodik. Ennek okaként azt jelölték meg, hogy a mai gazdasági helyzetben ekkora bevétel roppant gyanús. A kormány az adók és a fogyasztói árak emelését, vala­mint forintleértékelést tervez, egyidejűleg kedvezményes áron terjeszteni kezdi a fejlődő országokban végzett felmérés ered­ményét tartalmazó Túlélési Technikák című könyvet. Szakértők szerint némi problémát okozhat Magyarország európai integrációjában, hogy amilyen sebességgel hazánk Európa felé halad, az ugyanakkorával távolodik tőlünk. — Az úton nem szabad megállni! Szakértői munkacsopor­tunk most dolgozik annak a problémának a megoldásán, ho­gyan lehetne 100 forint jövedelem után 150 forint adót behaj­tani... Szorgófinpad latolap Návtsi (Régi Nyugat) Horn Gyula miniszterelnök — hivatkozván a nemkívántos személyi kultusz újabb elbur­jánzásának megelőzésére—til­takozó jegyzéket nyújtott be a Dél-amerikai Egyesült Álla­mok külügyi szerveihez, amelyben követelte: a Hom- fok nevét haladéktalanul vál­toztassák meg! A szerv nevé­ben a leiratot Tosna de Bamba ügyvivő vette át, aki egyben javaslatot tett a Hom-fok Árpa- párlat-fokká keresztelésére. (IT-TAS hírügynökség) *** A Nestlé Rt. ideiglenes enge­délyt adott Zwack Péternek, hogy reklámszlogenjét — Igyál még egy pohárral, és fogd rá a nyuszira — a Junájkum Művek whiskytermékeinek reklámo­zására az alábbi változatban használja: Igyál még egy whis­kyt, és fog rá a Gyuszira! A döntés ellen a Miniszter- elnöki Hivatal tiltakozást nyúj­tott be. (Magyar Távirati Iroda) Dr. Torgyán József ágy dön­tött, hogy véget vet a liberál- bolsevista és bolseviliberalista hatalom mételyes országosá­nak. Eztán minden kormányja­vaslatot hangosan támogatni fog, így kívánván — a Piszkos Fred-szindróma segítségével — ellehetetleníteni azt. A hírre azonnal válságstábot hívtak életre a SZADESZ és a MA­SZOP aktivistáiból. (Független információ) *** Kupa Mihály lánya és Bok­ros Lajos fia frigyre léptek! A szenzációs hírt Medgyessy ugyan cáfolta — állítván, Bé­késivel megegyeztek, hogy a kis Bokros melyiküket szereti —, bár a megállapodást nem kívánják nyilvánosságra hozni. A hoppon maradt Kupa-lány állítólag sokkos állapotban van, és azóta folyamatosan Szapp- hó-verseket olvas... (Dörmögő Dömötör Press) *** Thürmer Gyula és Szabó Al­bert együttműködési szándék- nyilatkozatot írt alá a belterjes nutriatenyésztés magyarorszá­gi meghonosításáról. A köz­kedvelt patkányféle az egyik fél szempontjából azért lényeges, mert az állat szőre mentén kí­ván az öt százaléka becsusszan- ni, a másik fél meg csak úgy, egyszerűen szereti... (NUKU Press — Bük a rest) Gyermekeknek Mese ä la huszadik század Hol volt, hol amper, a boros­pohár fenekén is túl, élt egyszer egy nagyon öreg, daliás, és nem utolsósörben magyar cipészle­gény. Ennek az embernek nem volt se felesége, se három gye­reke: Ádámka, Jenőke, Juliska — mert nem tudott róluk. Sem­mije nem volt az elkopott kap­tafáján, tenyérnyi kárpótlási je­gyén és nyeretlen ötöslottó­szelvényén kívül. Mivel egy roppant szegény országban la­kott, az emberek nem vitték hozzá a cipőjüket, mert már nem volt nekik olyan. A cipész, amint egyszer csak sétálgat a falu széli radioaktív erdőben, halsikolyt hall. Keres­gél a bokrok között, s mit lát?! Egy apró, ronda aranyhal fek­szik egy üres konzervdoboz lyukas alján. Az öreg cipész nagyon megörült neki. — No, te randa aranyhal! Én mostan megeszlek téged! De aztán arra gondolt, hogy ha megeszi, akkor csak pár másodpercig tart az élelem, márpedig neki nincs miből hús­véti sonkát venni, mert tegnap küldtek ki neki egy, a háza mellett lévő telefonfülke üze­meltetési díjáról szóló csekket. Arról már nem is szólva, hogy a faluban az összes disznó együttvéve nem nyomott töb­bet egy merőkanál súlyánál. Mindezen okoknál fogva gyor­san elszontyolodott. A ronda aranyhal így szólt hozzá: — Tudod, én csodatévő ron­da aranyhal vagyok, és amiért ilyen csóró vagy, kívánhatsz három dolgot! Ej, de megörült ennek a vén fiatalkorú! Gyorsan el is hadart három kívánságot: — Legyen szép ruhám! Te­remjen itt egy jó nagy darab sonka! Legyen mindig jóked­vem! Úgy is lett. Ám a csodatévő ronda aranyhal még kezdő volt, és nem értett az emberi dolgok­hoz, így kissé félresikerültek a jótéteményei. Az legénynek csodaszép ruhája lett: hosszú, élénkpiros estélyi toalett, hoz­zá illő áttetsző fátyollal és ka­lappal, a legújabb párizsi női divat szerint. A sonka sem volt az igazi: hatalmas volt ugyan, de nem sonka volt, hanem záp­tojás, ájulást előidéző szaggal. Az utolsó kívánság azonban jól sikerült, mert a fiúnak fülig ért a szája, nem is bírta összezárni többé. A újonnan kapott estélyit gyorsan elrejtette egy fa odvá­ba, visszavette régi, több-lyuk- mint-szövet ruháját, a tojást jó mélyen elásta a földbe, hogy ne érezze a bűzét. De a száját csak nem bírta összezárni. Nevetgélve ment vissza tető nélküli, három fal övezte kuny­hójába, és lefeküdt aludni, hogy elfeledje balszerencséjét és a csodatévő ronda aranyhalat. De nem tudott elaludni a neve­téstől. Csuklott, rosszul lett, az ájulás kerülgette, de csak röhö- gött-röhögött egyfolytában. Boldogtalan volt, és rájött a sír­hatnék. Ettől kezdve egész éle­tét csak rívással és röhögéssel töltötte, mert másra már nem maradt energiája. Talán azóta mondják: „Sírva vigad a magyar...”

Next

/
Oldalképek
Tartalom