Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-13 / 87. szám

Külföld Magyar Távirati Iroda Lefülelt úszó bomba Tamil felkelők péntek hajnalban sikeresen bejuttattak egy robbanóanyaggal teli, kicsiny halászhajót az éberen őrzött colombói kikötőbe, de a Srí Lanka-i haditengerészet járőröző egységei később észrevették őket, és meghiúsították terve­zett akciójukat —jelentette az AP. A kormánykatonák rövid tűzpárbajban elfoglalták a besurrant hajót — támadásuknak legalább egy halálos áldozata volt. A katonák később lelőttek egy békahalásznak álcázott tamilt is, aki ugyancsak robba­nóanyagokkal rakta meg hajóját. Robbanás Jeruzsálemben Robbanás történt pénteken egy kelet-jeruzsálemi szállo­dában; egy ember megsebesült. A helyszínre érkező rendőrök robbanóanyagot találtak a Lawrence hotel harmadik emele­tének egyik szobájában. Most azt vizsgálják, hogy vajon egy tervezett merénylethez készülő pokolgép idő előtti működé­se okozta-e a detonációt. A szálloda egyik palesztin alkal­mazottja elvesztette egyik lábát, és súlyos égési sérüléseket szenvedett. A rendőrség szerint talán éppen ő lehetett a po­kolgép készítője. Közép-európai tengely Adam Michnik szerint Lengyelország, Csehország és Ma­gyarország csak úgy tud bekerülni az Európai Unióba, ha egyesíti erőit, és a Varsá—Prága—Budapest tengelyen egy­fajta „közép-európai miniunió” jön létre. „Egyedül sem mi, sem ti nem győztök”, és szoros közép-európai együttműkö­dés nélkül Csehországnak egyedül kellene szembenéznie Né­metország és Oroszország imperiális elképzeléseivel — je­lentette ki a neves lengyel ellenzéki politikus. Fal Thaiföld határán A maláj kormányfő szerint egyáltalán nem barátságtalan gesztus kormánya részéről, hogy falat építtet az ország Thai­földdel közös határán. — Semmiképpen sem jelent ez fe­nyegetést a szomszéd országra nézve, a fal csupán a kábító­szer-kereskedelmet és a csempészetet hivatott akadályozni — idézte Mahathir Mohamad miniszterelnök pénteki nyi­latkozatát a dpa Kuala Lumpur-i tudósítója. Szlovén igen a csatlakozásra A szlovén parlament — csaknem két hétig tartó rendkívü­li üléssorozata után — csütörtök éjjel végül is elfogadta az Európai Unióhoz való társulás úgynevezett spanyol tervét, s ezzel, Janez Drnovsek kormányfő szerint, megnyílt az út a vonatkozó szerződés aláírásához. Magát az Európához való csatlakozást az összes párt támogatta, azt viszont annál ke­vésbé, hogy a „spanyol terv” értelmében a társulási szerződés aláírása után azok a külföldiek, akik korábban legalább há­rom évig Szlovéniában éltek, jogot kapnak arra, hogy ott földet és telket vegyenek. Meghosszabbított tűzszünet Újabb hat hónappal meghosszabbította a január elején meg­hirdetett tűzszünetet a legnagyobb korzikai gerillaszervezet, a Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front úgynevezett törté­nelmi szárnya. A La Corse című helyi napilap pénteki szá­mában megjelent közlemény szerint ezt a lépést az magya­rázza, hogy most júniusban fontos lépések születnek majd a sziget helyzetének módosításáról, azaz a gazdasági feltéte­lek javításáról, a helyi lakosság kulturális sajátosságainak elismeréséről — amit nem akarnak akadályozni a katonai akciók felújításával. Tizenhatan haltak meg MTI Hans-Joachim Peters igaz­gató közlése szerint 16 halá­los áldozata volt a düsseldorfi repülőtéri tűzesetnek. A rendőrség képviselőivel kö­zösen tartott sajtótájékoztató- ján Peters megerősítette, hogy a halálesetek a liftek­ben, az egyik Air France-vá- róteremben és a mellékhelyi­ségben történtek. Korábbi közlések 21-re tették a halá­los áldozatok számát. Hat francia, öt német, két ólasz, egy brit és további két, egyelőre azonosítatlan halá­los áldozata volt a csütörtöki düsseldorfi tűznek, amely a város nemzetközi repülőte­rén pusztított. Az eset során több mint 150-en megsebe­sültek, többségük füstmérge­zést kapott. A tűzoltóknak több mint ötórás munkával, késő estére sikerült megfé­kezniük a lángokat. A ka­tasztrófa oka péntek hajnal­ban még ismeretlen volt; a tűzoltók a szándékosságot lényegében kizárták, de egyelőre csak feltételezni tudták, hogy a közeli virág­üzlet tatarozásán dolgozó erőgépek egyikéből kipatta­nó szikra lobbantotta fel a lángokat. Túladóztatott ország népe vagyunk Úri Mariann (Új Kelet) Magyarország a nyugdíjkor­határ emelését és az egyéb szo­ciális intézkedések bevezetését ellenző felszólalásoktól hangos napjainkban. Az évek óta be­ígért és a kormány legutolsó állásfoglalása szerint 1997-ben bevezetésre kerülő, a nőknél 62, a férfiaknál 65 éves nyug­díjba menetel a nyugati példát követve a kormány szerint jó ötlet, az ellenzék véleménye szerint azonban lehet emelni, de kényszeríteni senkit nem le­het. Dr. Surján László, a KDNP alelnöke tegnap délutáni nyír­egyházi tájékoztatóján azt mondta, ha valaki 55 éves kora után is tovább akar dolgozni, legyen, sőt külön premizálást is megérdemelnek. Aki azonban úgy dönt, hogy 55 éves koráig éppen eleget dolgozott már, és nyugdíjba vonul, nem szabad mindenféle levonásokkal sújta­ni. A mostani tervezet szerint ugyanis az, aki 55 évesen visszavonul, nyugdíjának egy­negyedét elveszíti. A gyedet illetően a párt alel­nöke elmondta, hogy bár ön­magában nem állampolgári jog, de népszavazással visszaállít­tathatjuk. A népszavazás nem zárja ki, hogy a gyed összege csökkenjen, de tiltakozni kell a teljes megszüntetés ellen. A tegnapi egészségügyi fóru­mon az alelnök kijelentette, hogy hazánk elvileg túladózta­tott ország. Magas a személyi jövedelemadó, és magasak a tb- járulékok is. S mint mondta, azért magasak, mert egyre ke­vesebben fizetik. Véleménye szerint, ha drasztikusan csök­kentenék ezeket a terheket, de jelentősen emelnének bizonyos forgalmi adókat, könnyűszerrel felszámolható lenne a feketegaz­daság, és a terhek egy részétől felszabadult lakosság fizetőké­pes keresleténél fogva fellendít­hetné a kereskedelmet is. A választópolgárok realisták Szocialista vélemény K. Z. (Új Kelet) — A Magyar Szocialista Párt Kongresszusa egy olyan mun­kafolyamat kezdete, amely a ’98-as választásokhoz vezet — jelentette be tegnap nyíregyházi sajtótájékoztatóján Kósáné dr. Kovács Magdolna, az MSZP ügyvezető elnöke. — Az el­nökség kéthetenként ülésezik rendszeresen, és célunk, hogy összekötő kapocs legyünk a kormány és a tagság, valamint szavazóink között. Komoly szakmai munka áll előttünk, hiszen már tart a parlament­ben az alkotmány vitája, és hamarosan az államháztartási, a nyugdíj- és a közigazgatási reform lesz napirenden. Véle­ményünk szerint meghatározó szerepet kell kapnia a po­litikában a társadalmi közvéle­ménynek. Kérdésekre válaszolva Kó­sáné dr. Kovács Magdolna egyebek mellett elmondta: — A Központi Nyomozó Hivatal megszervezése, illető­leg a Kormányzati Ellenőrző Iroda hatáskörének bővítése miatt nem várható az MSZP és az SZDSZ között válság, a vi­tákat folytatni kell a frakciók között. A nyugdíjreformról po­litikailag hasonlók a vélemé­nyek, a szakmai álláspontokat kell még közelíteni. A nyugdíj- rendszer átalakításánál — vé­leményünk szerint — megha­tározó legyen az eltöltött szol­gálati idő, figyelembe kell ven­ni a dolgozó egészségi állapo­tát és a család által felnevelt gyermekek számát. A reformot nem szabad az ezredfordulónál tovább halogatni. — Mi a véleménye arról, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt aláírásgyűjtési akciót szervezett a nyugdíjkorhatár emelése ellen? — Sajnálatosnak tartom, hogy olyan párt gyűjt aláíráso­kat, amelynek minisztere az előző kormányzati ciklusban előterjesztést nyújtott be a par­lamentben a nyugdíjkorhatár emelésére. Legfőbb ügyészi találkozó MTI A sikeresebb bűnmegelőzés és bűnüldözés érdekében a jövőben széles körű együtt­működést alakítanak ki ha­zánk és Románia ügyészi szervei. Ezt Györgyi Kálmán legfőbb ügyész és Vasil Ma- nea Dragulin. a Román Köz­társaság legfőbb ügyésze je­lentette be pénteken Debre­cenben megtartott közös sajtótájékoztatóján. Egy költőóriás Naményban Telt ház várta pénteken délelőtt a vásárosnaményi mű­velődési központ színháztermében Kányádi Sándor Kossuth-díjas költőt. A fiatalok élénk érdeklődése ele­ven cáfolata annak a nézetnek, hogy megbolondult piacgazdaságunkban nincs tere a költészetnek. Kányádi, aki egészen bizonyosan a legjelentősebb élő költőnk, meghatottan fogadta a meleg fogadtatást. Ver­seit az anyaországbeli olvasók is élvezettel olvassák. Berki Antal (Új Kelet) Ő maga magyarnak vallja magát határok nélkül. Legfel­jebb négy-öt részre szakadt kis Magyarországról hajlan­dó beszélni. Monológja is in­kább a költővé válás folya­matairól, a szűkebb hazáról, a meghatározó emberi kap­csolatokról szól, mint arról az embert nyomorító helyzetről, amiben több mint hetven éve küszködünk. — 1929. május 10-én szü­lettem Székelyföldön, Nagy- galambfalván. Aznap éppen valamilyen román ünnep volt, és az ilyen „hazátlan magyart”, amilyennek én is születtem, nem anyakönyvez­tek arra a „megszentelt napra.” Ezért aztán május 1 l-ére írtak be az anyakönyvbe Alexandru Kányádi néven. Ez a nap meg a mi ünnepünk volt, ezt elnéz­te a mindig részeg őrmester. Én így egy nappal fiatalabb lettem, szülőfalum pedig egy kicsit engem is ünnepel ezen a napon. Iskolánk ugyanis ekkor avatta­tott fel 1566-ban. Az idén lesz 430 éves. Most töltöm a hatvanhetedik életévemet. Sok embert megis­mertem, sok barátot szereztem, voltak ellenségeim is, de csak öt olyan ember volt, aki egész eddigi életemben elkísért. Első volt az apám, aztán Illyés Gyu­la, aki azt mondta nekem: „Te, Sándor, egy valamire­való magyar költő ilyen idős korára már rég halott”. Ak­kor annyi idős volt, mint most én. És ez tényleg igaz. Elég, ha csak Adyra, Dzsidá­ra vagy József Attilára gon­dolunk. De már Arany Jánost túléltem, Isten bocsássa meg nekem. Sok segítséget kap­tam Kós Károlytól, Tamási Árontól, Nagy Imrétől (nem a politikustól, hanem a fes­tőtől) és egy katolikus főpap­tól, Márton Árontól. Nem biztos, hogy magát költőnek gondoló embernek költők tudnak a legjobban segíteni. Az se biztos, hogy költő-e az, aki annak tartja magát. Sok­sok időnek kell ahhoz eltel­ni, hogy .valaki költő legyen. Ha majd az ükunokáink vagy a még további utódok előve­szik a verseimet, akkor talán elmondhatjuk, hogy költő volt ez a Kányádi. ÚJ KELET \ Hírről \ hírre Palotai István jegyzete „Április 15. után — amint az ismeretes—meg­változnak a gyerekek után járó segélyek és támogatá­sok kifizetési feltételei.” Tudjuk. Már nem is morog senki. Minek? Akinek volt, már elmondta a mondani­valóját... Hallhattuk, hogy előre­láthatólag megint 8—10 százalékkal csökken a szü­letések száma. Az is el­hangzott, hogy az a réteg, amelyik eddig csak egy gyermeket tudott vállalni, ezek után a gyermektelen házaspárok szomorú sorsát kell hogy válassza. Mégis meg kell szólalnom. Oka van. A kismamák ezrei folya­matosan ostromolják a szü­lészeket, hogy április 15. előtt indítsák meg náluk a szülést! Van várandós ma­ma, aki csak hét hónapos terhes, mégis sírva könyö­rög... Attól tartok, ezek után már senki sem kíváncsi a „szakemberek” moralizáló és kioktató nyilatkozataira. Ők sem tudhatják jobban, mint az érintett mamák, hogy a kihordási idő művi lerövidítése a baba kárára válhat. Könnyű nekik ki- bicnek lenni félmilliós fi­zetéseikkel... Jobb, ha hall­gatnak tehát, és nem is pró­bálkoznak párt- és kor­mányvonalas dorgálási kí­sérleteikkel. Ha nem látják be, hogy most onnan vet­tek tényleg el, ahová in­kább adni kellett volna, akkor akár meg is tarthat­ják a véleményüket. Ez már nem az a mundér, ami­nek védeni lehet a becsü­letét. A tévé csütörtök reggeli műsorában láthattuk és hallhattuk, hogy az ország­ban léteznek dögevő, hul­laevő emberek. A szakér­tő ugyan „megnyugtatta” a nézőket, hogy ezeknek az embereknek megvan a ma­guk speciális technológiá­ja a dögök feldolgozására, így járványveszélyt nem okoznak. Ezt bizonyítandó még azt is elmondta, a fő­zési technikát olyan tö­kélyre emelték, hogy több esetben az is bizonyítást nyert; nemcsak saját fo­gyasztásra „termelnek”, hanem a „hőkezelt” dög­húst pecsenyesütőknek el is adják... Hadd válasszam szét a kérdést. A második kate­gória (az „árutermelés”) nem más, mint egy közön­séges és undorító bűncse­lekmény. Azok viszont, akik saját fogyasztásra szánják — a legelesettebb emberek a világon. Való­színűleg ők nem is igazán tudják, hogy mennyire. Valamikor régen is előfor­dult bizonyos csoportoknál hullaevés, tehát akár „ha­gyománynak” is mondha­tó. Azonban most más a helyzet, mivel egy „kihalt hagyomány” éled újjá, és erősen szélesedik azok­nak a köre, akik ezt „ápol­ják”!

Next

/
Oldalképek
Tartalom