Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-01 / 77. szám
8 1996. április 1., hétfő Lap a lapban UJ KELET Címoldal Elbolondító elseje Tóth M. Ildikó A Holdjárás hozta úgy, hogy április első hete a nagyhét ideje. Elsején azonban valóságos farsangi maszkokban, különös, groteszk jelmezekben fiatalok tűnnek fel az utcákon. Megülik a „bolondok napját", ahogy Európa- szerte minden országban szokás a középkor óta. Eredetét máig sem sikerült meggyőzően bizonyítani, csak annyit tudunk, hogy a „festum hypo- diaconorum" ünnepét az egyház már a 13. század óta tiltotta. A diákok ugyanis apátokat, püspököket, pápát választottak maguk közül, körmeneteket tartottak, majd táncoltak, és egyre szabadosabb dalokat énekeltek. Meglehet, így örvendtek a szerelem hónapjának. A május tévesen került bele a köztudatba, mert a naptárreformer Julius Caesar családjának ősanyjáról, Venus isten- asszonyról nevezték el ezt a hónapot. Venus volt a szerelemistennő, s melléknevéül az április-t kapta, ami a megnyitni igéből ered. O jelképezte az újjászületett tavaszt. A megnyitás a szülésre vonatkozott. Venus napja volt tehát az április elseje a római korban, s így az áprilist illeti a szerelem hónapja elnevezés. Már az idő titka marad, hogyan lett a mitológiai Mars isten kedvesének ünnepnapjából bolondnap. Az áprilisi tréfa kifejezés valószínűleg német földről terjedt el. Augsburgban, 1538-ban történt, hogy az országgyűlés kihirdette: a szinte elértéktelenedett pénzt értékesebbre lehet becserélni. A spekulánsok nagy üzletet szimatoltak, felvásárolták az inflálódott pénzeket, ám elmaradt a pénzreform. Mindenki gúnyosan nevette a „bolondokat”, s ettől fogva ott április elseje az elbolondítás napja. Megyénk életéből Minidrama ‘96 (történik Európában, közel 2000-hez, valahol, illetve bárhol Magyarországon) Színhely: Budapest, Szabolcs megyei kis falu Szereplők: TV-bemondó, TV-néző. Bemondónő: — Most pedig ismertetem a telefonszámokat, ha észrevételük van, kérem hívjanak bennünket! Vidéki néző: — Észrevételünk van, csak telefonunk nincsen. Fotóriporterünk kissé zavart állapotban lehetett, amikor összeállította a fenti montázst. Hogy mit is akar mondani? Végül is nem érdekes, hiszen április első napja van. Fotó: RoCso Belföld—külföld Álhírek Rövidesen a parlament elé kerül a MSZP új elképzelése arról, hogyan zárkózzon fel Magyarország a nyugat-erurópai országokhoz. A terv lényege, hogy ősszel nem hatvan perccel vissza, hanem negyven évvel előbbre állítanánk az órákat. A folyamatos üzemanyagár-emelések hatására lendületet kapott a törekvés a környezetbarát közlekedésre. Pusztaszeren egy élelmes vállalkozó gyárában kocsirudat szerelnek a személyautókra, amelyek így csekély ráfordítással a drága benzin és gázolaj helyett lucemaüzeművé válnak. A rossz hír, hogy az APEH tervbe vette az áfa és az útalap beépítését a szálas-, majd következő lépésben a szemestakarmány árába. A honvédség is fokozott takarékoskodásra kényszerül a jövőben. Ennek jegyében kidolgoztak egy költségcsökkentést célzó tervet, mely első lépésként a vadászrepülőgépeket sugárhajtásúról lendkerekessé alakítják. A kergemarhakór hatására a marhahúskereslet mára szinte a nullával egyenlő Nyugat-Európában. Az érintett farmerek véleménye szerint a pánikért egy földalatti „marhaszervezet” felelős, amely a médiánál dolgozó fajtársai segítségével felfújta a problémát. Hírlapi kacsának bizonyult a hír, mely szerint Sztálin meghalt. A vezér él. Az APEH ellenőriz minden adóbevallást, amely a létminimumnál nagyobb jövedelemről tanúskodik. Ennek okaként azt jelölték meg, hogy a mai gazdasági helyzetben ekkora bevétel roppant gyanús. A kormány az adók és a fogyasztói árak emelését, valamint forintleértékelést tervez, egyidejűleg kedvezményes áron terjeszteni kezdi a fejlődő országokban végzett felmérés eredményét tartalmazó Túlélési Technikák című könyvet. Szakértők szerint némi problémát okozhat Magyarország európai integrációjában, hogy amilyen sebességgel hazánk Európa felé halad, az ugyanakkorával távolodik tőlünk. — Az úton nem szabad megállni! Szakértői munkacsoportunk most dolgozik annak a problémának a megoldásán, hogyan lehetne 100 forint jövedelem után 150 forint adót behajtani... Szorgófinpad latolap Návtsi (Régi Nyugat) Horn Gyula miniszterelnök — hivatkozván a nemkívántos személyi kultusz újabb elburjánzásának megelőzésére—tiltakozó jegyzéket nyújtott be a Dél-amerikai Egyesült Államok külügyi szerveihez, amelyben követelte: a Hom- fok nevét haladéktalanul változtassák meg! A szerv nevében a leiratot Tosna de Bamba ügyvivő vette át, aki egyben javaslatot tett a Hom-fok Árpa- párlat-fokká keresztelésére. (IT-TAS hírügynökség) *** A Nestlé Rt. ideiglenes engedélyt adott Zwack Péternek, hogy reklámszlogenjét — Igyál még egy pohárral, és fogd rá a nyuszira — a Junájkum Művek whiskytermékeinek reklámozására az alábbi változatban használja: Igyál még egy whiskyt, és fog rá a Gyuszira! A döntés ellen a Miniszter- elnöki Hivatal tiltakozást nyújtott be. (Magyar Távirati Iroda) Dr. Torgyán József ágy döntött, hogy véget vet a liberál- bolsevista és bolseviliberalista hatalom mételyes országosának. Eztán minden kormányjavaslatot hangosan támogatni fog, így kívánván — a Piszkos Fred-szindróma segítségével — ellehetetleníteni azt. A hírre azonnal válságstábot hívtak életre a SZADESZ és a MASZOP aktivistáiból. (Független információ) *** Kupa Mihály lánya és Bokros Lajos fia frigyre léptek! A szenzációs hírt Medgyessy ugyan cáfolta — állítván, Békésivel megegyeztek, hogy a kis Bokros melyiküket szereti —, bár a megállapodást nem kívánják nyilvánosságra hozni. A hoppon maradt Kupa-lány állítólag sokkos állapotban van, és azóta folyamatosan Szapp- hó-verseket olvas... (Dörmögő Dömötör Press) *** Thürmer Gyula és Szabó Albert együttműködési szándék- nyilatkozatot írt alá a belterjes nutriatenyésztés magyarországi meghonosításáról. A közkedvelt patkányféle az egyik fél szempontjából azért lényeges, mert az állat szőre mentén kíván az öt százaléka becsusszan- ni, a másik fél meg csak úgy, egyszerűen szereti... (NUKU Press — Bük a rest) Gyermekeknek Mese ä la huszadik század Hol volt, hol amper, a borospohár fenekén is túl, élt egyszer egy nagyon öreg, daliás, és nem utolsósörben magyar cipészlegény. Ennek az embernek nem volt se felesége, se három gyereke: Ádámka, Jenőke, Juliska — mert nem tudott róluk. Semmije nem volt az elkopott kaptafáján, tenyérnyi kárpótlási jegyén és nyeretlen ötöslottószelvényén kívül. Mivel egy roppant szegény országban lakott, az emberek nem vitték hozzá a cipőjüket, mert már nem volt nekik olyan. A cipész, amint egyszer csak sétálgat a falu széli radioaktív erdőben, halsikolyt hall. Keresgél a bokrok között, s mit lát?! Egy apró, ronda aranyhal fekszik egy üres konzervdoboz lyukas alján. Az öreg cipész nagyon megörült neki. — No, te randa aranyhal! Én mostan megeszlek téged! De aztán arra gondolt, hogy ha megeszi, akkor csak pár másodpercig tart az élelem, márpedig neki nincs miből húsvéti sonkát venni, mert tegnap küldtek ki neki egy, a háza mellett lévő telefonfülke üzemeltetési díjáról szóló csekket. Arról már nem is szólva, hogy a faluban az összes disznó együttvéve nem nyomott többet egy merőkanál súlyánál. Mindezen okoknál fogva gyorsan elszontyolodott. A ronda aranyhal így szólt hozzá: — Tudod, én csodatévő ronda aranyhal vagyok, és amiért ilyen csóró vagy, kívánhatsz három dolgot! Ej, de megörült ennek a vén fiatalkorú! Gyorsan el is hadart három kívánságot: — Legyen szép ruhám! Teremjen itt egy jó nagy darab sonka! Legyen mindig jókedvem! Úgy is lett. Ám a csodatévő ronda aranyhal még kezdő volt, és nem értett az emberi dolgokhoz, így kissé félresikerültek a jótéteményei. Az legénynek csodaszép ruhája lett: hosszú, élénkpiros estélyi toalett, hozzá illő áttetsző fátyollal és kalappal, a legújabb párizsi női divat szerint. A sonka sem volt az igazi: hatalmas volt ugyan, de nem sonka volt, hanem záptojás, ájulást előidéző szaggal. Az utolsó kívánság azonban jól sikerült, mert a fiúnak fülig ért a szája, nem is bírta összezárni többé. A újonnan kapott estélyit gyorsan elrejtette egy fa odvába, visszavette régi, több-lyuk- mint-szövet ruháját, a tojást jó mélyen elásta a földbe, hogy ne érezze a bűzét. De a száját csak nem bírta összezárni. Nevetgélve ment vissza tető nélküli, három fal övezte kunyhójába, és lefeküdt aludni, hogy elfeledje balszerencséjét és a csodatévő ronda aranyhalat. De nem tudott elaludni a nevetéstől. Csuklott, rosszul lett, az ájulás kerülgette, de csak röhö- gött-röhögött egyfolytában. Boldogtalan volt, és rájött a sírhatnék. Ettől kezdve egész életét csak rívással és röhögéssel töltötte, mert másra már nem maradt energiája. Talán azóta mondják: „Sírva vigad a magyar...”
