Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-19 / 66. szám
1996. március 19., kedd * Barkácsolás 1 j i KE :li ET laminált bútorlap Mint a hímes tojással... KGST-placl „útikalauz” Jó tanácsok szerszámvásárláshoz A faforgácslap a bútoriparban régóta ismert alapanyag. Lényegesen olcsóbb, mint bármilyen más faanyag, és mivel a forgácsdarabkák összevissza helyezkednek el, nem kell számolnunk szálirányú vetemedéssel. A baj csak az, hogy csúnya. Ezért kitalálták, ha valamilyen műanyag réteggel bevonják, nemcsak esztétikusabb lesz, hanem a nedvességet sem szívja úgy magába. így jött létre a laminált bútorlap. Fekete Tibor Megyénkben Vásárosna- ményban készítenek bevonattal ellátott forgácslapokat, a nagy bútorgyárak is ezt használják. Szerencsére már jó pár képzeljük, hogyan is fog valójában kinézni. (Jártam már úgy, hogy csak a lerajzolás után tűnt fel, mennyire aránytalan és „gnóm” lett volna a kisszekré- nyem. Még időben tudtam változtatni a méreteken.) sajnáljuk azt a keveset az élfóliázásra. Méterenként száz forintot kérnek ezért a műveletért. A korszerű műhelyekben már milliméter pontossággal vágják a bútorlapot. Erre ne legyen gondunk. Arra viszont figyeljünk oda, hogy melyik a szélessége és melyik a hosszúsága a munkadarabnak. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen irányban fut végig a famintás erezet. Ha teljesen biztosak akarunk lenni a dolgunkban, be // nS Fotók: Racskó Tibor éve mi, barkácsoló emberek is vehetünk ilyet, és nem kell egy egész táblával megvennünk. Mind több helyen méretre vágva árusítják a laminált bútorlapot. Nem kell ahhoz asztalosnak lennünk, hogy a bútorlapokból eleinte polcot, később cipőállványt, majd akár szekrénysort is gyártsunk saját kezűleg. A barkácsüzletekben minden kelléket megvehetünk, ami a szekrények elkészítéséhez szükséges. Mielőtt belevágnánk, néhány jó tanács: Tartsuk be a fokozatosság elvét. Ha még sohasem készítettünk ilyet, akkor ne a legbonyolultabb és legnagyobb darabbal kezdjük! így ha nem sikerülne, kisebb kár ér bennünket. Amikor kigondoltuk, mit is szeretnénk, készítsünk róla méretarányos rajzot, hogy elKezdő barkácsolók gyakran esnek abba a hibába, hogy nem veszik figyelembe az anyag- vastagságot. Az összeállítási rajz ama is jó, hogy kiderül, ha nem jól méreteztünk valamit. További előnye még: erről könnyebben összeírhatjuk a megrendelni kívánt bútorlapok darabszámát és méretét. Ha be is sorszámozzuk, akkor biztosan nem marad ki egy sem. Ha bonyolultabb bútort gyártunk, az összeállítási rajz mellé készítsünk alkatrészrajzot is. Ezen bejelölhetjük, hogy a bútorlapunk mely éleit akarjuk él- fóliáztatni. Ezzel nem érdemes házilag kísérletezni. Akármilyen jó is a vasalónk, mégsem tudjuk tökéletesen ráolvasztani és rányomni a forgácslap élére a fóliacsíkot. Nincs is annál bosszantóbb dolog, mint amikor fél év után kezd leválni az élfólia. Ha már egyszer sokat költöttünk az alapanyagra, ne is rajzolhatjuk. Az asztalosmester ebből már tudni fogja, hogyan szabjon. Ha a gépkocsi csomagtartójában vagy a tetőcsomagtartón akarjuk hazavinni a bútorlapokat, egy rossz pléddel csavarjuk körbe, mert a lapok szélei könnyen sérülnek még egy kis ütődéstől is. Bánjunk velük úgy, mint a hímes tojással. Néhány szót még az árakról: ha a bútorlapokból házilag készítjük a polcot vagy a szekrénysort, akkor legkevesebb a felét megtakaríthatjuk a pénzünknek. Még a használt bútorok áránál is kevesebbért juthatunk hozzá, ráadásul méretre szabva. Tapasztalatlanul azonban semmiképp se fogjunk bele. Először a kevésbé bonyolult és kisméretű munkadarabot készítsük el vagy amelyik kevésbé van szem előtt. Csak ezután gyártsunk üveges, gurulós asztalt. Erről legközelebb írunk. F. T. A barkácsoló ember nem lehet meg jó szerszámok nélkül. Csakhogy a jó szerszám drága, már-már megfizethetetlen. Akinek mindennapi munkaeszköze a kéziszerszám, aki ezzel keresi a kenyerét, megéri, ha boltban vásárol. Aki azonban csak ritkán veszi elő, annak luxus a legdrágább gyalut vagy fogót megvenni. Vannak, akik egy évben talán csak egyszer veszik elő a fűrészt vagy a kisbabát, de nekik akkor is a legdrágább kell! Őket úgysem tudnánk meggyőzni, hogy érjék be olcsóbbal. A sistákolós emberek többsége azonban nem ilyen, ők a KGST-piacokon vásárolnak. Nekik szolgálunk néhány jó tanáccsal. Először is, Muiphynek mindig igaza van. A piacon mindig az nem kapható, amiért éppen kimegyünk. Rendszerint abból van sok, ami a határon túl kapható. A hazai bolhapiacok kínálata megegyezik a román vagy az ukrán boltok árukészletével. Ha megjelenik a piacon egy újfajta fogó vagy háti permetező, ne vegyük meg azonnal, hisz lesz az még olcsóbb is. Jó, ha tisztában vagyunk a bolti árakkal. A tapasztalat azt mutatja, hogy a piaci ár a hivatalos kereskedelmi áraknak 30—50 százaléka. Érdemesebb külfölditől vásárolnunk, mert a viszonteladók busás haszonnal értékesítik még a kéziszerszámot is. Akármennyire elővigyázatosak vagyunk is, ránk sózhatják a bóvlit. Ez ellen nehéz védekeznünk. Néhány árulkodó jelből azonban következtethetünk az eredendő hibára. Ha látjuk a csillagvillás kulcson, hogy a lyuk nem pont középen van, akkor valószínű, hogy más rejtett hibája is lehet. Ha a metszőolló két pofája már új korában sem zár össze teljesen, akkor az sohasem fog összekopni, akármennyire mondja is az eladó. Olyan árusnál vegyünk szerszámot, akinél abból az áruféleségből még sok található. Nemcsak azért, mert van miből válogatnunk, hanem mert az ilyen eladónak nem érdeke, hogy kiválogassa a terméke javát, hisz neki mind eladó. Ahol csak egy-két darabot látunk a motorháztetőre kirakva, éljünk a gyanúperrel, az már a maradék. A volt baráti országokból néha elég „pofás” holmikat hoznak át. A külső azonban nem mindig jelent minőségjavulást is egyben. A kéziszerszámoknál is elég nehéz szemrevételezéssel megállapítani a hibát, hát még az elektromos készülékeknél! Ha egy villanyfúrót vagy egy köszörűgépet akarunk megvenni, előtte kérjük meg valamelyik büfést, hogy kipőbálhassuk a készüléket. (Én úgy szoktam csinálni, hogy előtte veszek egy szendvicset, egy pohár üdítőt, és úgy mellesleg megkérem a szívességre.) Még az is megoldás, ha felajánlunk egy kis áramhasználati díjat, mert megéri. Sokkal több pénzt dobunk ki, ha csak otthon derül ki, mégsem működik tökéletesen a portéka. Mikor célszerű a piacra menni? Erre nehéz választ adni. Többéves tapasztalatom, hogy szombaton és vasárnap 20—30 százalékkal magasabbak az árak, mint hétköznap. Az olyan árus, aki már kezd pakolászni, könnyebben enged az árból, mint aki még most érkezett. Délután már könnyebben tudunk alkudni. Viszont túl későre se hagyjuk a vásárt, mert ha mégsem stimmelne valami, akkor már nem lesz időnk visszavinni. Egyébként is, aki KGST-pi- acon vásárol, az számoljon azzal, hogy zsákbamacskát vesz. Ha mégsem olyan a minőség, mint a bolti terméknél, tudjon rá. Ne dühöngjön fölöslegesen. Egyébként csak olyan szerszámot vagy gépet célszerű bolhapiacon venni, amelyik csak alkalmanként kell. Mindennapos használatra inkább vásároljunk drágább, de jobb minőségű terméket. Salétrom, penész, vizes fal? Nem kell szétverni a házat Palotai István Sokan azt hiszik, hogy ha a ház (lakás) fala nedves, salét- romos vagy penészes, akkor— nincs mese — szét kell verni a házat, másképp a hiba nem javítható. Éz tévedés. Ezeknek a hibáknak a kijavítása a legtöbb esetben nem is igényli a téglák megbontását. A salétromos, penészes vakolatrészt verjük le a tégláig. A téglát (műanyagszőrű ecsettel) eresszük be sósavval. Száradás után hordjunk rá két-három réteg vízüveget. Ha a tégla felfé- nyesedik, akkor vakolatkapaszkodóul kis szegeket verhetünk a falba, amelyek közé vékony drótokat húzunk. Erre rávakolunk, majd száradás után már festhetjük is. Ha a fal vizesedik, akkor a padlószint alatt kicserélhetünk egy sor téglát is. Az új téglák alá helyezzünk kátránypapírt, öntsünk kátrányt vagy műgyantát. Az eljárást a fentiek szerint végezzük el. Amennyiben falunk nem az alap irányából nedvesedik, a levert vakolat alá hordjunk fel egy réteg polivinilacetátot. Remek szigetelőanyag. Magad uram, ha szolgád nincsen. Azaz ha éppen nem kapunk megfelelő szakembert vagy valóban olcsóbban akarunk a dolgokon segíteni. Le fl er György Ha mozog a szék lába. Mielőtt visszaragasztjuk, tekerjük körül a láb csapját egy kis darabka nejlonszállal vagy cérnával, kenjük be enyvvel, és illesszük a széklábat vissza a helyére. Ha az asztal egyik lába rö- videbb. Tegyünk fapasztát jó vastagon egy pergamenpapírra, és állítsuk bele a rövi- debb lábat. Szárítsuk meg alaposan, majd a kiálló darabot vágjuk le borotvapengével. Finom dörzspapírral csiszoljuk le. Hogy a kertből jövet a sarat ne hordjuk be a lakásba. Készítsünk lábtörlőt dugókból. Egy lécre szegeljünk fejjel felfelé dugókat, és kész az egyszerű kerti eszköz. Ha akadnak a fiókok. A nehezen járó részeket gyertyaviasszal vagy szappannal kenjük be. Ha egy csavar meglazul. Tegyünk a lyukba egy gyufaszálat, és törjük le. Ezután újra becsavarhatjuk a facsavart. A csavarmenetet tekerjük körül egy kevés fémgyapottal, és így csavarozzuk be újra. Ha a bú- torfogantyú lötyög, becsavaro- zás előtt kenjük be körömlakkal. Ha megszáradt, megszűnik a gond. A csavart mártsuk ragasztóba vagy gittbe, tartani fog. Ha a háztartási gépeken vagy eszközökön a fémcsavarok meglazulnak, a csavar meghúzása előtt cseppentsünk egy kevés sellakkot közvetlenül a csavarfej alá. Nem fog többé kilazulni. Ha a csavar kioldása nehezen megy. A csavarhúzó fejét hevítsük fel a lehető legforróbbra, és így kezdjünk a kicsa- varozáshoz. Cseppentsünk a nehezen mozgó csavarfejre néhány csepp hidrogénperoxid- oldatot. Hagyjuk néhány percig hatni. Ha krétával bedörzsöljük a csavarhúzó hegyét, nem csúszik le a csavarról. Jegyezzük meg jól: balra kicsavarni, jobbra becsavarni! Ha a csavar elrozsdásodott. Egy olyan kendőt vagy szivacsot csavarjunk köréje, amit előzőleg szénsavas üdítőitalba mártottunk. Egyébként néhány csepp szalmiákszesz is oldja a rozsdát. Mielőtt összecsavarozzuk a szükséges dolgokat, tekerjük körbe cérnával és vazelinnel óvjuk a rozsdától. Hogy ne legyen probléma a zsinórral. Mártsuk a végét sellakkba vagy általános ragasztóba, így nem foszlik el a vége. Műanyag zsineget vagy kötelet úgy rögzíthetünk a végeken, ha a vágás helyét kis lánggal megolvasztjuk. Ugyanígy akadályozhatjuk meg a csomók szétbomlását is. Hogy ne legyen probléma a szöggel. A szöget kissé ferdén kelj beverni. Vastagabb szögeket könnyebb a falba verni, ha a szöget először beszappanozzuk vagy bekenjük olajjal. Ha a szögnek'nem szabad kilátszania, mélyítsük ki a lyukat, és a szög fejét gitteljük be. Ha könnyen szálkásodó fába akarunk szöget verni, előbb csípjük le a szög hegyét. Ha a fában lévő szöglyukat be akarjuk tömni, keverjünk össze fűrész- port enyvvel, és ezzel tüntessük el. Kisebb lyukakat fogkrémmel is eltüntethetünk. Köny- nyebb a szöget kihúzni, ha a harapófogó alá egy kis deszkalapot teszünk. így lassan, erőlködés nélkül kihúzhatjuk a szöget. Ha lazán sikerült beverni a szöget: húzzuk ki, tömjük ki a lyukat ragasztóval vagy gipszpéppel, nyomjunk bele egy-két gyufaszálat. Száradás után ugyanoda verjük a szöget, így erős tartása lesz. Nagyobb szögekhez (például kampósszöghöz) előbb fúrjuk ki a falat, a lyukba puhafa- vagy műanyag tiplit tegyünk, amit gipszpéppel vagy Epokittal rögzítsünk. Mielőtt beverjük a szöget, ragasszuk le a kifúrandó helyet keresztben, hosszában átlátszó ragasztóanyaggal, így elkerülhetjük, hogy a fal kitöredezzen. Csináld magad!
