Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9

1996-03-27 / 73. szám

• •_______ IM Y ÍR ÉGY HÁZI ß

BUDA LÁSZLÓ:

FEHÉR LÁSZLÓ:

’mr

A létbizonytalanság bosz- szant a legjobban. Nem tudja az ember, mit hoz a holnap. A gyerekek leérettségiznek, de nem tudjuk, mi lesz velük. A fizetésünk középázsiai, az árak pedig elérik a nyugat-európai színvonalat.

KISS JANOSNE:

Az emberek többsége vagy fizikailag, vagy szellemileg megrokkant az utóbbi években. A halálozási statisztikákban Magyarország vezető helyet foglal el. A kilátás- talanság is az oka, hogy az öngyilkosságok között elsők vagyunk a világon.

Ha most lennék húszéves, biztosan nem itt élnék. De ma már külföldre sem érdemes menni, mert ott is kiutálják az idegeneket.

A parlament..., de arról már ne is beszéljünk.

F elvétel

A „Slip” Tánc-Sport Klub tagfelvételt hirdet. Március 30-án szombaton nyolc órától a Jókai Mór Református Általános Iskola tornatermében (Nyíregyháza, Bessenyei tér 7.) várják olyan lányok és fiúk jelentkezését, akik kedvelik a társastáncot, szívesen tanulnának meg szépen és jól táncolni, szeretnének elindulni táncversenyeken, és boldogan tartoznának egy nagyszerű formációs tánccsoporthoz.

Verseny

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tánc-Sport Szövetség a „SLIP” Tánc-Sport Klub és a Bujtosi Szabadidő Csarnok március 30-án, szombaton délután négy órától rendezi meg az Országos Ranglistaversenyt standard és latin-amerikai táncok kategóriájában B, A és S osztályos versenyzőkkel. Az eseményen várhatóan jelen lesznek a hazai élmezőny képviselői is.

Csónakok és pecabotok

felváltva, még éjszaka is távcsővel nézzük a vizet és a vízpartot. Még azt is meglátjuk, milyen csalit tett valaki a horogra.

—---^CTvafcrtUL követnek el a horgászok szabálytalanságot T-— A többség fegyelmezetten betartja a szabályokat. Akik nem, felkerülnek a feketelistára, és hosszabb-rövidebb ideig nem jöhetnek ide. Jelenleg nyolcvanötén vétettek a lajstrom szerint. Már olyanért is eltiltás jár, ha valaki levág a tóparton egy díszcserjeágat. Akik szemetelnek vagy illetlenül viselkednek, nem jöhetnek egy ideig.

Van egy olyan szabály, miszerint, aki eléri az ötven kilo- grammnyi nemeshalfogást, annak új engedélyt kell kiváltania. Az egyik horgászunk megszegte ezt a szabályt, őt is eltiltottuk, hiába a mi egyesületünk tagja volt. Egy másik tagunkat azért tiltottuk el, mert „elfelejtette” beírni a fogási eredményét és időközben el is ajándékozta a halat.

— Minden évben nagyon látványos dolog, amikor lehalásszák a tavat. Miért van erre szükség, amikor közben telepíteni is kell?

— Mert lecseréljük ezeket pontyra. Azaz a lehalászott vegyes összetételű halakat értékesítjük, és nemeshalat veszünk az árukból. A horgászok jobban kedvelik. A csónakázótavat múlt héten szombaton hálóztuk, a tófürdő holnap reggel kerül sorra.

— Mennyire népszerű a horgászok körében a sóstói tó?

— Évente közel kétezer napijegyet adunk el. Télen még léken át is horgásztak. Az egyesületi tagok átlagban negyvenkét kiló felett fogtak tavaly. Aki elérte az ötven kilót nemeshalból, új engedélyt váltott. Volt, aki egy évben három engedélyt is elkezdett használni, pedig minden egyes új engedély kiváltásáért ötszáz forinttal többet kell fizetni, mint az előzőért.

Sikli — Fekete (Új Kelet)

A sóstói tó mai medrét a szakemberek szerint valószínűleg mesterségesen alakították ki. Jelenlegi formáját feltehetően a század elején nyerte el, amikor a tó fenekét ki kotorták, a közepén pedig szigetet alakítottak ki. A tavat a jobb vízellátás és a meder eliszaposodásának megakadályozása érdekében azóta is rendszeresen kotorják. A tó és környéke már régóta kedvelt kirándulóhelye a pihenni vágyóknak.

Karbantartásáról a nyíregyházi Fürdők Kft. gondoskodik, melynek ügyvezető igazgatója, Pék János a sóstói csónakázótó állapotáról beszélt.

— Jelenleg a tó ideális természeti és biológiai egyensúlyban él. Ezt mi magunk is ellenőrizzük rendszeres laboratóriumi vizsgálatokkal. Féltő gonddal és alapossággal végezzük a tavak vízgazdálkodásával, fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatos munkánkat. Azt szeretnénk, ha ez a természeti kincsünk örök időkig szolgálhatná a fürdőzők, csónakázók, sporthorgászok kikapcsolódását. Azonban minden igyekezetünk kárba vész, ha nem próbáljuk meg közösen megóvni a vizet a szennyeződésektől. Immár több éves hagyomány — s így lesz az idén is —, hogy az

első csónakokat, vízibicikliket május elsején, a majális alkalmával bocsátjuk vízre, pontosabban az a vállalkozó, aki szerződésesen bérbe vette tőlünk a csónakházat. O adja a vízi járműveket, így természetes, hogy a díjak is saját tarifa szerint alakulnak.

A tófürdőn és a csónakázótavon is szabad horgászni. A víz a Szabolcsi Vízmű Horgászegyesület kezelésében van. Az egyesület elnökét, Halász Mihályt kérdeztük.

— Kik horgászhatnak a tavon?

— Mindenki, aki engedéllyel rendelkezik, de akinek nincs, válthat napijegyet. Bárki jöhet, aki szeret horgászni.

— Másak itt a szabályok, mint másutt?

— Sokkal szigorúbbak a feltételek, mint egy olyan vizen; ahol nincsenek csónakázók, kirándulók és fürdőzők. Tilos csónakról horgászni, etetni, etetőkosarat használni, éjszaka horgászni. Csak napkeltétől napnyugtáig lehet pecázni.

Állandóan ellenőrizzük a tó környékét. Nyolc hivatásos és tíz társadalmi ellenőr dolgozik

A piaccsarnok környékén jövő-menő embereket szólítottunk meg, és a címben szereplő kérdést tettük fel nekik.

Hárman azok közül, akik válaszoltak:

Az áremelés mértéke lassan már kibírhatatlan. Ledolgoztam majdnem negyven évet, és a nyugdíjam nem elég a napi megélhetésre sem. Drágul az energia, a fűtés és a vízdíj. A nyugdíjemelés mértéke a legutóbbi áremelkedést sem egyenlíti ki.

Állandóan a várost járom, és mindig azt nézem, hol mit adnak olcsóbban, hogy ebből a kevés pénzből ki tudjak jönni. A legfájóbb az, amikor az élelmiszerek vagy a gyógyszerek árát emelik. Mi arra költünk a legtöbbet. Ráadásul, ami nyugdíjemelést beígértek, még azt sem teljesítik, vagy legalábbis bizonytalan, hogy megkap- juk-e?

Ledolgoztam az életemet, részt vettem az újjáépítésben, és öregkoromra máról holnapra kell élnem.

Az országban nagy a fejetlenség, nem tudnak semmit jól megszervezni. A parlamenti pártokon is látszik, mennyire nem érdekli őket semmi. Többnyire egymással vannak elfoglalva, és nem az ország ügyes-bajos dolgaival. Egymást ócsárolják, pocskondiázzák, pedig lenne ettől fontosabb dolguk is. A fiatal diplomásoknak, közöttük is leginkább a végzős pedagógusjelölteknek nincs munkalehetőségük. Nem becsülik meg az értelmiségieket, legalábbis a jövedelmükből ez derül ki. Akik a munkában megrokkantak, nagyon kevés pénzt kapnak. Abból nem lehet megélni. Kénytelenek mellette még valami más jövedelemforrás után nézni. Azért meg megszólják őket.

Sóstó — Kincs, ami kezünkben pnrladhat szét