Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-15 / 88. szám

ÚJ KELET Megyénk életéből 1996. április 15., hétfő 3 • • A Költészet Ünnepe N agy varsány ban Berki Antal (Új Kelet) Nemzetközi szavalóver­sennyel folytatódtak a IX. Be­regi Ünnepi Hét rendezvé­nyei. A Váci Mihályról elne­vezett versenyt a nagyvarsá­nyi általános művelődési köz­pontban tartották meg. A há­rom országból, Szlovákiából, Ukrajnából és Magyarország­ról összesereglett 71 vers- és prózamondó három korcso­portban mérte össze az erejét. A kicsiknél Füzesi Magda kárpátaljai költőnő, a felső tagozatosoknál Margócsi Jó­zsef nyugalmazott főiskolai főigazgató, míg „középisko­lás fokon” Csíkos Sándor, a debreceni Csokonai Színház művésze vezette az ítészek csapatát. Tíz órakor fúvósze­nekar és mazsorettcsoport kö­szöntötte az egybegyűlt szép­számú közönséget. Nagysike­rű bemutatójukat követően Csíkos Sándor a millecen- tenárium tiszteletére is össze­állított rövid irodalmi műso­ra ragadtatta tapsra a jelenlé­vőket. Az összeállításban Illyés Gyula, Váci Mihály, Vári Fábián László fiatal káprátaljai költő és Ratkó Jó­zsef versei hangzottak el. Az ünnepélyes köszöntő után, melyben Szűcs Ilona, Nagy- varsány polgármestere emlé­keztetett az anyanyelvek nem­zetet megtartó erejére, kezde­tét vette a vetélkedés. A ver­senyzők felkészültsége és lel­kesedése nehéz helyzet elé ál­lította a bírálókat, de hát az az élet rendje, hogy egy verseny­ben lemaradók is vannak. Az í-iHSSCí . &\\\\\\\\V\N3 $ / Z//////////1 azonban megállapítható volt, hogy mindenki győztesnek érezheti magát. Ha valahol ér­vényes volt valaha is a cou- berteni mondás, itt valóban elmondhattuk, nem a győze­lem, hanem a részvétel volt a fontos. És íme a korosztályos verseny első helyezettjei: alsó tagozatosok: Tiba Marianna és Tüzes Imre. Felső tagoza­tosok: Elész Renáta. Közép- iskolások: Szabó Angéla. A református egyházközösség által felajánlott Balázs Fe- renc-különdíjat Asztalos Ag­nes, Balázsi Enikő és Nagy Marianna érdemelte ki. A nyertesek és helyezettek a megyei Móricz Zsigmond Könyvtár által biztosított ér­tékes könyvjutalmakat kap­ták. A verseny végén elmond­hattuk, hogy méltó megemlé­kezés volt ez a verseny a Köl­tészet Hetéről és újabb nagy­szerű propagandája a Beregi Ünnepi Hétnek. IX. Beregi Ünnepi Hét Műsorelőzetes április 15—16. Új Kelet-információ Hétfőn: gimnazisták határon átívelő találkozója a naményi n. Rákóczi Ferenc Gimnázium­ban. Vendég a beregszászi Zrí­nyi Ilona Szakközépiskola. A két iskola művészeti cso­portjai 14 órakor műsort adnak a művelődési központ színház- termében. Este hét órakor a lónyai mű­velődési házban a beregszászi amatőrökből alakult Népszín­ház vendégszerepei Örkény Ist­ván Tóték című darabjával. Kedden délelőtt tíz órakor veszi kezdetét a nemzetközi polgármesterek találkozója, melyet jelenlétével Göncz Ar- pád köztársasági elnök is meg­tisztel. A beregszászi Népszínház 14 órakor Vásárosnaményban is bemutatja Örkény István szín­darabját. Új színfolt a kulturális élet palettáján Kitűnő kritikát kaptak műnkre meghívást kaptunk a Nyírségi Ősz programsorozatá­ra. Nagyon sokat gyakoroltunk rá a nyáron, és hiába voltunk biztosak tudásunkban, egy pi­cit féltünk a kihívástól, ami érthető is, hiszen fiatal zenakar vagyunk és először szerepel­tünk Tiszavasvárin kívül. Rá­adásul mindjárt több külföldi együttessel kellett felvennünk a versenyt. Ennek ellenére jól sikerült a fellépés, mindenhon­nan kitűnő kritikákat kaptunk. Az egyik legnagyobb elisme­rés, hogy nyáron megkerestek minket annak a debreceni ma- zsorettcsoportnak a vezetői, amely az ottani honvédzene­karral szokott fellépni, és fel­kértek minket egy közös pró­bára. Azóta is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, elküldtük nekik a kazettáinkat, hogy önál­lóan is tudjanak próbálni, mert a tervek szerint idén nyáron együtt lépünk fel a debreceni Virágkarneválon. S ha már a terveknél tartunk: meghívást kaptunk Csíkszeredára, az „Ezer lány találkozóra”, s az idén is részt veszünk a Nyírsé­gi Ősz rendezvényen. Szeretnénk az ősszel letenni a minősítő vizsgát, továbbá fel­venni a kapcsolatot egy bajor testvérvárossal, amelynek van zenekara, és felváltva koncer­tezhetnénk egymás hazájában. Mindez természetesen nagyban függ attól is, hogy mennyi pénzből gazdálkodhatunk, mert a pillanatnyilag rendelkezé­sünkre álló összeg mindössze a fenntartásra elég... Nem tartozik a közismert együttesek közé a Tiszavasvári Városi Fúvószenekar. Igaz, az együttes mindössze egy­éves múltra tekint vissza, de máris jelentős szakmai sikereket ért el az együttes, élén Cicás Ferenccel. Töb­bek között erről is beszámolt a csoport vezetője. tunk indulókat, polkát, dixie­landet, később pedig könnyű­zenét is tanultunk. Áprilisban a városi rendezvényen is fellép­tünk. Úri Mariann (Új Kelet) — Tiszavasváriban 1990- ben alakult meg az önálló ze­neiskola, és rögtön a kezdetek­kor felvetődött a gondolat, hogy alapítsuk meg a fúvósze­nekart. A városban ugyanis több éve, évtizede működik út­törőzenekar, s a gyerekek az általános iskolából kikerülve automatikusan kiléptek a zene­karból is, hogy átadják helyü­ket a fiataloknak. Ä többség azonban az elemi tanulmányo­kat követően is nagyon szíve­sen zenélt volna tovább. A ze­neiskola életre hívásával végre lehetőség nyílt arra, hogy a vá­rosnak „komoly” fúvószeneka­ra legyen. Az alapításra mégis több évet kellett vámunk. Az iskola névadó ünnepségére — 1994 szeptemberében volt — meghívtuk a budapesti honvéd­zenekart. Térzenéjük minden­kinek nagyon tetszett, s végül ez adta meg a végső lökést. Novemberben kezdtük szer­vezni együttesünket, s nagy örömünkre az első megbeszé­lésre 38-an jöttünk össze. Ennyien kezdtük meg a próbá­kat a szólamelosztások és a kották beszerzése után, január­ban. Jelenleg 44-en vagyunk. Mindenki nagyon lelkesen és maximális odaadással dolgo­zott, ennek köszönhetően már­ciusban egy iskolai hangverse­nyen három számmal mutat­koztunk be, óriási sikerrel. Ezt követően igyekeztünk megra­gadni mijtden lehetőséget, hogy minél többször szerepel­hessünk. Folyamatosan bőví­tettük repertoárunkat, játszot­A város vezetőire mély be­nyomást tett játékunk, olyany- nyira, hogy a költségvetésből soron kívül elkülönítettek a ze­nekar fenntartására 300 ezer forintot. Legnagyobb örö­Uj Kelet-információ Izraeli szociális és egész­ségügyi szakemberek négy napig tartózkodtak megyénk­ben az egészségügyi főiskola vendégeként. Ittlétük alatt a tiszavasvári Szociális és Re­habilitációs Központban szak­mai fórumot tartottak, mely­nek fő témái között a szociá­lis munka és az egészségügy összefüggéseinek kérdésköre szerepelt. Nagy érdeklődés kísérte a Szakmai együttmű­ködések az egészségügy' és a szociális ellátó rendszer kö­zött című előadást. Itt főkép­pen az idősek otthoni gondo­zásáról ápolásuknak új formai lehetőségeiről volt szó. A magas színvonalú előadáso­kat dr. David Guttman pro­fesszor, a haifai egyetem szo­ciális munkásképző tanszé­kének vezetője, Le a Mashiah, izraeli országos főnővér, egyetemi tanár és dr. Vera Fried egyetemi tanárok tartot­ták. Az egészségügyi főisko­la részéről jelen volt dr. Hor­váth László helyettes igazga­tó és dr. Szabó Tünde, a dip­lomás ápolónői szak vezető­je. A szakmai kerekasztal há­ziasszonya Maros Lászlóné igazgatónő volt, aki nagysze­rű lehetőséget nyújtott a részt­vevő szakembereknek, hogy betekinthessenek az izraeli szociális és egészségügyi munkába és nem utolsósor­ban gazdag tapasztalatokat szerezhettek. Régió ’96 Új Kelet-információ A Primom Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Vállalkozói Központ és a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Fejlesztési Ügynökség, Régió ’96 címmel konferenciát szervez április 18-án fél tizenegytől a Tudo­mány és Technika Házában (Nyíregyháza, Országzászló tér 8.) A megye fejlesztési lehető­ségeiről a területfejlesztés, tör­vény tükrében címmel dr. Ve­res János a Fejlesztési Tanács elnöke tart előadást. Dr. Sivák József, a KTM helyettes állam­titkára a területfejlesztés finan­szírozásának új eszközrend­szereiről ad tájékoztatást. A kockázati tőkebefektetés regi­onális fejlesztésben betöltött szerepéről dr. Csuhaj V. Imre, a Magyar Befektetési Bank Rt. igazgatója beszél majd. A ma­gyar vállalatok nemzetközi ver­senyképességéről és a helyi fej­lesztésekről dr. Chikán Attila, a budapesti Közgazdasági Tu­dományegyetem tanszékvezető tanára tart előadást. Az új terü­letfejlesztési stratégiák Magya­rországon a területfejlesztési törvény elfogadása után dr. Siili-Zakar István, a Magyar Tudományos Akadémia Regi­onális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézeté­nek debreceni csoportjának ve­zetője tart téjékoztatót. Bürget Lajos tárcája Marci kolumbuszi korba lépett. Rájött a felfedezhet­nék. Elsőként a suszterbogár tűnt fel neki a tavaszi langy- ban, az egymás nyomában menetelő piros-fekete boga­rakat „vontatós bogárnak” nevezte el, tegyük hozzá, ta­lálóan. Ezt követte a színházi látcső, melyet igencsak sűrűn forgatott, hol közelebb, hol messzebb varázsolva a tár­gyakat, tájakat. A praktikus oldalt akkor fedezte fel, ami­kor az anyja meg akarta fe- nyíteni, mire ő a távollátó részre váltott, és közölte: „Úgy sem érsz el, messze vagy”. A logika hibátlan, négyéves kor előtt rájönni az eltolható távolságra csaknem Nobel-díjas észlelés. Miután a dolgok azért nem ilyen egyér­telműek, társult ehhez a csaló­dás is, hiszen az asztalon lévő kis zöld Trabant „matchbox” nem lett elérhetőbb. De a fel­fedező azonnal reagált erre, megállapítván: rossz a gukker. Hiába, már csak ilyenek va­gyunk, az érzéki csalódásokkal felnőtt korban sem tudunk mindig bánni, miért is kíván­nám, hogy egy gyermek meg tudja különböztetni a dimenzi­ókat. Egy azért biztos: a távcső igazi kedvenc lett, sok mindent messze lehetett vele űzni, a kedvelt dolgok viszont elérhe­tő távolságba kerültek, ha megfogni nem is lehetett őket. Az igazi és legnagyobb fel­fedezést azonban a zseblámpa jelentette. A zseblámpa lapos, szép fénykort rajzol. Persze így, első látásra egy felnőttnek sem­mi nincs benne, mi csak a funk­cionális hasznát ismerjük áram­szünet idején. Marci azonban a bátorság eszközét fedezte fel benne. Mert a sötétedéskor fel­villantott izzó fénye eltünteti a sötétséget, és ezzel eltűnik ter­mészetesen minden rossz, ami a sötétség mögött rejtezhet. így világossá válik a világ, az asz­tal alatt nappali lesz a fény, az előszoba zegzugában a csóva megvilágítja a falat, az utat. Marci tehát bátorrá válhat, sem­mi sűrű feketeség nem tornyo­sul elé. Persze, a felismeréshez idő kellett. Fokról fokra világo­sodott csak ki a világ, minden újabb sötét zug legyőzése dia­dalt jelentett. Marci nem tudta, nem tudhatta, hogy a sötét ön­magában nem rossz, hogy a fénytől nem lehet jobb a világ, legfeljebb világosabb lett ott, ahol korábban nem volt fény. Mindazonáltal a zseblámpa volt a csoda maga, pásztázta a kis­autókat, az építőkockákat, va­kította a szemet. így haladt a felfedező lépésről lépésre elő­re, tette magáévá a fényt adó lámpa lehetőségeit. A diadal azonban az volt, amikor Marci kijelentette: neki már nem kell villanyt gyújtani a WC-ben, neki van lámpája. És bevonult a lakás legkisebb helyiségébe. Meggyújtotta a lámpát, letette a földre. A fénykör a plafonra vetődött. Marci büszkén ült a WC-csészén, és énekelt. Mert mindig szokott, amikor birtok­ba veszi a kis helyiséget. Maga költötte énekek születnek ilyenkor. Most is így történt. A nóta hőse, persze, a zseb­lámpa volt, mely „terete- perete világít, mert én már nagy vagyok, és nem félünk a sötétben sem, teretepe- rete...” Ha valahol látnak egy kis­fiút, aki egyik kezében zseb­lámpát cipel, a másikkal egy színházi látcsövet tart a sze­me elé, akkor tudják meg, ez ő. A felfedező. A filozófus. Aki elméletével győzedel­meskedett a távolságon és a sötétségen. Neki jó. Neki még így is sikerül. Irigylem. Nekünk is elkelne egy csoda­távcső és egy csodalámpa. A felfedezések kora

Next

/
Oldalképek
Tartalom