Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9

1996-03-27 / 73. szám

Közelkép 8 1996. március 27., szerda UJ KELET Esélyt kémek a szülék Forintban és méterben Mint ismert, a megyeszékhely képviselő-testületi döntése értelmében elő kell készíteni a nyíregyházi 5. Számú Álta­lános Iskola megszüntetését. Hétfőn este több száz szülő gyűlt össze az intézmény ebédlőjében, hogy a halálra ítélt intézményt — ha lehet — megmentsék. K. Z. (Uj Kelet) ______ — Nem értünk, nem is ért­hetünk egyet az iskola meg­szüntetésével — jelentette ki Tóth András, az iskolaszék el­nöke. — Furcsállom, hogy a döntés előtt az érintett gyer­mekek szüleit semmilyen for­mában nem keresték meg, hí­reket csak a médián keresztül kaptunk. Tíz éve ismerem az itt tanító pedagógusok ered­ményes munkáját, szakmailag nem megalapozott a képvise­lők határozata. Törvénytelen­nek tartjuk az iskola bezárást, ezért felülvizsgálati kérelmet nyújtunk be a közigazgatási hivatalnál. — A sajtóban már koráb­ban felröppent a hír, hogy is­kolánkat bezárják. Március elejéig a polgármesteri hiva­talban cáfolták ezt, bizonyta­lanságban hagyták a tantestü­letet — mondta Takács Fe­renc igazgató. — Március 4- én vetődött fel először a meg­szigorító kényszerintézkedé­sek között az 5. Számú Álta­lános Iskola megszüntetése. A lehetséges fórumokon szakmailag hiába érveltem, így a gazdasági mutatókat hoztam fel az iskola meg­mentése érdekében. A Krúdy gimnázium épületébe költöz­vén megszüntettük völß&äta­4VtU4s mb álr-frso kk entert ük volna a csoportbontást, felad­tunk volna öt pedagógus ál­láshelyet — hiába. A testü­leti ülés előtti délelőtt tárgyal­tunk a polgármesterrel és a frakciók vezetőivel, akik az iskola megszüntetésének mó­dozatait akarták velünk meg­beszélni. Ebben természete­sen nem voltunk partnerek. A szülői vélemények egy részét Fazekasné Horváth Il­dikó a következőkben foglal­ta össze: — A közgyűlésen forintban és méterben mérték az iskola diákjait. A gyermek létszám csökkenése lehetővé tenné, hogy ideális létszámú osztá­lyokban tanuljanak a diákok, helyette ismét 30—35 fős cso­portok lesznek. Az iskolavál­tás miatt a gyermekek szemé­lyisége sérülhet. Agresszivi­tást, depressziót válthat ki a rájuk kényszerített döntés, az, hogy új közösségbe kerülnek. Ezekkel a problémákkal nem a képviselőknek, a szülőknek kell megbirkózniuk. Kárba vész a tanárok és diákok ed­digi munkája. A váltás kedve­zőtlenül befolyásolja a to­vábbtanulást is. Ezek a kérdé­sek fel sem vetődtek a köz­gyűlésen. Péntekig megpró­báljuk az előírt 10 ezer aláírást összegyűjteni, hogy a képvi­selő-testület újra tárgyaljon az iskola sorsáról. Több szülő is hozzáfűzte még kérdését, véleményét: — Miért most mérte le a polgármester az ötös és a kö­zeli iskolák közötti távolsá­got? Miért nem akkor, amikor tanácselnök korában jóvá­hagyta a hármas megépítését? —Nem volt arról szó, hogy a Krúdy gimnázium megüre­sedő épületével mi lesz? Mi úgy tudjuk, hogy a mezőgaz­dasági szakközépiskola költö- zik oda. Miért hallgatnak erről? Mert ott tanít a polgár- mester fia? — Milyen döntő érveket hozzunk fel, hogy megmarad­jon az iskola? — Ne keressünk még gye­rekeinknek másik iskolát! Ezzel elfogadnánk, hogy le­mondtunk az ötösről. — Ne csak a regionális, ha­nem az országos sajtót is moz­gósítsuk meg! — Ne csak városi, hanem országgyűlési képviselőket is keressünk meg! — Alakítsunk 24 órás élő láncot az ötös körül. — Az iskola pedagógusai­tól továbbra is jó munkát ké­rünk — mondta az értekezlet végén az iskolaszék elnöke. —- A nyilvánosság bevonásá­val folytatjuk a küzdelmet az iskola megmaradásáért. Érde­münk, hogy a hírek kiszivár­gásakor az intézmény érdeké­ben nem mutogattunk más is­kolákra. Kérjük, hogy az is­kolának, így ahogy van, együtt adjanak esélyt. A közoktatásért Új Kelet-információ Pénteken a megyei, jövő hé­ten hétfőn a nyíregyházi köz­gyűlés tárgyalja, hogy a me­gye és a város közösen — 3-3 millió forinttal, mint indulóva­gy ónnal támogatva—Közok­tatási Közalapítványt hozzon létre. Nyíregyháza 20 közép­fokú oktatási intézményt — ebből két önálló kollégumot — és a hozzájuk tartozó kilenc részben önálló kollégiumot tart fenn. A iskolák fogadják a városkörzet, a megye, sőt a tágabb régió tanulóit is. A vá­ros a „nem kielégítő” állami normatív támogatás miatt többlettámogatást kénytelen nyújtani a középfokú intézmé­nyek fenntartásához. E több­lettámogatás nem nyújt azon­ban fedezetet a hosszú távú fejlesztési célokhoz, és a hát­rányos helyzetű, de tehetséges gyermekek szociális gondjai­nak enyhítésére. Különösen sok feszültséget okoz a kollé­giumi hálózat, amelyben a tér­ség gyermekeit helyezték el, a finanszírozásai többletkölt­sége egészében Nyíregyháza város terheit növeli. A város­vezetők több település polgár- mesterét megkeresték, akik nem zárkóztak el attól, hogy csatlakoznak az alapítvány­hoz. Ez már csak azért is jó lenne, mert széles alapítói kör esetén a közalapítvány térségi társulásként szerepelne. így az alapító önkormányzatok pá­lyázhatnak a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnál a közoktatási feladatok támo­gatására elkülenített összeg­ből. Pénteken és hétfőn dön­tenek, hogy megalakuljon-e a Közoktatási Közalapítvány, amely a középiskolák és kol­légiumok pénzügyi ellátását, valamint a hátrányos helyze­tű, de kiemelkedő képességű tanulók anyagi támogatását hi­vatott segíteni. Nemzetközi szociológiai kutatás a városért Lyukak a hálón LOSS-projekt. Az idegen név egy nemzetközi szociológiai össze­hasonlító kutatásprogram angol nevének rövidítése, ami nap­jainkban szerez önálló tartalmat magának. Nyugat-Európá- ban is megkezdődött a közkiadások lefaragása, ezért vált ér­dekessé a vizsgálatot indító németek számára, hogy más orszá­gokban, illetve elsősorban helyi szinten ezek a változások ho­gyan jelennek meg. Minden országban minimum egy nagyvá­ros és egy vidéki város egészségügyi, szociális, illetve az ezek­hez kapcsolódó oktatási rendszerét vizsgálják. Magyarorszá­gon Budapest és Nyíregyháza a kiválasztottak. A kutatásban jelenleg 11 ország vesz részt. A kutatók először Münchenben találkoztak, ezen a megbeszélésen már ott voltak hazánk képviselői, köztük Fábián Gergely, a DOTE Egészségügyi Főiskolájának oktatója, akit a LOSS-projektről kérdeztünk. Dojcsák Tibor (Új Kelet) — Van egy alapmodellje a kutatásnak, amely azért készült, hogy Japán, az USA, Dél-Af- rika, Ausztrália és az európai országok egymástól teljesen eltérő rendszerei összehasonlít­hatók legyenek. Megnézzük, hogy a kutatásban részt vevő helyszíneken egy adott embert milyen természetes védőháló vesz körül, ki segít neki, ha bajba kerül, ha például megbe­tegszik. Azt vizsgáljuk, hogyan működik a védőháló és hol van­nak lyukak, milyen kihívások­kal kell szembenéznie az intéz­ményi rendszernek az adott helyszínen. — A kutatás eredményeit az állam is felhasználja? — Magyarországon ez a ku­tatás országos kiemelésű, társa­dalomtudományi kutatás címet kapott, ami azt jelenti, hogy több minisztérium hozzájárul a finanszírozásához. Odafigyel­nek rá, hasznosítják is, de még szívesebben látnánk, ha a helyi szolgáltatások, a helyi polititka használná fel jobban. Azért vizsgáljuk egy nagyvá­ros és egy perifériális város problémáit, mert ezek eltérnek egymástól. így össze lehet ha­sonlítani a nagyvárosokat, Bu­dapestet, Münchent, Birmingha­met, külön a perifériális helyze­tű városokat, ugyanakkor a kettőt együtt is. Nagy dolog, hogy hazánk benne van a LOSS- projektben, mert Kelet-Európát csak Magyarország, és ’95 óta még Lengyelország képviseli ebben a világméretű társada­lomkutatási programban. —Miért éppen Nyíregyháza? — Először nem is a város, hanem én kaptam meghívást 1993-ban egy innsbrucki kon­ferenciára, ahol hasonló prob­lémákkal foglalkoztak. Egy kollegámmal mentem, és vit­tünk egy anyagot, amely arról szólt, miért hátrányos helyzetű a mi megyénk. Ez találkozott a LOSS ötletével. Négy éve szorosan együtt­működünk egy müncheni főis­kolával, onnan érkezett a má­sik meghívás. Többször voltak nálunk, és személyesen is ta­pasztalták, hogy nemcsak a stáb alkalmas a kutatásra, ha­nem a helyszín is. Faxon és le­vélben nem lehet a munkát le­bonyolítani, évente kétszer, ta­vaszi és őszi időszakban talál­kozunk, mindig más helyszí­nen. így alkalom nyílik a terü­let vizsgálatára. Nyíregyházán 1994 tavaszán volt ülése a ku­tatócsoportnak. Megmutattuk a várost, a Hszár-telepet, meg­győződtek arról, hogy Nyíregy­háza, sajnos — vagy nekünk szerencsére —, tökéletesen al­kalmas a kutatásra. Kellett még egy nagyváros, amire nálunk csak Budapest jöhetett számí­tásba. A fővárosi csoport önál­lóan működik, nekünk az az előnyünk, hogy mivel Buda­pest később lépett be, előbbre járunk a munkában. —A vizsgálat konkrét cél el­érésére indult, vagy folyamatos kutatásnak szánták? — Is-is. Hármas célja van: az egyik, hogy ne pillanatfelvétel legyen, hanem a változásokat tudjuk figyelni. A másik célja, hogy ha csak Nyíregyházát te­kintjük, a kutatási eredmények­kel javítani tudjuk az ellátó- rendszereket. Az önkormány­zat és szociális irodája abszo­lút partner ebben a kutatási programban. Csabai Lászlóné polgármestertől támogatóleve­let kaptunk, s minden segítsé­get megkaptunk a szociális iro­dától is. Hallgatóinkat is bevon­tuk a munkába, most tízen dol­goznak a vizsgálaton. A harma­dik cél még távolinak tűnik. Szeretnénk nemzetközi kap­csolathálózatot kialakítani az intézmények között, melyekkel a kutatásban együtt dolgozunk. Megteremthetnénk azt a nem­zetközi kapcsolatrendszert, ami jó lenne a magyar, az olasz, a német stb. iskoláknak, egész­ségügyi és szociális intézmé­nyeknek, el lehetne indítani kö­zöttük az együttgondolkodást. Ez a legnehezebb feladat, de nem azért, mert az intézmények nem akarják, hanem mert va­lamilyen finanszírozási lehe­tőséget is találni kell hozzá. Németországban és általában Nyugat-Európában a szociális­munkás-, illetve a szociális jel­legű képzésnek közel 100 éves tradíciója van, de nagy vita fo­lyik arról, elfogadható-e tudo­mányágnak? A németek példá­ul nem engedték be egyetemi képzési szintre, mondván, hogy nincs önálló elmélete, tudo­mányos és kutatási háttere. A LOSS-projekt mögött van olyan szándék is, hogy megte­remtsék vele a szociális képzést segítő tudományos kutatási hát­teret. Móricz Zsigmond nevével Az iskola ebben az évben lett 14 éves, így kamaszkorúvá csepe­redett. A tantestület, a diákközösség, a szülői munkaközösség és az iskolaszék egyetértett abban, hogy nevet kellene adni az in­tézménynek, amire az előzetes elképzelések alapján született ja­vaslat szerint a Móricz Zsigmond lenne a legalkalmasabb. 1982/83-as tanévtől működik a Focisuli, aminek célja a tervsze­rű utánpótlás-nevelés, a tehetség- kutatás. Az 1983/84-es tanévben sporttagozatot indított az iskola. E munkáért 1992-ben átvehették „Az iskolai testnevelésben és sportban kiváló eredményt elérő intézmény” kitüntetést. Az isko­la az elmúlt 14 esztendő alatt nagyon sok tartalmas, hagyo­mányápoló programot szerve­zett, többek között az őszi és ta­vaszi sportnapokat, a Dienes megyei matematikaversenyt vagy a Váci, illetve a Mikulás­napi kézilabdakupákat. Ezt az eredményes munkát szeretné névadóhoz kapcsolva folytatni az iskola. Május 8-án rendeznék meg azt a történelmi vetélkedőt, melyet városi ver­senyként a honfoglalás 1100. évfordulójára meghirdettek, s ez lenne a tervezett névadóhét egyik kiemelkedő programja. Fotó: Racskó Tibor Munkatársunktól _________ Mó ricz életműve a megyénk­ben gyökerezik. Az író egy Tisza- parti kis faluból, a „boldog szi­geteként emlegetett Tiszacsé- cséről indult. Túristvándit pedig .jellemformáló kohó”-nak ne­vezte. Életem regénye című mű­vében óriási jelentőséget tulajdo­nít e gyökereknek. 1903-tól 1907- ig körúton járt Szatmár megyé­ben, több mint ötven falut bejárt, gyűjtötte szülőföldje nótáit, me­séit. „Ez a négy—öt esztendő, míg e vidéken jártam, az lett az én egyetemem, legfelsőbb isko­lám, írói tanfolyamom” — írta. Móricz életműve olyan örök em­beri, erkölcsi értékeket közvetít, mely ma is példaként szolgálhat a felnövekvő nemzedéknek. Nyíregyházán nincs Móricz- ról elnevezett általános iskola. A meglévő közművelődési intéz-» ményekkel — a Móricz Zsig: mond Színházzal és a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárral — jó kapcsolata van a 14. Szá­mú Általános Iskolának, ahol a tanulók olvasási, kulturális igé­nyét fejleszti az oktatási intéz­mény. A névválasztás mellett szól az a véletlen egybeesés is, hogy az iskola a Virág utcában áll — Móricz egyik lánya, Virág, illet­ve unokája szintén e nevet viseli —, s az iskola közelében találha­tó a Móricz Zsigmond utca is. A 14. Számú Általános Isko­lában 1983. február 1-jén kezdő­dött meg a tanítás. Az oktatási­nevelési eredményeikről szólva dióhéjban elmondható, hogy az Névadó a 14. Sz. Általános Iskolában

Next

/
Oldalképek
Tartalom