Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-03 / 79. szám
Közélet 1996. április 3., szerda UJ KELET Szíriái hétköznapok A rég nem látott szigorú tél után bizonyára nem e sorok írója az egyetlen, aki már az első meleg tavaszi napsugárban is a nyár hírnökét látta. És bár az augusztusi perzselő forróság még messze van, már most érdemes elgondolkodni a rövidebb- hosszabb vakáció célpontján. A mindig nehéz döntéshez adhat segítséget a Szíria titkai című útleírás. A kötetet — melyet Dallos Attila személyes élményei alapján írt — afféle szabálytalan útirajzként is értelmezhetjük. A szerző „Szíria-szakértő- nek” tekinthető, hiszen a Termékeny félhold eme centrumországáról korábban már két könyve is megjelent. Dallos Attila korábbi útjain szerzett barátai meghívására töltött néhány hetet a mindig puska- porszagú Közel-Kelet egyik legbiztonságosabb államában. Kangúr Tibor (L. P.) A jó humorú szerző köny- nyed, olvasmányos stílusban, mégis hatalmas tárgyi tudását is átadva írta meg útirajzát. Hátizsákos turistaként — annak minden előnyét kihasználva és hátrányát elszenvedve — több napos buszozás után érkezett meg Szíriába. Vele együtt idegeskedhetünk már a török—szír határátkelőnél, amint étolajcsempész útitársai a lehető legkevesebb pótdíjat fizetve próbálják meg egy étteremtulajdonos több száz literes megrendelését teljesíteni. Bebarangolhatjuk a „titkos főváros”, Szíria második legnagyobb városa, Aleppo romjait. A város történelmével való ismerkedés kapcsán felidézzük az ország ötezer éves történelmét, és betekintést nyerhetünk a város mai lakóinak életébe is. Megismerhetjük a minden szír város központjában megtalálható, egymással szerves egységet alkotó mecsetet és szűköt. Míg az előbbi, melynek a perzselő forróságban jóleső hűvössége néhány arab férfival együtt a szerzőt is szunyó- kálásra csábította, az áhítat és a nyugalom helye, addig a szűk ezernyi színt, illatot és árut felvonultató, mindig sokszínű, állandóan nyüzsgő utcái egy, az előbbiektől teljesen eltérő, de legalább olyan jellemző képet villant fel az olvasónak. Találkozhatunk a több ezer éves történelmi múlttal rendelkező, de önálló államhoz máig sem jutott, talán állandó széttagoltságra és menekülésre ítélt kurd nép egy tagjával. „Testközelből” ismerkedhetünk meg egy munkáját végző hullamosóval és három akasztófára juttatott gerillával is. Befolyásos szír barátai a titkosrendőrség főnökéhez is bejuttatták a könyv szerzőjét, ám még nekik sem sikerült elérniük, hogy a damaszkuszi magyar konzulátusról ne páros lábbal rúgják ki honfitársunkat. A történet teljességéhez azonban az is hozzátartozik, hogy néhány nap múlva egy kö- vetségi fogadás alkalmából már meghívott vendégként tér vissza meghurcoltatásának színhelyére Dallos Attila. A nagytapasztalatú szerzőre bizton rábízhatjuk magunkat, hogy előzetes tanulmányokat folytassunk az esetleg épp e könyv olvasása alapján megkedvelt Szíriáról. Ajánlom ezt a könyvet azoknak is, akikből hiányzik a kalandvágy, és nem szeretik, ha hazájuktól távol meglepetések érik őket, mert ők is szerezhetnek néhány kellemes és hasznos órát maguknak, amikor a szerző útját az olvasással együtt a földrajzatlaszban is követik. Erőtlen kísérlet az eligazodásra a politika útvesztőjében Most akkor szocdem vagy nem? Palotai István (Új Kelet) — Nagy bátorság ilyen kategorikusan kijelenteni — mondja Oláh Gábor, az MSZDP megyei elnöke. — A nyugati szociáldemokraták a kereszténydemokratákkal karöltve fáradoztak és fáradoznak a'jóléti állam megteremtésén. Nálunk valami egészen más történik, hiszen a tömeges elszegényedés felé haladunk. Vannak bizonyos szociáldemokrata vonások az MSZP egyes csoportosulásainak politikájában, azonban a nagy egész egy posztkommunista szervezet, az átalakult és átmentett nómenklatúra sikeres tömörülése, amely arra törekszik, hogy elhitesse szocdem mivoltát. Ez az egyetlen lehetőségük a párt nemzetközi legitimitásának bizonyítására. Az MSZP-nek nincs politikai arculata! Jelenlegi politikájuk nem más, mint egyfajta pragmatikus tevékenység, amelyet a gazdaság szempontjából a liberális eszmék irányítanak. Mi, szociáldemokraták foggal-körömmel ellenezzük ezt a piacgazdaságnak nevezett vadkapitalizmust, a restrikciós politikát. Más véleményünk van az adósságállomány kezeléséről, a nemzeti vagyon kiárusításáról, a szétszaggatott szociális hálóról, a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozásról és még sorolhatnám. Dr. Szekeres Imre így válaszolt a kérdésre: — „Az MSZP szociáldemokrata értékek képviselője. Ideológiájában a legteljesebb mértékben azonosult a stockholmi internacionálé minden határozatával, és aszerint is jár el. A gazdasági helyzet-szülte gyakorlat kényszere nem azt jelenti. hogy mi nem szeretnénk százszázalékosan érvényesíteni baloldali nézeteinket! Nem tudjuk... és ez más dolog...!” A két nyilatkozat homlokegyenest ellenkezik egymással! De hol a valódi igazság? Dr. Erényi Tibor, a magyar szociáldemokrácia egyik legnagyobb „öregje”, a Politikai Tudományok Intézetének tudományos tanácsadója a következőket mondja: — A rendszerváltás idején az állampárt minden igyekezetével azon volt, hogy szociáldemokrata párt létre se jöhessen, meg ne újulhasson. Grósz Károly korábban erről csak annyit mondott: „Nekem mindegy. Tőlem csinálhatnak annyi és amilyen pártot csak akarnak, de szociáldemokratát nem!” A rendszerváltás idején az utódpárt pénzt és egy gyakorlott struktúrát örökölt. A választások idején a választóknak a leghalványabb fogalmuk sem volt arról, hogy mi a különbség a két párt között, csak a nagyobb „hangnak” engedelmeskedtek. Az 1990-es választások alkalmával pedig mi is megittuk annak a levét, amit az emberek, a választók az MSZP- vel akartak „megitatni”... Urban Ahlin, a svéd Szocialista Párt parlamenti képviselője, a párt elnökségi tagja: — „Az elnevezés lényegtelen. Mi szocialista párt vagyunk, de ez csak azért van így, mert Svédországban nincs már szocialista — pontosabban szociáldemokrata — erő. Rajtunk kívül a baloldalt csak két kommunista párt képviseli, tehát félreértés nem lehet. Azt a kérdést, hogy az MSZP szociáldemokrata párt-e, a maga teljességében itt most nehéz eldönMSZDP tenem. (A nyilatkozatot Ahlin úr az MSZP kongresszusán adta — a szerk.) A politikában még a nüanszok is számítanak... Annyit tudok a pártról és az országról, hogy a svéd modellt példa értékűnek tartja, és igyekszik is saját arcára formálni. Ez nagyon megtisztelő a számunkra. Remélem, hogy el is érik a céljukat. Az az igazság, hogy a „fal” összeomlása óta nagyon kevés idő telt el, hogy tisztán ideológiai alapokon lehessen kormányozni ezt az országot. Az eddig megtett út azonban nagyon kecsegtető... Szembetűnő, hogy milyen remekül szervezett erőt képvisel ez a párt. Meghökkentő az a nyíltság is, ami jellemzi, azt hiszem, ezen a téren tette meg az MSZP a leghosszabb utat állampárt kora óta... Ugyanakkor a szóhasználatban van valami, ami nagyon idegen tőlünk. Ha tömören akarnám kifejezni magam, akkor—a hántás minden szándéka nélkül — azt kell mondanom, hogy sok a blabla, sok az üres, tartalmatlan és önmagát ismétlő beszéd. Úgy tűnik, mintha az összes beszédet egy ember írta volna. Tudom, hogy ez nem így van, és ez csak egyfajta „pártzsargon”, de ez az, ami még nagyon emlékeztet a kommunista múlt szóhasználatára... Mi is egy szociáldemokrata párt? Svéd „ízlés” szerint sem tudnám könnyen megmondani, mi is rengeteget vitázunk erről. A svéd társadalom semmi esetre sem nevezhető „szociáldemok- ratikusnak”, annál jobbra áll, és rengeteg liberális eleme is van. Gélünk a teljes jóléti társadalom. Nyilván ez a célja az MSZP-nek is. Ugyanakkor tudom, hogy van egy nagyon kis szocdem párt önöknél, amelyik „tisztán” szociáldemokrata elveket vall. Természetesen máshogy fest az MSZP elvrendszere, de hát az isten szerelmére, kormányon van! Tudja, milyen kényszerítő tényezők vannak? Tudja, mennyi alkut kell nekünk is önmagunkkal kötni az ország irányítása során?...” A választás szabad volt és teljesen szabályos. A párt tehát demokratikus úton került hatalomra. A választóknak módjukban állt volna a másik, szociáldemokrata pártra szavazni, de nem ezt tették. Ezek tények, a demokrácia tényei... Vranitzky osztrák kancellár egyszer azt mondta, hogy nincs kapitalizmus, csak kapitalizmusok vannak. Ugyanígy lehetetlen egyenlőségi jelet tenni két szocdem párt között is. Jellegében a kapitalizmus az a piacgazdaság, amely tőkeerejével fogva igyekszik a legnagyobb haszonra szert tenni, és ebbe beletartozik a kizsákmányolás is. A szocdem pártok elsőrendű feladata ennek a részleges megakadályozása, a javak újbóli elosztása! „Mi azt valljuk, hogy mindenkinek ugyanolyan lehetőséget kell biztosítani az életben. Közös gazdasági recept nem létezik, de egy közös vonásnak lennie kell: törekvésnek az igazságosság felé! Ez a párt nagy előszeretettel használja a „mindenki” fogalmát. Például mindenkinek takarékoskodnia kell, stb. Mindazonáltal, hogy Svédországban is igyekszünk kollektívákban gondolkodni, nem ringatjuk magunkat illúziókba... Ilyen, hogy mindenki — nincs! Mindenki nem fogja összehúzni a nadrágszíjat, csak akinek össze kell húznia. Akinek erre nincs szüksége, az soha. A társadalom egyénekből áll, és ezt — ahogy én látom — a párt nem akarja igazán tudomásul venni. Ez engem még a tervgazdálkodásos rendszer kollektivizmusára emlékeztet. Olyan, hogy átlagsvéd vagy átlagmagyar, nincs. Mindenki önmaga.” Nos, idáig jutottunk a nyomozásban. A kérdés azonban, azt hiszem, eztán is kérdés marad. Egy azonban biztosnak mondható: a történelem dönteni fog. Körülbelül két éve kezdődött. Az MSZP vezető politikusai egyre többet nevezték a pártot szociáldemokratának, egyre többször hangoztatták a párt szociáldemokrata értékeit... De vajon valóban ez az igazság? Tényleg szociáldemokrata párt az MSZP, vagy csak „bitorolja” ezt az ideológiai platformot az MSZDP-től? Lehet egyáltalán egy állampártból ennyi idő alatt igazi szocdem párt? „Az MSZP valódi szociáldemokrata erő” — állítja Baja Ferenc miniszter.
