Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-05 / 55. szám
UJ KELET Lelki segély 1996. március 5., kedd 7 Nehéz megküzdeni a gondokkal Lázadó, problémás ifjúság Vége a gondtalan gyermekéveknek. Szeretett csemeténknek már mindenről külön véleménye van, s a szelíd apróságból az évek múlásával lázadó kamasz lesz. Ugye, sok szülőnek ismerős ez a gondolatmenet? Ám ha visszapergetjük emlékeinket, rádöbbenünk, mi sem voltunk mások. A fiatalok leggyakoribb lelki problémáiról Vo Khanh Toane-val, a nyíregyházi családsegítő központ pszichológusával beszélgettünk. — Munkám során gyakran találkozom olyan gyerekekkel, akik identitási problémákkal küszködnek. Az ok elsősorban a családi háttérben keresendő. Az esetek többsége mögött a szülők válása, egymás közötti torzsalkodása van, mely nagyon megviseli az amúgy is lázadó korban lévő kamaszt. Ezek a fiatalok épp most vannak abban a korban, amikor egyszerűen nem találják helyüket a világban. Egy részük ilyenkor csavargásra, iskolakerülésre adja a fejét, míg többek magukba fordulóvá, esetleg öngyilkoságra hajlamossá válnak. A probléma mindenképpen orvoslásra szorul, soha ne hagyjuk figyelmen kívül a gyermek ilyenfajta megnyilvánulásait. — Az általunk említett fiatalok jó része még tanköteles. Milyen lelki nehézségekkel kell megküzdeniük az iskolapadban ülve? — Véleményem szerint alapjában véve magával az iskolarendszerrel van a gond. Egyáltalán nem célravezető megoldás, hogy állandóan minősítik a diákokat. Ez jó néhány esetben lelki sérüléshez is vezet, hiszen a gyerekek egy része nem tud sikereket elkönyvelni, és sorozatos kudarcok mellett tanulni sem lehet. Ez oda vezet, hogy a fiatal nem szeret iskolába járni, hiszen ott lehet, hogy pont azt nem csinálhatja, amihez igazán ért. Az életben való érVo Khanh Toane vényesüléshez nem csak jó osztályzatok kellenek. Fontos, hogy a kis emberke már korán megtalálhassa helyét ebben a világban, hiszen a sikerektől függenek az alapvető érzelmi tényezők. —Bár az első szerelem szele már talán az óvodai homokozóban megérinti az embert, az igazi érzelmek azonban még csak a tizenéves korban kezdenek kibontakozni. Hogyan élik ezt meg a fiatalok? — A szerelem tényleg gyönyörű és semmihez nem fogható érzelem, de a mai gyerekek már kicsit másként élik meg, mint az idősebb korosztály. Ma már egyre korábban és egyre nagyobb teret kap a testi vágy, s ez nem mindig szerencsés dolog. Nemegyszer előfordult már, hogy az anyuka olyan tizenhárom éves kislánnyal jött el hozzám, aki gyakorlatilag már mindent tudott az élet ezen területéről. Az édesanya, persze, szerette volna meg nem történtnek tekinteni a dolgot, ám ha a lelkiek helyre is állnak, bizonyos dolgokon már nem lehet változtatni. —Milyen kép alakul ki önben a szülőkről a pszichológusnál tett látogatások alkalmával? — Azt vettem észre, hogy a szülők általában tehetetlenül állnak a problémák előtt. Nagyon szeretik gyermekeiket, sokszor mégsem tudnak segíteni rajtuk. Gyakran még érzelmeik ellenére sem képesek arra, hogy szülöttüket megvédjék akár csak az iskolai „támadásoktól” is. Bár tudat alatt nem hiszik el, hogy a gyerek olyan rossz lenne, mint ahogy azt a nevelő állítja, mégis inkább szakemberhez fordulnak, mintsem nyíltan kimondanák véleményüket. A szülők egy része úgy érzi, nem rajta múlik a gyermek lelki állapota, sokan azonban magukat okolják a problémákért. Ezáltal idegessé, kapkodóvá, türelmetlenné válnak, s így maguk is külső segítségre szorulnak. — Azt hiszem, még éppen aktuális a pályaválasztás kérdése. —Ez igen nehéz dió, hiszen egy tizenéves fiatal még nem mindig képes eldönteni, mivel is szeretné eltölteni életének jelentős részét. Sokan, bár tudják, hogy,kőtelező” mégis értelmetlennek találják a továbbtanulást. Abból indulnak ki, hogy ebben a munka- nélküliségben szenvedő országban miért pont rájuk lenne majd szükség. A többség azonban az iskolázottság mellett dönt, bár itt is kettéoszlik . a fiatalok véleménye. Egy részük a divatos szakmák valamelyikét választja, de akadnak olyanok is, akik a szülők hatására indulnak el egy pálya felé. — Mi az, amire egy tizenéves fiatalnak, a pszichológus szerint, a legnagyobb szüksége van? — Elsősorban szeretetre és arra, hogy elfogadják. Mégpedig olyannak, amilyen, még akkor is, ha a szülő nem mindig tartja túl ésszerűnek gyermeke döntéseit. Hagyni kell, hogy kialakuljon mindenkinek az önálló egyénisége — beavatkozások és ráhatások nélkül. Néha, persze, szükség van a segítségre, például az előző témánál maradva: ha arról van szó, mennyire képes a család anyagilag támogatni a fiatal pályaválasztását. A stressz hatása életünkben Lelkünk békéje gondok nélkül Míg a táplálkozás tudománya megszokott dolog mindennapjainkban, azt kevesebben tudják, mekkora szerepe van életünkben a lelki békének. Hogy mennyire fontos is ez, arról Szendrei Andrea természetgyógyászt kérdeztük. —- Semmiképpen nem elhanyagolható a téma, hiszen, úgy érzem, egyikőnknek sem mindegy, hogyan élünk. A stressz hatására különféle hormonok képződnek, melyek a vér áramlásának útján eljutnak minden sejthez. Az ősi stresszreakcióknak megfelelően a vér az izmokba áramlik, ott felgyorsul Az oldalt írta és szerkesztette: Sikli Tímea. A fotókat Harascsák Annamária készítette az anyagcsere, s ezzel természetesen a salakanyagok képződése is. —Ez milyen gondokat okozhat? — A stresszt követő fizikai reakció kisöpörné ezeket az anyagokat, de mivel általában elmarad, felhalmozódnak szervezetünkben a méreganyagok. Ezenkívül a stressz, a negatív gondolatok gyengítik az immunrendszer működését is. — Mit tehetünk ennek kivédésére? — Legegyszerűbb, ha mindennap ajándékozunk magunknak egy pihentető félórát. Ilyenkor relaxáljunk, meditáljunk. A belső csönd meghallá- sa, a túlfeszített idegek ellazulása, a görcsbe merevedett izmok oldódása hamarosan éreztetni fogja áldásos hatását. Ezáltal vonásaink kisimulnak, a Szendrei Andrea természet- gyógyász belső béke kisugárzása átjárja egész lényünket. Minden szervünk könnyebben fogja ellátni feladatát, s a lelki kitisztulást a testi követi majd. A balesetek pszichés okai A baleseti statisztika adatai szerint nem múlik el úgy nap, hogy ne történne közlekedési baleset útjainkon. — Milyen hatással van lelki életünk a közlekedésre? — kérdeztük dr. Czvikk Éva és Gernerné dr. Kiss Ibolya pszichológusokat. Dr. Czvikk Éva és Gernerné dr. Kiss Ibolya — Szinte nincs olyan ember, aki a hideg vagy a meleg idő beálltával ne válna frontérzékennyé. Ilyenkor megemelkedik vagy lezuhan a vérnyomás, és szaporább lesz a pulzus. Ilyen állapotban, ha egy mód van rá, ne üljünk autóba. Egy ide vonatkozó szabályzat úgy rendelkezik, hogy csak vezetőképes állapotban szabad volán mögé ülni. Sokan azonban figyelmen kívül hagyják, hogy ez nemcsak a józanságra, hanem a testi, szellemi és pszichés nyugalomra is vonatkozik. — Szakértői szemmel milyen a közlekedő emberek életmódjai1 — Egyértelműen túlhajszolt. A pénzért, a megélhetésért folytatott rohanásban nem képes a szervezet kipihenni magát. Ennek „köszönhetően” megoszlik a koncentrálás, s nem tudnak a közlekedő partnerek odafigyelni egymásra. Ezt a veszélyt még tovább növeli a ma már oly divatos rádiótelefon. így a vezetésre és a beszélgetőtársra egyaránt koncentrálni nagyon nehéz. A másik nagy problémát a stressz jelenti, mely tartósan ideges állapotot takar. Vannak olyan személyiségjegyek, melyek hajlamosítanak balesetek okozására. A stressz egyik része a nagyfokú félelem. Ez főleg akkor jelent óriási gondot, ha éppen a vezetés váltja ki, hiszen így még jobban megnő a balesetek veszélye. — Mennyire befolyásoló tényező a vezetési stílus? — Sok ember tévesen méri fel önmaga korlátáit. Úgy érzik, biztos kézzel tartják a kormányt, de gyakran elég a leereszkedő köd vagy egy szürkület, hogy elveszítsék maga- biztosságukat. A nyugatiautótulajdonosoknak is sokszor kri- tikátlan az önértékelésük. Nem látják be, hogy nagy erőgépekkel is csak a megengedett sebesség mellett lehet közlekedni útjainkon. Magában a lóerő egyébként is kevés. A biztonságos vezetéshez jó vezetési technika is szükséges. —A legtöbb baleset okozója az ittasság. — Ez sajnos tagadhatatlan. A járművezetők úgy érzik, egy sör, vagy fél deci pálinka még igazán nem árthat meg. Főleg falun, ahol egyáltalán nem tartanak az ellenőrzés és lebukás veszélyétől, pedig ez egyáltalán nem így van. Ezt bizonyítja a számos utánképzési kötelezettség is. „A kislányom az életem” Kezében meg-megremeg a cigaretta, s a füstkarikák körbetáncolják a parányi konyhát. Bár Bernadett még alig múlt huszonöt éves, arcának vonásai kicsit már megkeményedtek. Most már aránylag nyugodt és kiegyensúlyozott körülmények között él 38 négyzet- méteren tizennyolc hónapos kislányával, a múlt emlékei azonban majd még sokáig elkísérik. — Tizenhat éves voltam, amikor összeköltöztem az első barátommal. Nem volt lángoló nagy szerelem, de legalább elmenekülhettem a szülői házból. Apámék elváltak, anyám másodszor is férjhez ment, ám ez a kapcsolata sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mindketten ittak, kártyáztak és gyakran összeverekedtek. Ilyenkor nekem is kijutott. Ezért hagytam ott őket. Ám sem én, sem a fiú nem dolgoztunk, s így elég nehéz volt megélni. Gyakran megesett, hogy egy-egy boltból elemeltünk valami ennivalót. Egyszer aztán rajtakaptak minket. A barátom meglógott, én viszont rendőrkézre, majd onnan anyá- mékhoz kerültem. — Hogy fogadott édesanyád és nevelőapád? — Feltűnően szívélyesen. Mikor aztán elmentek a rendőrök és kiderült, hogy se pénzem, se állásom, kitört a háború. Előbb csak anyám vert, majd hitvese is beszállt a pofonosztogatásba. S ez így ment két héten át. Enni nem nagyon kaptam, teljesen lesoványodtam. Aztán észrevettem, hogy már második alkalommal nem jött meg a menstruációm. Orvoshoz, persze, nem mertem menni, s biztos voltam abban, hogy anyám se fogadna szívesen egy unokát. Nem láttam más kiutat, minthogy beszedtem kétmaréknyi gyógyszert, s leöblítettem néhány korty házi pálinkával... Már habos volt a szám és félig öntudatlan voltam, amikor a szomszéd néni rámtalált. A kórházi gyomormosás után megvizsgáltak, és hamarosan kiderült állapotom. Miután elvetettem a babát, néhány hétig még benntartottak a pszichiátrián. Nem hitték, hogy bolond vagyok, de idegileg annyira kimerült és zaklatott voltam, hogy néha nem voltak túl összefüggőek a mondataim. — Hová kerültél a kórházból? — A gyermekvédő intézetbe. Semmi mást nem kértem, csak hogy ne vigyenek vissza a szüléimhez. Megmondtam a kezelőorvosomnak is, hogy ellenkező esetben addig fogok próbálkozni, míg nem sikerül az * öngyilkosság. Végül, egy újabb kéthetes terápia után átvittek az intézetbe. Bár sokan csupa rosszat képzelnek egy ilyen nevelőotthonról, én egy nagyon jó kis csapatba kerültem. Rögtön befogadtak a lányok, s mindent megtettek azért, hogy elfelejtsem, a velem történteket. — Szüléiddel találkoztál azóta? — Tudom, hogy furcsán fog hangzani, de szerencsére nem. A kórházból keresték őket, de anyám közölte, hogy vigyenek nyugodtan intézetbe, ő is beadna. Még egyszer láttam az otthonban, aztán eltűnt az életemből. — Mikor jött az újabb szerelem? — Ott az intézet falain belül ismertem meg Istvánt, néhány hónappal odaérkezésem után. Kedves volt, csendes, kicsit visszahúzódó. Hamar egymásra találtunk. Segített a tanulásban is, hiszen itt elvégeztem egy másfél éves gép- és gyorsíró iskolát. Már elmúltam 18 éves, amikor elhagytam a nevelőintézetet. Összegyűlt néhány tartalék forintom, mely elég volt arra, hogy albérletbe mehessek. Idős néni adott otthont nekem, aki anyám helyett anyám lett. Találtak munkát, s hazaérve mindig meleg étel és tiszta ruha várt. Mária néninek nem volt senkije, s szívesen fogadta István látogatását is. Mi először kérni sem mertük, Mária néni ajánlotta fel, hogy nyugodtan éljen ő is velünk. — Most azonban mégis István nélkül nevelitek a kislányodat. — Még ma is, túl egy komoly idegösszeroppanáson, nagyon nehéz beszélni erről — a lány lehajtja fejét, szeméből könny pereg. — ...meghalt... — mondja végül. — Még a kislányát sem ismerhette meg. Három hónapos terhes voltam, mikor a baleset történt. István kerékpárral jött munkából hazafelé, amikor egy figyelmetlen autós elütötte. Azonnal szörnyethalt. Mikor megtudtam, mi történt, szinte eszemet vesztettem. Végül kijött a háziorvos, aki azonnal kórházba utalt. A doktornő válaszút elé állított: vagy a begubózás és önsajnálat, vagy a gyermekem és az élet. Szerencsére még idejében sikerült döntenem... Istvánból nekem csak ez a gyermek maradt. Nagyon nehéz volt s az is lesz nélküle, amíg csak élek. De most már itt van ez a kicsi lány, akire az apja helyett is vigyáznom kell.
