Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-19 / 66. szám
UJ KELET ü Közélet I 1996. március Í 9.,' kedd Stílusok Bürget Lajos jegyzete Amikor az érvek elfogynak, jön a gorombaság. Ezt tapasztalni ma a magyar politikai életben. Legyen szó parlamentről, országos gyűlésről, sajtótájékoztatóról, a jelenség visszatér. Mintha a politikusok élveznék azt, hogy meglehetősen minősíthetetlen hangon, olcsó szellemességekbe burkoltan, látszólag ironikusan, valójában sandán vagdalkozzanak. Nincs érv, van sértés. Jó, mondhatja valaki, nálunk még legalább nem mennek ölre a honatyák, mint mondjuk... És lehet sorolni francia, spanyol példákat. Nem, még nem verik egymást, de utálkoznak. Sajnos, nemigazán szellemesek, mégha annak is akarnak látszani. Nemigazán frappánsak, bár úgy tesznek, mintha rögtönzésben utolérhetetlenek lennének. Nem ironikusak, mert ahhoz stílus kell. Ez pedig nincs. Márpedig a stílus maga az ember, legyen szó írásról vagy élő beszédről. Illetve, ha az stílus, amit képviselnek, akkor az méltatlan a politikához, a közélethez, a betöltött méltósághoz. És persze ez a stílus is maga az ember. Olyan, amilyen. Olyan időszakban, amikor egy ország sorsa, gazdasága, jövője a tét, ez nem rokonszenves. Több kultúra kellene, több sliff, több elegancia, több felelősség. És jobb stílus. Talán az eredmény is jobb lehetne. Nemfecsérlődne annyi energia arra, hogy ostoba asszókat vívjanak vívni igazán nem is tudó bajnok-önjelöltek. A nézőközönség, az ország nem röhög. Nem díjazza a gorombaságot, a sértegetést. Senki ne csodálkozzék, ha két év múlva kifütyülik a csepűrágókat. Úgy látszik, nemcsak a rendszerváltás tökéletlen még. de a stílusváltás is várat magára. Helyi rádiózás Nem egyenlőek az esélyek yifl hivatkozva kapta jogosítványát,------*——------------------------ a harmadik határozatlan időre El képzelhető, hogy a médiatörvény nem ad egyenlő esélyeket a már működő és a még csupán indulás előtt álló stúdióknak — mondotta Szombathy Zoltán, a másfél évvel ezelőtt alakult—jelenleg 62 stúdiót tömörítő — Helyi Rádiók Országos Egyesületének elnöke, aki a Miskolcon tartott országos közgyűlést követően nyilatkozott az MTI-nek. Az egyik legeredményesebben és legszínvonalasabban működő, naponta 12 órás adást sugárzó miskolci Nonstop rádió meghívására a résztvevők azt elemezték, hogy a rádiózásról és televíziózásról szóló médiatörvény rendelkezései milyen hatással lesznek a helyi rádiózás jövőjére. Jelenleg háromféle rádió sugároz. Az egyik, amelyik határozott időre szóló sugárzási engedéllyel rendelkezik, a másik megszületett médiatörvényre kapta engedélyét. Mindhárommal más feltételekkel fognak szerződéseket kötni, így mái' eleve kizárt az esélyegyenlőség. Az üzemeltetés hatalmas költségei a helyi rádiók nyolcvan százalékát halálra ítélik. Ezek egyike a pályázati díj, emellett három hónap működési költségeit letétbe kell helyezni. Egy helyi rádió havonta a becslések szerint egy-másfél millió forintból képes működni, tehát négy- és fél millió forintot biztosan nem tud majd letétbe helyezni. További várható teher a műsorszolgáltatási díj. A mértékéről még semmit nem tudnak, az viszont bizonyos, hogy ennek féléves összegét szintén előre kell kifizetni. Van ezenkívül frekvencia-lekötési és frekvencia- használati díj is. A gondok megoldására az egyesület tagjai szakmai munka- csoportot alakítottak. A Torgyán-beszédről — bírál az ellenzék „Túl a politikai értelmezhetőség határain” Palotai István (Új Kelet) A március 14-ei Torgyán- beszédről, amelyben politikai ellenfeleit gyalázó és néppusztító kijelentéseket tett, kérdeztük néhány politikus véleményét. Kérdéseink mindenkihez azonosak voltak: Mit szól a beszéd tárgyához? Egyetért-e annak stílusával? Ami történt, nem' lehetetleníti-e el még jobban a polgári pártok együttműködési lehetőségeit? Nem tart-e negatív külföldi reakcióktól? Veligdán Sándorné, a Független Kisgazdapárt megyei főtitkára: — A legteljesebb mértékben egyetértek Torgyán elnök úr minden szavával tartalmi és stilisztikai vonatkozásban is! Magam is ott voltam, és tanúsíthatom, hogy óriási erő vagyunk! Hatalmas tömeg gyűlt össze, mindenki egyetértett az elhangzottakkal! A tömeg nagyon lelkes volt, és ez hatott az elnök úrra is. Semmilyen negatív hatása nem lehel a beszédnek és a téren történteknek! A pán esetleges szövetségi politikájáról az a nézetem: annyira ellehetetlenült a kormány pénzügyi politikája, és az országban olyan fokú az elégedetlenség, hogy még az MSZP- nek is hasonlóan kellene állást foglalnia, nem csak a polgári pártoknak! Katona Tamás (MDNP) országgyűlési képviselő: — Istennek hála, nem hallottam, mit mondott tisztelt képviselő- társam, mert saját ünnepségeink foglaltak el, ahol,— nagy örömünkre — szép számmal vettek részt az emberek. Amit hallomásból tudok, viszont elég ahhoz, hogy kijelentsem: mindenkinek joga van akkorát mondani, amekkorát csak tud — elvégre demokrácia van... Hamvas László (MDF), a megyei közgyűlés alelnöke: — Előre lehetett tudni, hogy valami ilyesmit fog mondani. Ez része annak a sajátos politikai programnak, amit képvisel. Kormánybúcsúztatót tart, amikor még nem lehet a kormányt búcsúztatni. A pártok kapcsolódásait is meglehetősen „egyéKellemes, bizsergető érzés járta át a szívét, amikor arra gondolt, hogy ezen a földön ő, egyedül ő birtokolja a bölcsek kövét ni” módon értelmezi. A jövőbeni együttműködés szempontjából azonban ez csak egy epizód, ennél a pártközi együttműködések kérdése sokkalta bonyolultabb dolog! Ami történt, abból nem szabad hosszú távú következtetéseket levonni. A beszéd tartalmi és stiláris szempontból mindenesetre nem volt a „legtökéletesebb szinkronban”, ez abból is látszik, hogy Torgy án valószínűleg a két kormánypártot akarta jellemezni, és azt, amit ezek képviselnek, nem pedig a kisebbségeket vagy az etnikumokat. Nem kell ennek az egésznek szerintem túl nagy feneket keríteni... Batta István (KDNP), megyei ügyvezető elnök: — A kereszténydemokraták nem tudnak azonosulni az elhangzottakkal. Dr. Szilágy iné Császár Terézia képviselő a parlamentben hangot is adott ennek, kijelentette, a megye kereszténydemokratái elhatárolják magukat a Kisgazdapárt elnökének kijelentéseitől. Első perctől kezdve szeretnénk együtt dolgozni a kisgazdákkal, a párttal, de neirí Torgyán Józseffel. Az ő személye teljességgel elfogadhatatlan a KDNP számára. Most már ki kell mondanunk: kifejezetten sajnáljuk a Kisgazdapárt tagságát. Mi mindenkivel szívesen tárgyalunk, mindenkivel szemben nyitottak vagyunk, aki egyenrangú partnerként kezeli a KDNP-t, és akivel együtt lehet működni. Torgyán József erre a legteljesebb mértékben alkalmatlan! Seszták Oszkár, a Fidesz— MPP megyei irodavezetője: — Torgyán úr ugyan közölte, hogy megszakította velünk a kapcsolatokat, de nem tudom pontosan, mire gondolt, mert nem volt mit megszakítania! Amit elmondott és ami történt, az túlmegy a politikai értelmezhetőség minden határán, azon, amin egyáltalán vitatkozni lehet, vitatkozni érdemes. Mivel azonban politikusok vagyunk, így kell viszonyulni a dolgokhoz, ahogy vannak, ez pedig nem más, mint hogy a legélesebben elítéljük — pontosabban elítélem és fel vagyok háborodva! Azért javítottam ki magam, mert ez ügyben nem várható egyeztetett pártállásfoglalás, ugyanis annyit nem ér, és — amint mondtam — nem értékelhető politikailag. Torgyán József túllőtt a célon. Lélektanilag új helyzet alakult ki. Újat ígérni nem tud, újat mondani sem. Ezzel elvesztette tömegbázisának egy részét. Innen az út már csak lefelé vezet. A volt „harminchatok” véleménye Éles elhatárolódás P. I. (Új Kelet) _________ Az Egyesült Kisgazdapárt (a volt „harminchatok”) március 17-én — vasárnap — rendkívüli ülésre hívta össze a párt operatív bizottságát. Az ülés tárgya dr. Torgyán József, a Független Kisgazda- párt elnökének március 14- én, a Parlament előtt elhangzott beszéde volt. Az operatív bizottság nyilatkozatában a „Független Kisgazdapárthoz, a nemzeti ünnephez és a kisgazda eszmékhez méltatlannak” nevezte az elhangzottakat, és mint ilyentől, élesen elhatárolta magát. Ez a stílus — így a nyilatkozat — szétrombolja a népi nemzeti és konzervatív erők összefogását, azt az erőt, amely 1998-ban kormányzati feladatok várományosa. A történtek veszélyeztetik a konzervatív erők kibontakozását és a nemzet jövőjét — fejeződik be az EKgP nyilatkozata. Vitéz Erdélyi Béla: Vérben, vasban 15. A katona miatyánkja Sorozatunkban a szemtanú naplójából közlünk részleteket: a szerző a 2. Magyar Hadsereg tisztjeként harcolt az orosz fronton, és századának 184 embere közül 129-et hozott vissza a pokol küszöbéről. „Hadosztály parancsnoki parancs: Felkoncolás, A M. kir. 1411. zászlóalj állományába tartozó Jakab József és Jakab János, továbbá Farkas Gergely, valamint Varga Péter honvédeket — mert Owt- scharowkán 1943. évi január hó 29-én, ama szigorú, tiltó parancsom ellenére, hogy beosztását senki el nem hagyhatja, önkényesen eltávoztak, s ezen magatartásukkal a többi bajtársaik előtt rossz példát mutatva a fegyelem és rend további fenntartását súlyosan veszélyeztették — felkoncolni rendeltem. A felkon- colást 1943. évi január hó 30-án végrehajtották.’’ Aláírás: Vargyassy Gyula vezérőrnagy, s. k., a 23, könnyű hadosztály parancsnoka. „Kihirdetni rendelem! Vitéz Szügyi ezredes. ” A hóárokban feltűnt, hogy egyetlen őr sem tartóztatott fel. Az első szakaszhoz értem. Látom az őr sötét tömegét, 20 méternyire lehet tőlem. Valamit hallok is onnan, mintha imát mormolna, vagy verset mondana. Nem szóltam, hallani akartam, hogy mit motyog: —- ...és add meg a mi mindennapi kenyerünket, adj éles kaszát az aratáshoz, sűrű búzaszálakon nehéz kalászokat, adj jókedvet, hogy koszorúkat köthessünk aratás után, az új kenyér első falatja legyen minden bajunkra orvosság, utána egész esztendőn át táplálék! Adj ehhez nekünk jó békességet, törj ketté búzateremtő kezeddel minden puskacsövet, az ágyukból öntess harangokat, a gyilkoló szerszámokból kürtöket! Teremts lelkes kürtösöket, hogy a harsonákkal hirdessek, és dicsőítsék a békességet! Elhallgatott. Megérezte, hogy nemcsak az Isten áll mellette — mert bizonyosan hozzá beszélt —, hanem ott reszket közelében egy gyarló ember is! —Jaj, hadnagy úr—mondta, amint felém nézett—, reszket minden porcikám! Már kiáltani sem tudok, egy lépést sem tudnék tenni, mert lemeredt mind a két lábam a rettentő hidegtől! —- Mindjárt felváltatom! — Köszönöm, hadnagy úr! — Jó, jó! Hallottam, amit mondott! El tudná ismételni? — El, igen! Mert amikor őrködöm, százszor is el szoktam mondani. És úgy tudom, mint a miatyánkot! 1943. január 31. Nehezen ébredem, pedig háromnegyed 6-kor ébresztő volt a század minden körletében. Nem vettem észre, hogy a katonák ébredtek-keltek, rendbe hozták magukat, ruházatukat. Végezték apró teendőiket, melyekkel felkészültek a nap számtalan veszélyeire. Mindenki megigazította a kapcáját, ha volt papír, azzal is betekerték a lábukat, a bakancsok fűzőit biztonságosan megkötötték. Szinte mindenkinek volt valamilyen ruhadarab a nyakába tekerve, hogy a test melege ki ne szökjön a gallér alól. Utoljára az acélsisakot szíjazták az állukra. Hat órakor megérkezett a reggeli, ekkor ébresztett a legényem. Megigazította rajtam a köpenyt, s a géppisztolyt a nyakamba akasztotta. Csak rumos feketét ittam szárított kenyérrel. Úgy éreztem, elég lesz estig, az éhségérzetet az izgalmak úgyis kiverik a gyomromból. A Kövér-szakasz fegyverei válaszoltak először a szemben lévő csapatoknak: — No, hát kezdjük! Döngeni kezd a reggel. Célozva lőnek a mieink. Erős szél indul, vékony ködöt hoz a vállán, mellyel beteríti a fél falut. Gyengül a látás élessége, növekszik a veszély, az érzékszervek többszörösen munkálkodnak. Sörösödnek a lövések. Már nem pittypalattyolnak a puskák, hanem percekig összekapcsolódnak a dörejek. Hat—nyolc orosz katona előre küzdötte magát a harmadik házig. A Tanka-raj parancsot kap Kubi- nyitól, hogy vessék vissza a csatárokat. Kézigránátok csattognak. Dolgoznak a golyószórók. A szürke és sötét füstökben még látszanak egy ideig az ellenség fegyvereinek torkolattüzei, majd megszűnnek a lövések. Visszavonultak! Keleten pokoli a harci lárma, az oroszok csim-bummal dolgoznak, a németek tankágyúkkal állítják le az ellenséges rohamokat. E pillanatnyi helyzetről jelentést küldök az ezredes úrnak. A küldönccel megérkezik 3 kezelő katona egy géppuskával. Jelentkeznek és jelentik, hogy a mai napra a századhoz rendelték őket. A századot kettéosztó utca lezárására kapnak feladatot. Tíz perc múlva már hallom a sorozatfegyver kattogását. A hideg, a kivilágosodási időszakban mindig erősödik, most is kibírhatatlan a reggel. Jelzik a szakaszparancsnokok, hogy a fagyos, elgémberedett ujjak képtelenek a ravasz gyorsabb elhuzoga- tására. Egy óra még, és melege lesz mindenkinek! Látom, hogy a ház sarkánál János, a legényem is lő. Mikor lead egy-egy lövést, a nagy, magas felső testet hátralöki a tusa. — Mire lövöldöz? — kiáltottam. — Ha meg nem húzza magát itt mellettem, valami bolond golyó szíven találja! —Az ácsorgásban elviselhetetlen a hideg! Míg lövöldöztem, kicsit bemelegedtem. — No, hát lőjön tovább/ Nő a veszély, mind erősebben támadnak az ellenfelek. Egy csim-bumm gránát most robbant a ház végénél, a fene tudja, mibe ütközött. Repeszei ott fröcskölték a havat, a jeget, ahol az előbb a legény puskázott! (Folytatás csütörtökön)
