Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-26 / 72. szám
Panoráma 1996. március 26., kedd A hirdetés ára: 795 ezer dollár Még nem a legdrágább Az Oscar-díjak hétfői ünnepélyes átadása során sugárzott 30 másodperces hirdetés 795 ezer dollárba kerül. Mint az ABC amerikai televíziós társaság az AFP francia hírügynökséggel közölte, az idei ár 16 százalékkal magasabb a tavalyinál. Már múlt év májusában eladtak minden hirdetésre szolgáló helyet az Oscar-díj ünnepség 20 órától 23 óráig tartó idejére. Természetesen csupán nagy vállalatok hirdetnek, mint például a Chevrolet, a Coca-Cola, a McDonald’s, a Kodak és a Revlon. Az Oscar-díj kiosztásának ceremóniája azonban így is csak a második helyet foglalja el a legdrágább televízióhirdetések szempontjából. Az amerikai football (rugby)-bajnokság döntője, az úgynevezett Super Bowl időpontjában közölt hirdetések az NBC televíziós társaság pénztárába folynak be. Ez év januárjában egy 30 másodperces hirdetés 1 millió dollárba került. Az ABC szerint a tavalyi Oscar-díj ünnepséget 82 millió néző tekintette a képernyőkön. Tito grófi sári Chopint játszott zongorán Az 1980-ban elhunyt jugoszláv államfő, Joszip Broz Tito az egyik legjelentősebb horvát arisztokrata család leszármazottja volt — állítja Enzo Rettiza olasz származáskutató. A Profil című osztrák magazin legújabb száma szerint Retizza állítólag kiderítette, hogy Tito nem szegényparaszti családban született, hanem a horvátországi Kumrovecben, mint a Keglevich grófok leszármazottja. A Keglevich család a horvát főnememesi családok közé tartozik. 11. Lajos magyar király 1494-ben emelte őket nemesi rangra, 1687-ben pedig /. Lipót grófi címet adományozott nekik. „Tito — nyilatkozta Rettiza a Profilnak — 16 éves koráig „Keglevich nagypapa” birtokán élte a nemesi ifjak tipikus életét. A későbbi népvezér elsőrendű oktatásban részesült, vadászkutyákat tenyésztett, Chopint játszott zongorán, és saját lován barangolta be a családi birtokot.” Boszorkányégetés Megnevezte a másik hármat Bármennyire hihetetlennek tűnik is, de a dél-afrikai Kavazulu/Natal tartományban a napokban elégettek négy „boszorkánynak” kikiáltott asszonyt. A dpa idézi a rendőrség jelentését, amely szerint múlt szerdán tömeg támadott meg Ingvavuma helységben egy 55 éves asszonyt, és boszorkánysággal vádolta őt. Kényszerítették, hogy nevezze meg a három másik „boszorkányt” is, amit a szerencsétlen meg is tett. Erre a négy asszonyt — 55,65,70 és 75 éveseket — elevenen elégették. Dél-Afrikában még széles körben hisznek a boszorkányságban és a varázslatokban. Újból és újból megesik, hogy ennek a vádnak alapján embereket gyilkolnak vagy csonkítanak meg. ÚJ KELET ___ Ar gentin katonai puccs — 20. évforduló A foglyokat élve dobálták a tengerbe A hétvégi spanyol sajtó, az El País — Argentína, 20 évvel és 30 000 eltűnt személlyel később címmel — és az El Mundo megemlékezik arról a katonai puccsról, amely húsz évvel ezelőtt véget vetett Isabel Perón (Juan Domingo Perón elnök özvegye) kormányzásának, és az 1976—1983-as időszakra a legsötétebb terrorba taszította az országot, amelynek borzalmait lehetetlen felejteni. A katonai puccs és diktatúra főszereplői közül ugyanakkor senki nincs börtönben, sőt, többen aktívan részt vesznek a politikai életben. (MTI-Panoráma) A 30 000 eltűntről hivatalosan azóta sem tudni semmit, de időnként megbánást tanúsító katonatisztek nyilatkoznak a sajtónak, és így kiderül egy-egy borzalmas részlet (mondjuk hogy a politikai foglyokat élve dobálták repülőgépről a tengerbe, a cápák martalékául, másokat meg égetett mészben vagy benzinnel lelocsolva elégettek, és náci példára koncentrációs táborokat működtettek). Egyes történészek szerint ma már kizárt egy újabb katonai puccs lehetősége, mert az argentinok legnagyobb része meggyőződéses demokráciapárti, és mert a katonatisztek már nem vélekednek úgy, mint húsz évvel ezelőtt: hogy egy esetleges gazdasági, politikai vagy társadalmi válság esetén csakis ők hivatottak a problémák megoldására. Ezzel szemben például a Nobel Békedíjas Adolfo Perez Esquivel, a Béke és Igazság Szolgálatára Alapítvány elnöke sokkal pesszimistább. Szerinte „az elnyomó apparátus azóta is érintetlen, és (az áldozatok családtagjai és általában a közvélemény körében) kialakult az igazságügyi vé- detlenség állapota, a bűnösök büntetlensége által”. A húsz év alatt a két elnök, Raul Alfonsín és Carlos Menem szemet hunyt a katonai diktatúra résztvevőinek büntetlensége és a politikai életben való részvétele felett, és a „Végső Pon” törvénnyel amnesztiában részesítették őket, nehogy megint magukra haragítsák a katonákat. így lehetséges például, hogy a puccs és a diktatúra egyik véreskezű katonatisztje, Domingo Bussi tábornok az északi Tucumán tartomány demokratikusan megválasztott kormányzója, és az ellenzék és a „felforgató” ellenes eljárásai nem sokban különböznek a húsz évvel ezelőttiektől (1995- ben kezdődött kormányzásának egy éve alatt hatszáz embert raboltak és tűntettek el a tartományban). Az elmúlt hétvégén Bussi parancsot adott a rendőrségnek, hogy lövessen az állami hitelek érdekében tüntető dohány- termesztő parasztokra. Az eredmény: 21 sebesült. Ml lesz a német szociáldemokratákkal? Milliárdos lyukakat kell betömni Helmut Kohl kancellár keresztény-liberális kormánya az év eleje óta egyre csak rossz hírekkel tudott szolgálni a német lakosság számára. Jelentősen lelassult a gazdasági növekedés; a világháború óta soha nem tapasztalt mértéket ért el a munkanélküliség; már az első negyedév vége előtt kiderült, hogy a tervezettnél sokkal nagyobb lesz a költségvetési hiány; milliárdos lyukakat kell betömni a nyugdíjbiztosítási pénztárnál. (MTI-Panoráma) A kancellár több kerékasztal- tanácskozást szervezett a gondok felmérésére és elfogadtak egy ötvenpontos akcióprogramot is, ám — munkáltatók és szak- szervezetek egybehangzó véleménye szerint — ez inkább kétségbeesett ígérgetés és önbiztatás, semmint megvalósítható cselekvési program. Bár a tartományi választásokra tekintettel a kormány igyekezett minden népszerűtlen lépést elkerülni, óvatosan hozzákezdett a jóléti állam egyre nehezebben finanszírozható jutattásainak lefaragásához. A két országos választás félidejében ilyen háttér mellett került sor vasárnap a voksolásra három jelentős tartományban: a déli Baden-Württembergben, a nyugati Rajna-Pfalzban és az északi Schleswig-Holsteinben. A várakozásokkal és az előrejelzésekkel ellentétben a szövetségi kormánykoalíció pártjai nem gyengültek, hanem erősödtek és a választások legnagyobb vesztese a Német Szociáldemokrata Párt (SPD). Helmut Kohl kancellár pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) mindenütt néhány százalékkal erősödött. De legalább ekkora örömet okozhat a kancellárnak, hogy az elmúlt három évben egy kivételével minden tartományi választáson súlyos vereséget szenvedett koalíciós partner, a Szabaddemokrata Párt (FDP) magabiztosan jutott be a három tartományi parlamentbe. A jelek szerint a liberálisok egy időre legalábbis túljutottak a túlélési válságon és a bonni kormány- koalíciónak nem kell rendre azzal foglalkoznia, hogy szétesik-e, eltűnik-e a süllyesztőben az FDP. Az utóbbi időben a kancellár kömyzetében is elismerték, hogy már nemcsak a liberálisok, hanem a kormánykoalíció jövője forgott kockán. Túlzott elbizakodottságra azonban egyáltalán nincs oka az FDP-nek, mert az első elemzések szerint mostani választóinak egy jelentős része a CDU táborából került ki, hogy megakadályozza a szociáldemokrata—zöld koalíciót. A nagy kérdés azonban az, hogy létezik-e valójában egy szociáldemokrata—zöld összefogás, amely választási lehetőséget kínálna a keresztény-liberális koalícióval szemben. A Zöldek megtették, ami tőlük tellett, és az elmúlt évek irányzatát folytatva, minden tartományban néhány százalékkal erősítették pozíciójukat. Az SPD-nek a tavaly novemberben végbement elnökváltás ellenére sem sikerült megfordítania azt a tavaly óta tartó irányzatot, hogy minden tartományi választáson jelentősen veszítenek. r Vitéz Erdélyi Béla: Vérben, vasban A rövid, könnyebb időszak csakhamar véget ért, mert az oroszok jöttek, jöttek, támadtak. Ismét pokollá fajultak a harcok. Egyes ellenséges csatárok a vonalunkba jutottak. Felkoncolták őket. De újabb csoport tört be. Kimeríthetetlen az utánpótlásuk, géppisztolya van majdnem minden orosz katonának. Oly nagy a veszély, olyan nagy az ellenséges tűz, hogy nem bírjuk tartani állásainkat. Hátrálni kényszerülünk az új házsorig. Az újabb támpontoknál Korai is mellém került. A kis zászlós mérgesen adta parancsait. Dühöngött, hogy folyton hátrálnunk kell. —Ennek nem lesz jó vége! — kiáltotta. — A falunak a fele már az oroszoké. Figyeltem a harcokat, figyeltem a mögöttünk lévő területet. Sűrűn vannak ott a házak, köztük megpillantottam Vologyáékét. Ablaka még ép, de mozgást sem ott, sem a háttér más részein nem lehetett látni. Vajon mi van a két öreggel? Kárainak mutatom és kiáltom: — Bemegyek! A két öreg a szalmán ült. Riadoztak! Nem ismertek meg! Szólintgattam őket, s mondtam: — Béla, komandant! Felálltak, szorongatták a kezemet. — Ti horos! (Te jó vagy!) — mondogatták. Az ablakra tekintek. Látom, hogy egy orosz katona nézi, mit csinálok. Megijedek! Megöleltem őket, s kiléptem, lövésre készen, jobb kezemmel a mellemhez szorítottam a géppisztolyt, s bal kezemet a kilincsre tettem. így nem lesz jó. Leengedtem a fegyvert, úgy léptem ki a házból. A ház végénél állt az orosz. Nem lőtt. Látta, hogy szeretgettem az öregeket. Nézem a véres küzdelmet. Szinte hihetetlen, hogy bakáink képesek így harcolni. Vonalunk áll, az oroszokat oldalozó tűz 17. rész: Henceg a halál Sorozatunkban a szemtanú naplójából közlünk részleteket: a szerző a 2. Magyar Hadsereg tisztjeként harcolt az orosz fronton, és századának 184 embere közül 129- et hozott vissza a pokol küszöbéről. alá veszik a mieink. Vissza is húzódnak. Néhány tíz méterrel távolabb vagyok az úttól, annak két oldalán nagyon pusztítanak a golyók. Mellettem hasal a legényem és a két hírvivő. Indítani akarom őket, hogy a szakaszparancsnokok tartsák a mostani pozíciókat. Védekezéshez jók a terepviszonyok. Egy katona ugrik hozzám, kis cédulát ad át. —A hadapród úr jelentése! „A Cholok mentén az ellenség áttörte a csapatok vonalait, hátramenetelünk elkerülhetetlen!" Lőrincz hadapród. A kadét jelentésére építeni lehet. Mégis szeretnék meggyőződni, hogy mi történik a patak mellett. Ezer veszélyben, a lövések közötti kis szüneteket kihasználva ugrottunk, futottunk, hogy elérjük a hadapród szakaszát. Nehéz helyzetben volt embereivel együtt a kadét. A magyar erőket veszélyesen visszavetette az ellenség. Kétségbeesetten küzdöttek a katonák. — Hátra innen mielőbb! — kiáltottam a hadapródnak. — Meddig? — kérdezte. —Már végzetessé vált a helyzet. Azonnal hátra! Hátra, a nyílt terepszakaszon túlra. Decsi indul a paranccsal. A hadapródnak magam rendelem el az állások elhagyását. A szomszédos szakasz támogat bennünket. Fele távolságnál két arasznyi omladék ad fedezetet. Lövünk. Tűzfedezetünk alatt küzdi hátra magát Kubinyi az embereivel. Ezután kisebb futással a kiszemelt védőállásokat megszálltuk. Utánunk a többi szakasz is elfoglalta tüzelőállásait. Fellélegeztünk. Volt idő a legjobb fedezékek mögé állani, és lőszerkészleteiket is kiegészítették a rajok. A század közepe tájára húzódtam. Az új helyzet megkövetelte, hogy a géppuskát is hátrább helyeztessem. Alkalmasnak véltem a hátunk mögött mintegy 200 méternyire lévő házat arra, hogy a sorozatfegyver oda települjön. Annál is inkább, mert a ház kis dombra épült. A háznak három ablaka nézett felénk. Nem telt el negyed óra sem, fejünk felett átlőve már tüzelt a gépfegyver. Elhagyott állásainkat csakhamar megszállták az oroszok. Nem mozdultak a házsor mögül. Automatáik szünet nélkül lőtték állásainkat, annyira, hogy fedezékeink mögül nem lehetett kimozdulni. Tűzerőnket lefogták, megbénítottak bennünket. Kezdett újra zavarossá, áttekinthetetlenné válni a harci helyzet. Egy félóra múlva a jobb- és balszárny ismét hátrálni kényszerült, mi még maradtunk középen. Most fut Kubinyi, mögötte a legénye, a cégényi fiú. Én is kis stábommal baj nélkül jutok egy erős fa! mögé. Hátamat a falhoz támasztva távcsöveztem a faluból még általunk birtokolt részt. Egy kis hézagon ki lehetett látni a falun túlra. Még egy erős csapás, s kivetnek innen bennünket. Az órámat a reggeli idők óta nem néztem, a nap kegyetlen eseményei elterelték figyelmemet az időről. Katonáinkkal, ezekkel az áldott magyar katonákkal belefáradtam a harcokba. Mintha a pokol kellős közepén lennénk: a környék minden táján villámlik az ég , remeg a föld, nyög a havas talaj! A hó- és jégmorzsalé- kokat légnyomás veri az arcunkhoz, a halál vigyorog, üvölt, játszik könnyen megkapható életünkkel. Henceg, igen, henceg a halál! Nem fárad az ellenség. Tíz lövésünkre százzal válaszolnak. De hátha meg tudnánk itt kapaszkodni? Mintha a katonák is azért küzdenének ilyen kitartóan, hogy ne kerüljünk éjjelre az ég alá.
