Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-19 / 66. szám
18 március 19., kedd Határon túl 1 \ “ Kassai Thália Színház 1968—1996? ßer/c/ Antal tudósítása Messziről minden másképpen van. A dolgok nehéznek is látszanak, könnyűnek is, meg mindennek, csak annak nem, ami. Riasztó hírek érkeztek a Kassai Thália Színházról: „...Bezárt a színház. Leváltot- j ták az igazgatót. Nincs pénz villanyra, gázra, a társulat fizetésére. Megszüntetik a Thá- liát...” A hírek igazak. Valóban bezárt egy időre a színház, valóban kevés a pénz. (Ottjártunk- kor igazgatói közlemény hirdette a próbatáblán, hogy a március 7-ei fizetést kénytelenek március végére halasztani. Kérik a társulat megértését.) Valóban leváltották az igazga- - tót, a Thália mégis él és dolgozik. Folynak az új bemutató próbái, nagy sikerrel játsszák a Házasság olasz módra című De Filippo-vígjátékot, várják a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház vendégjátékát. A színit ház éli a maga természetes éle- ► tét. Csak az a politika! Az ne lenne! Az igazgató bűne rettenetes. A színház elmaradt energia- számláit magyarországi támogatásból fizeti ki. Amikor ezért Pozsonyban megkapja a felmondólevelet, a kulturális miniszter „Ossocovanie Slo- venskei Republika” kifejezés kíséretében bocsátja útjára. Ez körülbelül azt jelenti: A szlovák köztársaság lejáratója. A társulat egy emberként áll ki mellette. Petíció megy a miniszterhez. Rajta a teljes társulat aláírás. Hiába! A hatalom hajthatatlan. Most pedig szólaljanak meg néhányan az érintettek közül. Kőtár Péter igzgató: — A társulat kérésére vállaltam az ; igazgatást 1990-ben. Mint ‘ CSEMADOK-titkár napi kap- ‘ csolatban voltam a Tháliával. Nem volt ismeretlen a terep számomra. A bársonyos forradalom elsöpörte a színház akkori igazgatóját. A vezetés a művészek kezébe íc'erült. De két különböző feladat, a színház művészi arculatának formálása, illetve az anyagi és személyi feltételek megteremtése. Ehhez értettem, ezt vállaltam. A Thália 1968-ban alakult. Két lelkes fiatalember buzgól- kodott körülötte: Beke Sándor, a komáromi Jókai (akkori nevén Magyar Területi) Színház művésze és Kolár Péter, a CSEMADOK helyi munkatársa. A „szervezkedésnek” hasznára volt a „prágai tavasz” tisztuló légköre. Forradalmi helyzetben alakult meg a Thália, mint a komáromi színház „fiókintézménye”, és forradalom hozta meg az önállóságot. Az államváltás tovább bonyolította a helyzetet. Meciar hatalomra kerülésével pedig nagyon nehéz lett az élet Kelet-S/ lová- kia fővárosában. Jakab István fővilágosító: — Kolár leváltása egyenes következménye annak a küzdelemnek, ami a pozsonyi vezetőség és Kassa között dúl. Kassa önálló város. Nehezen viseli az alárendeltséget. Békés együttélésben Már Prágával is élesen szemben állt. Békésen él itt együtt szlovák, ruszin, német, ukrán és magyar. Az új betelepülők nagyon hamar kassai polgárok lesznek. Ez más világ! Ez nem nagyon tetszik Pozsonynak. Pólós Árpád színművész: — Ezért szüntették meg a Szovák Nemzeti Színház önállóságát. Képtelen ötlettel közös igazgatóság alá vonták a Pozsonyhoz jobban kötődő Eperjes színházával. Ez Eperjesnek se jó. A döntés ellen mindkét színház sztrájkba lépett, de Pozsonnyal képtelenség tárgyalni. A Tháliával kapcsolatosan is vannak ilyen elképzelések. Pozsony össze akarja vonni a cigány, az ukrán és a magyar társulatot. Ez előbb-utóbb a nemzetiségi színházak megszűnéséhez vezetne. Reiter Krisztina, az Együttélés kassai titkára: Nekünk nagyon fontos, hogy kulturális intézményeink megmaradjanak. Tiltakoztunk a kulturális miniszternél az igazgató leváltása ellen. Tiltakoztunk a felmondólevél cinizmusa ellen-. Szerintünk leváltani akkor szoktak embereket posztjukról, ha a munkájukat rosszul végzik. Ebben a felmondásban ilyesmiről szó sincs. Sőt! Megköszönik az igazgató eddigi jó munkáját, a továbbiakra sok sikert kívánnak, csak éppen ebből a beosztásból felmentik. Ez a tényeket semmibe vevő akarnok magatartás rendkívül sértő számunkra,, de sajnos szinte semmmit sem lehetünk ellene. A Thália megalakulása nagy érvágás volt Komáromnak, s egyáltalán nem anyagilag. Beke Sándor egy lelkes,- rendkívül tehetséges csapatot hasított ki az anyaszínházból. Az anyaszínház — becsületére legyen mondva — mindenben segítette az alakuló kistestvért. A prágai tavasz bukása nem tette lehetővé az olyannyira áhított önállóságot, de a Thália csakhamar önálló arculatú, komoly művészi értéket felmutató együttessé érett. A gondoskodás az utánpótlásról, a társulat bővítése nagyon nehéz. SzínászTcépzés nincs. Beke Sándor egyre jobban elszigetelődik. A ’68-as eseményekben vállalt aktív szerepe és a Thá- liában folytatott munkája miatt Csehszlovákiában persona non grata — nemkívánatos személy — lett. Nyíregyházi kapcsolat A színház akkoriban vendégekkel oldotta meg személyi gondjait. Akkor kezdődött meg a máig tartó együttműködés a Miskolci Nemzeti Színházzal. Vendégként rendezett Babar- czy László, Halasi Imre, Nagy András László. Játszott Szombat hy Gyula, Hunyadkürthy István ésAts Gyula. Az önállóság küszöbére már egy nagy hagyományú, művészileg kiforrt együttes érkezett. Kolár Péter leváltott igazgató: — A színház önállósági törekvései már a rendszerváltás előtt megfogalmazódtak. 1989 nyarán terjesztettük elképzeléseinket a minisztérium elé. Egy biztos: ezt a folyamatot a rendszerváltás meggyorsította. Akkoriban is közel állt a színház a megszüntetéshez. Húsz évig csak arra kellett, hogy a statisztikát javítsa. Az itt dolgozó emberek sokkal többre voltak képesek annál, mint amire szánták őket. A színház Kolár Péter vezetésével, most már önállóan, megteremti azokat a technikai, anyagi és művészi feltételeket, melyek nélkül profi módon nem lehet dolgozni. Magyarországi kapcsolataik soha nem látott mértékben bővülnek. Rendszeresen tartanak tájelőadásokat Magyarországon. Létezik olyan kassai bérlet, melynek közönsége Magyarországról érkezik. Még Csíkos Sándor igazgatása alatt alakul ki munkakapcsolat a nyíregyházi színházzal. Ez Verebes István igazgatói működésével teljesedik ki. Verebes két előadást rendez Kassán. Az egyiket a közönség bérletsorozatban láthatta Nyíregyházán. Ez az első alkalom, hogy a Thália egy magyarországi színház műsorának integráns része lesz. A Móricz Zsigmond Színház lehetőségeihez képest anyagilag is (díszlettel, jelmezzel) segíti a kassai társulatot. Hiába a vitathatatlan fellendülés, az eredményes munka, a pozsonyi kabinet ahol lehet, „betart” az együttesnek. A huszonötödik évfordulóra, mintegy születésnapi „ajándékként”, hárommillió koronával csökkenti a színház költségvetését. Kolár Péter az ünnepi társulati ülés közönsége előtt jelenti ki: „Innen üzenem a miniszternek, hogy ilyen eszközökkel nem fog ki rajtunk. A hiányzó pénzt megszerezzük, és a munkát folytatjuk”. Közben a színház szépen gyarapodik. Új épületet szereznek, ahol az irodák mellett stúdiószínpad is épül. Az elavult, rendkívül kényelmetlen csoportos öltözők helyett művészi elmélyülésre lehetőséget adó öltözősort építenek. Ez csak olaj a tűzre. Az elsorvasztásra szánt társulat nem teljesíti a hivatalos elvárásokat. Agónia helyett virul és dolgozik. A Magyarországról érkezett anyagi támogatás az utolsó csepp a pohárban. Kolár leváltása után Fabó Tibort bízzák meg az igazgatói teendők ellátásával. Politikai problémák Fabó, a társulat vezető színésze egy ideig művészeti vezető is volt. Rang- és címkórságban nem szenvend. A megbízást kénytelen-kelletlen elfogadja. Szerencsétlenségére súlyosan megbetegszik, meg kell operálni. Vele nem tudtunk beszélni, mert a műtét után komplikációk léptek fel, és jelenleg is magas lázzal fekszik. Kórházba vonulása előtt betegsége időtartamára Kolár Pétert bízza meg helyettesítésével. Most az a helyzet, hogy a régi igazgató az ideiglenes igazgató megbízásából igazgatóként dolgozik. Tóth Tibor, a társulat fiatal művésze: — Nagyon nehéz a helyzetünk. A realitásokból kiderült, hogy terveink nem teljesülhetnek, mert elsősorban politikai, és másodsorban anyagi problémák miatt nem tudunk elképzeléseink szerint működni. Lassan ott tartunk, hogy nem tudjuk kivitelezni a tervbe vett darabokat sem. Ez a politikai nyomás okozta stressz óhatatlanul kihat a munkánkra is. Úgy tűnik, a pozsonyi kormánynak kirakatként elég a komáromi Jókai Színház is. Mi művészileg is, egzisztenciálisan is vészhelyzetben élünk. Megfordult már a fejemben, hogy akár Komáromba, akár az anyaországba, akár szlovák színházhoz szerződöm, de az csak akkor fog konkrétan foglalkoztatni, ha megszűnik a Thália, és utcára tesznek az itteni felső szervek. Próbálnak a társulat művészei
