Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-24 / 96. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1996, április 24., szerda 3 Legfontosabb a kommunikáció Kozma Ibolya tudósítása A fiatal pályakezdők, illet­ve a maximum ötéves mun­kaviszonnyal rendelkezők körében felméréseket végez­tek a térség szerkezet-átalakí­tásának feltételrendszerét meghatározó, humán erőfor­rás fejlesztését elsősegítő program szakmai csoport munkatársai. Arra kerestek választ, hogy egy-egy állás elnyeréséhez mi a legfonto­sabb, mit vesznek leginkább figyelembe a munkáltatók. A kérdőív kiértékelésénél kide­rült, hogy a fiatal munkavál­lalók szerint a jó kommuniká­ciós képességet és a nyitott­ságot figyelik elsőként a mun­káltatók. Az, hogy melyik is­kolában tanultak és milyen eredménnyel végeztek csak harmadlagos szempont. A felmérés szerint jelenleg 531 ezer forint a fiatal értelmisé­giek átlagjövedelme, eszerint havonta negyvenezer forint a bruttó bérük és a szakmai előrejutás lehetőségéi mérsé­keltnek tekintik. Nyelvis­merettel csak kevesen ren­delkeznek, középfokú nyelv­vizsgája a fiatal megyei szak­emberek harminckilenc, alapfokú ötvennyolc százalé­kuknak van. Arra a kérdésre; megbánták-e, hogy visszatér­tek a megyébe, többnyire nemleges választ adtak. Bár tisztában vannak azzal, hogy a Dunántúlon több lehetőség­gel és magasabb fizetéssel fogadták volna őket. Gyerekek a könyvtárban „Bűnünknek tartották, hogy cigányiskola »agyunk...’’ Szép is, és elkeserítő is Uj Kelet-információ A csengeri művelődési köz­pont földszintjén 25 ezer köte­tes könyvtár várja az olvasókat. Tavaly sikerült a könyvállo­mányt 200 ezer forint értékben felújítani és kiegészíteni, ami a mai időkben igen szép ered­mény. Fiilöp Attila tudósítása Lehet; a tiszavasvári Pethe Ferenc Általános Iskola hely­zete nem egyedi, de ők meg­próbálták a lehetetlent. A té­nyek azt bizonyítják, hogy si­került. Az átszervezés óta eltelt idő őket igazolja. De lássuk a száraz tényeket: Az iskolának nem volt olyan étkezője, ahol a diákok és a tanárok kulturált körülmények között tudtak vol­na ebédelni. Nagy volt a súrló­dás a cigány- és a magyar gye­rekek között. Emiatt évről évre csökkent a magyar tanulók lét­száma, viszont nőtt a cigányo­ké. Ez kiderül az alábbi szám­adatokból is: Az 1993—94-es tanévben az iskola tanulóinak létszáma 541 volt, ebből cigány tanuló 203. Az 1995—96-os tanévben 478 tanulóból 232 a cigány, 1994— 95-ben 2 magyar és 2 cigány, az 1995—96-os tanévben 1 magyar és 2 cigány osztály in­dult, az 1996—97-es tanévben várhatóan 1 magyar osztály lesz. Az előzetes felmérések alap­ján 52 cigánygyerek iskolás korú, közülük 25 érett az isko­lára, 20 pedig évet fog ismétel­ni. A várható elsős induló lét­szám 45, azaz ismét 2 osztály! Az önkormányzat döntése értelmében megszűnt a város­ban a kisegítő iskola, így eze­ket a gyerekeket is el kellett helyezni. A feladat adott: min­den iskola oldja meg magának, így került a Pethe Ferenc Isko­lába újabb 30 cigánygyerek, akik ráadásul értelmi fogyaté­kosok is. Rohamosan közele­dett az 1995-ös tanév vége, és mindenki érezte, hogy itt lépni kell. De hogyan, miből? Ma, amikor a „nincs” és a „nem le­het” a leggyakoribb válasz — ha pénzügyekről van szó. És akkor jöttek a szülők! Még olyanok is felajánlották segít­ségüket, akiknek majd évek múlva lesz iskolás a gyerekük. A pénz szépen gyűlt — akár csak reggelente a munkára ér­kezett szülők hada. A tanév kezdetére elkészült a nagy mű, amit sokan csak úgy emleget­tek: csoda! Elkészült az ebédlő, és megoldódott az egyik legna­gyobb gond is: egy teljesen különálló épületben saját isko­lát sikerült kialakítani a cigány tanulóknak. Most felmerülhet az olvasóban, hogy mi ez, ha nem fajgyűlölet? Hát nem az! Az önkormányzat régi gondját sikerült megoldani ezzel úgy, hogy mindenki jól járt. Az indulásra Széki Lajos igaz­gató, Gáspár Ferencné és Gom­básáé Veres Zsuzsa igazgató- helyettes emlékszik vissza. — Az ötlet mindenkinek tet­szett, csak akkor kezdődött az elkeseredés, amikor kiderült, hogy nincs rá pénz. Aztán ami­kor láttuk, hogy a szülők mel­lettünk vannak, ismét kedvre kaptunk. A tanárok közül min­denki éltette a kezdeményezést. Kivéve a C osztályos osztály- főnököket. Tudták, hogy ezzel őket „elzárják” az iskolától. Bár „inspirációként” kaptak bruttó 2500 forint különleges pótlékot szeptembertől, amit sajnos az önkormányzat no­vembertől megszüntetett anya­gi nehézségekre hivatkozva. Az pedagógiai asszisztensi állás megszüntetése óta képesített tanárokra lenne szükség, akik stabilitást tudnának nyújtani a gyerekeknek. Ha nem sikerül pluszpénzt elérni ezeknek a pe­dagógusoknak, akkor ered­ményt sem fogunk tudni felmu­tatni az „átjáróház” miatt. Nem titok: ezek közül a tanárok kö­zül aki teheti, más munkát ke­res. Sajnos! De ez érthető, hi­szen nekik is olyan diplomájuk van, mint azoknak, akik ma­gyar gyerekekkel foglalkoz­nak. Meg aztán: ennyi pénzért ezt csinálni?! A cigánygyerekek nagyon nehezen kezelhetők. All éves lányokat már „elhálják”! Van olyan 12 éves tanuló, aki már szült. Négy alsó tagozatos lány­nak van felmentése emiatt, mert családja van, vagy éppen most fog szülni! — A leendő elsősök létszá­mánál ismét növekedés tapasz­talható. Nagyon nagy propa­gandamunkát kellett kifejte­nünk. Ott voltunk minden óvo­dai szülői értekezleten, és be­széltünk az átszervezésről. Az volt a bűnünk eddig, hogy ci­gányiskola vagyunk. Emiatt nem szívesen íratták be ide a gyerekeket. Régebben az volt a tapasztalat, hogy ha egy szülő itt végzett, általában ide íratta a gyermekét is. Most már talán megint így lesz! — Tud az iskola pluszt nyúj­tani, ami csábító a gyerekek­nek. Nagy sikere volt az óvo­da-iskolának, amit a megszorí­tó intézkedések miatt abba kel­lett hagyni, de mi átdolgoztuk a programját és újra folytatjuk. Lehetőség van angolnyelv-ta- nulásra, számítástechnikai is­meretek elsajátítására, valamint csábító a fiúk számára a foci­suli. Ez a színhelye az NB II Alkaloida SE labdarúgócsapa­tának az utánpótlás-nevelésre. —A cigánygyerekek helyze­tét tovább elemezve az elmúlt évben még rendszeresen für­dettük őket. Most nincs rá pénz! Volt egészségőrünk, aki ezt csinálta, volt szociális mun­kásunk — de egyik napról a másikra el kellett őket bocsá­tani. A lehetőség most is adott, hogy a tanítás után az otthon­ról hozott tisztítószerekkel megmosakodjanak, csak eddig még egyetlen egyszer sem volt erre igény! Amióta nincs egész­ségőr, azóta megint tetvesek. A legutóbbi vizsgálaton mind­össze négy gyerekben nem ta­láltak! Volt idő, amikor senki sem volt tetves! Tehetséggondozás terén is elég speciális a helyzetünk. Tanulóink a Széles úti telepről kerülnek ki, ahol mindenki mindenkinek rokona. Feltétle­nül beszélnünk kell arról, hogy az előbb említett helyzet miatt beltenyészet jött létre. Nem csoda, ha minden hatodik gye­rek szellemi fogyatékos! Ha ez így megy tovább, a telepen de­generálódni fog a cigányság! Erre oda kellene valakinek fi­gyelni! Vannak jó képességű cigány tanulók is, de sajnos hosszú távon nem kitartóak, vagy anyagilag nem bírják a továbbtanulást! Bár volt már arra is példa, hogy féltek a kiközösítéstől. Papp Istvánná, pedagógus évek óta csak cigány tanulók­kal foglalkozik. Vajon milyen jelentőségét látja az effajta pe­dagógusmunkának? — Van benne szép is, és elkeserítő is. Szép az, hogy ne­kik mindennap lehet újat mon­dani, mivel otthon elég kevés információhoz jutnak. Talán ettől van, hogy őket minden érdekli. Elkeserítő, hogy nem nagyon látok kiutat ebből az egészből, abból a helyzetből, ami jellemzi az életkörülmé­nyeiket. Megfogalmazták azt is, ami összességként talán kulcskérdésnek tekinthető: Több pénzt kellene az okta­tásra fordítani, mert a Nyugat­hoz csatlakozni segédmunkás­ok és kubikosok sokaságával nem lehet! Gobelin, kerámia, szobrász, tervezőgrafika címmel látható tárlat a nagykállói művelődési központban. A kiállított tár* gyak közül több elnyerte a Szivárvány Óvoda gyermekeinek tetszését Is, ők a színes képeknek és az állatfiguráknak örül­tek leginkább. A nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola di­ákjainak munkált április 29-élg tekinthetik meg Fotó: Bozsó Önkormányzati ülést tar­tanak csütörtökön Ópályiban. A gyűlésen egy gyermekor­vosi rendelő kialakításának terveiről beszélnek a község vezetői, illetve mérlegelik, hogyan lehet vállalkozásba kiadni az orvosi ellátást. A gyermekorvosi rendelés létre­hozása létfontosságú, hiszen közel nyolcszáz 18 év alatti gyermek él Ópályiban. Az épület adott, további támoga­tást az egészségügyi önkor­mányzattól várnak pályázat útján a vezetők. Ópályi a helyszíne annak a jótékonysági koncertnek is, mely április 27-én délután öt órától lesz a katolikus temp­lomban. A Debrecenből érke­ző vendégmuzsikusok játéká­nak bevételét az egyház a temp­lom felújítására szeretné fordí­tani. A jelek szerint sok jó em­ber él itt, ezt a leginkább az bi­zonyítja, hogy a múlt hét végén, az óvoda javára megrendezett jótékonysági bálon is kettő- százezer forint gyűlt össze. Ebből a pénzből a legkisebbek napközijét szerelték fel új játé­kokkal. Klubfoglalkozást rendeznek kismamáknak Fényeslitkén. A közel egy esztendeje működő csoport mostani foglalkozását április 24-én este hat órakor tartják. Meghívott vendég Bezzegh Gáborné református lelkész, aki a gyermekek lelki egészségéről beszél. A kötetlen foglalkozáson mint mindig, most is lesz válogatás egészsé­ges ételreceptekből, és a részt­vevők megkóstolhatják, ho­gyan készíti el többféleképpen a halat a falu védőnője. Don-kanyar környéki kato­natemetőkbe szervez zarándok­utat Mártha Tibor kuratóriu­mi elnök vezetésével a fé- nyeslitkei alapítvány. Hat éven belül ez lesz a harmadik alka­lom, hogy egy ötvenfős, ma­gyarokból és külföldiekből álló csoport kiutazik hozzátartozói sírjához. A tervek szerint júli­us közepén indulnak és egy hónap alatt 5800 kilométert tesznek meg, ezalatt húsz ka­tonai temetőt keresnek fel. A zarándokúira jelentkezni a következő címen lehet: Don- menti Sírok Alapítvány, 4621 Fényeslitke. Gyermek színjátszó-talál­kozót szerveznek április 25-én és 26-án Fehérgyarmaton. A Drámapedagógiai Társaság ál­tal meghirdetett országos szin­tű játéknak már többéves ha­gyománya van a városban. Az idén harminc csoport közel hat­száz fővel jelentkezett a megyei találkozóra. A háromtagú zsű­ri elnöke az országos Dráma- pedagógiai Társaság elnöke, Szakáll Judit. A kétnapos ren­dezvény zárásaként — amed­dig a bírák kiválasztják a deb­receni seregszemlére továbbju­tó legjobbakat —, a fehérgyar­mati Bárdos vokál szórakoztat­ja a közönséget. Az iparűzési adóról hozott rendelet módosítását vitatják meg hamarosan a vezetők Ti- szalökön, majd a temető fenntar­tásával és gondozásával kapcso­latos kérdésekről tanácskoznak. Csoportgyűlést tart a Moz­gáskorlátozottak Szabolcs- Szatinár-Bereg Megyei Egye­sületének mátészalkai szerve­zete április 25-én délután két órakor Mátészalkán. Az ösz- szejövetelnek a helyi ÁFÉSZ- klub ad otthont a Nagykárolyi úton. A megyei egyesület vezetőségének tagjai mellett a meghívott vendégek között lesz Kertész István ország- gyűlési képviselő és munka­társa, Czuh János, valamint a megyei Gyógyászati Segéd­eszköz Bolt vezetője, Csák Zoltán is. Az előadások után a résztvevőknek lehetőségük lesz a tagdíj befizetésére, és az igazolványok érvényesíté­sére is. A csoportüléseket ezentúl minden hónap harma­dik csütörtökén rendezik meg a fent említett helyen és időben. Gáspár Ferencné és Gombásné Veres Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom