Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-26 / 72. szám
Pedagógusoknak, tiszta szándékkal Kézy Béla jegyzete Napok óta gondolkodom: hogyan is fogalmazzam meg, hogy az érintettek ne sértésnek, ne rosszindulatú kötekedésnek tekintsék mindazt, ami motoszkál bennem. Mostanában egyre többet hallunk iskolabezárásokról, kisebb településeken az újrakörzetesítés gondolata is egyre többször felmerült. Akik ez ellen leginkább tiltakoznak, azok nem is annyira az érintett diákok, szülők, hanem leginkább a pedagógusok. Érthető. Senki sem szívesen adja fel vagy kockáztatja megszerzett egzisztenciáját, viszonylagos kényelmét és biztonságát. Mégis azt mondom: a pedagógusoknak is együtt kell élniük a mai helyzettel, meg kell próbálniuk átvészelni a nehéz éveket, s arra kell törekedniük, hogy ebből a gödörből a lehető legkisebb veszteséggel, sőt, ha lehet, nyereséggel jöjjenek ki. Mert ha egy konzervgyári szakmunkásnak, egy szerszámkészítőnek, egy gépészmérnöknek, egy agrárszakembernek élete során többször is pályát, mi több, szakmát kell váltania, akkor ez egy pedagógusnál sem lehet természetellenes. Nem tudom elfogadni azt az érvelést, hogy egy tanár csak a tanításhoz ért. Éppen ők azok, akik azért tanárok, mert képesek kell hogy legyenek a folyamatos megújulásra, s módjuk van nap mint nap megfigyelni a gyerekek kreativitását, alkotókészségét. Ha másból nem, talán ebből is meríthetnek erőt. Természetesen tudom — magam is tapasztaltam —, hogy mindezt végigélni, végigcsinálni nagyon nehéz. De ha nem sorscsapásnak, hanem kihívásnak fogjuk fel a dolgot, majdnem biztos a siker. Környezetemben nagyon sokan vannak olyan sikeres emberek, akik a szinte teljes kilátástalanságból kilábalva ma már igazi szerencsének tekintik, hogy néhány éve váltásra kényszerültek. Tiszaadonyban az egykori gépészember pedagógus feleségével kezdett egy bizonyos alkatrészt gyártani ajándékgépen egy német cégnek. Ma már a komplett berendezést szállítja, kilenc alkalmazottal dolgozik, a felesége pedig újra taníthat. Az egykori óvónő saját pénzén tanult tovább, emiatt eltanácsolták a munkahelyéről, ma sikeres újságíró, négyszeresét keresi egykori bérének, és imádja, amit csinál. Ismerek pedagógust, aki hasonló okokból kényszerült otthagyni iskoláját, ma egy magán oktatási cég sikeres munkatársa, diplomamunkáját készíti egy, az oktatáshoz közelálló, ám Magyar- országon egészen új szakterületen. Tudok olyan, nagymamakor felé közeledő tanárnőről, aki, nem bírván iskolája langyos vizét, otthagyta munkahelyét, és vállalkozni kezdett. Most teszi a kezdeti lépéseket, s amit eddig elért, nagyon ígéretes. Számtalan példát tudnék hozni még, bizonyára olyanok is vannak, akiknek nem sikerült, vagy egyszerűen feladták. Magam is elfogadom, nem biztos, hogy a legjobb módszer a pénzügyi gondok megoldására, ha az oktatáson próbálunk takarékoskodni. De ha ilyen a helyzet, az a kihívás a minden szintű oktatás felé, hogy előremenekülve sokkal korszerűbbé, célszerűbbé, hatékonyabbá tegyék a képzés különböző formáit, beleértve a pedagógusképzést is. Nagyon fontos, hogy a felsőoktatás ne csak ismereteket adjon — például a leendő tanároknak —, hanem sok-sok gyakorlati munícióval lássa el a hallgatókat. Ezek közé a nehéz élethelyzetek kezelésének módja is beilleszthető. A változás ma egész életünket körülveszi. Szerencsére — igaz, még csak mutatóban — van már olyan iskola, amely az egész tantestületet fel szeretné készíteni a folyamatos megújulásra, a változások kezelésére. Pedig náluk a megszűnés veszélye fel sem merült. S ha kemények is a fent leírtak, ha rosszul is esnek sok tanárembernek, bennem az őszinte segíteni akarás munkál, amikor leírom mindezt. Ha nem önsajnálatunkkal foglaljuk el magunkat, nem azzal töltjük az időt, hogy a számunkra legkényelmesebb, legkevésbé követelő vezetőjelölt mellett lobbizzunk, ha bízunk magunkban, ha nem kesergünk és másokra mutogatunk, hanem megpróbálunk elébe menni a nehézségeknek, hamar túl is lehetünk azokon. S ahhoz, hogy ez könnyebben menjen, két idézettel szolgálnék, ami nekem is sokat segített és segít ma is a nehéz pillanatokban: „Azon a napon indulsz el a csúcsra, amikor felhagysz minden mentegetőzéssel.” „Eljön majd a nap, amikor azt hiszed, mindennek vége. Az lesz a kezdet!” ÚJ KELET A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kereskedelmi és Iparkamara tisztelettel meghívja a SZAKKÉPZÉS ’96 című rendezvényre, ahol kiállítás és börze keretében bemutatkoznak az iskolarendszeren kívüli felnőttképzéssel foglalkozó megyei cégek. Ideje: 1996. március 27—28. (naponta 10—17 óráig) Helye: Városi művelődési központ Nyíregyháza, Szabadság tér 9. A választás lehetősége — a változás lehetősége! Megyénk életéből 1996. március 26., kedd 3 Tiltakozó polgármesterek Bokortanyák gázprogramja Postaleépítés Szatmárban Új Kelet-információ Mészáros Ferenc, a Kisgazdapárt nyíregyházi városi vezetőségének tagja, a vajdabokori szlovák kisebbségi önkormányzat képviselője a következő információt adta a bokortanyák vezetékes gázprogramjával kapcsolatban: — Az eddigiek során képtelenek voltunk bármilyen érdemi lépésre, ugyanis kettős prés alatt vagyunk. A bokortanyák lakossága addig, amíg nem tudunk árat mondani (megnevezni a lakossági hozzájárulás összegét), nem hajlandó nyilatkozni, hogy kér-e a vezetékes gázból vagy nem. Az Italgas viszont csak akkor hajlandó konkrét árajánlatot tenni, ha tudjuk velük közölni az igénylők számát. Mivel mindkét álláspont érthető és elfogadható, mi patthelyzetbe kerültünk. Az egyetlen megoldást választottuk, árajánlatot kértünk az Italgas-tól egy teljes terítettség figyelembevételével. Reméljük, ez jó kiindulási pontul szolgál majd ahhoz, hogy végre érdemi lépéseket tehessünk — jelentette ki Mészáros Ferenc. A Debreceni Postaigazgatóság igazgatója, dr. Kovács József szerint az elmúlt években a növekvő munkanélküliség okozta megélhetési nehézségek, valamint a manuális telefonközpontok fokozatos megszüntetése a postahivatalokban jelentős forgalomcsökkenéssel járt. Ezek következtében ésszerűsítéseket kell végrehajtani, mert a postatörvény értelmében a hatszáz főt meghaladó településeken nem lehet bezárni a hivatalokat, de a munkaidőt és az ezzel járó nyitva tartást a fehérgyarmati térség községeinek többségében április 1- jétől az eddigi nyolc óráról 3—6 órára kell csökkenteni. Munkatársunktól Abban az esetben, ha az ön- kormányzatok megfizetik a nyolcórás nyitva tartás költségének különbözetét, maradhat az eddigi nyitvatartási idő. Minderről a napokban tájékoztatta a fehérgyarmati városkörzet polgármestereit. A polgármesterek a számukra Fehér- gyarmaton rendezett tanácskozáson megdöbbenve fogadták a híreket, kifejtették ellenérzésük okait is. Petra András gacsályi polgármester elmondta, hogy ez olyan, mint egy hólabda, ami elindul a lejtőn, és a kisebb településeken a posták végleges bezárását eredményezheti. Ezt a gondolatot folytatva emlékezett arra Bányai Bálint, Fülesd első embere, hogy gyermekkorában Nagy- szekeresre járt több település a postai küldeményéért, és egy kicsit a mostani intézkedés is hasonlót sejtet. Önkormányzatuk szegény, nem tud hozzájárulni a hivatal fenntartásához, de ha öt óra helyett hat óráig lesz nyitva a posta falujukban, elengedik az épület bérleti költségét. Karácsony Sándor Nagyszekeres érdekében szólva elmondta, hogy náluk négy község van körjegyzőségben, közös fenntartású iskolával, még működő téesszel. Most öt óra nyitva tartást akarnak községükben, pedig a környékbeli emberek is oda járnak ügyesbajos dolgaikkal. Nemcsak a nyitvatartási idő csökkentése, hanem az ügyfélfogadás kezdési időpontjának kilenc órára tétele ellen is tiltakozott Nagy László panyolai polgármester, mert, véleménye szerint, nyáron az emberek korán mennek a mezőre, még a 8 órai postanyitás is késő, nemhogy a tervezett 9 órai. A téli időszak még ennél is rosszabb — fejtegette a kisnaményi faluvezető, Kővári István. Szabadságon a szabolcsi IFOR-zsoldos 99 Megálljuk a helyünket” (Folytatás az 1. oldalról) — Hány helyen dolgozik a magyar műszaki kontingens? — Nova Gradickánál a Zsuzsanna már készen áll, azonban nem „ő” a végleges megoldás, mert csak pontonhíd, tehát az igazi hidat is meg kell építeni valamikor. A sarajevói híd — Tévedések szomorújátéka Tóth András képviselőtársam — amint az Új Kelet hétfői száma hírül adja — megrótt legutóbbi sajtótájékoztatójukon, amiért a március 18-ai közgyűlés előtt a szocialista frakció nevében nyilatkozatot olvastam fel, álláspontja szerint „politikai kampányozás” céljából. Nos, többrendbeli tévedésről van szó. Tóth András nem lehet „a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának frakcióvezetője”, lévén, hogy a testületben egy szál maga képviseli pártját, nincs „képviselőcsoport”, ergo nem lehet frakcióvezető. Mindez persze lehet az újságíró tévedése. (Nem az újságíró tévedése, a hanganyagot ellenőriztük — a szerk.) De téved Tóth András is. Nem a Torgyán-beszéd okán álltam fel, hiszen a rasszizmus, a gyűlöletkeltés ellen tiltakozó nyilatkozatát a Nyilvánosság Klub annak előtte, a Szabó Al- bert-féle újnyilasok bírósági felmentése apropóján jelentette meg. Meglehet, naivitás volt részünkről azt gondolni, hogy a nyíregyházi közgyűlés tagjai (és nem a „lakosság”) — pártállásra, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül — hozzánk, szocialista képviselőkhöz hasonlóan undorodnak a „népjólétisták” gyalázatos cselekedeteitől, s ezért csatlakoznak hozzánk. Nem tették, lelkűk rajta... Ami a költségvetést illeti, természetesen szíve joga Tóth András képviselőtársamnak más véleményt képviselnie. A tényeket azonban illenék tisztelnie, s akkor nem beszélne például másfél ezer, utcára lökött pedagógusról. Dr. Fekete Antal Tóth András, a kisgazdapárti önkormányzati képviselő arra kérte szerkesztőségünket, hogy azon téves nyilatkozatát, amely szerint a KDNP-frakció a nyíregyházi közgyűlés költségvetésére — az MSZP oldalára állva — Igennel szavazott, módosítsa. Szerkesztőségünk, helyt adván a kérésnek, közli a főtitkár úr által megadott új mondatot: A kereszténydemokraták is egyetértettek a költségvetés számaival, de a megoldási javaslat miatt azt NEM szavazták meg. amit szintén mi építettünk — egy úgynevezett alacsonyvízű fahíd. Azonban ez senkit se tévesszen meg, mert remek anyagokból dolgozunk, és nem egy ideiglenes tákolmányt kell elképzelni. A brckói acélhíd Johnsson technikájával kerül felújításra, ebben szintén részt veszünk. — Milyen a helyi lakosság viszonya a magyar kontingenshez? — Kimondottan barátságos. A boszniai oldalon viszont (és természetesen a szerbek lakta területeken) a provokációk elkerülése érdekében csak köszönésre és legfeljebb útbaigazításra korlátozzuk a kommunikációnkat... — Ez parancs? — Nem. Ez egy olyan „jó tanács”, amit érdemes megszívlelni... — Hogy néznek ki ezek az országok? — A helyreállítás látványos gyorsasággal megkezdődött. Az állami támogatás szemmel látható, a téglát, a szerkezeti elemeket központilag küldik. Érdekes típusházak épülnek: a házak sarkait egy-egy betonoszlop képezi, a köztes területet téglával töltik ki. —Általában szigorúak a szabályok? — Nem drákóiak, de nyomatékosan felhívták a figyelmünket, hogy viselkedésünkkel ne hozzunk szégyent a Magyar Köztársaságra! — Térjünk kellemesebb témára. Milyen az ellátás? — Négy kilót híztam, amióta ott vagyok. Az első két hétben „pörkölt volt pörkölttel”, de aztán helyre állt a rend a konyhafronton is, és változatosabb lett a kaja. Állandóan van gyümölcs, déligyümölcs, primőrpaprika, paradicsom is kerül, süteményeket is kapunk, a saláta svédasztalon van, annyit eszik az ember, amennyi belefér. Az alma „hegyekben” áll... Az „amcsik” boldogan odaadják cserébe az „önmelegítős atomkajájukat” egy adag magyar „kincstáriért”. Mi meg szuvenírként eltesszük az övéket... Nem véletlen, hogy szívesen cserélnek, mert a miénk sokkal jobb! A szállásban is nagyon kellemesen csalódtunk. — Szolgálati idő után ki lehet menni a faluba, a városba? — Még nem. A bázist csak munkára és hivatalos ügy intézésére szabad elhagyni, viszont minden hét végén van szervezett közös látogatás Nova Gradickára. — Hogy reagál a lakosság, ha meglátja a magyar mundért? — Sehogy. Valószínűleg láttak már az utóbbi időkben egy pár fajtát... Itthon, Nyíregyházán sokkal inkább képeztem „csoda tárgyát” az utcán, amikor végigmentem az újtípusú terepszínű egyenruhámban... — Úgy hírlik, hogy a magyar honvédség műszaki állapota siralmasan elmaradott és korszerűtlen. Ugyanez az ön tapasztalata is, ha összeveti — mondjuk — az amerikaival? — Tuzlában volt három KRAZ teherautó segíteni a hóeltakarítás munkálatait. Sokkal jobban vizsgáztak, mint az „amik” csoda-teherautói. Általában elmondható, hogy a munkavégzéshez szükséges műszaki teljesítményünk azonos, csak a „csicsa” más — mondjuk a teherautók fülkéje... Én személy szerint egy javítószakaszban vagyok, és elmondhatom, hogy vadonatúj Beta szerszámkészleteket kaptunk. Az alkatrészellátásunk folyamatos, Kaposvárról küldi a logisztikai központ. —A tapasztalat azt mutatja, hogy a „téli csendet vihar" szokta követni, és ilyentájt újulnak ki a harcok... — Erre utaló jeleket nem tapasztaltunk. —Mikor jön legközelebb szabadságra? — Ha nem jön közbe semmi „gubanc”, akkor május 24-én megint itthon lehetek. Természetesen annak függvényében, hogy elérjük-e kitűzött céljainkat...
