Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-19 / 66. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. március 19., kedd 11 Balszerencsés vereség Száraz Attila (Új Kelet) Minden együtt volt vasárnap egy remek mérkőzésre Tisza- vasváriban. Focira kiéhezett nézők és labdarúgók, no, és kellemes idő. A játékvezető ezúttal szigorúbb volt a kelleténél, mert nem fogadta el azt a csekket, amelyet Kiss János átigazolásáért a hazai csapat illetékesei bemutattak. Hiába volt esküdőzés, fenyegetés, óvással a játékvezető nem engedett. A hazaiak pedig, hogy kerüljék a torzsalkodást, óvás helyett átírták a jegynőkönyvet, amelyben Kiss helyett Have lant szerepelt. A két csapat az első pillanattól kezdve egymásnak rontott. Az első félidőben igazi helyzetet nem sikerült kialakítani, és helyenként baj volt a folyamatos játékkal is, de hát ezt meg lehet bocsátani egy idénynyitó mérkőzésen. Sajnos, a két csapat színvonalas küzdelméhez a játékvezető nemigen nőtt fel. Nagyon sokszor árnyékra fújt, díjazott egy-egy színészi alakítást. Ez láthatólag megzavarta bizonyos fokig a hazai csapatot. Erdeiék nehezen viselték el, hogy náluk rögtön villant a sárga lap, míg a másik oldalon az ő fellökésükéit, buktatásukéit maximum csak szóbeli figyelmeztetés járt csak. A szünetben cserére, átszervezésre egyik mester sem szánta el magát. Maradt minden a ✓ régiben, pontosabban a színvonal egy kicsit visszaesett. A hajrára aztán alaposan megélénkült a játék. Rosut Demcsuk váltotta fel, aki beállása után azonnal gólpasszt adhatott volna. A hazaiak találatához nagyon kellett a sérülése után visszatért Gaicá, aki láthatólag nagy kedvvel és elszántsággal játszott. Nem egyszer egyedül próbálta kijátszani a vendégek lestaktikáját. Az eredmény: két sárga lap és egy gól. Az öröm azonban nem sokáig tartott, mert pár perc múlva egy szöglet után a volt vasváris Pitács orvul feltartóztatta a kimozduló kapust, illetve míg a hazai védők a megváltó lefújásra vártak, addig újabb egyéni hibából a győzelmet is megszerezte a Diósgyőri FC. A mérkőzés lefújása után a vendégek edzője, Leskó Zoltán állandó rádiótelefon-csörgés közepette tudta csak összegezni a látottakat. Tette ezt nagystílűén — nem nagyképűen —, mint egy üzletember. Szavai önbizalommal teliek, nem bántok voltak. Olyan ember benyomását keltette, aki tudja, mit akar. Még az sem zavarja, ha a DFC szurkolóinak egy csoportja Oláh Ferencnek, elődjének a nevét skandálja. A tiszavasvári tábor a mérkőzés után — nem túlzás azt állítani — gyászba borult. Mindenki tudta, hogy ma bal- szerencsés körülmények között pontokat, pontot hullattak. Szikszói Lajos edző is rendkívül csalódott volt. Bizonygatta, hogy teljesen fölöslegesen, indokolatlanul túlóráztak. Semmi ok nem volt a hosszabbításra. Arra, hogy kivel volt elégedett? Határozottan állítja, hogy a védelemmel. Az utolsó perceket leszámítva. — Sokat jelentett volna egy jó rajt — kesergett a mester. -— Most nehezebb lesz a következő mérkőzés, mintha legalább az egyik pontot itthon tartottuk volna. Fotó: Racsko Tibor Alom, álom, édes álom Alighogy nekilódult a panorámabusz, éppencsak lehuppantak az ülésekre a sényői fiúk, szinte egyszerre szólalt meg Barna Miklós, Lelt József és Torda Csaba. Kifecsegték: ők bizony álmot láttak. Szombat éjszaka — külön-külön — kifundálták: Hatvanban nem kap(hat) ki a csapat! Majd néma csend... A játékosok újságjaikba temetkeztek vagy mereven bámulták a tájat. Lepergett néhány óra, s ugyanez a társaság eksztázisban tette meg a hazafelé vezető utat. Koncz Tibor (Új Kelet) Frenetikus hangulatban úszott mindenki, aki fel tudott préselődni a piros járgányra. No, persze, nem is kezdődhetett volna jobban a tavaszi idény. Döntetlen a heves hevesiek otthonában. Aranyat érő „pontocska”, az első idegenbeli siker a másodosztályban! — Én nem álmodoztam, annál inkább bíztam az elvégzett munkában — törte a szavakat Falatovics László. A mester pulzusszáma messze járt a normálistól. Nem csoda, igen sokat,.kivett” belőle a mérkőzés. Ezen a meccsen a csapat megvalósította mindazt, amiért eddig dolgoztunk. A játékosok megértették: ha eredményt akarunk elérni, az őszhöz képest sokkal több áldozatot kell hozni. Változtattunk a taktikán, a hozzáállásban kedvező fordulat történt, és máris jelentkezett ezek haszna. Mindenki segítette a másikat, biztatták egymást a srácok, s ami külön figyelemre méltó, időnként jól is futballoztak. — Mi tagadás, a közvélemény eltemette a klubot. Előre ráhúzták a „zakót” a sényői együttesre. A hazaiak is elringatták magukat. Aztán... — Tíz perc után láthatóvá vált, nem érheti különösebb baj a csapatot. Fizikálisán és játékban is (minimum) egyenrangú partnerei voltunk az ellenfélnek — ha nem jobbak... Éreztem, ma nem kerül a hálónkba a labda. Abban azonban nagyon bíztam, hogy mi betalálunk. Sajnos az utolsó passzokat elszúrtuk, elkapkodtuk a kínálkozó lehetőségeket. Ha kicsit is körültekintőbbek vagyunk, most nyerhettünk volna. — De ne legyünk telhetetlenek! A mértéktartás mellett csipetnyi méltatás dukál a mutatott teljesítménynek. — Külön kiemelni azért nem akarok senkit, mert egymásért hajtottak a játékosok, senki nem lógott ki a sorból. Ezt á jó szellemet nem kívánom megtörni egyes emberek dicséretével. A csapat tett ki magáért, így a siker is közös. — Nem lehet nem észrevenni, mekkora nyugalmat kölcsönöz Czapéknak, hogy Mező József személyében minden hájjal megkent kapus rémisztgeti a csatárokat. A „lefitymált”, nyugdíjasnak titulált portás trükkök egész sorát húzta elő repertorjából. Nála kevesebben csalják profibban az időt—ezt művészi tökélyre fejlesztette. Természetesen nem csak ebből áll tudománya... — Józsi jelenléte valameny- nyiiinkre jó hatással van. Csak egy példa: az edzéseken minden labdára úgy vetődik, mintha ezen múlna az élete. Hihetetlen, de még tizenegyesből is alig lehet neki gólt rúgni. A mérkőzéseken hangosan dirigálja a csapatot, míg rutinja felbecsülhetetlenül sokat ér a forró helyzetekben. Ezt Hatvanban a hajrában kamatostól bebizonyította. —Mégiscsak kár az elhullaj- tott pontokért. Talán könnyebb lett volna vasárnap diadalmaskodni, mint a következő, Kazincbarcika elleni, szintúgy „körömrágósnak'’ ígérkező derbin. — Egy biztos, a Barcika ellen sokkal, de sokkal nehezebb dolgunk lesz. Ez így, utólag bátran leszögezhető, hiszen nyerési esélyt szalasztottunk el... Ami reményeimet táplálja: ez a döntetlen erőt kell adjon a további feladatok megoldására. „Uraim, készítsék fel magukat, különben nem lesz fizetés!” Tragédia, tragédia! Nem Szophoklészé, nem Shakes- peare-é, a Nyíregyháza tragédiáját a tiszakécskeiek írták. Méghozzá a siralmasabb fajtából. A várt, győzelmet hozó tavaszi nyitányból méretes zakó lett, az NYFC fenékig ürítette a méregpoharat, miközben az eseményeket — jobb esetben — unott legyintés, a vehemensebb szurkolók körében istenkáromlás kísérte. Csiky Nándor (Új Kelet) — A találkozó előtt kihangsúlyozta: az alapozás edzésmunkáját maradéktalanul elvégezte a csapat. Azt is tudtuk, Németh és Domokos hiányozni fog, ezzel együtt győzelmet vártunk. Ehhez képest a 0-4 derült égből villámcsapás... — Most aztán távol áll tőlem, hogy megmagyarázzam a dolgokat! — fogadott hétfőn Tóth János klubigazgató. — Meggyőződéssel mondom — és e tekintetben nyugodt a lelkiismeretem —, a játékosok emberi tartásában és életfilozófiájában hatalmasat csalódtam! Ma, amikor rengeteg embernek nincs munkája vagy minimálbérért dolgozik, ők — a zömében családos férfiak — pusztán egy meccsel 30 ezer forintot kereshetnének. Úgy látszik, ez nem elég, pedig ennek jelentőségére egy 26—27 éves embert nem kellene figyelmeztetnem. A lelkiismeretemet azért is érzem egy picit tisztának, mert tudom, mik voltak az én teendőim. Pontos információim voltak a Kécskéről. Ezért hangsúlyoztam: ne adjunk az ellenfélnek területet, ehhez csak annyi kellett volna, hogy a csapat mindig álljon vissza a félpálya környékére, szerezzen labdát saját térfele közepén. Ehelyett a társaság az első perctől kezdve a hat ember között állóSiranaÁ: ívelgette a labdát és rengeteg pontatlan átadást produkált. A középsők pedig — főleg Kovács — rohangáltak be a 16- osra, ezáltal a támadók és a védők közötti terület abszolút ellenőrizhetetlen volt. Ez a taktikai fegyelmezetlenség magas foka! Ha ez nincs, most is 0-0 az eredmény! Az ösz- szecsapás tanúsága alapján azt is látnom kell. úgy tűnik, nincs, aki középen fazont adjon játékunknak. Még fájdalmasabb a vereség, ha arra gondolok: ez aTiszakécs ke nem volt szupercsapat. Tudtuk, van két veszélyes éke és van egy veszélyes szervező, Bánföldi. A két ékre ráálltak az emberfogók — zömmel jól is csinálták a dolgukat —, míg Bánföldit Kovácsnak kellett volna csapatfelelősséggel semlegesítenie. Bánföldi rúgott két gólt — ennyit Kovács játékáról! De csődött mondott Kar- kusz és Kákóczki is. Kemény pénzbüntetést fogok rájuk kiszabni, miként Bessenyeire is! Eddigi optimista hangvételemet számonkérőbb típusú stílus fogja felváltani. Ha tovább akarunk lépni, nem lehet ezt a „simogatós” hangvételt folytatni. — Éppen a meccs előtt esett szó arról, hogy soha ekkora szükség nem volt még a közönségre. Ezek után bizonyára rengetegen fogadták meg, hogy legközelebb a stadion környékére sem mennek, mert nemcsak hogy tőrt döfött beléjük a csapat, még saját magát is nevetségessé tette. — Meg kell hajlanom e meglátás előtt! Igazán sértő beszólásokat nem hallottam, de ha valaki hangot is adott véleményének, jól tette! Le a kalappal a közönség előtt! A csapatnak pedig látnia kellene, ez a vezetés és én személy szerint mi mindent megteszünk, hogy senki ne érezzen semmit a vészes anyagi helyzetünkből. Sok mindenben nekem is vízválasztó jellegű lehet ez a meccs. A mostani helyzetei ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy családban sok a veszekedés. Az első egyet-—kettőt még el lehet viselni és helyre lehet hozni, de minél több ilyen van, annál mélyebb nyomot hagy az emberben, és utána annál kevésbé tud lelkesedni. — Semmi tartása nem volt a csapatnak. Ilyet legutóbb az MTK ellen pályára lépő NYFC produkált, aminek akkor is katasztrófa lett a vége. De azóta eltelt egy év és—-a csapatépítés szisztémája szerint—ilyennek már nem lenne szabad előfordulnia. Ezek szerint haszontalan volt az elmúlt egy év munkája? — Erre kapunk választ a következő időszakban. De valóban képesek vagyunk ugyanolyan gyerekségre, mint akkor. Úgy érzem, Bagoly és Lukács távozása ellenére folyamatos lehetne az előrehaladás, de ha nincs a pályán olyan játékos, aki ezt kifejezésre tudná juttatni, akkor vége. —Egy éve is felmerült a kérdés, most is. Alkalmasak a játékosok az elképzelések megvalósítására? — Igen. De nagy energiákat kell mozgósítanunk annak érdekében, hogy vezéregyéniséget találjunk. Azt is valószínűnek tartom, hogy az eddigi építő munkát egy követelő habitusnak kell felváltania. Szombaton, sajnos, akaratgyenge volt 4—5 játékos. A csapatnak nem volt türelme ahhoz, hogy a taktikai fegyelmet betartsa, nem volt türelme ahhoz, hogy ne rohanjon — ez felelőtlenség! Főleg 27 évesen! Leginkább azért vagyok elkeseredett, mert nem tudtam a játékosok fejébe verni: öreg, egy meccsért kaphattál volna 30 ezer forintot! De ezzel ezentúl nem fogok foglalkozni, azt fogom mondani: uraim, készítsék fel magukat a Gödöllő elleni győzelemre, mert ha nem, nem lesz fizetés! A szakmai stáb mindent megtett, de az NYFC-n a vitaminok sem segítettek Fotó: Bozsó Katalin Olasz labdarögás: Sztrájk után „választási szünet”? MTI Az olasz labdarúgók hét végi sztrájkja után valószínűleg április 21-én sem lesznek mérkőzések az itáliai bajnokságban. Egyrészt a játékosok érdekképviseleti szervezete, az AIC már közölte, hogy ha nem fogadják el követeléseiket, akkor az első osztályú csapatok azon a hét végén ismét sztrájkolni fognak, másrészt az Olasz Olimpiai Bizottság (CONI) azt tervezi, hogy a parlamenti választásra való tekintettel minden április 21-re tervezett sporteseményt egy nappal korábban, április 20-án, szombaton tartanak majd meg. Az első osztályú labdarúgó- csapatok mostani sztrájkja a vártnál kisebb vihart kavart. A futballmentes vasárnapot azonban a szurkolók nem hagyták szó nélkül. Az olasz labdarúgó- klubok támogatóinak szövetsége vasárnap arra figyelmeztetett, hogy „ha a labdarúgás világában továbbra sem lesznek tekintettel a szurkolókra, és véleményük kikérése nélkül intézik a dolgokat, a legkézenfekvőbb válasszal, a szurkolók sztrájkjával kell majd számolni”... A futballrajongók azonban vasárnap sem maradtak foci nélkül. Az olasz közszolgálati rádió, a RAI második csatornája — mint minden bajnoki forduló idején — vasárnap 15 órától 17.30-ig a Mérkőzések percről percre műsort adta.
