Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-10 / 84. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1996. április 10., szerda 3 Mi is tanulnánk Az 1996-os esztendő Európában — az Európai Unió ajánlása szerint — a lifelong learning, vagyis az egész életen át tartó tanulás éve. Már felkészültünk arra, hogy nem dolgozhatunk nyugdíjaskorunkig egy munkahelyen. Ez nem is baj, hiszen az embernek folyamatosan meg kell újulni, fel kell töltődni, s ebben sokat segíthet a munkahelyváltás. Unalmas is lehet örökké egy területen tevékenykedni. Akinek szerencséje van, időben beiratkozhat egy jó képzést nyújtó, színvonalas tanfolyamra, új szakmát tanulhat és új állást kereshet magának. Sajnos ez nem adatik meg mindenkinek. Kozma Ibolya (Új Kelet) Míg Belgiumban és Dániában természetes, hogy bármilyen életkorban nappali tagozaton, jó ösztöndíjért tanulhatnak, addig nálunk a képzéseket választók a létfenntartásukért küszködnek. A közelmúltban egy televíziós műsorban mutattak be egy háromgyerekes belga családapát, aki húszévi munka után jelentkezett egyetemre. Havi jövedelméből is nyugodtan el tudja tartani a családját. Környezete semmi különöset nem lát abban, hogy negyvenévesen iskolapadba ült. Úgy véli, diplomája megszerzése után jó állást találhat magának. Hazánkban a tanulás lassan az elit kiváltságává válik. A tandíjat, a könyveket, a jegyzeteket csak a jó fizetéssel rendelkező szülők fizethetik gyermekeiknek. Többen úgy vélik, hogy ugyanúgy, mint sok-sok évvel ezelőtt, több tehetséges, de szegénynek mondható gyermek kényszerül majd lemondani a tanulásról. Jelentős számú példa bizonyítja, hogy a gazdaság úgy fejlődhet, ha elsőként az oktatás színvonala emelkedik, ha egy ország színvonalas képzést tud biztosítani. Az oktatás olyan terület, amelyen nem szabad spórolni, de nálunk, sajnos, éppen az iskolák kapnak kevesebb támogatást. Alacsony a pedagógusok bére, éppen ezért egyre fogyó lelkesedéssel és gátlásokkal telve tanítanak. Megkopott az iskolák felszereltsége, ám az eszközöket nincs miből pótolni. A lifelong learning, az egészen életen át tartó tanulás éve az 1996-os esztendő. Mi, magyarok is szívesen részt vennénk ebben az mozgalomban — ha lenne rá módunk. Ha bírnánk anyagi erővel a tanulást, ha lenne elég támogatás ahhoz, hogy ne összeszorított fogakkal várjuk régi munkahelyünk megszűnését, hanem kihívásnak tekinthetnénk azt. Olyan alkalomnak, amikor átélhetnénk a régi diákélet szépséget és nosztalgiáját, amikor szellemileg gyarapodni lehet és tanulni újat, valami mást, egy jobb állás és új lehetőségek reményében. T ermészetvédelem A virányosi vasúti átjáró a legveszélyesebb s Értelmetlen halál a síneken Szamosi István A korábbi évek hagyományaihoz híven a mátészalkai TRIDEA Természetvédelmi Egyesület és Oktatóközpont az idén is méltóképpen emlékezik meg a Föld napjáról. A fő téma a természetvédelem és a vadászat kapcsolata, viszonya és ellentmondása lesz, ehhez kapcsolódnak a rendezvények. Mint azt Balogh István, a TRIDEA vezetője elmondta, április 22-től a Szatmári Múzuemban nyílik egy kiállítás, amely vadászattal kapcsolatos fotókból és különböző trófeákból áll. A kiállításhoz szívesen veszik a szervezők a környékbeli vadásztársaságok, vadászok segítségét, vagyis várják a hazai értékes és egyéb trófeákat. Ezeken kívül szívesen kiállítanak minden vadászati tárgyat, különlegességet, melyeket április 15. és 20. között lehet leadni. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást kaphatnak a 44/314- 491-es telefonszámon, illetve a TRIDEA központjában, Mátészalkán, a Petőfi tér 10. szám alatt. Lefler György (Új Kelet) Lapunk tegnapi számában közzétettük a MÁV felhívását, amelyben —- az elmúlt napokban történt súlyos balesetek miatt — kérik az utazókat és a gépkocsivezetőket, hogy saját biztonságuk érdekében legyenek figyelmesebbek és türelmesebbek. Az ünnepek sem múlhattak el ugyanis tragédiák nélkül: ismét vasúti átjárók, működő fénysorompók mellett súlyos sérülések és két halott a szomorú mérleg. Noha a balesetek nem a megyénk területén történtek, mégis, a vasúti átjárók veszélyességéről nem lehet elégszer szólni, éppen ezért kerestünk meg közlekedési szakembereket, véleményüket kérve az aktualitást adó balesetekről. Bodócs János, a Nyíregyházi Közúti Igazgatóság forgalomszabályozási és hálózatkezelői osztály- vezető főmérnöke: — A vasúti átjárók vagy szaknyelven a szintbeni vasúti—közúti kereszteződések mindig is az egyik legnagyobb veszélyt jelentették a közlekedésben. A közelmúlt tragikus krónikája, az 1993 februárjában bekövetkezett pörbölyi szerencsétlenség az addigiaktól is nagyobb figyelmet követelt meg. Á baleset után egy hónappal napvilágot látott az a közlekedési miniszteri rendelet, amely meghatározta a vasúti átjárókra vonatkozó feladatokat s amely a mai napig is érvényben van. A feladatok között megemlítem: a tanulócsoportokat szállító gépjármű vezetőjének rendkívüli pályaal- kamassági vizsgával kell rendelkeznie. Meghatározta, hogy a MÁV-nak milyen határidőn belül (12—72 óra között) kell kijavítania az egyes meghibásodásokat. Akkoriban nagy sikk volt a fénysorompók akkumulátorainak lopása, ezek hatékonyabb felderítésére a rendőröket jutalommal ösztönözték. Magyarországon közel 2350 vasúti átjáró van, ezeket veszélyességi fokuk szerint sorba kellett rakni, amelyet a Közlekedéstudományi Intézet végzett el az átjárók kezelőinek segítségével. Szempontként szerepelt: mind a vasúti, mind a közúti forgalom nagysága, a vizsgált időszak alatt bekövetkezett balesetek száma, valamint az átjárók beláthatósága. E veszélyességi lista alapján még az évben, 1993-ban a három legveszélyesebb vasúti átjárót elő kellett készíteni a kü- lönbszintűségre, a sorrendben következő húsz veszélyeset sebességcsökkentő rázófelülettel, bordával és csíkkal, majd az azt követő százat keresztirányú sárga burkolati jellel kellett ellátni. A fénysorompót 15 helyen félsorompóval egészítették ki. Ez a program természetesen napjainkban is tart. Az országos veszélyességi listán a 4. helyen szerepel a 38- as főközlekedési úton a virányosi vasúti átjáró, míg a 32. a 41-esen a Vásárosnaményba közvetlenül bevezető közút— vasúti kereszteződés. Időközben „fekvő rendőrrel” láttuk el a Nyírbogdány és Deme- cser közötti úton, a közvetlenül a gyártelepnél lévő átjárót is. Az utóbbi tíz év megyei statisztikája alapján 45 balesetet regisztráltunk vasúti átjárókban, amelyből 17 halálos kimenetelű volt. A megyében — országosan messze a legtöbb (!) a vasúti átjáró, szám szerint 237, amelyből 130 az igazgatóságunk területén található, ä többi 107 főleg ön- kormányzati utat jelent. A tapasztalat azt mutatja, hogy valamennyi ilyen balesetnél a gépkocsi vezetője vagy a gyalogos volt a hibás. Mit lehetne tenni? Jó lenne, ha a nagyon veszélyes helyeken különszintű vasúti átjárókat építhetnénk, ez viszont sok pénzbe kerül. Egy ilyen átjáró körülbelül 1 milliárd forintból készülhetne el, így egyelőre marad a figyelemfelhívás: a jogszabályi és a KRESZ-isme- reteinket folyamatosan frissítsük fel és vezessünk óvatosan! A legtöbbet a magunk érdekében éppen mi, közlekedők tehetünk. Krisztián István, MÁV nyíregyházi körzeti balesetvizsgáló: — A pörbölyi tragédia arra késztette a Vasutat, hogy a gépkocsik üzemeltetéséhez is megfelelő akkumulátorokat a gyakori lopások miatt egy más típusúra cserélje. Az úgynevezett zselés akkumulátorok használata megoldásnak tűnt, elmaradtak a lopások, bár az elmúlt hónap 23-án Újfehértó és Haj- dúhadház között már elvittek két ilyen akkumulátort. Továbbra is nagy problémát jelent a kábellopás: rézkábeleket, alumíniumszerelvényeket tulajdonítottak el. Előfordult, hogy az illető sárga mellénybe bújva vasúti műszerésznek adta ki magát, mígnem szemet szúrt: a műszerész csak baltával dolgozik. Gyakoriak a fénysorompók optikájának a megdobálá- sa, tönkretétele is. A nyíregyházi körzet területén az elmúlt hónapban 44 káreset fordult elő, amelynek a helyreállítási költsége 1 millió forint. A kárösszegen túl jelentősebb az a veszélyforrás, amit meggondolatlan emberek ily módon előidézhetnek. A szándékos rongálok ellen igyekszünk mi is egyre hatékonyabban fellépni, a rendőrséggel együttműködve. A vasúti átjáró mindig is veszélyeket rejtett, hiszen egy nagy tömegű vonat és egy autó találkozásából csak tragédia születhet. Ne felejtsük el! Gratulálunk! Új Kelet-információ Nagy sikert aratott a kálmánházi Gyermeklánc néptáncegyüttes a közelmúltban Szegeden, a Nemzetközi Gyermeknópí~.C Fesztiválon. Jutalmul a gálaműsorban is felléphettek a Szegedi Nemzeti Színházban. A fesztiválon harmincnégy együttes hetvennyolc produkcióval szefcpdí. A kálmánházi csoportból a nagyobbak szatmári táncokat, a kisebbek török játékokat adtak elő, mindkét koreográfia Gucsa Sándor munkája. „Ötös” bemutató Szamosi István Játszani is engedd! címmel a mátészalkai 5. Sz. Általános Iskola bemutatkozó műsorát láthatták az érdeklődők a közelmúltban a művelődési központ színháztermében. A közel háromórás műsorban valamennyi fellépő „5-ös” diák ötösre vizsgázott! Felvételünkön egy érdekes kísérlet látható: a 6. bések „színre vitték” Munkácsy Mihály néhány festményét; az alkalmi színházi tárlattal óriási közönségsikert arattak. Tudósítónktól A mátészalkai Képes Géza Városi Könyvtár rajzpályáza- tot hirdetett gyermekek részére a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére. A felhívásra több mint 60 alkotás érkezett a város iskoláiból. Az első helyezést megosztva Virágh László, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 4. osztályos tanulója és Nagy István, a Széchenyi István Általános Iskola 3. osztályos diákja nyerte el. Második lett Márton Dávid 4. osztályos a II. Rákóczi F. Általánosból és Pénzes Máté negyedikes az 5. Számú Általános Iskolából. A harmadik helyet szerezte meg Lakatos Gergely (6. oszt.) az 5. Számú Iskolából, valamint Katona Péter (7. oszt.), a Kossuth Lajos Általános Iskola tanulója. Könyvjutalmat vehetett még át: Horváth Stella (4. oszt.), Koncz Béla (4. oszt.), Kocsis Péter (4. oszt.) Pálinkás Tünde (4. oszt.), valamennyien a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulói, Bíró László (7. oszt.) Máté Adrián (4. oszt) a Kossuth Általános Iskolából, valamint Humenyik Zsolt (6. oszt.) és Varga Zoltán (6. oszt) az 5. Számú Általános Iskolából. v------------------Ra jzpályázat
