Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-27 / 99. szám
1996. április I. M. Szathmáry István Kassán, március idusán, amikor csülkös bablevest kaptunk... Mert Kassán voltunk március 14-én. Bár jelen sorok írója nem jeleskedett a Hyp- politban, amely színdarabbal a nyíregyháziak Kassán „tájoltak”, lévén akadt egy hely a buszon - „időnk van, pengénk van, miért ne párbajozzunk...?” - miért ne mentem volna el? Nem túl biztató időjárás kísért át a határon, gördülékeny, könnyed határ- és vámvizsgálat után. Szívem reménykedve dobogott: ugye, ez az Európa felé igyekvés ígérete, ugye, ha ilyen gyors a hivatalosság is, akkor majd hamar odaérünk, abba az Európába... Repeső kedvem kicsit lelankadt, ahogy a Westel- térertőt vizsgáltam: a határállomás elhagyva, tapasztalatként adhatom tovább: szerencsétlen készülékem egy darabig csak „szörcsingol”, aztán azt sem, nyugodtan kikapcsolhatjuk. Jelen sorok írója nemzetiszín szalagot erősített kabátjára, még Nyíregyházán, lévén éjféltől már éljen március tizenötödike, és várhatóan akkor még a busszal tartunk Kassáról hazafelé, és az ünnep az ünnep. Na most, a szél csak azért is lecibálta a nemzetiszín szalagot, eltakarandó rettenetes stólát a... helyéről. Ugyanis szegény ruhadarab a nyakamban ilyen rendeltetéssel lógott, de a szél csak froclizott, így teljesen funkciótlanul le- fegtek körülöttem a textíliák, illetve eredménytelenül rakosgattam őket újból és újból vissza. Kollégáim - nyíregyháziak - aggodalmasan figyelmeztettek: a pántlikával nem használok a nem harmonikus nemzeti közérzetnek. Később kollégáim - kassaiak - örömmel nyugtattak, teljesen he- lyénvalóan cselekedtem, mert már ők is „élesítik” másnapra (tizenötödike) a kokárdát bölcsődéstül a csillagos égig. Megkönnyebbülten nyugtáztam a túlaggodalmaskodás tényét. Kassa, Thália Színház, lelkes kollégák felkészülten várják a nyíregyházi társulatot, tudják, hogy dupla előadás lesz, kétszer három felvonás zenés-táncos műfajból: irdatlan, mege- hetetlennek tűnő — később azonban eltűnt — mennyiségű szendvics, ásványvíz, termo- szos fekete kávé segíti a „vendégmunkásokat”. Jelen sorok írója „közönséges” akart lenni: beült, megnézte az esti előadást. Olyan jó volt ott bent lenni a közönségben, hogy idétlen szakmai „skizofréniánk” csak most, egy kis időre megszűnhessen: amikor tudom, mi zajlik a színpadon, egyidejűleg közelről azonosulhassak a visszajelzésekkel, azonnal, közvetlen közelről elkapni a zsöllyékből az ünneplő ruhás boldog félmondatokat, a ragyogó tekinteteket, és én is megelégedett, örvendező emberek között büszkél- kedhessem magunkkal. Március tizennegyedikére ott, akkor, Kassán az elképesztő csülkös bableves teszi fel a koronát. Bocsárszky Attila hímzett, korabeli - biztos, valami fantasztikus nagymamáról lekunyerált - kötényben púpozza a saját kezével alkotott csodával a tányérokat. A csülkös bableves, a kassai kollégák figyelme, szeretete... nem tudok eléggé árnyalt, mély kifejezést találni, menynyi minden kavargott bennem, tudva azt, hogyan, milyen módon élnek, élegetnek, játszanak, játszogatnak akkor, amikor például nem bablevest főznek a nyíregyháziaknak... Utána néhány levert, nem túl reménykedő szó a jelenről és a jövőről, de csak úgy óvatosan, módjával, el ne múljon a leves jó íze... Aztán, ahogy két nappal később Mezőzomboron keresztül Szerencs felé egyik kollégám mondatait olvasom kitüntetése ürügyén, összeszorul a szívem. Bátor kifaka- dása, hogy miért kap attól a valakitől kitüntetést, ha az a valaki akadályozni fogja munkájában — azonnal a kassaiak levesét juttatja eszembe. Nem tudom, hogyan kell okosan, hatásosan tiltakozni. Hogyan kell az országos pénzhiány okozta, hol kényszerűésszerű, hol átgondolatlan lépésekre reagálni? Politizálni kell? Vagy csak a Színházat védeni? Nyilatkozatokkal, interjúkkal? Egész estét betöltő TV- demonstrációval? Vagy esetleg azzal, hogy kitüntetést, egy Kossuth-díjat átvenni vagy át nem venni, esetleg azzal?! Vagy csak tenni a dolgot? Mint azok KASSÁN, Bánk bánt játszani és csülkös bablevest enni? Mint jelen sorok í-*ia... Frugitzer Pregina Rolf Schwendter in action —1996. március 31. (Wanda-foto) A mivel a kedves olvasó a következő néhány hasábon találkozhat, az mindenképpen egyedülálló - persze, mint minden ilyen, csak a maga nemében. Az egészségügyi főiskola vendégeként az utóbbi hónapokban Nyíregyháza vendége volt Rolf Schwendter, a bécsi és a kasseli egyetem tanára, jogász, szociológus, dramaturg, rendező, gasztronómus, író stb., az Osztrák írószövetség tagja. Színházunkkal kétszer találkozott. Első ízben nézőként látta Pregitzer Fruzsina előadóestjét, második alkalommal a március 31-i Művészkörön látta őt vendégül Venyige Sándor. Színházunkról kialakult benyomásairól egy levelet kaptunk Tőle, amit most csorbítás nélkül közreadunk. Azonban nemcsak a színház szempontjából fontos ez a levél. Schwendter úr mamája magyar, így — ha kissé nehézkesen is — beszéli a magyar nyelvet. Az alábbi írás egyben egyfajta tükör is; tükör, amely megmutatja, hogy látják nyelvünket, s azon keresztül hogy látnak minket, magyarokat a nem magyarok. Egy vendég benyomásai Kétszer tapasztaltam a vendég tanári időjéim Nyíregyházába alatt a Móricz Zsigmond Színházot (eddig) —és kétszer kimondott külömbözo szerepeimbe. Egyszer néző voltam, vagy talán is, jobban mondva, hallgató. A Krudi Kamerában látogatásra voltam a Pregitzer Fruzsina előadásnál „Uram, nem látta Magyarországot?” Beismerem: Imádom az egy-sze- mély-estét, vagy mint One-Man- Show, vagy mint One-Woman- Show. Tudni szokom, milyen nehéz a feladat, másfél órákat a közönséget „kapni”, más szóval: őket elfárasztás nélkül másfél órákat egy egyetlen személynek érdeklődni. Pregitzer Fruzsina a feladatját még nehézebb csinálja, és azáltal a művészen még Az alábbi zenei betét a Senki sem tökéletes című, május 4-én bemutatásra kerülő zenés játékunkból való, melynek szövegét munkatársunk az egyik próbáról csempészte ki, s amelynek kuriozitását az adja, hogy még soha senki ebben a formában ezt a szöveget nem olvashatta. A szerzőtrió: Petőfi Sándor —100 Folk Celsius — Verebes István. Anyám, ha szeretsz egy kicsit... (Éget a nap...) Eget a nap és jó a homok és zöldek a fák és szépek a nők És hűsít a víz és boldog a szív és jó az idő, mert itt van a nyár Éled a part és fürdik a nép és lángol a vágy és szépül a test És hűs italok és bő az ebéd és gyűlnek az élvezetes örömök Anyám, ha szeretsz egy kicsit, vegyél egy csónakot Ha vei szállók, felvidít, eveznék egy nagyot Vinnélek a nagy tavon egy hófehér csónakon Ha veled ott vagyok, a nap is reggel ránk ragyog Anyám, ha szeretsz egy kicsit, vegyél egy csónakot Apám, ha szeretsz egy kicsit, evezőt is kapok Meglódulok a tengeren, az izmaim nagyok A hullám elsodor, de aztán vissza is Ha belefordulok, te majd kimentesz, kis hamis (A keresztrejtvény megfejtése ez a sor) Éget a nap és jó a homok és zöldek a fák és szépek a nők És hűsít a víz és boldog a szív és jó az idő, mert itt van a nyár Éled a part és fürdik a nép és lángol a vágy és szépül a test És hűs italok és bő az ebéd és gyűlnek az élvezetes örömök Anyám, ha szeretsz egy kicsit, vegyél egy csónakot Ha vei szállók, felvidít, eveznék egy nagyot Vinnélek a nagy tavon egy hófehér csónakon Ha veled ott vagyok, a nap is reggel ránk ragyog Anyám, ha szeretsz egy kicsit, vegyél egy csónakot Még nyílnak a völgyben a kerti virágok Még zöldell a nyárfa az ablak előtt. Nagy „ Zsike” Erzsébet kellékes, ahogy a direktor látja (Verebes István karikatúrája) megmagasabbítja: teljesen lemondja a viccre, a gúnyra, a hatásvadászatra. Egy sötét színpad, csak meg- világisott (és végre mfegint meg- sötétisett) tizennégy nagy (és részbe, csöpögős) gyertyák által (és megint beismerem egy kicsit féltem, vagy-e valamennyi tűz csillag a száraz fa színpadra csúszhat - hasonlos helyzetbe 1888 ba a bécsi körúti színház tűz eredett). Pregitzer Fruzsina a színpadon mozgik valamennyien mint egy egykorú napkeleties mese elbeszélő - nem csak a “kantáta profána”-elbeszélésnél (nekem lett mondva, hogy ez a szöveg Magyarországba hires, és hires is a megzenésítés), ami ekologikai szempontokból egész új perspektívákat felnyitja; hanem is, például, a gyönyörű szövegbe a sárkánytól, aki végre tündér lesz, megvédett ugyanaz a hagyományos fegyver- gyűjtései - mint sárkány elleni harcokba szintén hagyományozhatnak (úgy is Swarz Jewgeni és Biermann Wolf színdarabokba) - és szeretetek Persze, a vendégnek mindig egy külföldi előadás valahogyan egy kulturális rázkódás - és az is az érdekes -, és még többen, ha ő az előadási nyelvet sokszor is eszesen gyorsan beszélve, csak töredékesen megértje. Úgy is legtöbbiesen kaptam az egyénes szövegeket, de nem igen a teljességi kontextet. (Előadás után, amikor kérdeztem, kiderült, hogy a “látott Magyarország” összefüggése a szeretet dicsérje volt, az időn és helyzeten túl.) Volt egy okos montázs sok költőtől szövegeikből, de csodálkoztam, müyen lehetséges itt, ilyen montázsval aktuális vonatkozások nélkül kijönni. Nagyszerűen voltak is a népdalok Pregitzer Fruzsina énekelt. Már hosszú ideik olta nem meg- jelenittetem magamnak, milyen erős a török befolyazás sok magyar népdaloknak (nem csoda, ha a törökek 150 évek olta elfoglalták Magyarországot). Ez föl- tünnik a Német utazónak—majdnem minden török boltba Németországban hasonlós hangok hallhatók. De éppen csak hasonlós — különböző befo- lyazásoktol eredett a saját Magyar zene. A másik szerepeim ez volt, hogy a művészkör vendégséget utolsó márciusán élvezni alkalmaztam. Helyes volt nekem az az óra (és az informális óra azután is) - örültem, hogy lehetséges volt, egy dobbot megszerezni, örültem, hogy működött, legalább egyet a dalaimtól rövid időbe magyarul átfordítani hogy igazán emberek jöttek egy beszélgetésre valakivel, aki ebben a környékben nemigen ismerős. Különben nagyon hasonlós volt a Német színházi kávéház rendezvényekhöz: a nyolcvanasokba. Attól ellátva, éppen a mai időkbe fontosnak tartom, hogy egy színházi intézménynél vallami megvan mint a művészkör a Móricz Zsigmond Színháznál. Egész Európában (ahol egyáltalán állandó színházi együttések léteznek — Olaszországba például egy rémeg ritkaság (ez ritkaság- számba megy—a szerk.) átélünk egy folyamatot, abba a kötés színpad és közösség között mindig vékonyabb lesz: az érdekelt nyilvánosság lassanként helyrepótolva lesz egy névtelen futó vevö- közőnség által, akinek a válságos eseménybe a színpad sorsa közömbösen lenne, aki csak (ahogy tanulta az újabb médiáknál) magányos eredményt keres. Olyan irányzatok ellen művészkörök és művészklubbok fontos ellenszerek. Köszönöm a vendégséget. Rolf Schwendter
