Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9

1996-03-04 / 54. szám

4 1996. március 4., hétfő Közélet UJ KELET Politikai hétvége MTI Türelmet kér a kormány A mostani energiaár-eme­lések után, az év további ré­szében nem várhatók életkö­rülményeket rontó kormány­zati intézkedések —jelentet­te ki Horn Gyula miniszter- elnök vasárnap Tatabányán, a Jászai Mari Színházban tar­tott lakossági fórumon. A kormány — folytatta Horn Gyula — ennek ellenére to­vábbi türelmet és bizalmat kér az ország lakosságától. Hangsúlyozta, hogy a meg­hozott szigorító intézkedé­sek, valamint a későbbi dön­tések az ország, a lakosság érdekeit szolgálják. 1997- ben remélhetőleg már érez­hető lesz a szigorító intézke­dések eredményeinek hatá­sa az életkörülményeken. Kérdésre válaszolva a mi­niszterelnök úgy vélekedett: egyes választási ígére­tek be nem tartása miatt sem feltételezi, hogy 1998-ban is­mét a jobboldal kerül hata­lomra. Véleménye szerint ugyanis a konzervatív erők sem tudnák eredményeseb­ben kormányozni az or­szágot, mint a jelenlegi koa­líció. MDF országos gyűlés Vasárnap délelőtt zárt ajtók mögött folytatta tanácskozá­sát a Magyar Demokrata Fó­rum X. Országos Gyűlése. A küldöttek a nap folyamán megválasztják az országos el­nökség tagjait, és politikai vitát folytatnak a párt straté­giai irányvonaláról a Merre tovább, Magyarország? cí­met viselő dokumentum alapján. A tanácskozás a ter­vek szerint a politikai nyilat­kozat elfogadásával, illetve az új elnökség bemutatkozá­sával zárja a napot. Kónya visszalépett Úgy vélem, hogy a szom­bati napon történtek miatt nem vállalhatok az MDF el­nökségében tagságot, ezért az országos gyűlésen hivatalo­san is bejelentettem visszalé­pésemet — nyilatkozta vasár­nap az MTI-nekKónya Imre, az MDF eddigi elnökségi tag­ja, és az előzetes jelölés so­rán a tíz legtöbb szavazatot kapott elnökjelöltje. Kónya Imre elmondta: leginkább azt kifogásolja, hogy nem zajlott le a politikai vita a szombati választást megelőzően. Kije­lentette: elfogadhatatlan szá­mára, hogy megkísérelték be- lefojtani a szót Szabad György volt házelnök úrba; sőt, az esti órákban kísérlet történt a régiók által javasolt egyes elnökségi tagok meg­választásának megakadályo­zására. Mindezek összessé­gében aggodalommal töltik el Kónya Imrét. Azt azonban hozzátette: természetesen az a legfontosabb, hogy az or­szágos gyűlés rendben le­menjen, azért is vesznek részt a második nap szavazásán. Végezetül elmondta: miután szombaton az országos gyű­lés küldötteinek többsége Lezsák Sándorra szavazott, sikert kíván az új elnöknek. Kónya Imre lemondását az elnökségi tagságról követte Pusztai Erzsébet, Zsigmond Attila, Kulin Ferenc és Józsa Fábián bejelentése is, misze­rint ők is visszalépnek a je­löléstől. Lemondások sora Az MDF X. Országos Gyű­lésének második napján le­mondott elnökségi tagságáról Farkas Gabriella, Ligeti Imre és Zsebők Lajos. Őket a régi­ók delegálták a párt országos elnökségébe, és szombaton este az országos gyűlés meg is erősítette tagságukat. A zárt ajtók mögött folyó tanácsko­záson a lemondott elnökségi tagok elmondták: nem akar­nak ebben a csapatban ka­kukkfiókák lenni. Nem akar­ják Lezsák Sándort gátolni abban, hogy felállítsa saját, korábban meghirdetett csa­patát. Az MTI információi szerint szombaton éjjel az MDF egyik budapesti kerü­leti irodájában mintegy 150 küldött és szimpatizáns Sza­bó Iván vezetésével megvi­tatta a továbblépés lehe­tőségét a kialakult helyzet­ben. KDNP-választmány A választmány döntése elősegíti a programszerű, összefogott munkát. Remé­lem, hogy a KDNP-ben is megindult az a tisztázó folya­mat, ami az MDF-ben végbe- megy — értékelte a KDNP Országos Választmányának szombati döntését Giczy György pártelnök vasárnap. (Mint ismeretes, az OV egész napos vita után végül eluta­sította azt az alapszabály-mó­dosítást, amely megszüntette volna a Füzessy Tibor által betöltött ügyvezető elnöki posztot.) Hasonlóan nyilat­kozott az MTI-nek Füzessy Tibor ügyvezető elnök, hoz­zátéve, hogy a vita során szá­mos olyan kritika is érte sze­mélyét, amelyeket igyekszik megszívlelni. Belátta, hogy a jelenlegi alapszabály valóban széles jogköröket ad az ügy­vezető elnöknek, de vélemé­nye szerint ezt valójában csak az országos elnök kifogásol­hatná, akivel viszont „eszmé­nyi” jó az együttműködésük. Dr. Schamschula György a politikáról, a magyarságról és önmagáról Jobb kovásza a szövetségnek Palotai István interjúja Elegáns belvárosi palota. Szemben a Pénzügyminiszté­riummal. Csak hívásra lehet belépni. Megnyomom a kapu­csengőt az adott szám mellett, a kapu kinyílik, már várnak. Első emelet. Az adott ajtón semmi más, csak az ajtószám. Egy kedves hölgy már nyitja is—csengetnem sem kell. Pu­ritán hall. Pár percet várok. Az asztalon a világ vallási tér­képe... — Soha sem politizáltam — kezdi a beszélgetést Scham­schula György. —Talán a csa­ládom és a neveltetésem miatt. Ők mereven elutasították a po­litikát. Meg sem tudom mon­dani hányadik ősömig minden férfi katonatiszt volt. Azt hi­szem, talán tíz generáción át. Schamschula Albert fregattka­pitány — a K. und K. tenge­részfőtisztje — például részt vett a Lissa-i tengeri ütközet­ben... Mellesleg természetesen dzsentrik voltak, és élték az éle­tüket. A nagypapa például el­vette Lázár Vilmos (aradi vér­tanú — a szerk.) egyik másod- unokahúgát. A fiatal katona­tiszt őseim mind ide nősültek, Magyarországra. Gazdag lá­nyokat vettek el, a vagyont el­tapsolták — mint ahogy az ak­koriban divatos volt... Engem a rendszer szoktatott rá a poli­tizálásra... Különben közgaz­dász vagyok. — Hol dolgozott aze­I lőtt? — Hivatalnok voltam a Fő­városi Közműveknél. Az inf­rastrukturális területen dolgoz­tam tizenhat évig, és ezzel a háttérrel lettem miniszter. 1986-87-ben már géemkázni kezdtem, aztán egy kisszövet­kezetet létesítettem, majd egy kft.-t. A cégek nagyon jól men­tek, nem anyagi okokból kezd­tem politizálni, sőt, azt mond­hatom, hogy nekem ez az egész csak rontott a helyzetemen... Úgy voltam vele, hogy ha va­lamit most lehet tenni az orszá­gért, a nemzetért, akkor köte­lességem is tenni. — Ön — mondjuk így — kilépett az MDF-bői, hogy a Nemzeti Szövetség Magyarországért mozga­lomhoz csatlakozzék. Nyil­ván maradt valami kap­csolata az MDF-fel. — Borossal és Lezsákkal jó együtt dolgozni, mert mindket­ten belátják a polgári szövetség fontosságát... — A Nemzeti Szövetség kisgazda tagjai elképzel­hetetlennek tartják a Fi­desszel való együttműkö­dés lehetőségét. Ugyanak­kor Borossal, Lezsákkal szívesen fogóznának az MDF-en belül. Boros Pé­ter viszont kimondottan szorgalmazza a Fidesz részvételét az egységes pol­gári blokkban. Hol van itt az egység? — A lehetőségeiben. Tény, hogy a Fidesz távol áll a keresz­tény konzervatív pártoktól, tag­sága, eddigi politikai pályája mind ezt bizonyítja. Ha a há­rom párt nem kap elég szava­zatot, csak a Fidesz az, ami a jelenlegi politikai palettán számításba jöhet. Ez egyszerű pragmatizmus. —Mit szólna, képviselő ár, a lineáris adó beveze­téséhez? Mondjuk, min­denki — cégek, magán­emberek —fizetne 17 szá­zalék adót, és kész. — Nehéz kérdés. Ez egy régi és primitív adózási forma, azonban nagyon is volnának logikus vonzatai. Gazdagabb­nak kéne lennie az országnak, hogy ezt itt be lehessen vezet­ni. Magyarországon a szegény rétegeknek teljes adómentessé­get kell kapniuk! — Óhajtja-e realizálni, illetve legalizálni a viszo­nyát a Kisgazdapárttal? — Szerintem a Nemzeti Szö­vetség sokkal hasznosabb ko­vásza a polgári egységnek, azonban az én pártállásom je­lenleg attól függ, hogy az MDF-ben és a KDNP-ben mi­lyen erők kerülnek vezető po­zícióba. Ha egy liberális MDF és KDNP jönne létre, akkor, úgy gondolom, belépek a kis­gazda frakcióba. Egyelőre ennyit beszéltünk meg Torgyán elnök úrral. A többi a jövő ze­néje. — Mi a hobbija? — A vadászat a családban amolyan hagyományos „ter­heltség”. A félreértések elkerü­lése végett — nem mint minisz­ter kezdtem vadászni... Külön­ben tagja vagyok az Országos Vadászati Védegylet elnöksé­gének. Régebben Bánffy György volt az elnök, megle­hetősen jellemző, hogy most Suchmann Tamás... Horgászni is nagyon szeretek. Úszózni és fenekezni. Van egy picike há­zam a Börzsönyben, a diósjenői ősi halastóhoz közel. Ez a tó már az Árpád-korban is halas­tó volt, aztán az esztergomi ér­seké lett, majd egy baronesszé. A kommunizmusban gyapot­földeket locsoltak belőle. Per­sze csak egy darabig, mert a gyapot nem bírta a klímát. Ek­kor felelősségre vonták a „bű­nösöket”, és abbahagyták a tó kiszipolyozását. Gyönyörű hely. Nagyon szeretem. — Mi az, hogy lehetet­len? Ismeri Ön ez a fogal­mat? — Makacs, erőszakos ember vagyok. Szeretem a céljaimat megvalósítani. Megszoktam a kommunizmusban (mint osz­tályellenség), hogy mindenért nagyon keményen megküzd- jek. Az egyéniségemben is van túlzott keménység. Talán ez nem hasznos a politika szem­pontjából, de hát mindenki bot­csinálta politikus ebben a ha­zában. — A magyaron kívül melyik nép kedves legin­kább a szívének? — Fiatal koromban rengete­get utaztam, így valóban meg tudom válaszolni a kérdést. Az egykori monarchia népei állnak hozzám a legközelebb. Ez azonban a településekre is igaz. Krakkóban vagy Bécsben, Zágrábban sétálgatni ugyan­olyan, mint Pesten. Ugyanazok az épületek, ugyanolyan embe­rek. Én közép-európai vagyok. — Beszél nyelveket, képviselő úr? — Németül jól beszélek, an­golul pedig amolyan turista­szinten, tehát alapfokon. Lon­donban járva tudok negyven­kettes barna cipőt kérni, ha kell... A latin nyelvet nagyon szeretem, az iskolában latin szakos voltam. Fiatalon imád­tam az olaszt, akkoriban jól is beszéltem, de teljesen kiment a fejemből. — Hol volt az alma ma­tere? — A Pannonhalmi Katolikus Gimnáziumban érettségiztem. Kemény hely volt, utáltuk is akkoriban, de így visszagon­dolva, nagyon sokat köszönhe­tek neki. — A könyveket, a zenét szereti? — Időről időre változik az ízlésem. Fiatalon Vitéz So- mogyvári Gyula, később má­sok, majd Nyirő volt a kedven­cem. A legutóbbi nagy könyv­élményem Horánszky Tisza Ist­ván életrajza. Mindig érdekelt, hogy egyes nagykaliberű poli­tikusait miért utálja a nép? Görgey, Tisza, Antall József hatalmas államférfiak voltak, és mégis... A zenei ízlésem is idő­ről időre alakul. Fiatalon csak a könnyűzenét szerettem, de ma már eljutottam a klasszikus zene „slágerműveinek” a sze- retetéig. Bach-hoz, Wagnerhez még nem nőttem fel, azt hi­szem, soha nem is fogok. Kü­lönben nagyon szeretem a mű­dalokat és a szép nótákat is. — Mondana néhány szót a feleségéről, gyerme­keiről? — A nejem közgazdasági főiskolát végzett', üzemgaz­dász. Most nekem segít a kép­viselői munkám előkészítésé­ben. Lehet, hogy konzervatív vagyok, de azt vallom, hogy a nő hivatása a család, a gyerek. Van egy 23 éves lányom és egy 21 éves fiam. Mindketten tanul­nak, a fiam dolgozik is. — Támogatja majd a parlamentben Kávássy Sándor javaslatát, misze­rint Ukrajnától kérje visz- sza az ország azt a 8500 holdat, amit jogtalanul használ? — Jobban kéne ismerni az ügyet. Általában hektikus kér­dés az ilyesmi, és meg kell vizs­gálni, hogy megéri a hozadé- ka? Természetesen vallom az anyaországgal való kapcsolat­tartásjogának elvét, és azt mon­dom, hogy az emberi szabad­ságjogokat ki kell terjeszteni a kollektívák szabadságjogaira is! — Hogy látja az M 3-as autópálya megépítésének kérdését? — Bonyolult ügy. Abban mindenki egyetért, hogy meg kell épülnie. Minden egyéb kérdésben viszont éles vita van. A realitásokból kiindulva, már meg kellett volna építeni a füzesabonyi szakaszt. Az épít­kezés leállítása súlyos bűn volt, ezt mint a dolgok mögé látó hajdani szakminiszter állítom! — Ha megpróbál felül­emelkedni a politikai kér­déseken, hogy érzi magát a mai Magyarországon? — Nézzen ki az ablakon! A járdákon, a parkosított részeken autók állnak. Ez csak apróság, de jellemző az ország erkölcsi állapotaira. A törvénysértő ma­gatartás ugyanis eszkalálódik! Ennyi a válaszom. —Hol szokott nyaralni, pihenni? — Öt éve nem voltam kül­földön nyaralni. Menjenek a fiatalok. Én a Börzsönyben ér­zem jól magam, ott akkumulá­lódom. Különben is túlságosan aktív vagyok ahhoz, hogy fe­küdjek két hétig a tengerparton. Három nap múlva már halálra unnám magam. —Kérem, üzenjen vala­mit az olvasóknak! — Magyar Magyarországot szeretnék. Csak így tudunk tal­pon maradni. A világon jelen­leg három csoportosító vezér­elv működik. A szocializmus, a liberalizmus és a nacionaliz­mus. A szocializmus negyven évét már mindenki kiismerhet­te, a liberalizmusból pedig most lesz éppen elege az emberek­nek. Konstruktív nacionaliz­musra van szüksége ennek az országnak, és én ezért dolgo­zom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom