Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-10 / 84. szám
UJ KELET Labdarúgás m 1996. április 10., szerda 1 Az NB ll-ben történt: Tiszavasvári újra meglepetéscsapat Egyszer fenn, egyszer lenn Vasárnap Hajdúnánáson nem tudott pontot, pontokat szerezni az NYFC. A nyíregyháziak ugyan sokat játszottak mezőnyfölényben, de az ellenfél sokkal biztosabban értékesítette helyzeteit, ugyanakkor a nyíregyháziak vagy a támadások befejezése előtt vagy gólhelyzetben rendre hibáztak. A csapat továbbra is kétarcú, egyik hétvégén kitűnő teljesítmény az élcsapat ellen, másik héten botladozás egy középcsapat ellen. Munkatársunktól A hétvégi mérkőzésen az NYFC támadóiban nem volt elég erő eljutni a befejezésig, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Tóth János edző mindennel megpróbálkozott. A szünet után nem sokkal Németh helyére Sirál küldte, de Kákóczki bal oldali felfutásaival sem volt elégedett, mert helyette Göncz ment előbbre, míg Göncz helyén a Kákóczki helyett érkező Kiss játszott. Ekkor Kovács is egészen előre ment. Később újabb csere következett, Kar- kusz ment le, és helyette is csatár jött, Herczegh is lehetőséget kapott a bizonyításra, igaz, ekkor Kovács hátrébb húzódott. Végső megoldásként még Drobnit is előre küldte az edző, nyilván fejjátékban számítva a magas védőre. A sok — talán túl sok — változtatás sem hozott eredményt ezúttal. A védelem ismét könnyen zavarba jött, az ellenfél kontrái a saját tizenhatostól, Varró kapujáig többször szabadon eljutottak. — Nem indult rosszul a meccs, de az első gólt mégis a hazaiak rúgták. Utána meddővé vált az NYFC mezőnyfölénye. — A váratlanul jött gól megzavarta a csapatot, de reméltem, hogy a második félidőre váltani tudunk. Akartak ugyan a fiúk, de nem volt bennük olyan tűz, mint legutoljára. Aztán Capatina hatalmas helyzetet Suller Só megyei I. osztály Bevált a „titkos fegyver” Csiky Nándor (Új Kelet) Vasárnap Nyírkárászon a húsvéti nyuszira várt a nagy feladat! A találkozó előtt ugyanis sem a hazaiak, sem a vendég csengenek nem gyűjtöttek be egyetlen árva pontot sem a tavasz folyamán! Az tehát nem hatott az újdonság erejével: mindkét alakulatnak úgy kellett(ek) a pont(ok), mint egy falat kenyér, vagy — stílusosabban szólva — mint a húsvéti sonka. A házigazdák, az otthoni környezeten túl, még valamiben bízhattak. Az összecsapás előtt két nappal ugyanis Ragány Ferenc szakosztályvezető foglalt helyet a kispadon. Ezt a „titkos fegyvert” — egy meccs erejéig — már bevetette az ősz folyamán is, és akkor annak bizony győzelem lett a vége... — Az a nagy harci helyzet — magyarázta a szakosztályvezető-edző —, hogy Forró Elemér edzősködését, habár mindent megtett, nem kísérte szerencse. Változtatást kellett eszközölnünk, de ő továbbra is élvezi a sportkör bizalmát, az utánpótlásvonalon tevékenykedik tovább. A megoldást — anyagi helyzetünk miatt — házon belül kellett megoldanunk, én lettem a tréner, ám mivel munkahelyi elfoglaltságom miatt nem tudok itt lenni minden edzésen, alkalmanként Dudás Zoltán és Forró Elemér segít ki. A karásziak sikere nem lehetett kérdéses, a továbbra is botladozó Csenger második félidei, teljesen széteső produkciójának köszönheti a nem várt, 5-1-es kiadós vereséget. — Az első félidőben mindent csinált a csapat, csak azt nem, amit megbeszéltünk — kommentálta a történteket Ragány Ferenc. — Összevissza szaladgáltunk, fegyelmezetlenek voltunk, de jött a fejmosás a szünetben. Ez használt, 20 perc alatt 4-0-ás vezetésre tettünk szert. Nagyon vártuk már ezt a sikert, hiszen a kezdeti eredménytelenség görcsössé tette a fiúkat. Most azonban — remélem — elindultunk felfelé... Magyari Ferenc, a csengenek fiatal mestere keserűen nyugtázta a látottakat. — A második félidőben egyszerűen elfogyott az erőnk, hiába próbáltunk frissíteni, a cserék nem jöttek be. Terveztük, hogy a széleken vezetünk támadásokat, ennek viszont semmi jelét nem fedeztem fel a pályán. Kissé idős a csapatunk, másrészt az edzéslátogatottság nálunk elég gyenge. Most próbáljuk utolérni magunkat, de ez egyelőre még csak egy félidőre elegendő. Tavaszi mérlegünk öt meccs, öt vereség. Csatárjátékunk kritikán aluli, eddig két gólt lőttünk, azokat is a középpályásaink érték el. Reménykedni pusztán abban tudok: ezután nagyobb lesz a forgalom az edzéseken... A labdarúgásért! Cobra futballcipő 5100 3980 Ft Urano futballcipő j>20(f 4960 Ft Masitamez 1500-2300 Ft Masita nadrág 1100-1500 Ft Keresse a JÓMAT! TISZA Cipő- és Sportbolt Nyíregyháza, Szt. István u. 1. Telefon: 06-60/356-528 hagyott ki, és erre a nánásiak góllal tudtak válaszolni. Még 3-1 után is volt helyzetünk, de az az igazság, az ellenfél jobban kihasználta a helyzeteit, és ez döntött. —A védelem ismét elég „gól- képes" volt, megint többször hibáztak. — Még kell idő arra, hogy elemezzem a játékukat, de látható volt, hogy Szatke Zoliról könnyen fordult le Vass és gólt rúgott. A harmadik gólnál is hibáztunk, a másodiknál Sze- mán könnyen tisztára játszotta magát. De nem csak hátul volt baj, ezeket a támadásokat a középpályán meg lehetett volna állítani. — Tipikusan az a meccs volt, amikor fut a csapat a pénze után. —Igen, ezt a lélektani előnyt nehéz legyőzni, és most nem volt annyi erő a fiúkban, hogy ezen túltegyék magukat. — Minden cserelehetőséget kihasznált, és a csapatszerkezet is változott. — Abban reménykedtem, hogy ezekkel a cserékkel javítunk a támadójátékunkon, de nem sikerült. — Nagyon megviseltnek látszott a mérkőzés után. — Nem csak a vereség viselt meg, a nézőtéri szitkozódások is. Most még gondolkozom rajta hogyan tovább, akár változás is elképzelhető. Újraéledhetnek a remények? Ahogy azt már megszokhattuk az elmúlt három fordulóban, a Tiszavasvári ezúttal is meglepetéscsapat volt. Szerencsére azonban most nem bánatot szerzett híveinek az együttes, hanem óriási örömöt! Kevesen gondolták volna, hogy Kecskemétről pontokkal — és mindjárt hárommal — tér haza a gárda. Ez a győzelem azt jelenti, hogy újraéledhetnek a remények, hiszen az osz- tályozós hely ismét elérhető közelségbe került. Száraz Attila (Uj Kelet) — A rossz rajt után Kecskemétre alaposan megszerveztük a védelmünket — mondta értékelése elején Szikszói Lajos edző. — Először léptünk pályára négy — Fige, Szűcs, Gaica, Horváth — hátvéddel. Tartottunk a találkozótól, de nem adtuk fel a gólszerzési esélyeinket. Igyekeztünk kontrákból eredményesek lenni. Az első félidőben az történt, amit vártunk, nem ért bennünket meglepetés. A hazaiaknak volt egy 25 méteres lövésük, amelyik a kapufánkon csattant, majd egy Gebri-helyzet, amiben a védőink is benne voltak. Nálunk Rosu három, illetve Erdei egy százszázalékos helyzetet puskázott el. Akár már ekkor el- dönthettük volna a mérkőzést. — Mit mondott a szünetben a fiainak? Hiszen bámulatos hajrát produkáltak... — Taktikai szempontból végül is egyszerű dolgunk volt, hiszen a KTE játékosai minden labdával Baloghot keresték, igyekeztek neki ívelgetni a pettyest. Őt Fige szenzációsan semlegesítette, de amikor kellett, besegített ebbe Gaica vagy Szűcs is. A szünetben a középpályásoktól azt kértem, hogy ne engedjék maguk mögé a hazai játékosokat. Ereztem, hogy megnyerhetjük a találkozót, Erdeit és Rosut ezért nagyobb vállalkozói kedvre biztattam. — Aztán a 75. perc tájékán beindult a vasvári henger... — Tagadhatatlan, hogy a kiállítás mindenképpen a segítségünkre volt, de én nem csak annak tulajdonítom a találatokat. Volt például Rosunak egy az egyben gólszerzési lehetősége, de a kapus túljárt az eszén, vagy Fecsku Pista keresztbe cselezte a kapu előtti részt, mert nem talált szerinte jó lövési lehetőséget. Mi azt hittük közben háromszor is, hogy lőni fog... Mindenesetre a tény tény. A kiállítás megtörténte után találtunk csak háromszor a kapuba. A kecskeméti vezetők szerint a találkozónak 2-8 lett volna—javunkra — a reális végeredménye. — Most egy könnyebb sorozat jön, miközben négy pont csak a hátrányuk a második helyezettől, vagyis az osztályozás helytől. Újraélednek a remények? — Számunkra ez a találkozó önbizalom szempontjából nagyon jól jött. Szépen felpörgött a mérkőzésen a gárda. Minden játékos megnyugodhat, hogy az elmúlt két hétben végzett munka meghozta, és meg fogja hozni a gyümölcsét. Fontos a teljes koncentráció, a teljes erőbedobás mind az edzéseken, mind pedig az edzőmérkőzéseken. Most mindenki láthatja, hogy jó úton járunk. Ha ez így folytatódik, akkor nem maradnak el a további eredmények sem, előbbre léphetünk a tabellán. Megfelelő hozzáállással nemcsak a második helyre zárkózhatunk fel, hanem magasabbra is kerülhetünk. Persze, ez utóbbihoz nagyon kellene közönségünk segítő hangja is. Mindenki láthatta, hogy a DFC-t miként buzdította nálunk a kétezer diósgyőri rajongó. Amikor Fecskuéknál holtpont van, bizony nekik is elkelne a buzdító — és nem mindig a kritikai — szó. Nagyon kellene, például iksznél vagy minimális hátránynál, hogy segítsenek nekünk a lelkes vasvári focirajongók. Remélem, hogy hazai pályán Eger ellen újra egymásra találunk szurkolóinkkal. Kis csapat, kis lépések Már meg sem lepődünk... Pedig lenne min csodálkozni. Négy forduló után még mindig veretlenül masírozik a Sényő! Ha ez így megy tovább, a játékosok kifosztják a klubkasszát. Újabb pont, újabb ezresek. No persze, ami jár, az jár. És Barnáék(idén akárhányszor csak pályára léptek...) megdolgoztak a pénzükért. Döntetlen a Kaba ellen — elismerésre méltó cselekedet. Koncz Tibor (Uj Kelet) — Nagyon jó csapat ellen szereztünk egy pontot. Reálisan értékelve a mérkőzést, mindenki örülhet, hogy ezt a kilencven percet így sikerült zárni. Nem rohanhattuk le a Kabát, ugyanis, amikor az első félidőben egyszer—kétszer kinyíltunk, a vendégek életveszélyes támadásokkal válaszoltak — összegezte a látottakat Falatovics László edző. — A találkozó előtt adott nyilatkozatában a gól nélküli döntetlenért fohászkodott. És tessék, az óhaj meghallgattatott. Eszerint most tökéletesen elégedett. Vagy tévedek? — Maximálisan elégedett vagyok az eredménnyel. Nem érdemes tagadni: a kabaiak uralták a pályát, végig az ő akaratuk érvényesült. Ennek ellenére mégis van egy pici hiányérzetem. Megmondom, miért. Ha az utolsó másodpercekben Bernáth Lajos egy kicsit higgadtabb és más megoldást választ, akkor talán óriási bravúrt érhettünk volna el. Közel álltunk hozzá... — Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a második játékrész közepén igencsak szorult a hurok, fergeteges rohamokat vészelt át a Sényő. Ekkor kapkodás, zűrzavar jelei mutatkoztak. Mi váltotta ki a bénultságot? —Nos, ez azzal hozható kapcsolatba, hogy a Kaba technikai képzettségben, továbbá tak- tikusságban jóval előttünk jár — nem szégyen bevallani, jobb csapat. Akadtak pillanatok, amikor azt éreztem: kiváló erőnlétüknek köszönhetően fizikailag is felénk kerekednek. Mindehhez társult, hogy játékosaink későn váltottak embert, így az ellenfél felfutó védői őrizetlenül érkeztek térfelünkre. — Kívülről olybá tűnt, hamar elfáradt egynémely játékos... — Valóban, ez történt. Egész héten láttam a fiúkon, hogy tompák, emígyem nem tudtam kellően terhelni őket. Biztosra veszem: a Tiszavasvári elleni mérkőzés sokat kivett a társaságból, ami visszaütött a vasárnapi összecsapáson. — Az azonban mindenképpen pozitívum, hogy Czap és Sinka szinte eltüntette a pályáról a félelmetes hírű Plókai— Stancu ékpárt. A két csatár — ahogy mondani szokás — kevés sót evett a védőduó szorításában. Különösen Czap tündökölt, mestermunkát végzett. Egyetért ezzel a megállapítással? — A két emberfogó kifogástalan teljesítményt nyújtott, hiszen jószerével helyzetbe sem került a két neves támadó. Csak elismerés illeti őket. Azt is hangsúlyozni kívánom, a középpályások, valamint a visszazárkózó csatárok hathatós segítsége nélkül Czapék- nak sokkal, de sokkal nehezebb dolguk lett volna. Ha már dicsérünk, legyünk igazságosak a többiekkel szemben is. —Nem kis szenzáció, hogy négy meccsen mindössze egy gólt kapott a Sényő. Szinte hihetetlen... Kizártnak tartom, hogy bárki is reménykedett ebben. — Elég „sok” ez az egy gól! Ha ez nincs, akkor most két ponttal gazdagabb a csapat. Félre a tréfával, Tisza- vasváriban szer mesénk volt, mert biz’ többször zöröghetett volna a háló. A folytatásról annyit, minden erőnkkel azon leszünk, hogy minél kevesebbszer álljunk fel középkezdéshez... Torda leginkább fejjel „takarított”.
