Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-07 / 57. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. március 7., csütörtök 15 Megyei II. osztály — Olcsva A Újra itt van a nagycsapat! Vitéz Péter (Új Kelet) Az előzetes elkepzelesektol elteroen lényegesen rosszabbul alakult az olcsvai egyesület sorsa az őszi idényben. Az egyik legkevesebb rúgott góllal (9) és viszonylag sok kapottal (24) mindössze 9 bajnoki pontot sikerült összegyűjteniük, ami csupán arra volt elegendő, hogy a megyei II. osztály 2. számú, Erimpex csoportjában az utolsó előtti, a 13. helyezést szerezzék meg. A három hónap alatt két alkalommal hagyhatták el a pályát győztesen, háromszor döntetlen eredménnyel és nyolcszor vesztesen. Szabó Endrével, az olcsvai egyesület vezetőségi tagjával beszélgettünk a felemásan sikeredett őszi bajnokságról és a tavaszi elképzelésekről. — Elég szerény helyezést ért el a csapat az őszi idény végére :— mondta. — Ennek oka abban rejlik, hogy a játékosállomány összetétele nem a legkedvezőbb volt, nem tudtak hatékonyan futballozni a fiúk. Sajnos gólínséges időszakunk volt. Ilyen körülmények között is tudtak szép játékot produkálni, igaz, nem ez volt az általános tapasztalat, de például a Nagyecsed elleni döntetlen alkalmával 90 percen keresztül méltó partnerek voltunk. A legutolsó mérkőzésünket viszont fekete napként jegyezzük, mert két kiállítás után is nekünk állt a zászló, de végül is elbuktuk a meccset. Ez történt, ezen már nem lehet változtatni. Levonva a következtetést a keserű tapasztalatokból, már a szezonzárás után elkezdtük a csapatépítést, -szervezést. Nyolc tapasztalt emberrel töltöttük fel a sorainkat. Szerencsére a korábban lesérült két kulcsjátékosunk felépült, illetve akiket igazoltunk, nem teljesen ismeretlenek a hazai közönség előtt, mert többségük már szerepelt Olcsván a korábbi években. Egész idő alatt kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy a támadóerőnket, a gólveszélyességünket növelni tudjuk, mert ez volt az ősz egyik legnagyobb hiányossága. Mindössze négy edzőmérkőzést játszottunk, de ezek 3-1-es győzelemaránya nagyon biztató. Amennyiben a csatárok a helyzetek nagyobb részét értékesíteni tudják, illetve a védelem egy picit beleerősít, talán nem tűnik lehetetlennek, hogy feljussunk a középmezőnybe, a 8. helyezés környékére. Mindent összevetve nagyon jó, pozitív a csapat hangulata, amihez az is hozzájárulhat, hogy a Túrricse feljebb lépett egy osztállyal. Emiatt a legrosszabb esetben sem lesz kieső a csoportból, illetve az eddigi jelzések szerint szabadnappal kezdhetjük a tavaszi szezont — így lesz időnk megfigyelni az erőviszonyokat. Baidát és Sevcsukot várják! Új Kelet-információ Lassan összeáll a csapat Záhonyban. Bár az idén sem minden felhőtlen a ZVSC-nél, az együttes sokkal biztatóbban formálódik, mint az őszi kezdés előtt. Madalina György edző továbbra is a gárda élén áll, annak ellenére, hogy volt csapat, amely megpróbálta elcsábítani. A trénernek mostanában az okoz fejfájást, hogy két ukrán játékosa kilétét egyelőre homály fedi. Nem titok, Andrej Sevcsukról és Dimitrij Baidáról van szó. Más hiányzó nincs a társaságban, és remélik, hogy az ukránok rövidesen kopogtatnak a záhonyi öltöző ajtaján. Focivilág Keresztet vetett, eltiltották MTI Három mérkőzésre eltiltották Rod McDonaldot, a skót labdarúgó-bajnokságban szereplő Partick játékosát. Az ok: a labdarúgó, a Rangers elleni mérkőzésen keresztet vetett és megcsókolta a mezét. A Fegyelmi Bizottság úgy véli, a futballista ezzel hergelte a mélyen vallásos, protestáns Glas- gow-híveket. — Felháborító az ítélet, errea Az olasz ERREA sportruházatok hivatalos forgalmazója. — sportmezek, nadrágok egyedi színkombinációban — futballcipők, labdák, kapusfelszerelések és egyéb sportcikkek Nyíregyháza, Mártírok tere 9. VIII. em. Telefon: 311-577 azonban nem tudunk ellene mit tenni — mondta dühösen a Partick klubelnöke, Jim Oliver. A mérkőzésen McDonald ezért a cselekedetéért sárga lapot kapott a találkozó játékvezetőjétől, Jim McGilvray-tői, azonban a második félidőben „ösz-szeszedett” még egyet, így kiállították. A Fegyelmi Bizottság most érvénybe léptette az egy mérkőzésre szóló automatikus eltiltást plusz két találkozóval súlyosbította az ítéletet. Előkészületi mérkőzések Szerdán játszották: Rakamaz—Demecser 5-1 (0-0) * * * Csütörtök: Mátészalka—Sényő 14.30; Tiszavasvári— Tiszaújváros 15.00 óra. Nyíregyházán po(r)tyáztak a csabaiak Csiky Nándor (Új Kelet) Korábban elhalasztott találkozóra került sor szerdán délután a Városi Stadionban. Úgy indult a mérkőzés, mintha nem is a Békéscsaba javára mutatkozna osztálykülönbség. A hazaiak lendületes játékukkal Udvarácz kapuja elé szegezték a vendégeket. A 4. percben Karkusz beadása után kerülhettek volna előnybe a nyíregyháziak, azonban Sira csak a hajával érte el a labdát. Az (ekkor még) enerváltnak mutatkozó Csaba mintegy tíz perc elteltével lábalt ki a kezdeti bénultságból, ám produkciójából így is hiányzott a gólveszély. A játékot a vendéglátók szervezték, igaz, gólhelyzetekig ritkán jutottak. Ilyen alkalom volt, amikor Göncz keményen belőtt labdáját Karkusz alig küldte a felső léc fölé. Ez még tapsot csalt ki a nézőkből, ám ami utána következett, már kevésbé, ugyanis gólt ért el a Békéscsaba. Méghozzá szinte a semmiből! A vendégek gyakorlatilag az első látogatásukat tették Feke kapuja előtt, amelynek végén Mátxás bal oldali szögSzatke láb- és kézmunkája Foto: Racskó letét Szabados a kapu közepébe fejelte (0-1). (Potyaízű találat volt, de ami ezután következett...) A félidő eredménye nem tükrözte a látottakat. A szünetben osztogatott forró tea a békéscsabaiak játékát melegítette be. Vagyjátékveze- tő alig fújt a sípjába, máris kettőre duzzadt a Pásztor-legénység előnye. Szinte kabaréba illett, amikor a 46. percben a frissen beállt Unchiás izomból adott haza, Fékéről visszavágódott a „lövés”, éppen Fodor elé, aki köszönte szépen és a hálóba gurított (0-2). Ez megadta a második 45 perc alaphangját, a Nyíregyháza ezt követően nem sok széppel örvendeztette meg a közönséget. Fokozatosan kidomborogott az NB l-esek (akik egyébként a mérkőzés egészét tekintve nem játszottak ilyen színvonalon...) tudatosabb játéka, s a szélről belőtt labdák változatlanul kalamajkát okoztak az NYFC védelmében. Ez a hajrában is bebizonyosodott, amikor harmadik mazsolagólját is elkönyvelhette a piros-kék gárda. Egy jobb oldalról beküldött labdára Varró tragikusan mozdult ki, a levegőbe bokszolt — Vaskó pedig az üres kaput választotta (0- 3). Ellenben a másik ketrecnél semmi izgalmas nem történt, az az érzésünk támadt, ha másnapig próbálkoznának Capati- náék — a csapatban többen a „láthatatlan embert” alakították —, akkor sem járnának sikerrel. Az összecsapás után Tóth János, az NYFC klubigazgatója így vélekedett: — Jót tett a mérkőzés, de az ellenfél harcosabb, gyorsabb, összedolgozottabb volt... Pásztor József, a vendégek edzője örömének adott hangot: — Örültem volna, ha a felkészülésünk során legalább 4- 5 ilyen meccset tudtunk volna játszani — és ilyen pályán. Nyíregyházi FC—Békéscsaba 0-3 (0-1) Városi Stadion, 600 néző, V.: Nagy F. (Sorbán, Toma- sovszki). Nyíregyháza: Feke (Varró) -— Csehi — Szatke, Drobni, Göncz — Karkusz (Bessenyei), Kovács, Capatina, Kákóczki — Sira (Németh), Herczeg (Unchiás). Edző: Tóth János. Békéscsaba: Udvarácz (Nagy Zs.) — Csató S. — Szenti (Nagy L.), Kovács — Szabados (Vaskó), Fodor, Mátyás, Filipovics, Kasik — Kulcsár (Balázs), Szarvas. Edző: Pásztor József. Gólszerző: Szabados, Fodor, Vaskó. Jók: Csehi, Szatke ill. Csató S., Fodor. „Ott szeretném folytatni, ahol fisszel abbahagytam” Kisléta, Nagyhalász — NB II? Barczi Róbert A megyei bajnokság egyik kellemes meglepetése kétségkívül a Kisléta remek őszi szereplése volt. A harmadik hely elérésében elévülhetetlen érdemei voltak Babicz Tamásnak, a csapat kitűnő kapusának. Több csapat is felfigyelt a 23 éves labdarúgó teljesítményére, aki végül a nagyhalásziak szerződésére kanyarította oda a nevét. — Valóban jól ment a védés ősszel, s ezt elsősorban annak köszönhetem, hogy az edzőm. Czirbik Richárd maximális bizalmat szavazott. Egyenletes teljesítményem, azt hiszem, nagyban hozzájárult a csapat várakozáson felüli szerepléséhez — magyarázta a tehetséges hálóőr. — Gondolom, ezek után nem ért váratlanul, hogy több csapat is csábítgatott. — Természetesen nagyon örültem az ajánlatoknak, s először mindenképpen magasabb osztályban szerettem volna folytatni. A nagykállóiakkal már a konkrét tárgyalásig is eljutottunk, de ott nem lett volna biztosított a folyamatos szereplésem, ezért ez a lehetőség meghiúsult. Ezek után jelentkeztek a nagyhalásziak, akik már évekkel ezelőtt is csábítgattak. Már az első beszélgetésnél is nagyon szimpatikusak voltak Albók úr és Ballai úr elképzelései, hisz ezekben többek között az NB III is szerepelt. Néhány edzés után pedig azt is tapasztalhattam, hogy milyen kitűnőek itt a körülmények és milyen remek közösség alakult ki, úgyhogy hamar egymás tenyerébe csaptunk a nagyhalászi vezetőkkel. — Milyen reményekkel tekintesz a tavasz elé? Babicz Tamás Fotó: Harascsák — Ott szeretném folytatni, ahol ősszel abbahagytam. Új csapatba, új közösségbe kerültem, tehát azon leszek, hogy teljesítményemmel kiváltsam az edzőm és a társaim elismerését, valamint a szurkolók sze- retetét. — Maradni viszont a megyei I. osztályban. Ezek szerint már letettél arról, hogy feljebb lépj? — Nem, továbbra is szeretném magam kipróbálni magasabb osztályban is, bár ehhez még rengeteg munkára van szükség. A magasabb osztály alatt az NB III-at értem, bár álmaimban az NB II is szerepel. — Akár az NYFC is lehetne ez az NB Il-es csapat? — Szerintem minden játékos álma, hogy az anyaegyesületében szerepeljen, így természetesen én is annak örülnék a legjobban, ha Nyíregyházára kerülhetnék és a Városi Stadionban bizonyíthatnám hétről hétre a képességeimet. — Említetted, hogy nyíregyházi nevelés vagy. A megye- székhelyről merre vezetett az utad? — Tizennyolc éves koromig Nyíregyházán védtem, s az első edzőm,Neumann Gábor állított be először a kapuba. Ifjúsági koromban — öt társammal együtt — Kótajba kerültem kölcsönbe egy fél évre. Innen — egyéves rakamazi kitérő után — Kislétára igazoltam, ahol három és fél évig szerepeltem. — A kapusoknak általában van példaképük. Te hogy állsz ezzel a kérdéssel? — Nekem is van példaképem, méghozzá az Eintracht Frankfurt és a német válogatott „egyese”.Andreas Röpke. Rajta kívül talán Bíró Szabolcs teljesítménye fogott meg leginkább, azt hiszem, nem véletlen, hogy ő már a Vasasban véd. — Szavaidból úgy veszem ki, fontos része életednek a labdarúgás. Mivel foglalkozol a focin kívül? — Idén végzek a nyíregyházi tanárképző főiskola földrajz—testnevelés szakán. Mindenképpen tovább akarok azonban tanulni, s szeretném a második, a közgazdász diplomát is megszerezni. — Nyártól akkor a foci mellett tanítani is fogsz? — Amíg az újabb diplomát meg nem szerzem, tanítani szeretnék, de természetesen a focit nem hagyom abba. Ha minden jól megy, júniusban a középfokú edzői papírt is kézhez kapom, s ha időm engedi, esetleg edzői feladatot is elvállalnék valamilyen utánpótláscsapatnál. Elképzeléseim tehát már vannak, de egyelőre az a legfontosabb számomra, hogy egyenletes, megbízható teljesítménnyel rukkoljak elő tavasszal. Schön-stadion Drezdában MTI — — A németek méltó emléket szeretnének állítani világhírű labdarúgó szövetségi kapitányuknak, a közelmúltban elhunyt Helmut Schönnek. Az illetékesek úgy döntöttek, hogy a drezdai Heinz-Steyer-stadiont keresztelik át Helmut Schön-léte- sítménnyé. A terv megvalósításának immár nincs semmi akadálya, ugyanis az edző özvegye, Anneliese Schön is beleegyezését adta. A névadó ünnepséget októberben kívánják megtartani, méghozzá az 1974-es világbajnokság döntőjének főszereplőivel, vagyis a német és a holland válogatott játékosainak részvételével — ismertette elképzelését Egidius Braun, a Német Labdarúgó Szövetség, a DFB elnöke.
