Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-12 / 86. szám

Kozmosz 6 o -i Mezőgazdászoknak, termelőknek ajánljuk 7JßL 7—11. oldal-— ■ a Wm SZABOLCS-SZATMAR-BEREG MEGYEI NAPILAP III. évfolyam, 86. szám — 1996. április 12., péntek Ara: 24 Ft (5. oldal) FÉNYKÉPEZŐGÉPEK, FILMEK, RÁDIÓK, MAGNÓK, VIDEÓK, SZÍNES TELEVÍZIÓK, KAMERÁK FOTO PORST SZAKÜZLET ...ciAol Ont é&fotóit a/ /e^a^oó/pj^/e/emmel é& Mzerete/tel/Uo/áÁ/ ■HM NYÍREGYHÁZA RÁKÓCZI U. 14. TEL.: 42/416-017 HŰTŐGÉPEK, MOSÓGÉPEK, GÁZTŰZHELYEK, PORSZÍVÓK, MIKROHULLÁMÚ SÜTŐK ZBNUSSI-------LEHEL-------­RA KTÁRÜZLET ...ahol vásárolni mindenkinek igazán jó iizieP. METEOR ■■■■ NYÍRECYHÁZA HM SIMÁI ÚT 9. TELEFON: 42/210-711 Mistoíc Nyiiwptffe Budaöe^l Magyar Távirati Iroda Béremelés Az Egészségbiztosítási Önkormányzat és a Népjólé­ti Minisztérium vezetői hét­főn írják alá azt a megálla­podást, amelyet az egészség- ügyi béremelés kifizetésének feltételéül szabott az egész­ségbiztosító. Ezzel lehetővé válik, hogy április 20-ától megemelt összegű finan­szírozásban részesüljenek az egészségügyi intézmények. Szárnyas akna A MÁV-tól kapott tájékoz­tatás szerint csütörtökön reg­gel a Sárbogárd és Rétszilas közötti vasúti pályától alig 10 méternyire egy szárnyas aknát fedezett fel egy kato­naviselt vasutas. Jelzésére a tűzszerészek a helyszínre si­ettek, és elszállították a ve­szélyes robbanószert. Az aknátlanítás idején nem köz­lekedtek a vonatok, s így három vonat összesen 136 perces késéssel folytathatta útját. Kuvaiti misszió Ünnepélyes külsőségek között búcsúztatták csütör­tökön a Magyar Honvédség Művelődési Házában az ENSZ kuvaiti missziójába kiutazó hat katonatisztet, il­letve fogadták az EBESZ grúziai tényfeltáró misszió­jából hazatérő Grenovics László alezredest. Elköszön­tek a Kuvaitba induló tisz­tektől, akik egyéves fegyver­telen szolgálatot látnak el az iraki—kuvaiti határvidéken. Magyar nyelv hete — megyei megnyitó „Látjátok feleim....” Vitéz Péter (Új Kelet) A sok viszontagságot meg­ért népünk ezeregyszáz eszten­dős énekét, irodalmát, kultúrá­ját hordozza a magyar nyelv, amelyet volt idő, hogy tiltot­tak, használatáért büntettek, de mindennek ellenére fennma­radt, a mai napig fejlődik s egy nemzet összetartozását fejezi ki. A magyar nyelv az, ami összeköt tizenötmillió embert, de a magyar nyelv az is, ame­lyet óvni, félteni és ápolni kell. A kitüntetett naptári ünnepi dátumok azt a célt szolgálják, hogy jajkiáltásukkal felkeltsék a figyelmet. A magyar nyelv, jelentősége miatt, egy hetet követelt magának a kalendári­umban, de egy esztendő is ke­vés lenne ahhoz, hogy a vad­hajtásai elhaljanak s hogy he­lyüket Jókai, Arany, Mikszáth ékesszóló, dallamos nyelve töltse be. A magyar nyelv hete megyei rendezvénysorozatának meg­nyitóján, a költészet napján hangzottak el ezek a gondola­tok a nyíregyházi Kossuth Gimnáziumban, amelyekről legszebben és legtöbbet mon- dóan az első magyar nyelvű emlékünk, a Halotti Beszéd első sora — mai nyelvünkön — szól: „Látjátok feleim szemetek­kel, mik vagyunk....” Felkészültek az átszervezésre Új Kelet-információ Ismeretes, hogy a megye- székhely képviselő-testüle- te Nyíregyháza pénzügyi nehézségei miatt határozat­ban rögzítette intézményhá­lózata átszervezését. Az el­képzelések szerint megszűn­ne négy önálló intézmény, kilencnél pedig 10 százalé­kos megtakarítást tűztek ki célul. Felül kell vizsgálni a felső tagozatos napközis el­látás jelenlegi helyzetét, és az oktatási intézmények­ben, típustól függően, 3—5 százalékkal csökkenteni kell a nem pedagógusok lét­számát. Tegnap Nyíregyhá­zán, a Kodály Zoltán Álta­lános Iskolában tájékoztató­ra gyűltek össze a város ok­tatási-nevelési és kulturális intézményeinek vezetői. A városházát Csabai Lászlónk polgármester, Felbermann Endre alpolgármester, vala­mint a humán és a gazdasá­gi iroda vezetője képvisel­ték. A hivatal szakemberei részletesen értelmezték a vezetőkkel a költségvetési rendeletet és határozatot, az abban meghatározott fel­adatokat. Ismertették az in­tézményi hálózat átszerve­zésének menetrendjét, a ha­táridőket. Az iskolák, óvo­dák igazgatóinak tájéko­zottságát, felkészültségét jól mutatta, hogy csak néhány kérdést tettek fel a rájuk váró munkával kapcsolatban. Szász János Nyíregyházáról elszármazott fiatal festő-szobrászművész kiállítása nyílt a Zrínyi Ilona Gimnázium emeleti kerengőjében. A helyszín érdekessége, hogy a kiállító művész egykoron maga is a gimnázium padjait koptatta. A tárlatot az egykori iskola- és padtárs, Mádi László országgyűlési képviselő nyitotta meg. A kiállításról részletes ismertetőt egy későbbi lapszámunkban közlünk Csonka Róbert felvétele Gyors-lény-kép „Isten, áldd meg... Munkatársunktól A határainkon kívül élő ma­gyaroknak az a szó, hogy ma­gyarság, általában sokkal töb­bet jelent, mint azoknak, akik igazolványuk, útlevelük sze­rint magyar állampolgárok. Talán emiatt tartják számon életük egyik legfontosabb ese­ményeként, élményeként az ál­lampolgári esküt. Szabó János­nak több éves álma vált valóra tegnap. — Marosvásárhelyi vagyok, ott dolgoztam, próbáltam élni, megélni — idézte vissza a 90- es évek emlékeit Szabó János a csütörtöki esemény után. — Abban az időben kicsit zava­ros volt ott minden, tanácso­sabb volt titkolni magyarságo­mat. Ilyen körülmények között ismerkedtem meg feleségem­mel. Ő magyar állampogár volt, így nem sok esélyt láttunk az ottani, forrongó világban a nyugodt létre, a harmonikus családi életre, annál is inkább, mert életem párja csak két szót ismert románul: a Marosvásár­helyt és azt, hogy köszönöm szépen... Az elgondolásunk, hogy Magyarországra költözünk, nemsokára valóra vált. Nyíregyházára jöttünk. Köz­gazdász végzettségemnek kö­szönhetően hamarosan munká­ba is állhattam. Lélekben min­dig is magyarnak vallottam magam, de a hivatalos okmá­nyok szerint még román vol­tam. Beadtuk a honosítási ké­relmet 1993 elején, s vártunk. Állampolgári tanfolyamra nem kellett járnom. Dolgoztam, boldog voltam, hogy itt lehe­tek, és továbbra is csak vár­tunk ké-relmem elbírálására. Közben családot alapítottunk. Anna nevű kislányunk már másfél éves volt, amikor választ kaptunk beadványunkra. Gyönyörű, megható volt az állampolgári eskü. Most hall­hattam és énekelhettem elő­ször életemben a Himnuszt sza­badon, korlátozás nélkül, bé­kében. Olyan felemelő, egysze­ri s talán soha vissza nem térő érzés volt, hogy remegés futott végig rajtam, beleborzongtam, de a tenyerem izzadt. Most már papíron is magyar vagyok, kö­zel három és fél éves várako­zás után. Megérte, mert csodá­latos érzés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom