Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9

1996-03-05 / 55. szám

UJ KELET Panoráma 1996. március 5., kedd 9 APRÓK Jármű Skoda 100-as alkatrésznek egyben, áron alul eladó. Érd.: egész nap Nyírtelek, Deák F. u. 27. Simson B 51. segédmotor jó állapotban eladó. Érd.: Nyírtura, József A. u. 4. Eladó Fiat Croma 2.5 D, ’87- es évjáratú, kisebb dízel cserét beszámítok. Érd.: Orosi út 35. gumijavító. Tel.: 42/451-233 Ladát és Szamarát vásárolnék. Tel.: 42/262-942. 7 éves Trabant sürgősen el­adó. Érd.: Papp Bertalan 42/385- 039, 17 óra után. Összkerékhajtású, 2 henge­res, dízelmotoros kertitraktor 5 év műszakival és a hozzávaló 5 fajta munkagéppel eladó. Érd.: Máriapócs, Ofehértói út 29. Tel.: 385-369. Audi 100 1,9 dízel, Ford Orion 1,6 dízel eladó. Érd.: 42/480-610. ’81-es Mazda 626-os, 2.0 friss műszakival, sürgősen eladó. (Ki­sebb csere) Érd.: Nyíregyháza, Etelköz 14. VI/19. Trabant friss műszakival jó állapotban eladó. Irányár: 80 ezer Ft. Érd.: tel.: 44/355-268 10 éves Trabant, 2 év műsza­kival, 95 000 Ft-ért eladó. Érd.: Nyírmada, Hársfa u. 8. Jó állapotban lévő IFA, 6 ton­nás pótkocsival eladó. Érd.: 17 óra után, 42/389-741 NYSA 522 platós kisteherautó friss műszakival, 9 éves eladó. Érd.: Ramocsaháza, Rákóczi u. 7. Egyéb Új burgonya ültetőgép két­soros áron alul eladó. Érd.: Nagykálló, Ludastó 64. Tel.: 263-020. ARBOR húshibrid előnevelt csirke eladó. Érd.: Oros, Kis u. 6. Tel.: 480-456. 1 éves hármaseke, étkezési burgonya, fejes káposzta eladó. Érd.: 385-804-es telefonon. Réti széna nagy tételben eladó, ára megegyezés szerint. Érd.: Te­remi Béla, Zsurk, Kossuth tér 33. 2 méteres függesztett tárcsa, áron alul eladó. Érd.: Mánd, Fő út 18. 2 db 5 000 000 jobbos, 1 db 50 000 jobbos, 1 db 75 000job­bos keresi balos párját. Érd.: Ramocsaháza, Rákóczi u. 7. Bal fél 500 000, bal fél 25 000, bal fél 150 000, bal fél 1 000 000 jobbos párját. Jobb fél 5 000 000 bal párját. Érd.: Rácz Gyuláné Kemecse, Vasmegyeru u. 24. Gyászjelentés „Közös örökség: a szabadság és az emberi jog elve” Az angolszász küldetés Mély fájdalommal tudatjuk, hogy id. HEGEDŰS JÓZSEF Nyírpazony, Kossuth u. 45. sz. alatti lakos hosszú beteg­ségben elhunyt. Temetése 1996. március 6-án 14 órakor lesz a nyírpazonyi temetőben. Gyászoló felesége és családja Megtört szívvel tudatjuk, hogy a szerető férj, édesapa, nagyapa BULICSKA MIHÁLY nyugdíjas, volt nyíregyházi lakos 74 éves korában el­hunyt. Temetése 1996. már­cius 5-én 14 órakor lesz az Orosi temető ravatalozójából. A gyászoló család MTI — Panoráma Ötven évvel ezelőtt, 1946. március 5-én mondta el Wins­ton Churchill „hidegháborús” szellemben fogant és fél évszá­zadon keresztül elsősorban vas­kos ideológiai töltete miatt gya­korta idézett fultoni beszédét. Valójában a „hidegháború” szót 1947-ben hozták forga­lomba, államok és rendszerek politikai, ideológiai, gazdasági, „félig katonai” és egyéb szem­benállásának jelölésére. A Szovjetunió számára a hi­degháború Hirosima és Naga- szaki amerikai atombombázá­sával, vagy talán már a máso­dik világháború alatti nézetel­térésekkel, a második front megnyitása körüli huzavoná­val, esetleg Churchill Mont­gomery tábornokhoz küldött 1945 májusi utasításával kez­dődött, hogy a több millió fog­lyul ejtett német katonát és fegyvereiket tartsa készenlét­ben a nemkívánatos szovjet előrenyomulás megállítására. Mindenesetre az amerikai had­sereg vezetése már 1944-ben rá­hangolódott egy III. világhábo­rúra, amelyet egy „totalitárius agresszorállammal” kell majd megvívni, és Truman elnök je­lezte, hogy földgolyónk 85 szá­zalékát amerikai modell szerinti berendezkedéssel képzeli el. Bársonyos megfojtás! Ehhez képest a fultoni egye­temen elhangzott Churchill- beszéd egy sok mindent meg­élt politikus filozofikus eszme- futtatása volt az angolszász felsőbbrendűségről, a világha­talmi monopólium megőrzé­sének fontosságáról és egy bi­zonyos „zsarnok” bársonyos megfojtásának szükségességé­ről. Az akkor 72 éves, egyéb­ként a háborúból legendás hírű angol politikust ismerte az egész világ, látványos sikerei­vel és fatális kudarcaival. Winston Churchill 1940. május 10-én, Chamberlain brit miniszterelnök lemondása után háborús koalíciós kormányt alakított, 1941. július 12-én Moszkvában kölcsönös segít­ségnyújtási szerződést kötött a Szovjetunióval, egy hónappal később, augusztus 14-én Roosevelt amerikai elnökkel aláírta az Atlanti Chartát. Te­heránban 1943 végén zajlott le Churchill, Roosevelt és Sztálin első nagy történelmi találkozó­ja, ugyanők vettek részt 1945 februárjában a jaltai konferen­cián, a potsdami összejövetelen Roosevelt helyét Truman vette át. A brit Konzervatív Párt 1945 júliusi választási veresége után már a győztes Munkáspárt ve­zére, Clement Attlee alakított Londonban kormányt, Churc­hill 1946. március 5-én az Egyesült Államok-beli Fulton- ban (Missouri állam) a Konzer­vatív Párt vezéreként mondta el történelmi beszédét. Churchill „titokburokban misztérium, misztériumburokban rejtvény” jellemzést adta az általa Orosz­országnak nevezett Szovjetuni­óról, ő használta először a „csúcstalálkozó” és a „vasfüg­göny” kifejezéseket, utóbbit éppen fultoni beszédében. A győzelem másnapján A fultoni szónok mindenben „az angolul beszélő népek” ma­gatartásából indult ki, és hirdet­ve a biztonság, a jólét, a sza­badság és a haladás jelszavait, elsősorban a bérmunkások/!) otthonainak megvédését sür­gette két óriási martalóctól: a háborútól és a zsarnokságtól. Utóbbit országok egy csoport- jában látta megtestesülni, „amelyek közül egyesek igen hatalmasak”: „Ezekben az ál­lamokban ellenőrzést kénysze­rítenek az egyszerű népre kü­lönböző fajtájú politikával, amely idegen a demokrácia előtt. Az államhatalmat korlá­tozás nélkül gyakorolják diktá­torok vagy oligarchiák, ame­lyek egy előjogokat élvező pár­ton és egy politikai eljárásmó­don keresztül működnek... Nem feladatunk beavatkozni olyan országok belső ügyeibe, amelyeket nem hódítottunk meg háborúban. Félelem nélkül kell azonban állandóan hirdetnünk a szabadság és az emberi jog el­veit, amelyek az angolul beszélő világ közös örökségét jelentik.” „Senki sem tudja, mit szán­dékozik tenni Szovjet-Oroszor- szág és nemzetközi kommunis­ta szervezete a közvetlen jövő­ben, sem azt, hol vannak a kor­látái, ha vannak egyáltalán kor­látái expanziós és követőket toborzó irányzatainak. Nagy csodálattal és tisztelettel adó­zom a bátor orosz népnek és háborús bajtársamnak, Sztálin generalisszimusznak. Rokon- szenv és jószándék van Angli­ában Oroszország népei iránt, valamint az az elhatározás, hogy minden nehézség és visz- szautasítás ellenére kitartunk a tartós barátság megteremtése mellett. Megértjük, hogy Oroszországnak szüksége van a biztonságra nyugati határait illetően a német agresszió min­den megismétlődésével szem­ben. Szívesen látjuk Oroszor­szágot az őt megillető helyen a világ vezető népei között. Min- denekfelett szívesen látjuk az állandó, gyakori és egyre bő­vülő kapcsolatot az orosz nép és az Atlanti-óceán mindkét partján élő népeink között.” Ezután a volt és leendő brit miniszterelnök drámai módon ecsetelte, hogy Stettintől Tri­esztig „vasfüggöny ereszkedik le Európára”, s hogy az orosz határoktól távol és szerte a vi­lágon kommunista ötödik had­oszlopok vannak, amelyek tel­jes egységben és teljes engedel­mességben működnek azoknak az utasításoknak az értelmében, amelyeket a kommunista köz­pontból kapnak. A kommunis­ta pártok, illetve ötödik hadosz­lopok egyre növekvő kihívást és veszélyt jelentenek a keresz­tény civilizációra. „Mindenki számára szomorú ilyen ténye­ket elmondani annak a győze­lemnek másnapján, amelyet olyan sok ragyogó bajtársiasság alapján és a szabadság és a de­mokrácia ügyében elértünk” — mondta szinte mentegetőzve Churchill, majd eljutott fő követ­keztetéséhez: „Nem hiszem azt, hogy Oroszország háborút kí­ván. Ők a háború gyümölcseit kí­vánják és hatalmuknak és tanítá­saiknak végtelen kiterjesztését.” Tiszta erőpolitika A veterán politikus nem is a hidegháborút hirdette meg ezu­tán, hanem a másik felet béní­tó, majd összeroppantó tiszta erőpolitikát: „Abból, amit a há­ború alatt orosz barátainknál és szövetségeseinknél láttam, arra a meggyőződésre jutottam, hogy semmi sincs, amit annyi­ra csodálnának, mint az erőt, és semmivel szemben sem táplál­nak kevesebb tiszteletet, mint a katonai gyengeséggel szemben. Ezért nem helyes a hatalom egyensúlyának régi elmélete. Nem engedhetjük meg magunk­nak — ha változtathatunk rajta —, hogy szűk téren mozogjunk, amely kísértést foglal magában az erő kipróbálására.” Winston Churchill figyel­meztette a nyugati demokráci­ákat, ne engedjék meg, hogy „ezek a rendkívül fontos évek kihasználatlanul múljanak el.” „Ha az angolul beszélő Com­monwealth lakosságát hozzá­adjuk az Egyesült Államok la­kosságához, mindazzal, amit ez az együttműködés jelent a levegőben, a tengeren, a tudo­mányban és az iparban, nem lesz bizonytalan a hatalmi egyensúly, hogy kísértést je­lentsen a nagyratörés vagy a ka- land számára” — hangzott Churchill látnoki zárókövet­keztetése Fultonban, Truman elnök személyes jelenlétében, 1946 márciusában. * LATSZERESZ - OPTIKAI SZAKÜZLET * Segítsen a szemének... | Tóth József vagyok. Több mint huszonöt éve dolgozom a lencsék világában. Tíz éve nyitottam meg kis műhelyemet, amelyet mára sikerült egy minden igényt kielégítő optikai üzletté fejlesztenem. Ez a TooT Optika. Hivatásom az, hogy lehetőleg minél több embernek mutassam meg, szemüvegesnek len­ni nem betegség.A szem olykor segítségre szo­rul. Hogy pihenhessen, hogy védett, szebb, biztosabb legyen Segítsen a szelnének... Nyíregyháza, Malom u. 27. Tel.: 42/312-848, 311-154 11. Tízszeres túlerő Sorozatunkban a szemtanú naplójából közlünk részleteket: a szerző a 2. Magyar Hadsereg tisztjeként harcolt az orosz fronton, és századának 184 embere közül 129- et hozott vissza a pokol küszöbéről. r Vitéz. Erdélyi Béla: Vérben, vasban Megállók, mennek a kato­nák. Szörnyű ez: menni, men­ni, míg tüzet nem kap az él. Távcsövemen nézve, a falu házai itt vannak már előttem. Katonát nem látok. Nincs semmi mozgás a faluban. Mintha aludna, mintha halott lenne minden ház. Már hét­szer dördült az ágyú, hétszer suhogott a kilőtt mag felet­tünk. Egy kilométerre lehet a falu. Kellő vigyázattal köze­lítettünk. Már csak 400,300, 150 méterre áll előttünk az első ház. Kis dombocska volt az út szélén, a géppuskások odatelepültek. Alig történt ez meg, két—három géppisz­tolyból sorozatokat adtak le ránk. Legelőször Fekete sza­kaszvezető rogyott össze. A két szanitéc nem tudott már segíteni rajta. Fél percen be­lül kész lett a támadó alak­V ___________________ za t, a szakaszparancsnokok adták kiáltozva parancsaikat az irányzókkal, a távolsággal, és a célokkal kapcsolatosan. Kato­náinknak erős tüze volt, géppus­kánk rövid sorozatokkal keres­te a célokat, szóltak az automa­ták, és a kézifegyverek. Igyek­szem áttekinteni a helyzetet. Kárai az út bal szélén hat emberével a hófal vágataiba húzódott. Kiabált a zászlós, rendelkezett. Katonái úgy tüzel­tek, mintha a győzelem előtti perceket élnék. Kecskeméthy főhadnagy az úttól jobbra ve­zette embereink tüzét. A hadap­ród a tűzvonal jobb szélén egy kis domb tetején jó kilövő hely­zetben volt. A hírvivőkkel min­den tiszthez eljuttattam a pa­rancsot, hogy ha a saját tűzerő lehetővé teszi, s az ellenség tüze engedi, meg kell kezdeni az előreküzdést. A legjobb megol­dásnak az látszott, ha a főhad­nagy tűztámogatásával a Kárai szakasz kísérli meg elérni az első házakat. Az első negyedóra elteltével azt állapítottam meg, hogy fél századnyi lehet a faluban lévő ellenséges erő. De ők védő fe­dezékből tüzeltek, mi pedig a nyílt mezőn védtelenek voltunk. Nézem távcsövemmel a hadap- ródot. Parancs szerint a domb­ról nem mozdulhat, onnan kell támogatnia szakaszának füzé­vel a főirányban küzdőket. Egyelőre nem mondható rossz­nak a helyzet, bár aggasztó volt, mert az ellenséges erők tüze erősödött annyira, hogy már 15 óra körül úgy ítéltem meg, két századnyi védővel ál­lunk szemben. Záporoztak a lövedékek ezrei, sípoltak, zúg­tak mellettünk. Az út jegén száz meg száz golyó kapott gellert, azok hangosan felvonítottak, vakogtak. Elképzelhetetlenül erőssé vált a csatazaj! Elszabadultak a poklok kölykei, már csak in­tésekkel lehetett vezetni az egy­ségeket. A szüntelen dörgésben, csattogásban elenyészett a ki­áltás, elenyészett az emberi szó. A hírvivők hozták a hírt a veszteségekről: elesett Kozma, Szabó őrvezető, Mezei tizedes, Zékány, Kurucz, Lápai honvéd. Még nem gondoltam katasztró­fára. Korai erősen előre tört. A hófal egyik vájulatából a má­sikba ugrott, eddig szerencsé­sen. Pedig körülötte porzott a hó, az útra csapódó lövedék- őzön visított szünet nélkül. A főhadnagy bátor katona volt. Embereivel kitűnően tartot­ta magát. Kedvező térnyerésünk koncentráltabbá tette az orosz csapatok tüzét, mely még mind­ig erősödött, s úgy tetszett, hogy a háttérből újabb és újabb erők érkeznek, és avatkoznak a har­cokba. A nap messze valahol, gurulni kezdett a világ lejtőjén, már csak az egyik fele látszott a hó felett. Homályosodni kezdett a horizont. De a csata dúlt, mintha kora délelőtt lenne. Még mindig erősödött a harcizaj. Korait nézem. O kapta a leg­veszélyesebb feladatot. Kiugrik a vájatból, tüzel a géppisztolyá­ból, aztán az útra vágódik. Csak nincs baja? Nincs! Felug­rik, előre szökell. Míg fut, tü­zel. Szakasza tűzvonalán túl van. Mit akar? A főhadnagy is figyeli és támogatja. Bakái még mindig értékes harcolók. Most már valóban tetőfoká­hoz ért a küzdelem. Működnek a fegyvereink. Korai közelíti fegyvereseivel az első házakat. Kerepel szüntelenül a géppus­kánk. A hadapród hatásosan lövi a falu bejáratát szakaszá­val. Ezzel lehetővé teszi az oda való betörést. Támogatja ba­rátját, Korait. Minden képzele­tet felülmúlnak a harcnak ezek a percei. Az egyik hírvivő a jobb szárnyról érkezik. Rémül­ten kérdi: megsebesültem? —Nem! — mondtam. —Mi­ért kérdezi, és hogy jutott ez az eszébe? \ — Teméntelen golyó csa­pódott ide. — Mint mindenhová, ahol az ellenség mozgást lát. — De itt olyan a hó teteje, mint a rosta. — Fontos, hogy nem talál­tak el. Az oroszok felfejlődésüket befejezték, minden emberüket csatasorba állították. Megál­lapítottam, hogy zászlóaljnyi- an, 1100—1200-an lehetnek, s irtózatos tüzet zúdítottak tíz­szer kisebb csapatunkra. Beláttam, hogy képtelenek vagyunk a kapott parancsok megoldására. Lehúztam feje­met, takart a hó, töprengtem, hogy mit tegyek? Kisebb do­log volt idejönni, harcot kez­deni, mint visszamenni. Itt kaszabol le bennünket az el­lenség, ha parancsokkal percnyit is késnék. Úr Isten! Micsoda ütközet fejlődött ki! A halál közöttünk futkározott, visított, amikor pallosával egy-egy katonát levágott. Már nem tudom, hogy hány ember halálát jelentették. So­kat! Orgiáját ülte mintegy 1300 fegyver!

Next

/
Oldalképek
Tartalom