Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-30 / 76. szám
UJ KELET Repülés 1996. március 30., szombat 7 Tavasz várók Március közepén az emberek egy „bizonyos” csoportja különös érzésekkel kezdi kémlelni az eget. Nem egyszerű türelmetlen tavaszvárók ők, mint mi, többiek, hanem olyanok, akik ekkor már úgy érzik magukat, mint az udvaron totyogó lúd, ha elhúz fölötte egy vadlibaraj. Ők a sportrepülők. Akik egész télen bütyköltek, olajoztak, ápoltak — mindvégig annak reményében, hogy majd csak eljön a tavasz, majd csak szárnyra kelhetnek. Az idén — úgy tűnik — mostohán bánik velük az „időjárás-felelős”, mert meteorológiai tavasz ide vagy oda, bizony csak nem akar igazán jó idő lenni. A mélyen szálló és a látásviszonyokat rontó szürke fellegek, a szűnni nem akaró eső és a vad „februári” szelek mind „ellenségeik”. Vágyaik gátjai lassan azonban egészen bizonyosan visszavonulót fújnak, és akkor, akkor. Március 31-én megkezdődik az 1996-os sportrepülőszezon! Mai sárkányok atyja A főnök mindig rohan Fedor László, a Nyíregyházi Légisport Egyesület elnökhelyettese a repülőklub egyik főnöke. Fáradhatatlan szervező, a klub „motorja” és a gazdasági háttér megteremtője. Nem a legkellemesebb feladat manapság. — Március 31-én kezdődik az idei szezon—újságolja, amikor „reptében”, véletlenül elkapom. — Addigra készen lesznek a kétüléses vitorlázógépek, és az elméletet is befejezik a „nebulók”. Persze, nem mindenki kényszerül télen földre, vannak, akik repülhetnek. Például a sárkányosok, a hőlég- ballonosok. Azok a motorosok is a levegőben voltak, amelyeket éppen nem rendeltek időszakos vizsgára.' Lehet jelentkezni! A húsvét utáni szombaton, április 13-án és vasárnap, 14-én a nyíregyházi repülőtéren személyesen lehet jelentkezni mindazoknak, akik ejtőernyőzni szeretnének! Jöhetnek fiúk és lányok is! Jelenleg nyolcvan jelentkezőt tartanak nyilván, akiknek az oktatása a jövő héten megkezdődik. Úgy látszik, az ejtőernyőzés egyre népszerűbb sportág lesz a megyeszékhelyen. Az oldalt írta Palotai István, fényképezte Csonka Róbert Labancz Imre vezető pilóta az első ember a repülőtéren, aki nem rohan „ketyerét macerál- ni”. Könnyű neki! A sárkányrepülősök télen is repülhetnek. — Hogy kezdte a sárkányozást? — Az volt még régen! „Igazi” sárkányon kezdtem. — Hétfejűre gondol? — Nem. Motor nélkülire. Az igen! Az repülés! Mintha saját szárnya lenne az embernek! — Tegyük fel, nekem most kedvem támad sárkányozni. Mibe „jön” ez nekem? — Az első öt órát oktatóval kellene végigrepülnie egy kétüléses gépen. Az első öt órára még akkor is bérelnie kellene a gépet, ha hozott volna magával egy saját masinát... Ez 30 ezer forinba kerül. A második öt órára (persze, készségtől függően) már a saját gépére is ülhet, de bérelhet is. Ennek összege—ez géptől függ — körülbelül 2—3 ezer forint óránként. Ez azért jóval olcsóbb, mert a gép terhelése egy személlyel kisebb, így a fogyasztása is. — Mi az ára egy ilyen kis „szúnyogfűrésznek” ? — Használt gépet már lehet akár százezerért is venni. Azt lehet mondani, hogy az áruk átlagosan 100 és 800 ezer forint között mozog. Van, persze, olyan szuper motor is, ami maga kerül ennyibe. Ha a földi vezetésű öt tanórára gépet bérelt, akkor összesen úgy 50 ezerért kész és képzett sárkányos lesz, ha gépe van, ennél is kevesebbért. —Ha csak szeretnék belekóstolni a sárkány ozásba, mielőtt döntök, hogy folytatom-e, akkor mi a teendő? — Elővenni egy ezrest. Eny- nyi egy tízperces sétarepülés ára sárkánnyal. Ez nyíregyházi specialitás! Másutt bizony van 2500—3000 forint is! Erre szívesen várunk mindenkit, mi csak örülünk, bárki jöjjön is, mert annál többet repülhetünk mi is... — Önök elvileg télen is repülhetnek, de mikor kezdődik az „igazi" sárkányszezon? — A gépek, berendezések teljesen üzemképes állapotban vannak, mindez áz égi „nagymestertől”, az időjárástól függ. Mellesleg az óévet is repüléssel zártuk. Tartottunk egy szilveszteri repülést, és csak azért nem kezdtük így az újévet, mert rosszak lettek az „égi” viszonyok, de január hetedikén mindent pótoltunk. —Most „ úttörő becsületszavára” kérdem: veszélyesek ezek a kis szerkezetek? Azt hiszem, a legtöbb embert az tartja vissza, hogy veszélyesnek látszik „alulról” ez a kis légi lélekvesztő... — A legtipikusabb esete annak, amikor a látszat csal! Gondoljon csak bele: a sárkányrepülést motor nélkül kezdtük. Ebből logikusan következik, hogy motor nélkül is lehet vele repülni. Tehát egy esetleges motorhiba sem jelent a világon semmi problémát, mert minden zűr nélkül le lehet szállni vele — akár a „rozsban” is. Az tény, hogy a sárkány nem ZLIN műrepülőgép vagy MÍG 29-es, tehát műrepülőelemeket nem lehet vele produkálni. Nem mehet át az ember függőleges orsóba (köznyelven dugóhúzóba — a szerk.) vagy háton repülésbe. Arra is vigyáznia kell a pilótának, hogy a gép ne „bukjon át”, de ezt normális ésszel nem is próbálgatja senki, ugyanúgy, mint ahogy nem indulna Forma—1-en egy kis Polskival. A sárkány rendkívül szelíd jószág. A többi repülőnél a leszálláskor (és kis magasságon) az okozza a legtöbb balesetet, hogy a gép sebességet veszít, és a magasság már nem elegendő ahhoz, hogy újra sebességet vegyen, mert ehhez szüksége lenne 30—40, sőt, bizonyos típusoknál több száz méterre is. Ez a veszélyforrás a sárkánynál szinte a nullával egyenlő, mert ennek elég 3—5 méter, hogy annyira felgyorsuljon, ami elég újabb magasságvételre. A sárkányrepülés a sportrepülés legeslegveszélytelenebb formája! — Ön szerint mekkora jövője van a motoros sárkányrepülésnek? — Szerintem hatalmas fejlődés előtt állunk, már ami a számbeli viszonyokat illeti. Természetesen az ország és így az emberek anyagi helyzete nagyban befolyásolja ezt. Egy biztos, a sárkányozás — azonkívül, hogy csodálatos dolog és semmivel nem hasonlítható össze — a repülés legegyszerűbb és legolcsóbb válfaja! Nem kell semmilyen különleges szállítóeszköz hozzá — elég egy nagyobbacska kombi, és onnan startol, ahonnan akar, hiszen az egész belefér a kocsiba, méghozzá úgy, hogy az „anyósülés” is szabadon marad. Magyarán, nem kell nagyobb létszámú földi személyzet. Elég, ha van az embernek egy kamasz fia, aki szívesen segít. Házaspárok kettesben stb. Kimondottan családi légisport, és ez semmi másról nem mondható el. Egy sárkány ára sem olyan egetverő összeg — sokan megengedhetik maguknak —, legalábbis remélem, hogy egyre többen. Az ember örül a társaknak! A „mazsolákról” A vitorlázók és a motorosok vezető pilótája Veze Gábor. Vele beszélgettünk. — Hány főből áll idén a „kezdő csapat"? — Jelenleg nyolcan-tízen tanulják az elméleti részét. — Ok mind repülni fognak? — A gyakorlat azt mutatja, hogy általában a tanulók fele lemorzsolódik. A baj az, hogy kevés a fiatal. — Motorosoktatás is lesz az idén? — Igen. Négy-öt főre számítunk. Közülük előreláthatólag két-három külföldi. —Ki jöhet repülni? Csak úgy be lehet jönni az utcáról? — Bárki jöhet, aki klubtag és fizeti a tagsági díjat. Nem nagy összegről van szó, évi 3600 forintról. Ebben már a Magyar Repülő Szövetség tagsági díja is benne foglaltatik. Az igazság azonban az, hogy a tagsági díj nem fedezi a működési, repülési díjakat, ezért a szakosztályokon belül mindenkinek hozzá kell járulnia a költségekhez... —A kezdőknek mibe kerül ez? — Ha valaki vitorlázni szeremé, akkor az egyedülrepü- lésig körülbelül negyvenezer forintjába, ha motoros géppel, akkor jobban ki kell nyitnia a bukszáját, mert az összeg az előzőnek a tízszerese lesz. — Annyian hőlégballonoz- nak manapság. Talán ez olcsóbb? — Attól függ. Az egyedül- repülésig úgy 80—100 ezer forint... — És a sárkányrepülés? — Kérdezze Labancz Imrét, ő a sárkányrepülők vezető pilótája! Az én kisfiamnak mindegy, csak berregjen! Jöhet a motor, az autó, és most már a repülő is! Kicsit tartottam tőle, fog- ja-e érdekelni ez a dolog, amikor először kivittem a repülőtérre, de kiválóan vette az akadályt! Szakértő képpel körüljárt egy szunnyado- zó AN-2-est, majd tudományos alapossággal megjegyezte: repülő. Ezzel minden rendben is volt, hiszen az „Ancsa” motorja éppen hallgatott. Bent a hangárban is érdekelte minden. Sorra, ahogy haladtunk a karbantartásra váró vagy csak „sziesztázó” masinák között, legyen az egy Góbé, egy PZL-100-as „Varjú”, vagy éppen egy ZLIN, az én fiam mindegyikre csak ennyit mondott: repülő. Aztán kimentünk a szabadba. Az egyik srác éppen tolta ki sárkánygépét. A fiam támadásba ment át. — Repülő! — mondta, és mint akit valami ellenállhatatlan mágnes vonz, elvarázsolva ment az immár „lehorgonyzód” géphez. Csak állt és csodálta. — repülő! — A srác megszánta és megkérdezte, be akar-e ülni? Az én fiam képe felragyogott, és igenlő választ adott: repülő!!! A fiatalember beültette a sárkányülésbe. Néhány perc volt az egész, csak annyi, amig kihoztak neki egy feltöltött hatvoltos akkumulátort, hogy indulhasson. Kivettem fiamat a gépből, az ifjú „Ikarusz” pedig indította a propellert, majd beült és becsatolta magát. — Elrepül a bácsi? — kérdezte. — Igen, kisfiam, a bácsi elrepül. — A sárkány lassan gurult a kifutópálya felé, a motor majdnem alapjáraton „öblögetett”, majd egyenesbe érve „kakaót” adott, és a motor felpörgött. Közben a fiamnak már egész komoly „közönsége” lett a repülősfeleségek köréből, és amikor, meghallván az „üveghangon” pörgő motor hangját, kijelentette, hogy „fűrész” — mindenki a hasát fogta a nevetéstől. Egy másik pilóta nevetve odaszólt: igen, igen! Szu- nyogfűrész... Amikor a srác a sárkánnyal (leírva egy tiszteletkört) a fejünk fölött alig pár méterre elhúzott és integetett, a fiam megdicsőült arccal csak ennyit mondott: repül a bácsi. Én is repülök! Amikor a rövid „bemutató” után földet ért, akkor értettem csak meg, hogy a fiamnak szánta ezt a kört. Lassan visszagördült hozzánk, majd leállította a motort. A fiam határozott léptekkel elindult a gép felé. — Én is repülök! — mondta. — Talán egy kicsit később, kisfiam — mondta a pilóta — meg lehetne oldani, de azt hiszem, még félnél egy kicsit odafönt. Történt, ami történt, és ahogy leírtam, de most már biztos vagyok benne, hogy a fiam egyszer tényleg repülni fog! Láttam az arcán, láttam a szemein! Pedig még csak kétéves... T M • // Jepujo
