Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-30 / 101. szám

UJ KELET Fotó 1996. április 30., kedd 7 T anulópénz Egy különleges múzeumi darab: ZIM márkájú páncélozott személyautó. Ha hinni lehet a több tonnás jármű eladójának, az autó valamikor Hruscsové volt. A benzinfogyasztás 30 liter száz kilométerenként. A járművet körülbelül 2 000 000 forintért kínálják. Fémlemezre festett historizáló jelenet: a győztes Hunyadi Já­nos üdvözlése, háttérben Vajdahunyad vára. A képóra osztrák vagy magyar munka, a XIX. század második felében készült, s a legutóbbi BÁV-aukción 380 ezer forintról indították Faliszekrényke: fenyő alapon diófa borítással, rakott jávor- és diófa díszítéssel. 1880 és 1890 között készült Magyarországon Fenyő alapon mahagóni borítással, aranyozott bronz vére­tekkel, faragott díszítéssel és csiszolt üveglapokkal ellátott kistálaló. A XX. század elején készült bútor magyar mester keze munkáját dicséri Gyógyszertári berendezés részlete, a tölgyfabútor saját anya­gában faragott. Szecessziós stílusban készült, csiszolt üve- oes gyógyszerkészítő szekrény A z egész úgy kezdődik, mint egy betegség. Kez­detben semmit sem érzel, csak kaptál egy régi órát vagy tükröt, esetleg egy öreg festményt. Aztán megkedveled, keresel mellé egy másikat, hoznak ajándékba egy harmadikat. Neved napjára kapsz egy ré­giségekkel foglalkozó könyvet, rádtukmáinak egy festő munkásságát bemutató albumot, meglátsz a zsibogón egy szép porcelánt. Közben már nem is tudod, hogy menthetetlen vagy. Beteg lettél, a régiségek rabja. Innentől kezdve csak azon múlik a dolog, hogy valamikor, öregkorodban rákény- szerülsz-e arra, hogy megélhetésed érdekében eladj egy— két darabot. Mert ebből a mániából, ebből a betegségből nem lehet szabadulni. Ha gyűjtő vagy, előbb-utóbb ki kell fizetned a tanulópénzt. Még akkor jársz jól, ha utólag derül ki a gyanúsan könnyű Zsolnairól, hogy festett üveg. Nem vesztettél sokat, ha a ne­ked kedves festmény neve- sincs „művész” mázolmányá- nak bizonyul. Ha gazdag vagy, minden­képpen fizetsz tanulópénzt. Dörzsöltebb pesti kereskedők trükkje: egy-egy kisvárosba „letelepítenek” egy—két hó­napra egy öregasszonyt. Te­lirakják a lakást bóvlikkal, és tesznek mellé egy igazi ké­pet. Lehetőleg olyat, aminek származásáról papír van. Ez a csali. Az öregasszony meg­hirdeti, hogy eladó a hagya­ték, és az érdeklődő újgaz­dagok előtt — napjában akár többször is — elájul, siratva egész életében szorgalmas urát, aki évtizedekig járta a környékbeli falvakat, annak érdekében, hogy a gyűjte­mény teljes legyen. Az egész csak egyben eladó, s mire a nagy fogásban bizakodó új­gazdag rájön, hogy átverték, már csak egy üres lakást, ha­mis néven feladott apróhirde­tést talál. Pénzének nyoma veszett. Három karkötő a BAV legutóbbi aukciójáról A belső kárpitozás, a hátpárnára hímzett szovjet címer mindenképpen magas funkciót viselő 1. 14 karátos arany, üreges és préselt glides tagokból, barokkos vésett díszítéssel, Buda- tulajdonosra utal pest 1940 körül, mesterjellel, 22,6 g súlyú, jó állapotban. Értéke 140—160 ezer forint 2.14 karátos arany, ankerláncra forrasztott bordákból, levél és halmintás kézi vésett díszí­téssel, Pest 1930 körül, mesterjellel, 23 g súlyú, jó állapotban. Értéke: 130—150 ezer forint. 3.14 karátos sárga és vörös arany, üreges glides tagokból, préselt és vésett tagokból, Buda­pest 1940 körül, mesterjellel, 22 g súlyú. Értéke 140—150 ezer forint. A felvételeket készítette: Bozsó Katalin Szöveg: Hajdú István

Next

/
Oldalképek
Tartalom