Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-20 / 93. szám

UJ KELET Hétvége 1996. április 20., szombat 7 Könnyebben könnyebb / ; Z. riadt tekintettel fürkészi a háza előtt parkoló autókat. Zakatol a szíve, kiszáradt a szája, csurog róla a verejték. Már hetek óta úgy érzi, figye­lik, követik, minden lépését ellenőrzik. Apró jeleket vesz észre, amelyekből egyre biz­tosabb abban, valamit tervez­nek ellene, valami bűnnel vá­dolják. Tudja, hogy ártatlan! Mit tegyen, hogy bebizonyít­sa? Már a munkatársai is másképpen néznek rá a mun­kahelyén, elhallgatnak, ha bemegy az irodába. Biztosan róla beszélnek, csak nem akarják, hogy tudja. A felesé­ge sem úgy tette elé a vacso­rát, mint máskor szokta. Már aludni sem tud az idegesség­től. Nagyon fél. Egyre többet cigarettázik, nincs étvágya, de az ételek íze is megválto­zott. Lehet, hogy meg akarják mérgezni? A múltkor már cél­zásokat tett a barátjának ezekről a dolgokról, de ő is olyan furcsán nézett rá, in­kább elhallgatott. Biztos a ba­rátját is beszervezték, már benne sem bízhat. Szóljon a rendőrségnek? Oda nem me­het, hiszen ha észreveszik, hogy beszélt a rendőröknek, biztosan megölik. Egy pilla­natra sem lankadhat a figyel­me, nem bízhat meg senki­id ne érezné így tavasz- szal, mikor lekerül a nagykabát, hogy mintha „összementek” volna a nadrágjai. A téli lustálko­dásnak és nassolásnak hamar megmutatkozik az eredménye felgyülemlett zsírpárnáinkon. Ilyenkor persze mindenki szeret­ne megszabadulni a fe­lesleges kilóktól. Ám az agyonreklámozott cso­daszerek nem mindig se­gítenek. Sokkal olcsóbb és bizto­sabb, ha sokat mozgunk, ko­cogunk a tiszta, friss levegőn, és odafigyelünk arra, mi min­den kerül egy-egy étkezésnél a tányérunkra. Mint azt Bokor Katalin természetgyógyásztól meg­tudtuk, nagyon fontos így tavasszal szervezetünk mé­regtelenítése. A tisztító kúrá­ra időnként még a látszólag egészséges embernek is szük­sége van. Emellett persze a fogyókúrázóknak azt is tud­niuk kell, hogy nagyon sok múlik az önuralmon. Ha va­laki tudatosítja önmagában. Bokor Katalin természet- gyógyász Gyakorlott szakácsnak semmi nem jelent gondot mennyire károsak számára kilói, akkor rövid időn belül saját maga fog küzdeni étvá­gya ellen. Megválogatja majd, mit, mennyit és mikor eszik. Higgyék el, csak az első két-három hét nehéz, amíg a szervezet átáll a ke­vesebb ételmennyiségre. Nem kell koplalni vagy éhez­ni, csak a kitágult gyomrot kell hozzászoktatni a régi, kevesebb ennivalóhoz. Meg­válogatva az ételeket, főleg sok-sok nyers gyümölcsöt, zöldséget együnk. Nemcsak a zsíros, nehéz, hanem a túl­sózott ételeket is kerülni kell. A konyhasó visszatartja és magához vonzza a vizet, ezál­tal emeli a test víztartalmát. Azoknak, akik komolyan belevágnak a fogyókúrába, ajánlunk most egy nem hiz­laló, mégis nagyszerű recep­tet. Gombás-paprikás csirke­saláta: Serpenyőben forró főző­margarinon mindkét oldalá­ról megpirítunk negyven deka filézett csirkemellet. Egy érett, megmosott citrom egyik felét meghámozzuk, és kicsavarjuk a levét. A dara­bokra vágott citromhéjat há­rom evőkanál vízzel, sóval, néhány szem egész borssal és egy babérlevéllel a húshoz adjuk. Tíz perc főzés után a csirkemellet kivesszük a lé­ből és kockákra vágjuk. Fel­darabolunk tizenöt deka csi­perkegombát, és meglocsol­juk citromlével. Megtisztí­tunk két piros, egy sárga és egy zöld húsú paprikát, és vé­kony csíkokra vagdaljuk. Csipetnyi sóval, cukorral és olajjal salátaöntetet készí­tünk, és a gombás-húsos ke­verékre öntjük. Hűtőbe téve néhány óra alatt öszeérleljük. Bár már tizennyolc éve van a pályán Kiss Ferenc szakács, a nyíregyházi Bujtosi Bujdosó étteremben még csak másfél éve áll a tűzhely mellett. Az első ételeket még az akkor oly jó nevű Krúdy Szálló konyhá­ján készítette, majd nem sok­kal később belépett a „maszek világba”. Itt sem volt a maga ura, és sokkal keményebben meg kellett dolgozni minden forintért, mint az állami válla­latoknál. ízletes főztjének köszönhetően számos helyre hívták, ő azonban fiatal fejjel félt a nagy városok forgatagától. Nyíregyházán maradt, és nem bánta meg. Családot alapított, és megtalálta számításait is. Szereti szakmáját, szívvel-lé- lekkel csinálja. Persze megle­petések még most is érik, pél­dául, ha egy vendég egyéni ét­lappal küldi hozzá a pincért. Ám ha a hozzávalók adottak, a gyakorlott szakácsnak nem je­lent gondot a kívánság teljesí­tése. Ha letelik a műszak, a sza­kácsmester hétvégi esküvőkre és rendezvényekre tölti a ká­posztát, készíti a hidegtálakat. Bár Kiss Ferenc nagyon szere­ti a hasát is, otthon az asszony veszi kezébe a fakanalat. Sze­rencsére egyáltalán nem váloga­tós, de kedvence a bélszín, me­lyet a legkülönfélébb módokon lehet elkészíteni. Ezúttal egynek a receptjét közre is adjuk. Wellington-bélszín Hozzávalók: egy egész bél­szín, vajas tészta, gombapép és barnamártás. A megfonnyasztott hagy­mán sóval, borssal, petrezse­lyemzölddel megpároljuk a gombát, majd a zsírban meg­sütött bélszín tetejére halmoz­zuk. Begöngyöljük vajas tész­tába, és még egy fél órára be­tesszük a sütőbe. Ha szép pi­rosra sült, bamamártást kínál­va hozzá tálaljuk. A mártáshoz olajon borjú­csontot pirítunk, majd ha a csontot kivesszük, vegyes­zöldséget, almát, babérlevelet és kakukkfüvet adunk hozzá. Ha a zöldség megpuhult, az egészet zsírjára pirítjuk, meg­szórjuk liszttel, és csontlé­vel felengedve sűrűre be­főzzük. Az egészet átszűrjük, és karamellizált cukorral ízesít­jük. Az oldalt összeállította: Sikli Tímea Fotók: Harascsák Annamária, Csonka Róbert Csak üzletben vásárolt virágföldet használjunkl Virágmegújulás A természet zöldülésével la­kásban tartott cserepes növé­nyeink is „elvárják”, hogy friss földhöz jussanak. Mint min­dennek, úgy a növények átül­tetésének is megvannak a maga A gyanakvás általános embe­ri érzés. Ha szélsőséges, vagy tartósan fennáll, akkor kell kó­rosnak tekintenünk. Kóros gya­nakvás előfordulhat megterhe­lő helyzetek hatására, például: túlhajszolt munkavégzés, kime­rültség, házassági válság, köl­tözködés, idegen nyelvű kör­nyezetbe kerülés, anyagi nehéz­ségek. Lehet betegségek tüne­te, így előfordul elmebetegsé­gekben, tartós alkohol- vagy drogfogyasztás után, időskori beteg gondolatai logikusak le­hetnek, érvei meggyőzők. Csu­pán a gondolatsor kiinduló láncszeme a hibás. Kóros gyanakvás sokszor a házastárssal kapcsolatban ala­kul ki, túlzott féltékenység for­májában. Ilyenkor a férj vagy a feleség minden lépését meg­próbálja ellenőrizni, folyama­tosan „bizonyítékot” gyűjt a hűtlenség igazolására. Ezek a bizonyítékok többnyire teljesen hétköznapi tárgyak vagy ese­* Úgy érzem, figyelnek... érelmeszesedésre hívhatja fel a figyelmet. A kórosan gyanakvó ember rosszindulatú szándé­kosságot tételez fel embertársai cselekedeteiről. Mindennapos, egyszerű dolgoknak különös jelentőséget tulajdonít, ezekből téves következtetéseket von le. Szorongás alakul ki, állandó belső nyugtalanságot érez, te­kintete fürkésző, kutatóvá válik, riadt. Cselekedeteit hibás meg­győződései határozzák meg. Türelmetlenné, ingerlékennyé válik, nem tud aludni. Gyakran közvetlen környzete sem veszi észre a betegség ki­bontakozását, hiszen az ilyen mények, melyeknek a túlfűtött fantázia tulajdonít nagy jelen­tőséget. Más esetben üldözés­érzés, az állandó megfigyelte­tés élménye a vezető tünet. Úgy érzik, minden lépésüket valakik kontrollálják, egy el sem köve­tett vétséggel vádolják, az éle­tükre törnek. Barátaikat, roko­naikat is ellenük fordítja ez az ismeretlen szervezet. Vannak olyan esetek is, amikor úgy vé­lik, állandó igazságtalanság történik velük, és bírósági pe­rek tucatjaival próbálnak ér­vényt szerezni vélt igazságuk­nak. Mások feltalálónak képze­lik magukat, vagy úgy érzik, szerelmi kapcsolat van kiala­kulóban egy híres emberrel. Az időskori érelmeszesedés­hez társuló kóros gondolatok leggyakrabban meglopással kapcsolatban alakulnak ki. A feledékeny idős ember tár­gyakat pakol el, később nem emlékszik rá, hová is tette azokat. Ilyenkor családtagja­it, szeretteit vádolja azzal, hogy ellopják személyes tár­gyait, pénzét. Vannak olyan emberek is, mmmmm akik az átlag­nál óvatosab­bak, megfon­toltabbak, kö­rültekintőbbek, nehezebben hoznak döntéseket, gyanak­vóbbak. Ok nem betegek, csu­pán másfajta személyiségje­gyeik vannak. Mit lehet tenni, ha kóros gyanakvást észlelünk kör­nyezetünkben? Sokan meg­próbálják meggyőzni az ilyen betegségben szenvedő csa­ládtagjaikat gondolataik kép­telenségéről. Semmiképpen ne szégyenkezzünk, próbáljuk titkolni betegségét, hanem forduljunk orvoshoz. Meg felelő gyógyszerekkel és pszichoterápiás eljárásokkal ezeknek a kórképeknek a többsége jól gyógyítható. praktikái. Ezekbe a „titkokba” avat be Ferenczné Lénárt Me­linda virágkertész. — Azért érdemes tavasszal sort keríteni erre a munkára, mert ősszel és télen a napsütés hiánya káros hatással van a le­vél- és gyökérfejlődésre. Fon­tos, hogy a cserép csak egy-két centivel legyen nagyobb a ko­rábbi ültetőedénynél, mert ellenkező esetben a növény csak gyökérre „dolgozik” majd. Elengedhetetlen a föld­keverék jó minősége is. Csak tiszta, üzletben vásárolt virág­földet használjunk, mert a kert­ben vagy erdőben felszedett talaj számtalan kórokozót tar­talmazhat. Csak olyan növényt ültessünk át, mely egyáltalán nem virágzik, vagy már túl van a szirombontáson. Ha mindent beszereztünk, első lépésként tegyünk a cserépbe egy—más­fél centi vastagon földet, majd a régi edényből a földlabdával együtt óvatosan tegyük át a vi­rágot, és a réseket töltsük fel földdel. Az átültetés után jó egy hónapig semmilyen tápoldatra nincs szükség. A tavaszi átül­tetés minden cserepesre vonat­kozik, kivéve a szobafenyőt. Azt csak kétévente kell na­gyobb cserépbe ültetni, vagy átcserélni alatta a földet. Ha nem egyszerű cserépbe, hanem zárt ültetőedénybe akarunk te­lepíteni, az edény aljára, a föld alá tegyünk másfél centis só­derágyat. Aki páfrányt nevel, az tudja, mennyire kényes ez a növény, ennélfogva átültetése is nagyobb odafigyelést igényel. A cserép aljára ebben az esetben is elsőként sóder kerüljön, és a földbe tegyünk néhány darab faszenet is, mert az kiirtja a rot­hadást elősegítő kórokozókat. Férfi fakanállal — otthon az asszony főz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom