Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-01 / 77. szám
U J KELET Falujáró 1996. április 1., hétfő 5 Szociális földprogram A talpon maradásért Másodszor választották Gacsály polgármesterévé Petra Andrást. Közigazgatási gyakorlattal került ebbe a tisztségbe, mert előtte igazgatási előadó volt a tanácsnál. A falu első embere jól kihasználta az előző kormányciklus idején adódó lehetőségeket, mert gázvezetéket, telefonhálózatot, időseknek szállást biztosító otthont, járdát építtetett a településnek. Az elkövetkező időszak terveiről szólt néhány szót: — Mostanában nehéz tervezni, mert a kormány támogatási gyakorlata miatt a talpon maradás a legfontosabb. Egy korábbi pályázatra viszont kaptunk néhány milliót, és ebből járdát, mező- gazdasági bekötőutat építünk. A szociális földprogramban már korábban is részt vettünk, vettünk gépeket az önkormányzatnak, mellyekkel a lakosság induló mezőgazdasági tevékenységét segítjük. Az elmúlt évben egy pályázattal bekapcsolódtunk az uborkatermelési programba. Négyszázöles parcellákat kapott harminckilenc család, amin megtermeltek egy kis jövedelem-kiegészítést. Ezt az idén is folytatni szeretnénk. Most újabb pályázatot készítünk mezőgazdasági gépek beszerzésére, mert itt most a legnagyobb segítség, ha a magángazdálkodás elindulását könnyebbé tesszük az embereknek. Receptírás megfontoltan Ettől az évtől új orvosa van Gacsálynak. Dr. Antal Tamás született debreceni, s amíg feleségével meg nem ismerkedett, keveset tudott a vidéki életről. érkezett tehát ide, van összehasonlítási alapja. — A betegségek itt is ugyanazok, mint másutt: sok az időskori panasz, elhasználódottak a munkáséletben túlhajtott — Már házasságkötésünk előtt sokat jártam ezen a környéken, mert jövendőbelim szülei jánkmajtisiak. Nagyon megszerettem a környék jó levegőjét, csendjét, nekem, régi városlakónak, valóságos felüdülés volt. — Mégsem vidéken kezdte pályafutását. — Az egyetem elvégzése után két évig a debreceni klinikán gyakoroltam a hivatásomat. Azt követően egy nyírségi településre kerültem, és hat évig körzeti orvosként dolgoztam. — Tapasztalt gyógyítóként szervek. Az igazi különbség inkább az, hogy pár évvel ezelőtt még bármilyen gyógyszert felírhattam a betegnek, mert volt pénze annak kiváltására. Most már megfontoltan kell a receptet kitöltenem, figyelembe kell venni a szociális helyzetet is, de ez sokszor nem jó, mert az olcsóbb gyógyszer kevésbé hatékony. — Milyen a beteg—orvoskapcsolat? — Ittlétem három hónapja alatt megtaláltam a közös hangot a lakossággal, és remélem, ez a későbbiekben sem változik. Az oldalt és a fényképeket készítette: Aradi Balogh Attila Gacsály Az erdőháti település közel kilencszáz lakosú. Az itt élők kilencven százaléka református. Nagyon nagy az idősek aránya a község lélekszámához viszonyítva. A fiatalok nem tudnak munkát találni, nem szívesen tervezik a jövőjüket vidéken. Többen magángazdálkodással próbálkoznak, de a jelenlegi mezőgazdasági felvásárlási árak miatt nem sok sikerrel. Van nyolcosztályos oktatás, orvosi ellátás, vasúti megálló a községben. Kétszáz nóta Hadi Béla leszázalékolt. A családján kívül egyedüli vigasza a harmonikája. Igaz, a zeneszerszámot előbb szerette meg, mint a feleségét, akit egy bálban ismert meg, ahol a játékára táncoltak. Elmondása szerint pulyako- ra óta zenél, bár nem tanulta a billentyűk mozgatását zeneiskolában. Igaz, szakmát sem tanult, mégis sok mindent csinált a téeszben, amíg egészsége engedte. A har- monikázásról sincs „papírja”, csak úgy tanulta falubelijétől, Beke Endre bácsitól, majd a zenekarába is felvette a ..mester”. Érettségi szakmával Olyan helyen akart szakmát tanulni Magos Krisztina, ahol érettségit is szerezhet. így került a fehérgyarmati Móricz Zsigmond Szakközépiskola és Szakmunkásképzőbe. Az osztály, amibe jár, az első divat- tervező középiskolai osztály ebben az iskolában. Szabásvarrást, divattervezést tanul, és arról álmodozik a most másodikos lány, hogy divattervező-szakon tanul tovább. Most még csak a alapokkal ismerkedik, az elképzelt ruhát kiszabja, megvarrja tanárai segítségével. Szeretne később divatos „cuccokat” készíteni nőknek, férfiaknak. Szükség szülte szeszfőzdés Ünnepi fehér ingben * A nyolcvanöt éves Kónya Károly télen már csak olvasgat, és néha-néha a szemközti falra néz, hogy gyönyörködjön cséplőgépében. A hatalmas bekeretezett képen az egykori gazdálkodótársak ünnepi fehér ingben, mert az „élet” betakarítása nem csak verejtéket, reményt is jelentett. Mozdulatlan, fegyelmezett parasztok, az üveglap alatt megelevenedik a több mint ötvenéves történelem — a gacsályi idős gazda szavaival. — Hagyománya volt a mi famíliánknak — kezdte nehézkesen vendéglátóm. — Erdőháti magyar emberek voltak mindannyian, akik ragaszkodtak szülőföldjükhöz. Vasmunkás volt mindegyik, még a nagyapám is, mert olyan tüzes gépe volt, mint Móricz Zsigmond apjának. Nyáron, amikor cséplés volt, én is ott sündörögtem a kazlak között, a pelyvahordó lányok szoknyája közelében. Csodálatos volt, ahogy az egyik oldalon fogytak a búzakévékből rakott kazlak, a másik oldalon pedig emelkedtek a szalmátomyok, ahogy az elevátor szaporán hordta az aranysárga szalmaszálakat. Mondanom sem kell, hogy alig vártam, hogy felnőtt legyek, és én is apám mellett kezelhessem a gépet. Megtanultam először a kovácsmesterséget, hogy legyen valami becsületes szakmám, de ezt csak addig folytattam, ameddig a segédlevelet megkaptam. Addigra viszont a cséplés már fejlődésen ment keresztül, mert eltűntek lassan a tüzes gépek. Ezeknek az volt a hátránya, hogy szalmával, meg ezzel-az- zal fűtöttek egy hatalmas gőzgépet, amit nehéz volt szállítani és nagyon tűzveszélyes volt. Lett utána az a masina, ami faszénből beszívott gázzal működött, és már házak melletti udvaron is lehetett vele dolgozni, csak egy jókora bőrszíj kellett hozzá, amivel a cséplőgépet forgatta. A harmincas években, a nagy gazdasági világválság után már traktorokat hoztak be külföldi országokból, azok hajtották a cséplőgépet, majd később Magyarországon is gyártottak ilyeneket. Megszereztem a hatósági vizsgát a kezelésükre, és amikor negyvenhatban megnősültem, már nekem is volt a sógorommal közösen egy pöfögöm, ezt láthatja a képen is. Ez csak szezonmunka volt, hogy megéljünk, tartottunk tehenet, műveltünk saját földet, de nem sokáig tartott az örömünk. Utoljára negyvenkilencben dolgoztam a gépemmel, mert jöttek a csahold Állami Gazdaságból egy Hofferrel, és elvontatták a cséplőgépemet se szó, se beszéd. A traktoromat meg a téesz vitte el két év múlva. Már csak úgy tudtam a családommal létezni ezután, hogy elmentem dolgozni először az ÁFESZ-hez majd a tejüzemhez. Onnan mentem nyugdíjba. A gépeimért soha nem adtak egy gyufa árát sem, pedig beadtam a kárpótlási igényemet is. Elutasítottak, és írták, hogy fellebbezzem meg. Hova járjak én már nyolvan év felett bíróságra, ha eddig nem volt igazam... — Vállalkozásunkat a szükség hozta létre —1 mutatta be tevékenységét Fakász István. — Nincs munkahely az erdőháti környéken, a téesz is megszűnt, valamihez kezdeni kellett. Az üzletrészünkre kivettük néhányan az egyetlen működő értéket, a szeszfőzdét, így jött létre Fakász, Bíró, Kecskés társulásával az FBK Bt., melynek vezetője vagyok. A főzde felújítása sok százezer forintba került, de nem volt más választásunk. Kevés már a cefre is, mert az almának mostanában jó ára van, inkább eladják az emberek, mint hogy bedarálják cefrének. A szilvapálinkából is kevesebbet készítünk, mint korábban. Hiába szereltük be a legmodernebb technikát, a gázfűtést az üstök alá, sokszor csak állunk, mert nincs pálinká- nakvaló, pedig anélkül a szatmári ember még a névnapját sem tudja megünnepelni. m m •• m m mm ■ ■■ 0 »■ mm * A tüzes géptől a pofogoig
