Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-17 / 90. szám
8 1996. április 17., szerda Közelkép UJ KELET A Család utcai óvodában Felajánlások a megmentésért Fekete Tibor (Új Kelet) Romos állapota miatt jelenleg nem járhatnak a gyerekek a Család utcai óvodába. Talán csak szerencsétlen időpontban szakadt le a csoport- szoba mennyezete, de az is lehet, hogy ettől függetlenül a megszüntetendő intézmények sorsára jutott volna az óvoda. Nemrég hozta meg elvi döntését az önkormányzat, és a bezárandó oktatási intézmények közé sorolta az ötös iskolával egyetemben. A döntés várható következményeiről értekezleten tájékoztatták a szülőket. Ezen megjelent Békési Elemér, a humán iroda vezetőhelyettese, Jaczkó Pál, a képviselő-testület oktatási bizottságának vezetője, Már- földiné Kotricz Erzsébet, a humán iroda munkatársa és Bartha László, a városrész önkormányzati képviselője. Az örökösföldi Móra Ferenc Általános Iskola ebédlőjébe szinte kivétel nélkül eljöttek a szülők is. Sportnyelven szólva, két ellentétes félidőből állt a „mérkőzés”. Békési Elemér röviden indokolta, miért kell megszüntetni a város egyik legki- használtabb óvodáját, annak ellenére, hogy a gyermekek létszáma a közeljövőben várhatóan nem fog jelentősen változni. A szülők közül már az első hozzászóló értetlenségének adott hangot, és nem értette, hogy egyáltalán hogyan került a képbe ez az óvoda. Szerinte nincs rossz helyen, nem rossz a levegője, és a legutóbbi udvarbővítéssel egy gyerekre nagyobb terület jut, mint a város sok intézményében. Ráadásul ha megépül a Szegfű utca folytatása a lakótelepig, akkor a járműforgalom jelentős része nem a Belső körúton halad majd. Sok szülő éppen az óvodaépület hangulata miatt íratta ide a gyerekét. A sok egyforma panelház között üde színfoltnak számít a sátortetős, cserépkályhás, lakásszerű intézmény. Többen nem értették azt sem, miért ezt kell megszüntetni és miért nem a Kert utcait, ahol két csoport- szoba is kihasználatlan. Az egyik anyuka azért háborodott fel, mert a gyereke átirányításával neki busszal kell majd hordani a város másik pontjára a kicsit. Az önkormányzat ne rójon a szülőkre pluszterhet, és arról kérdezte a jelenlévőket, hogy ki fogja neki az összvonalas buszbérlet árát megtéríteni. Akik a lakótelep túlsó végéből hordják a gyerekeket naponta a László utcai óvodába, azok oda—vissza naponta kétszer négy kilométert gyalogolnak, mert nincs közvetlen buszjárat a két hely között. Szeptembertől nem vállalja még egyszer a napi ingázást. Sérelmezte, hogy az önkormányzat csak a rideg számok alapján akar dönteni, és nem vizsgálja meg döntése következményeit. Menynyivel rosszabbak a mi gyerekeink? — tette fel végül a kérdést. A jelenlévők között akadt egy anyuka, akinek nem odajár a gyereke, és éppen azt kifogásolta, hogy két éve nem tudja helyhiány miatt beíratni a kisfiát, miért pont ezt akarják megszüntetni. Többen is kérdezték, hogyan tudnák társadalmi munkában mielőbb rendbe hozni az épületet, hogy ne kelljen a tornateremben lenni egész nap a gyerekeknek. Ezután érdekes fordulatot vett a szülői értekezlet. Békési Elemér ismertette, milyen munkálatokat és mennyiért kellene elvégezni ahhoz, hogy ismét üzemelhessen az óvoda. A humán iroda nevében ígéretet tett, hogy az április 29-ei képviselő-testületi ülés előtt eljuttatja a városatyákhoz a szülők társa- dalmimunka-felajánlását, hogy végleges döntésük meghozatalánál ezt is figyelembe vehessék. A jelenlévők abban a reményben távoztak a teremből, hogy lehet, mégsem kell bezárni gyerekeik kedvenc óvodáját. Fotó: Bozsó Katalin fV-V'.y v' •«>.; • -.ri - .x v . -..—Nem haragszanak az iskolára ' -- • "■ >* Szigorítással megmarad az ötös? K.Z. (Uj Kelet) Mint várható volt, az érzelmek, olykor az indulatok is felszínre kerültek az ötös iskola megszüntetését előkészítő megbeszéléseken, amelyeken a törvény által előírt intézményi szervezetek és a polgármesteri hivatal humán irodájának munkatársai, a képviselő-testület oktatási bizottságának néhány tagja vettek részt. Az ötös diákönkormányzata az iskola bezárása ellen foglalt állást, ám ha ez elkerülhetetlen, osztályonként szeretnének máshova költözni. Az iskolaszék semmilyen körülmények között nem fogadja el a bezárást. Az egyeztető bizottság hétfőn este több mint három órán át hallgatta az alkalmazotti közösség véleményét, válaszolt a kérdésekre. Jaczkó Pál független képviselő, az oktatási bizottság elnöke egyebek mellett elmondta: — Bizottsági ülésen már kétszer utasítottuk el az ötös bezárását. Tudomásul kell venni azonban, hogy a költségvetési hiányt az intézményi kiadások mérséklésével tudjuk csökkenteni. A korábbi megbeszélések során kiderült, hogy matematikailag az iskola 380 tanulóját el tudjuk más intézményekben helyezni. — Miért pont az ötöst zárják be? — kérdezte több pedagógus. — Nem szakmai érvek döntenek iskolájuk bezárásáról — mondta Békési Elemér, a humán iroda helyettes vezetője. — A városnak van kidolgozott oktatási koncepciója, amelyben szerepel egy belvárosi iskola bezárása, ezzel egyébként az intézmények vezetői is egyetértenek. A gond akkor jelentkezik, amikor azt nevesítjük. — Minden információt a sajtóból kapunk, bennünket senki sem kérdezett meg — vetette fel Siklós Adámné igazgatóhelyettes. — Már öt éve vannak olyan hírek, hogy megszűnik intézményünk. Mi az iskola tudatos elsorvasztását érzékeljük. — Nem haragszunk az ötös iskolára — mondta Jánocsik Csaba (MSZP) képviselő. — A környékbeli iskolák közül ide jár a legkevesebb gyermek, könnyebb más intézményekbe irányítani a tanulókat. Az ötös megszűnésével több pénz juthat más intézményeknek. Meg kell érteniük a képviselőket, akik az egész városért felelnek döntéseikkel. A jelenlegi pénzügyi helyzetben tartós megtakarításra kell törekedni a városban. A mostani körülmények között csak rendkívül kedvezőtlen feltételekkel juthatna hitelhez a város. Több pedagógus könnyeivel küszködve érvelt, hogy az életüket tették e pályára, hivatásuk a gyermekek tanítása, nevelése, semmivé válnak eddigi szakmai eredményeik. Továbbra sem értik, hogy miért sakkoznak több száz szülővel, gyermekkel, az iskola tanáraival. Kérik a képviselők megértő támogatását az iskola megmaradása érdekében. — Etikátlannak és durvának tartom az iskola megszüntetését — ismételte a közgyűlésen elhangzott szavait Zeke Árpád, a körzet szocialista párti képviselője. Az iskola gazdasági vezetője elmondta, eddig is minden lehetőséget igyekeztek kihasználni, hogy csökkentsék az energiaszámlákat. Az alkalmazotti közösség véleménye: vállalják, hogy lényeges megszigorítások mellett átköltöznek a Krúdy Gyula Gimnázium épületébe. E variáció alapján az iskola összes költségvetésének 70 százalékát kell az állami normatív támogatásnak fedeznie. Értük szólok, a csendesekért Érdekes írást olvastam minap, mely egyik újságírónk tollából eredt. Igaza van. „Futószalagon”, a diplomáért tanuló emberek sokasága került ki az egyetemekről, főiskolákról. Mindenki tudja, tény. Igaz, hogy sokan elhagyták a pályát vagy bele sem kezdtek, több pénzért, nagyobb elismerésért, zsebükben a nagy „elhivatottságot” jelentő papírjaikkal. A gyermekszeretet? Ugyan, kérem, az csak har- madlagos szempont volt. Igen, csak azok maradtak, akiknek még mindig a gyerek volt az első, mert a jelenben a jövőt dédelgették, őrizgették. Nehéz a szülői szív, amikor látja gyermeke vergődését. Drukkol, hogy csemetéje olyan tanítót, tanárt kapjon, aki le tud ereszkedni féltett kincséhez, megérti gátlásait, szorongásait, örömeit, bánatát. Hol vannak ezek a tanítók, tanárok? Jelentem, vannak! Csak meg kell őket találni! Ázért ne sokáig keresgessék őket, mert ha óvodákat, iskolákat zárnának be, ők fognak eltűnni leghamarabb. Ok azok, akik csak csendben, szívüket, szeretetüket adva végzik munkájukat, s nem a törte- tés, a nagyhangúság jellemzi őket. Tették, teszik a dolgukat, nevelnek, tanítanak. Mikor fogják őket észrevenni? Ki mondja meg, hogy legjobban rájuk volt, van a legnagyobb szükség? A legjobbaknak akkor érezzük a hiányát, amikor már nincsenek. Tartsuk meg őket és vigyázzunk rájuk! Gyermekeink megköszönni majd a jövőben fogják, elfeledni őket soha. Szerdiné Radó Márta, aki szülő, tanító és régi tanítvány egy személyben (5. Sz. Általános Iskola) Kevesebb, kevesebb Hogyan takarékoskodjunk az energiával? Erre és még számos, az áramszolgáltatással kapcsolatos kérdésre kaphatnak választ mindazok, akik április 18-án délelőtt tíz és délután négy óra között felkeresik a Titász Nyíregyháza, Bethlen Gábor utca 53. szám alatti központját. A vállalat vendége lesz a Hajdúsági Iparművek, melynek szakemberei árubemutatóval várják majd az érdeklődőket. Elsősorban hetedik osztályos, pályaválasztás előtt álló fiataloknak szól az a meghívás, mely ezen a délelőttön a Titász tanműhelyeiben szervezett oktatást mutatja be. Vajon mit tegyek az ÖTÖS-ért? Eddig csak az ötösök után áhítoztam, de a tavasz első sugaraival küzdelem kezdődött az ÖTÖS-ért — ez az iskolám. Mint amikor szikra pattan a lőporraktárra, úgy ért engem ez a szó: — Bezárják az ÖTÖS-t! Nem is gondoltam, hogy valaha ilyen sokat fog nekem jelenteni. Pedig régen jó párszor gondolkodóba estünk testvéremmel nagyapám mondásán, miszerint: nem próbáltunk- e még szalonnát kötni a sarkára, hogy egy éjjel elhúzzák a kutyák? Ezen a napon egészen mást gondoltam, mint egy-egy fárasztó óra után. Mikor hazaértem, azt reméltem, , hogy szüleim — mint minden gondomban — megsegítenek. Akkor döbbentem rá, hogy erre ők sem képesek. Tizennyolcadikán a közgyűlés fog dönteni. Csak ki lehet az a közgyűlés? Azzal kéne beszélnem. Ha valaki még nem tudná, hát ez nem egy ember, hanem sok olyan néni és bácsi, akik a város dolgairól döntenek. Ezen a héten még sok furcsa dolog történt. Aki eddig mindig magában járt iskolába, az is szüleivel érkezett meg reggelente. Szervezkedtek, tüntetésről, demonstrációról beszélgettek. Újabb két szó, amivel még nem találkoztam. Ez azt jelenti, oda mehetünk, ahol döntenek, és mi elmondhatjuk, mit szeretnénk. Azt hittük, lazább lesz a hét, de úgy tűnt, mint hogyha a tanárok nem tudnának semmiről —hát nem nagyon lazsálhattunk. Ibolya néni ugyanolyan szigorúan kérte tőlünk számon a helyesírás szabályait, mint hetekkel ezelőtt, és Jutka néni matematikaóráin is könyörtelenül készültünk a felmérőre. A napköziben Magdika néni anyáskodása sem hagyott alább. Pedig ők is szomorúak lehettek, hisz már régóta itt tanítanak. Mondhatom, nem a hétfő a kedvenc napom, de ezt a hétfőt már nagyon vártam. „Együtt akarunk maradni” — skandáltuk. Úgy tűnik, sikertelenül. Ott nem kaptunk választ, pedig nagyon kíváncsi voltam a közgyűlésre s főleg a döntésükre. Este a tévéből mindent megtudtam. Egy bácsi azt mondta, hogy a többi iskolába kell mennünk. Ez engem nagyon elszomorított, hisz itt van a megszokott osztályom, a barátaim és a tanító nénik. Valahogy úgy érzem magam, mint elsős koromban, amikor nem valami biztos lábbal lépdeltem az iskola felé. Új fiú leszek egy jó darabig. Mindenütt jó és gyerekszerető tanár nénik és tanár bácsik vannak, de én az enyémekkel szeretnék maradni. Mit tehetek...? Tudom, hogy az ötösökért tanulnom kell. „Vajon mit tegyek az ÖTÖS-ért?” Maga Péter 4. a. osztályos tanuló
