Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-11 / 85. szám
UJ KELET Panoráma 1996. április 11., csütörtök 11 Dél-Korea Parlamenti választások Dél-Koreában parlamenti választásokat tartanak csütörtökön. Kétszázkilencvenkilenc képviselőt kell megválasztani az egyfordulós szavazáson 1385 jelölt közül; 253-an egyéni választókörzetekben futhatnak be, 46-an pedig pártlistán, pártjaik választási eredményeinek függvényében — írta az AFP. A francia hírügynökség szöuli tudósítója áttekintette szerdai jelentésében a választás legfontosabb számadatait és a részt vevő pártok erőviszonyait. Az összegzés szerint négy párt uralja Dél-Korea politikai életét: Kim Jung Szám elnök Új Korea Pártja jelenleg a legnagyobb parlamenti párt; 150 hellyel bír a leköszönő törvényhozó testületben. A legnagyobb ellenzéki erő a Nemzeti Kongresszus az Új Politikáért, Kim De Dzsunggal az élén. Ennek a pártnak 55 helye van a távozó parlamentben. A harmadik legnagyobb erőt a Demokrata Párt képviseli 37 parlamenti hellyel, a negyediket pedig az Egyesült Liberális Demokrata Párt 32 parlamenti hellyel. Összesen 31,5 millió választópolgár járulhat az urnákhoz. Közülük több százezren már a múlt hét végén leadhatták szavazatukat, ha igazolták, hogy más közérdekű tevékenységük vagy egyéb, rajtuk kívülálló okok miatt nem tudnak részt venni a szavazásban a kijelölt napon, április 11-én. (Többek között olyan katonákról, rendőrökről van szó, akik szolgálatban lesznek a választás napján.) A szavazóhelyiségeket helyi idő szerint 18 órakor (GMT szerint 9 órakor) kell bezárni. Az első előzetes eredmények helyi idő szerint éjfél (GMT szerint 15 óra) körül várhatók, a hivatalos végeredmény pedig pénteken. Jockey újra forgat Larry Hagman, aki a Dallas című tévésorozatban Jockey szerepét alakította, s világhírre tett szert, egy új tévészéria sztárja lesz—jelentette a dpa német hírügynökség. Az „Orleans” című sorozat forgatását már meg is kezdték. Arra a kérdésre, hogy rokonszenves vagy ellenszenves figurát alakít-e, Hagman azt felelte, új szerepében jó embert játszik. Múlt évben Hagman súlyos beteg volt, életét májátültetés mentette meg. Történelmi lakosztályok Ezentúl turisták alhatnak VIII. Henrik lakosztályaiban. Mint a The Times című brit lap jelentette, Hampton Court, VIII. Henrik rezidenciája részben szálloda céljait fogja szolgálni. Robin Evans, a brit történelmi királyi paloták igazgatója elmondta az AFP francia hírügynökség tudósítójának: így akarják megakadályozni, hogy a palota állapota tovább romoljon. Hampton Court, amely London közelében, a Temze partján fekszik, az angol és a külföldi turisták kedvelt kirándulóhelye. „Hampton Courtnak csaknem minden terme nyitva áll a látogatók számára, mégis üres több száz helyiség” — mondta Evans. Hampton Courtban több mint 1500 terem és szoba van. Most 68 lakosztályt részben kirándulóknak, részben állandó lakóknak adnak bérbe. A kiadandó lakosztályokat gondosan válogatják ki, nehogy ártsanak vele a palota történelmi atmoszférájának. Kinyílt az ajtó Egy fáradt légikísérő véletlenül kinyitotta repülés közben a gép ajtaját. Az ajtó elrepült, a légikísérő szerencsére meg tudott kapaszkodni. A 180 kilogramm súlyú ajtót két nappal később találták meg. Meegam Vargas, a légikísérő az incidens óta orvosi kezelés alatt áll egy Chicago melletti kórházban. Az utasok elmondták az AP amerikai hírügynökség tudósítójának, hogy a repülőgép a Michigan állambeli Grand Rapids városból az Indiana állambeli South Bendbe indult. A gépen 64- en tartózkodtak. Amikor Vargas véletlenül kinyitotta az ajtót, 185 méter magasban jártak. Az ajtó leszakadt, s az utaskísérő is csaknem kirepült. Az Amerikai Országos Szállításbiztonsági Bizottságjelentése szerint Vargas egy hónapja dolgozott az American Eagle nevű légi- társaságnál. Tizenöt órája volt már szolgálatban, s előző éjjel is keveset aludt. A bizottság azt is megállapította, hogy az ajtó zárja Teknőcök inváziója Európában Mindent fölfalnak MTI-Panoráma Ki ne ismerné az aranyos ékszerteknősöket, amelyek az állatkereskedések akváriumaiban úszkálva vagy éppen a föléjük helyezett infralámpák fényében sütkérezve vonzzák magukra a betérők pillantását? Az aranyos és igénytelen hüllők ideális háziállatnak tűnnek: nem rágják ki a szőnyeget (mint a nyúl), nem kell őket naponta kétszer sétálni vinni (mint a kutyát), nem motoszkálnak éjszaka (mint az aranyhörcsög). Ennek megfelelően nagy népszerűségnek örvendenek Európa számos országában: a britek és a franciák évente 300-400 ezer darabot importálnak belőlük, de még a kicsiny Svájc állománya is tízezer példánnyal gyarapszik évről évre. A bajok akkor kezdődnek, amikor az ékszerteknőc megnő. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis nem marad örökké 4- 5 cm méretű. Kifejlett állapotban 25—30 centiméteres, barna páncélt viselő „zabagép” lesz belőle, amely hihetetlen ütemben piszkítja az akvárium vizét, másrészt azon kívül eső, „Unabomber” Nem egészen egy héttel azután, hogy letartóztatták az Egyesült Államok első számú közellenségét, az „Unabomber”- nek nevezett többszörös gyilkost, egy New York-i kiadó bejelentette, hogy a hónap vége előtt könyvet jelentet meg róla. A Pocket Books kiadó április 25-én küldi szét az üzletekbe a könyvet — értesült az AFP. Az Unabomber nyomon követi a gyilkos kézrekentésére indított nyomozás részleteit, egészen Théodore Kaczynski, a feltételezett tettes kézrekerítéséig, aki 18 hónap leforgása alatt küldözgette a maga készítette levélbombákat az Egyesült Államok szinte minden részébe. A gyilkos postai küldemények három ember halálát okozták és huszonhármat megsebesítettek. A Pocket Books kiadó többnyire szenzációs bűnügyekről jelentet meg könyveket Két utóbbi kiadványa közül az egyik O. J. Simpsomal, a másik pedig az 1995. áprilisában meggyilkolt énekesnővel, Selenával foglalkozik. Mindkét könyv szerepel a The New York Times bestsellerlistáján. Az összeállítás az MTI-Panoráma anyagaiból készült száraz pihenőhelyet is igényel. Ezért a megdöbbent tulajdonosok egy része a kényelmesebb megoldáshoz folyamodik: a lakást kinövő teknőcöt bedobja egy tó vagy folyó vizébe. A sokkszerű környezetváltozást meglepően sok példány éli túl, ami fatális következményekkel jár a helyi faunára. A telhetetlen étvágyú teknősök mindent fölfalnak, ami a szájuk elé kerül: védett halak petéit éppúgy, mint varangyok és békák ebihal korban lévő utódait, európai teknőcfajok tojásait. Mint a Der Spiegel írja, Németországban sem jobb a helyzet. Elmar Hossfeld biológus szerint „míg egyesek a megunt kutyáiktól szabadulnak meg az autópályák mentén, mások az akváriumuk tartalmát zúdítják nemes egyszerűséggel a legközelebbi tóba”. A hesseni tavakat és patakokat bejárva Hoss- feld számtalan egzotikus (ázsiai, afrikai, amerikai) hal- és hüllőfaj egyedeire bukkant, amelyek — természetes ellenség híján—gyors ütemben szaporodnak s szorítják ki helyi riválisaikat. Hossfeldet elsősorban a tarajos gőte és a sárgahasú unka jövője aggasztja; ezek a kétéltűek ugyanis már most a veszélyeztetett fajok listáján szerepelnek Németországban. Hasonlóan fenyegető a helyzet Dél-Franciaországban. Jean-Jacques Péres, az Anti- bes-i Marineland, egy víz alatti állatkert biológusa szerint a kiakolbólított ékszerteknősök hosszú távon felboríthatják a Rhone deltájának ökoszisztémáját. A Var megyei Saint- Cassien tóban máris megtizedelték a halállományt. Az amerikai Louisiana államból származó hüllők (odaát évente ötmillió példány kel ki a tojásból, nagy részük exportra kerül) Svájcnak is fejfájást okoznak. Genf közelében él ugyanis az európai mocsári teknős egyetlen svájci populációja, amelyet erősen szorongat az amerikai konkurencia. Egyes nyugatsvájci tavakban az ékszer- teknős már kipusztította az őshonos béka-, gőte- és gyíkállományt. A megriadt környezetvédők hasztalanul próbálták meg rábírni a hatóságokat a behozatal korlátozására. A svájci előírások ugyanis kizárólag a védett fajok importját szabályozzák — márpedig az ékszer- teknős nem tartozik ebbe a kategóriába. Ráadásul a berni illetékesek nem tekintik igazán veszélyesnek a teknőcinváziót. Szerintük sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a külföldről érkező halfajok. Elsősorban ázsiai ponty- és sügérfajtákról van szó, amelyeket azért importáltak az alpesi országba, hogy a tavakba telepítve lelegeljék a túlságosan elszaporodott növényzetet és a planktont. A jó étvágyú „vendégek” azonban mindent fölzabáinak, ami eléjük kerül, s nem kímélik a halivadékot sem. (Ez kísértetiesen emlékeztet a Magyarországra behozott busák történetére: őket azért telepítették annak idején a Balatonba, hogy lelegeljék a hínárt — ehelyett azonban inkább az értékes nádat kezdték fogyasztani.) A svájci hatóságok újabban felvilágosítással igyekeznek gátat vetni a teknősinváziónak: a kereskedők csak a megfelelő akváriumi berendezésekkel együtt árusíthatnak ékszer- teknőst — ezeknek az ára pedig csaknem 1000 frankra rúg. Más a helyzet Franciaországban és Olaszországban, ahol piacokon lehet vásárolni ékszer- teknőst. Az utóbbi időben pedig megjelent a kínálatban egy különösen robusztus kanadai teknősfaj: a „harapós” becenevű dögök fél méternél is nagyobbra nőnek. Nyakuk hosz- szú, állkapcsuk pedig olyan erős, hogy akár az ember lábujját is képesek leharapni... Vitéz Erdélyi Béla: Vérben, vasban 22. Megálltak az A tartalékban lévő Lő- rincz-szakasztól érkezik két katona. Jelentik, hogy a hadapród úrtól jelentést hoznak. Papírlapot nyújtanak át. Olvasom: Három kezelővel egy légvédelmi gépágyút küldött vonalunkba az ezredes úr azzal a céllal, hogy a tűzgép- pel akadályozzuk meg az északkeleti részen az oroszok beszivárgását a faluba. A gépágyút a gépkocsival bozót takarásában helyeztük el. Azóta az ágyú szakadatlanul lövi a nyílt tereprészen mutatkozó ellenséget. Felugrottam a bokrok között, mellettem a legényem, előttem Decsi, a hírvivő. Vágtattunk, mint a vad lovak, néha bukfenceltünk, ha valamiben megakadt a lábunk. Szétszóródva folytattuk a futást. Jobban is volt így, mert éppen amikor egyet estem, nagykaliberű aknagránát csapott közelembe, s ha futok vagy állok, derékban fűrészelnek el a re- peszei. így csak a légnyomás kapott fel, mint egy fűszálat, és 5 méternyire egy bokor alá dobott. Tudtam, hogy élek, pislákoló tudatommal ellenőriztem, hogy végtagjaim épek-e? Aztán sötétségbe taszítottak iszonyú kezek! Időbe került, míg tudatom visszatért annyira, hogy felfogtam, mi van körülöttem. Mély hóban feküdtem, lassan gondolkodni kezdtem, de még a felálláshoz nem volt erőm. Ereztem, hogy bal arcomat puha anyag melegíti. Odanyúltam, hogy nem vérzek-e? Nem volt semmi baj, nem sebesültem meg, kicsit mozgott is az arcom alatt az a valami, sőt, mintha a szívem dobogna a fülem mellett. Hallottam a szapora ütéseket: tip, top, tip, top. De újra elsötétült előttem a világ, s akkor kezdtem ismét foglalkozni a szívveréssel, amikor kinyitottam a szememet, s közérzetem is sokat javult. Kicsit szédelegve ugyan, de felültem. Néztem a helyet, ahol a fejem nyugodott, s ellágyultam, amint megpillantottam a „párnámat” . Egy nyulon feküdtem, szürke, kis testű orosz nyulacskán. Rádobott a légnyomás, vagy egyszerre repültünk a bokor alá. Néztem az ártatlan jószágot. Ezt is űzi, hajtja a háború? Beszélgetni kezdtem hozzá gondolatban: —Nagyfülű vad, kis nyúl, remegve nézel, szemedben körbefutó félelmek vilióznak. Bolond inaid szakadt kötelek. Sokkod van. Könnyezel? A nedvek függönyén át nézel, makogva ugyan tűröd, hogy simogatlak. Te is gránát csapásától lettél béna. Lásd, én is vésszel tömött tagokkal bénult idegű vagyok, melléd lökött a gránát öble. Egyformák vagyunk itt: te kisnyúl állat, én ember állat. Üldözött vad lettem! Sok a vadász, feszeng kezükben a fegyver! Szűkül köröttem a kör, most rám vadásznak, veled nem törődnek. Lehet, ha szíven találnak, este én is fenn a fényes vadászmezőkön, a csillagok között kocogok! Talán még folytattam volna, de a dörejek között hallottam, hogy kiáltoznak: — Hadnagy ú-ú-úr! A legényem és Decsi keresett. Persze, nem futkároztak a bokrok között, hanem ide-oda szökelltek. Vissza tudtam kiáltani:— Ide, ide! Megtaláltak. Talpra állítottak, szédelegve tettem néhány lépést, utána futnunk kellett. Én lépte-nyomon elestem, de valahogy úgy hozta a sors, hogy mindig akkor vágódtam el, amikor suhogva jött az akna. A két fiú felemelt, támogatott, és baj nélkül jutottunk el a két szakaszhoz. Kubinyi szólt a legényemhez: — János! Van valami a kulacsában? — Fél liter rum! —Adja csak ide. — Nem tudom megtenni, zászlós úr, mert a hadnagy úrnak szigorú parancsa, hogy enoroszok gedélye nélkül senki sem ihat belőle, csak a haldoklók! — Adja ide — és a géppisztolyára csapott —, mert nem állok jót magamért! Nem látja, hogy van a hadnagy úr? Talán egy kis rum helyrehozza! A legény lecsatolta a kulacsot a derékszíjáról, és odaadta Kubinyinak. Az kirántotta a dugót, beleszagolt és hozzám jött. Közben mondta: — Három kortyot igyál, pajtás! Ez rendbe hoz! Szükségünk van rád! A három korty legalább egy deci volt, de nagyon jólesett. Nekem eszembe se jutott, hogy igyák belőle. János úgy ítélte meg, hogy távol állok még a meghalástól! Mert „csak a haldoklóknak", ezt a parancsot kapta tőlem, valóban! Kicsit megújultam erőmben, gyorsan kivonulva a faluból, eredeti állásainkhoz érkeztünk. A hadapród jelentett — elbeszélte, hogy a gépágyúsok délig folyton lőtték a nyílt tereprészen átfutó ellenséges katonákat. Majd mindegyik katonára rálőttek! Sorozatunkban a szemtanú naplójából közlünk részleteket: a szerzó' a 2. Magyar Hadsereg tisztjeként harcolt az orosz fronton, és századának 184 embere közül 129-et hozott vissza a pokol küszöbéről. Találatkor magasba csapták kezüket és összeestek. Körülbelül 25 katonát terítettek le! Az így elesett embereknek olyan csomójuk van, hogy szabad szemmel is látható. E mögött fedezték magukat az átszivárgók! — Nem értem, te Győző, mi a célja az ellenségnek azzal, hogy ebbe a biztos halálba küldik csatárjaikat? —Mi is ezt kérdeztük egymástól Varjú szakaszvezetővel. Feleletet nem tud senki erre adni! — Mikor vonultak el a gépágyúsok? — Délben 12 órakor! —És mi a helyzet a beszivárgásokkal? —Megszűnt. (Folytatás kedden)
