Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9

1996-03-21 / 68. szám

8 1996. március 21., csütörtök Máriapócs UJ KELET Eg a munka a keze alatt VAROSRÓL kaviszonyt létesíteni a Diruváll Kft.-vei. — Hány személlyel tervezik indítani a termelést? — Májusban, amikor véget ér a képzés, szeretnénk egy 20 fős szalag működtetését meg­kezdeni, és az a tervünk, hogy rövid időn belül 30 főre növel­jük az üzem létszámát. Erre megvan a lehetőségünk, hiszen már most sok az olyan érdek­lődő, akinek megvan a szak­munkás-bizonyítványa és a gyakorlata is a szakmában. — A tanfolyam elvégzése után milyen kereseti lehető­ségek várnak a most még tanu­lókra? — Az tény, hogy a textilipar­ban nincs nagy kereseti lehe­tőség. Meg az egyéni adottsá­goktól is függ, ki mennyit fog keresni. Lesz olyan személy, aki a bruttó 20 ezer forintot is nehezebben fogja elérni, de lesz olyan is, aki eléri majd a 30 ezret. Az egyik gépnél Vitéz Gá- borné keze alatt ég a munka. Látszik, hogy nem az eltelt egy hónap alatt tanult meg ilyen kitűnően varmi. — Ón miért jelentkezett a tanfolyamra? — Munkanélküli voltam, így biztos állásom lesz, és nem utolsósorban végre szakképesí­tést is szerzek. A varrószakmá­ban 1982 óta dolgozom beta­nított munkásként. Tudok min­denfélét varrni, blézereket, szoknyákat vagy amit éppen kell. —A család tagjainak szokott varrni? — Természetesen. Két gye­rekem van, imádok rájuk ruhát készíteni, és büszke vagyok rá, hogy az általam előállított ruhadarabokban járnak. így sokkal olcsóbb, mintha bolt­ban vennénk meg. Annak meg külön is örülök, hogy má­sok is megdicsérik a munká­mat. — Arra nem gondolt, hogy a szakképesítés megszerzése után saját maga nyisson egy varro­dát? — Gondoltam rá, de mint említettem, az utóbbi időben munkanélküli voltam, a férjem jelenleg is az. így nemigen tud­nánk megalapozni, hogy egye­dül fogjak bele egy vállalkozás­ba, segítséget meg nem várha­tok senkitől. Most biztosabb­nak tűnik, ha itt dolgozom. Kaptunk is egy kis biztatást, miszerint ha megindul a terme­lés, akkor 20—30 ezer forintot is kereshet egy jobb varró. Én bízom benne, hogy a jobbak közé fogok tartozni, mindent megteszek annak érdekében, hiszen családomnak nagy szük­sége van a pénzre... Exportrönk Olaszországba UJ KELET RIAPÓCS0N Zárszámadás után Nem nevezhető sikeresnek az elmúlt év a máriapócsi Kismező Mezőgazdasági Szövetkezetnél. Az almater­mesztés a magas felvásárlási árak ellenére veszteséges volt. A művelési költség többe ke­rült, mint amennyi bevételük származott belőle. A gabona­félék és a napraforgó hozott némi nyereséget, de a termés­átlagok itt sem voltak túl ma­gasak. A búza hektáronként 45 mázsát termett, a tritikálé 46- ot, a kukorica pedig 31,1-et. Mint azt Paszternák József, a szövetkezet igazgatója la­punknak elmondta, a me­zőgazdasági gépek használa­tával a lakossági szolgáltatá­soknál elsősorban nem a nagy nyereségre törekedtek, ha­nem arra. hogy mindenki elé­gedett legyen a munkájuk minőségével. Különösen a nagyteljesítményű Fiat kom­bájnra volt nagy az igény. Ezenkívül a csúcstechniká­nak számító SPC-6-os vető­gépet bérelték ki sokan. Bár nem olcsó a bérleti díja, de sok vetőmagot meg lehet ta­karítani azzal, hogy a gép kezelője egy monitoron ke­resztül figyelni tudja a vetés folyamatát. így nem lesz sor­hiányos, és túl sok vetőmag sem megy kárba. Emellett azért is volt népszerű a gépek bérbe adása, mert így a gaz­dák a számla ellenében visz- szaigényelhették az üzem­anyag-támogatást. A jövő útja a termelés in­tegrálása és a lakossági szak- tanácsadás megszervezése. Ezenfelül segítséget kívánnak nyújtani a kistermelőknek ér­tékesítési gondjaik megoldá­sában. Az állattartáshoz a szükséges épületek meglen­nének, de nem rendelkeznek elegendő földterülettel (lege­lővel) ahhoz, hogy újra bele merjenek fogni. Egyelőre erre nem is gondolhatnak. Még tanulnak, de már termelnek is Pár hónapja Máriapócson, a Diruváll kihelyezett üzemében még csak toborozták a dolgo­zókat — helyesebben a leendő munkásokat, mert először min­denkinek egy intenzív varró- tanfolyamot kell elvégeznie. Végül olyan lányokat és asszo­nyokat válogattak ki a jelent­kezők közül, akiknek még nincs szakképesítésük és mun­kanélküliek. Természetesen a tanfolyam ingyenes, és még szerény fizetséget is kapnak a résztvevők, míg el nem kezde­nek „élesben” dolgozni. Az üzemben most serény női kezek forgatják a varmivalót, és késztermékek is elhagyják a szalagot. — Már a tanfolyam kezde­tétől, február 19-étől igyek­szünk hasznos dolgokat csinál­tatni az átképzősökkel, például a helyi óvodának picinyke háti­zsákokat. A gyerekek ezeket ak­kor használják, amikor kirándul­ni mennek — világosít fel Somos József tanfolyamvezető, aki a termelőüzem vezetője lesz. — Szépen halad a csoport, ha már készterméket gyártanak egy hónap után. — Valóban így van, a kivá­logatott 16 dolgozó — úgy lát­szik — rátermett erre a szak­mára, és máris nagyon ügyesek. A tanfolyam 480 órás, és a si­keres vizsga esetén betanított- munkás-bizonyítványt kapnak a lányok, asszonyok. Termé­szetesen mindenkinek lehető­sége van a tanfolyam után mun­Nincs falopás, őrzik az erdőt A tél a fakitermelés ideje. A Máriapócsi Erdőbirtokos Szö­vetkezetben 450 hektár terüle­tet művelnek. Ebből 17,2 hek­tárt vágnak ki az idén. A faki­termelés nemcsak azoknak ad munkát, akik döntik a fát, ha­nem azoknak is, akik eltakarít­ják a maradékot és rendbe te­szik a területet. Zsemján János erdésszel, a szövetkezet veze­tőjével a helyszínen beszélget­tünk. — Mindig ilyen sokan szor­goskodnak az erdőben? — Dolgoznánk még többen is, csak nem tudunk annyi em­bert foglalkoztatni. Néha olyan sokan jönnek, alig tudom őket elhessegetni. Egy nap csak annyi fát döntünk ki, amennyit el is tudunk takarítani. A tar­vágás után sok a hulladék, ami­nek egy része még tüzelőként jól hasznosítható. A nagyon apró gallyakat itt, a helyszínen elégetjük. —Mikor válik vágáséretté az erdő? — Itt vegyesen van nyárfa és akácfa. A nyár 15—20 év után, míg az akác 30—35 év után vágható ki. Ez az erdőrész ta­lán már túlérett is, megkaptuk az engedélyt a kitermelésére. Az erdészet szakemberei a tíz­éves ütemtervük alapján bírál­ják el kérelmünket és döntenek az erdők besorolásáról. — Mi lesz a sorsa a parla­gon maradt földnek? — Az sem marad megműve- letlen. A terület letisztítása után gyökérszaggatóval feltépjük a földet, és az újra kihajt. Az óri- ásnyámak ez a legolcsóbb sza­porítási módja, még ültetni sem kell. Ha túl sűrűn nő, akkor rit­kítani szoktuk. — Milyen célra hasznosítják a rönköket? — Ebből lehet készíteni épü­letfát, szarufát. Az óriásnyár jó gerendának. Az akácból is szin­te minden készíthető. Az ex­portrönköt Olaszországba szál­lítjuk, a többit pedig belföldön értékesítjük. Ami megmarad, még mindig jó lesz tűzifának. — A megyében az utóbbi időben nagyon elharapódzott a falopás. Önöknek mennyiben jelent ez gondot? — Csak elvétve fordulnak első ilyen esetek. Őrizzük az erdőt. A sárkányos feladat Az általános iskola nevelői szobájában ta­lálkoztam a pirospozsgás, mosolygós arcú Szahajda Gergellyel, aki azzal büsz­kélkedhet, hogy nemrégiben megnyerte a harmadik osztályos tanulók Nyír­bátorban megrendezett matematikaverse­nyét. Látszik, hogy a fiúcska a mozgást sem veti meg, mert a szünet vége felé jócskán kimelegedett az önfeledt játék­ban. — Igaz, hogy nem először vettem részt a nyírbátori versenyen, de nagyon izgultam, pedig előtte jól felkészültem — halljuk Gergelytől. — Ez területi verseny volt, le­hettünk vagy harmincán. Máriapócsról csak ketten voltunk, végül én lettem az első. Az osztálytársam, Linzenbold Szandra negyedik lett. Elsős koromtól nagyon ér­dekelnek a számok. Tavaly is indultam ugyanezen a verse­nyen, de akkor csak a nyol­cadik lettem. Szeretek szá­molni. Különösen kedvelem a szorzást és az osztást. Bol­dog vagyok, ha egy feladatot sikerül megoldani és kijön az eredmény. A versenyen ti­zenkét feladatot kellett meg­oldani. A legnehezebb egy sárkányos volt. Nem jött ki a jó eredmény, a végén viszont rájöttem a helyes megoldás­ra, de már csak a verseny után. A többivel nem volt gondom. Szeretem még az írást, de leginkább a testneve­lés a kedvenc tantárgyam. Sze­retek focizni meg futni. A ver- senysikemek örültek az osz­tálytársaim, gratuláltak, és megdicsért a tanító néni és az igazgató bácsi is. Április másodikán lesz a me­gyei verseny Nyíregyházán. De még azzal sincs vége, mert a legjobbak országos döntőn is részt vesznek. Biztosan nagyon nehéz feladatok lesznek a me­gyei versenyen, de nem ijedek meg. Az igazi az lenne, ha ott is első lennék, de szerényebb eredménnyel is elégedett le­szek. A verseny miatt mostaná­ban nem sok időm van a já­tékra. Rengeteget gyakoro­lok, amiben édesapám sokat segít, bár néha ő is összeza­varodik egy-egy feladaton. Sokat játszom a testvérem­mel, aki még óvodás. Na­gyon szeretek tévézni és sze­retem a mesefilmeket. Érde­kelnek a számítógépek is. A szüleim már vettek is egyet, de még nem tudom használ­ni. Anyu azt mondta, keres­nek valakit, aki majd megta­nít a kezelésére. Hogy mi le­szek? Lehet, hogy matekta­nár...

Next

/
Oldalképek
Tartalom