Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-08 / 58. szám
UJ KELET : * Rólunk van szó I 1996. március 8., péntek 7 Bozsó Katalin felvétele Mikor az uccán átment a kedves Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett. Mikor a válla picikét rándult, egy kis fiúcska utána bámult. „Minő csodás kevercse Kozma Ibolya (Új Kelet) Háziasszonyok vagy sikeres üzletasszonyok, félénk kislányok vagy határozott és rafinált hölgyek, lelkűk mélyén mégis kedvesek, gyöngédek és anyáskodók. Ilyenek vagyunk. Hiába mutatunk keménységet, hiába berossz s nemesnek a nő” szélünk emancipációról: szeretetre éhesek vagyunk! Mindent megteszünk azért, hogy kivívjuk a férfiak tiszteletét és csodálatát. Szeretetet akarunk kapni és adni. Azt kívánjuk, hogy egy férfi mellett igazán nővé lehessünk. Még akkor is, ha ezt eltitkolni igyekszünk. Ezzel természetesen a férfiak is tisztában vannak. Bizonyítékul olvassák néhányuk véleményét! Nem szeretek olyan darabot rendezni, amelyben nem szerepelnek nők. Egyszer dolgoztam így, de borzasztóan untam. Talán az .országban itt, a Móricz Zsigmond Színházban dolgoVerebes István, a Móricz Zsigmond Színház igazgatója: •mfcj rí tlie ° *5 » j zik a legtöbb nő. Úgy vélem, a masz, sokkal nagyobb türelme, gyűlölet terjedését. Vélemészínházi pálya, a színészet nőknek való hivatás. A nők nem gátlásosak annyira, mint a férfiak. A színpadon kiderül a férfiak gyengesége. A színházban meglátszik, hogy minden olyan tulajdonság a férfiaké, amit egyébként a lányokénak hiszünk. A férfiak félősek, hisztérikusak, nehezebben tudnak feloldódni, görcsösebbek... Az életben minden megpróbáltatást a nőknek kell elszenvedni. Minden kellemetlenséget és fájdalmat ők élnek át. A nők szülnek gyereket, még a szexualitásban is ők a befogadók, akiket „támadnak”, akiket „legyőznek”. A nő lelki tákitartása van, mint a férfinak. A férfi pedig sérülékeny és kevésbé kitartó, viszont fel kell keltenie a nő érdeklődését, és jó, ha ez természetessé válik. Egy nőnek minden nap éreznie kell, hogy szeretik. A figyelmességet nehéz megtanulni, pedig borzasztóan fontos. A nő kedves, jólelkű, nincs benne agresszió, mint a férfiakban. Meggyőződésem, ha nők irányítanák az országokat, sokkal jobban élnénk. A nők védik az esendő embereket. Van szívük, és nem tűrik az igazságtalanságot, a brutalitást. A nők nem engedélyeznék a háborúzást, a harag és a nyem szerint a matriarchátus- ban kellene élni. Mostanában nagyon sok méltatlan kapcsolatot látok. A nők jobban vigyáznak magukra. Apoltabbak, mint a férfiak. Sok-sok szép, kedves, okos és hűséges nőnek van hozzá nem illő partnere. Több „jobb sorsra érdemes” nő van, mint férfi. Manapság egy harmincéves hölgynek, aki esetleg elvált, vagy még nem talált magának társat, már kevesebb a reménye, hogy méltó társára leljen. Van, aki megalkuszik, és megelégszik egy alantasabb férfival. Van, aki nem, és egyedül marad. Lebegve lépett — már gyúlt a villany s kedvükre nézték, csodálták vígan. És ránevettek, senki se bánta, hogy ő a szívem gyökere-ága. Akit ringattam, vigyázva, ölben, óh, hogy aggódtam — elveszik tőlem! De begyes kedvük szívemre rászállt, letörte ott az irigy virágszált. És ment a kedves, szépen, derűsen, karcsú szél hajlott utána hűsen! (József Attila) Nincs többé férfinap! Kézy Béla jegyzete _______ Mé g élt a Szovjetunió, amikor a dolog történt. Egy napsütéses, februári napon — talán 23-án—Beregszászra szólított a dolgom. A Kossuth Lajos Iskola folyosóján várnom kellett néhány percet, böngészgettem hát a faliújságot. Több kis tacepao is tudatta, hogy a mai jeles napon számos osztály leányai köszöntik a fiaikat. Azt, hogy mi ez a jeles nap, akkor még nem tudtam kideríteni. Elintézvén beregszászi dolgaimat, Ungvárra tartottam, régi ukrán barátomat—Alexandrot —szerettem volna meglátogatni, s néhány doboz sörrel meglepni. Régebbi beszélgetéseink jutottak eszembe, amikor lakásán titkon megmutatta az Arbat gyeremekei akkor még szigorúan bizalmas kiadását, amikor panaszolta: valami nem stimmel az unióban. Útközben még három kényes-fényes díszegyenruhás — igencsak emelkedett hangulatú — ifjú katonatisztet is bevittem laktanyájukból a Latorca-parti város szívébe. Érkezésemkor barátom titkárnője kissé zavartan közölte: néhány percet várnom kell, mert a főnöknél „fontos vendégek" vannak. Nemsokára nyílt az ajtó, s pirosló arccal, csillogó szemmel, enyhe vodkaillat kíséretében egész hölgykoszorú tódult ki barátom irodájából. Alexandr már virágos hangulatban fogadott, úgy láttam, a sörök jókor érkeztek. Az asztalon hatalmas vázában óriási vörös szegfűcsokor pompázott. Kérdő tekintetemre barátom gyorsan magyarázatot adott. Ma a Vörös Hadsereg Napja van—mondta —, s ilyenkor itt bizony a nőknek szinte kötelező apró ajándékokkal, virágokkal köszönteni a férfiakat. Szovjetunió ide, Vörös Hadsereg Napja oda, megmondom őszintén: kicsit irigyeltem az ottani fiúkat. Azóta kimúlt a Szovjetunió, az ukrán fiúk sem a Vörös Hadseregben szolgálnak. Nem sajnálom, nem sírom vissza. De a „férfinapot” azért haladó hagyományként meg lehetett volna menteni. Szabó Gábor kézilabdázó: Nehéz lenne nők nélkül élni... A nők tüneményesek, ők jelentik a boldogságot. Néha keménynek tűnnek, de valójában vágynak a szeretetre. Ugyanúgy, mint a férfiak, akik igazi, tiszta érzelmet csak a nőtől tudnak kapni. A nők elsárkányosodásá- ról sokat hallunk, s hogy ez tényleg bekövetkezik-e, az a férfiaktól függ. Ha ez megtörténik, akkor ezt a férfi hozza ki a nőből. Ha keveset találkoznak, ha a férfi késik, vagy nincs ideje, esetleg nem tudja megértetni magát, képtelen kifejezni az érzéseit. A feleségem és én a gimnáziumban osztálytársak voltunk. Jó barátság volt köztünk, amiből érettségi után szerelem lett. Három éve élünk együtt, a kisfiúnk, Máté egy hónapos. Boldogok vagyunk, néha persze összezördülünk, de a békülés után még nagyobb köztünk,a szerelem. , Mádi Zoltán, a CIB Bank fiókvezetője: A nők fantasztikusak, zseniálisak. A nő egy fekete doboz, amit nem lehet és nem is kell megfejteni. A nő érthetetlen csoda. Mindezt bizonyítja egy kedves történet. Egy alkalommal Máté Eta művésznővel bálba készültünk. A hosszabb autózásra mindig rövidnadrágot veszek fel, az öltönyöm a kocsi hátsó részében volt. Az utazás alatt Eta mind a négy házasságának a történetét elmesélte, minden gátlás nélkül. Aztán megálltunk egy félreeső helyen és — félreértés ne essék — átöltöztünk. Nem vettük észre, egy cég mellett álltunk meg, s a portások jót szórakoztak rajtunk. Etát ekkor láttam először pirulni... Ez a város tele van csodálatos lányokkal és asszonyokkal. Egy asszony illata — a kedvenc filmcímem, s ebben benne van minden, amit tudni és érezni lehet róluk. Ahogy a nők megfordulnak, megigazítják a hajukat, elnyeri a férfiak csodálatát. Mindez ösztönösen történik, parányi tudatosság sincs benne. Természetesen van, amikor féltékenyek és hisztérikusak, azt nem szeretem. De a kevésbé jó tulajdonságok is csak azért vannak bennük, hogy kiemeljék a jobbakat... A nők igénylik, hogy kedvesek legyenek velük, elismerjék szépségüket. De ez a világ nem alkalmas erre. A rohanás, az egyforma hétköznapok meg- szürkítik az emberi érzelmeket. Jó lenne megtenni, hogy reggelente, amikor kijövök a fürdőszobából és megigazítom a nyakkendőmet, valami szépet mondjak a feleségemnek vagy a kedvesemnek. De ez nem valóság, ez csöpögős... Pedig erre lenne szükség. Hogy simogassunk, udvaroljunk, és megbecsüljük a társunkat. Hogy kellemes pillanatokat szerezzünk egymásnak. Mindezt nehezíti, hogy a szerelem nem tart örökké. Múló érzelem. Szerelem az, ha hozzám ér a kedvesem, és a bőröm megremeg. Nekem eddig egyetlen hölgy állította, hogy van örök szerelem, de sajnos neki sem hittem el. A férfiak sérülékenyek. A nők sokkal erősebbek. Az életben minden nehéz dolgot nekik kell végigszenvedni. És van türelmük, van erejük hozzá. így születnek, így teremtették őket. Bürget Lajos újságíró: A nőktől lesz gyönyörűszép az élet—hangzik el a Rigolettóban, s ezt a gondolatot szinte a sajátomnak érzem. Ok aranyozzák be az életünket, s természetesen pokollá is ők tehetik... De az a kevés „tisztítótűz” nem nagy áldozat azért a sok-sok szépségért, amit kapunk tőlük. Az életemet végigkísérték a nők. Nem csak az édesanyám, a feleségem és a lányom, hanem a kolleginák, a rokonok és az ismerősök. A munkámban is sokkal eredményesebb voltam, amikor női beszélgetőpartnereim voltak. A nők könnyebben megnyílnak, mint a férfiak, közlékenyebbek és barátságosabbak is. A nők szeretik a kedves, őszinte udvarlást. A férfiaknak meg kell találni minden nőben a szépséget. Észre kell venni azt a varázslatot, amivel elkápráztatnak minket. A legegyszerűbb hölgyben is van valami, amit meg lehet dicsérni, s amivel boldoggá lehet őt tenni. Egy kellemes, bársonyos hang, egy gyönyörű szempár. Ezzel az őszinte gesztussal egy meleg emberi kapcsolat jöhet létre nő és férfi között. Ha megtalálják a nőben lévő szépséget és ki is fejezik azt, akkor a kedves hölgy kimutathatja anyai ösztöneit, ami benne rejlik. A nők szeretnek gyengédek lenni, kényeztetni, simogatni. Az a férfi, aki megkapja ezt a'szépséget, a leggyönyörűbb boldogságot éli át a földön. Büszke vagyok arra, hogy harmincévi házasság után is szerelmes vagyok a feleségembe. Ő tudomásul vette, hogy imádom a nőket. Szeretek udvarolni és dicsérni. Ez nem csábítás. Egyfajta kedves, jóleső érzés. A hitvesem nem bánja ezt, hiszen ő százszor többet kap az udvarlásokból. § mivel tudja, hogy milyen csodálatos ez, nem is irigykedik. Nem csak a fiatal lányok szépek. Egy hetvenéves nénit is megnézek, akinek csillog a szeme. A világ egyetlen csodája a nő. S attól csodálatos, hogy más, mint a férfi. Más a testfelépítése, a gondolkodása, a természete. Nem jó, ha a női emancipációról beszélnek, ezzel a nők elveszítenének mindent, amiért szeretik őket. Fotók: Bozsó Katalin és Racskó Tibor
