Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9

1996-03-02 / 53. szám

10 1996. március 2., szombat Hétvége Hej, halászok, halászok... Ez volt az első nóta, ami eszembe jutott, miközben a lift felröpített a harminclaká­sos ház kilencedik emeletére. Ha nem tudnám név szerint, kihez jöttem, a remek illatok akkor is útba igazítanának. — Ez az ebéd szinte teljes mértékig saját alapanyagok­ból készül — invitál a kony­hába házigazdám, Dévai Má­té. — A halat mind magam hasamat, nem mindig jut időm igazi finomságokat összeállíta­ni. Egyelőre egyedül élek, de barátaim és barátnőm gyakran meglátogatnak, s olyankor mindig összeütök nekik vala­mit. — Mit eszik a legszíveseb­ben? — Igazából mindenevő va­gyok, de ha választhatok, ak­kor a halételek állnak a legkö­fogtam, a hagyma a kertben termett, a vörösbort is csalá­di tőkéről szüreteltük. — Mindig ilyen'ínyencsé­geket főz?. —Sár nagyon szeretem a zelebb hozzám. Legjobban a pontyot és a heket szeretem, de a vizek más gyümölcseit is szí­vesen fogyasztom. Amit nyá­ron nem tudok magam kifog­ni, azt ilyenkor mirelitüzletek­ből szerzem be. Kedvencem a halászlé és a fokhagymás ponty. Ám ha hazamegyek a szüléimhez, anyukámtól mindig tejfölös csirkét és nokedlit „rendelek”. — Kitől tanult meg főzni? — Természetesen édes­anyámtól és nagyanyámtól, aki még most, nyolcvanéve­sen is minden héten meggyúr néhány levél tésztát. Mivel egyetlen gyerek vagyok, kicsikoromban gyakran leb­zseltem a konyha körül. Bár mégsem szakács, hanem au­tószerelő lettem, a főzés sze- retete megmaradt. — Hogyan készült a mai halászlé? — Először is vegyük sor­ra a hozzávalókat. Egy kilo­gramm tisztított ponty, há­rom nagy fej hagyma, két evőkanál pirospaprika, só, ízlés szerint vörösbor, egy paradicsom, paprika, fél ma­rék száraztészta. A megtisztított hal fejéből és farkából a durvára vágott hagymával erős tűzön két- három liter alaplevet főzünk. Átpasszírozzuk, majd bele­tesszük a hal többi részét és a felsorolt hozzávalókat. Fél óra alatt felfőzzük, s ha puha a tészta, elkészült az egytál­étel. Biztos sokan ismerik a fok­hagymajótékony hatását, még­is kevesen merik fogyasztani „illata” miatt. Pedig nem kell más, mint lenyelni egy szegfű­szeget szétrágva, s ez máris kö­zömbösíti a fokhagyma ízét. A kalcium hiánya is meg­keseríti sok nyugdíjas életét. A tojáshéj azonban minden ház­tartásban kínálja magát ingye­nes kalciumforrásként. Szedjük ki a tojáshéjból a hártyát, majd többszöri alapos mosás után szántsuk jól ki. Ezután kávéda­rálóban egy szegfűszeggel por­rá aprítható. Teával vagy víz­zel minden nap be lehet belőle kapni egy kávéskanálnyit. ( Továbbra is várjuk az olva­sók hasznos tanácsait szerkesz­tőségünk címére. A borítékra írják rá: Jó tanács) Bár már március eleje van, a farsangi mulatozásoknak azonban még nem múlt el az idénye. A jól ismert farsangi fánk mellett még rengeteg hi­degtál és egyéb finomság ke­rül ilyenkor az asztalra. A falatokat aztán jólesik leöblí­teni egy kis üdítővel vagy más itókával. — Mit miből igyunk? — merül fel a kérdés a gondos háziasszonyban, s erre Kovács Péter italospincér adja meg a választ, kiegészítve egy remek koktélrecepttel. — A vendéglátás általában az aperitifek kínálásával kezdő­dik. Ezeket egy-két kivétellel talpas, pici pohárból fogyaszt­juk. A kivételt például a már­kás konyak — ezt túlmérete­zett, öblös pohárba illik tölteni — és a whisky jelenti, amit magas pohárból kortyolunk, melyben jut hely a jégnek és a szódának is. Az ínycsiklando­zó sültek mellé jólesik kortyol­ni a fehér- vagy vörös-, száraz, félszáraz, édes és félédes bo­rokból. Itt azonban nemcsak az étel mellé kell megfelelő bort kínálni, hanem meg kell találni az italhoz illő poharat is. Ha fi­atal fehérborról van szó, azt egyszerű, kevésbé öblös talpas­ban, az illatosabb fehérbort pe­dig nagyobb, nem vésett pohár­ban kell a tányér mellé tenni. A vörös bornak nagy öblös po­hár dukál, melyet csak három­Mit miből igyunk? negyed részig szabad megtöl­teni, hogy az ital szellőzzön. Kehelybe vagy magas, karcsú pohárba töltünk, amelyben ele­gánsan gyöngyözik. Végül, de nem utolsósorban szót kell ejtenünk a sörről is, mely férfitársaim körében az egyik legnépszerűbb ital. Kíná­lásánál nem szigorúak a szabá­lyok, korsótól a karcsú pohá­rig minden belefér. A most következő italajánlat azoknak szól, akik nem csak ételekben szeretik a pikáns íze­ket. Grapefruit sörbet: Félbevágunk négy nagyobb grapefruitot, kicsavarjuk a levét, majd a hártyák közül kikapar­juk húsát is. A gyümölcsvelőt turmixgépbe öntjük, hozzáadjuk a két citrom levét és öt dkg cuk­rot. A géppel körülbelül fél per­cig keverjük. Ezután a keveré­ket parféformába téve a mély­hűtőbe tesszük. Amikor meg­hűl, de még keverhető, óvato­san hozzáadjuk két tojásfehérje kemény habját. Ezután vissza­téve a mélyhűtőbe, készre fa­gyasztjuk. Tálalás előtt néhány percig szobahőmérsékleten tart­juk, majd talpas poharakba ada­golva feltöltjük jéghideg félédes pezsgővel. A pohár szélét grape- fruit-szelettel díszítjük, és szívó­szállal kínáljuk az italt. Akár pezsgőt, akár egy jó hideg sört iszunk, minden italnak megvan a hozzáillő pohara Szalvétacsoda Nem ördöngös dolog, s kü­lönösebb kézügyesség sem szükséges ahhoz, hogy a min­dennap használatos szalvétából csinos asztali díszt készítsünk. Ha lépésről lépésre követik a le­írtakat, biztosan örömet és si­kert hoz a munka. Először — mint ahogy azt az ábra is mutatja — hajtsuk ketté a négyzet alakú szalvétát. Mind­két sarkát hajtsuk fel a csúcsig, majd újra félbehajtás követke­zik. Hajtsuk vissza félig az imént felhajlított részt és a két „fület”! Fordítsuk meg úgy, hogy a háta legyen felénk, és az egyik sarkát bújtassuk be a má­sik saroknál a dupla anyag közé. Ismét fordítsuk magunk felé és egyengessük el a szalvétát, hogy szép alakja legyen, és megálljon a „talpán”. Ha kész, tegyük a tányér közepébe. Hajápolás Akár hosszú, akár rövid a hajunk, mindenképpen tart­sunk be egy aranyszabályt. Soha ne menjünk ki vizes hajjal a szabadba. Hiába az alapos szárítás, még jó húsz percig a felmelegedett fejbőrt igen érzékenyen érinti a hőmérséklet-változás. A kö­vetkezmények sem marad­nak el, melyek a haj korpá- sodásában, zsírosodásában és esetleges hullásában mu­tatkoznak meg. Ha meg­történt a baj, hívjunk segít­ségül gyógynövényeket. Korpás hajra kiváló szer a rozmaring- és a jegenyesam­pon, zsíros hajra a méz-pro­polisz vagy kecsketej-csalán sampon. Ha hullik a hajunk, kezeljük henna- vagy kecs­ketej-csalán samponnal. Az oldalt szerkesztette: Sikli Tímea UJ KELET Rózsák fiatalítása Központi fűtéses otthonaink­ban már alig tudjuk elképzel­ni, hogy elődeink mennyire örültek, amikor a már magasab­ban járó nap langymelege élesztgetni kezdte a tetszhalott természetet. A fák és virágok idős barátjával, Bálint János bácsival a kiskertekben kora tavasszal esedékes munkála­tokról beszélgettünk. — Én a munkát mindenkép­pen idős rózsaágyaim megújí­tásával kezdem, hiszen szá­momra a legfontosabbak az egész kertben ezek a pompás színű és illatú virágok. Erre a munkára elsősorban akkor van szükség, ha rózsáink már több mint tízévesek, gyengébben fejlődnek, s itt-ott egy-egy tő már ki is pusztult talán. — Mi ilyenkor a teendő? — A legjobb, ha talajcsere után új töveket ültetünk. Erre a munkára ebben a hónapban bőven van még időnk. A régi talajt majd' fél méter mélyen ássuk ki, és helyébe terítsünk jó minőségű, friss földkeveré­ket. Itt majd pompásan érzik magukat a friss rózsatövek. — Mikor érdemes' előkészí­teni a melegágyat? — A fűtésre szolgáló trágyát már most behordhatjuk. Ha jól betapossuk á földbe ezt a réte­get, a hónap végére már elég meleg lesz ahhoz, hogy magá­ba fogadja a saláta-, hónapos­retek- és karalábémagokat. A melegágy persze nemcsak üveg, de fólia alatt is helyet kaphat. Sőt! A feleségem az ablakpárkányon is mindig ne- velget valamit. Cserepeiben elsősorban a petrezselyem és a fűszernövények kapnak helyet. A vetőtálba ültetett magokból lassan palánta cseperedik, s ezt, ha melegebbre fordul az idő, ki is lehet ültetni az üveg alá. — Mit kell metszeni így tél vége felé? — A korán kihajtó ribiszkét és köszmétét legkésőbb a hó­nap első heteiben ritkítsuk. A ribiszkebokron legfeljebb 8— 12 erős, jól elágazó fás rész maradjon, s ezek ne legyenek öregebbek ötesztendősnél. Folytassuk az öregebb fák rit­kító metszését, ugyanakkor kezdjük el az ősszel telepített fácskák és a többi gyümölcsfa alakító metszését is. Ám a mun­kát csak akkor kezdjük el, ha a hőmérő legalább plusz öt fokot mutat. — Vannak-e betegségei a gyümölcsfáknak? — Ebben az időszakban a leggyakoribb problémát a fák kérgének felrepedése okozza. Ez akkor következik be, ha a viszonylag meleg februári nap­palokat fagyos éjszakák köve­tik. Régi, de nálam igen jól be­vált módszer a kéreg meszes bemázolása. Kaktuszok A szobanövények közül ta­lán a kaktuszoknak jut a leg­több figyelem és a legkeve­sebb megértés. Hogy mégis miért olyan népszerűek ezek a növények, arról Hamvai Leonórával be­szélgettünk, aki nagy rajongó­ja a tüskés növénykéknek. — Népszerűségük szerin­tem nem is szorul bővebb ma­gyarázatra, ha meggondoljuk, hogy egyetlen más szobában tartható élő szervezet sem vi­sel el ennyi nemtörődömséget úgy, hogy mégis képes túlél­ni gazdáját. — Mennyi törődésre van szükségük ezeknek a növé­nyeknek? — A kérdés nagyon jó, hi­szen éppen ilyen irányú félre­értésekből adódik, hogy az aktív növekedés hiányosságo­kat mutat. A néphit ugyanis azt tartja, hogy a kaktuszok szeretik, ha elhanyagolják őket. Ezzel szemben az igaz­ság az, hogy a túl sok finom szemcsés homok elpusztíthat­ja őket, a nyári aszály hatásá­ra pedig álomba merülnek. Megfelelő fejlődésükhöz és rendszeres virágzásukhoz té­len olyan hőmérsékletre van szükségük, melyben mi va­cognánk, nyáron viszont a kaktusz nagyon kedveli a friss kerti levegőt. — Hányféle kaktusz van? — Fajtájukat tekintve ren­geteg, de a kaktuszok család­ját tekintve alapvetően két csoportba osztjuk őket: így si­vatagi és erdei kaktuszok. — Mikor bont virágokat a kaktusz? — Akár a sivatagiak, akár az erdeiek családjáról beszélünk, tudomásul kell vennünk, hogy a szobában tartott fajoknak több mint fele csak 3—4 éves kora körül kezd virágot bontani. Ettől fogva a sivatagi kak­tuszok minden évben, ezzel szemben az erdei kaktuszok sajnos csak vonakodva bonta­nak virágot. — Mi a siker titka? — Ha az erdei kaktuszon vi­rágokat akarunk látni, bizto­sítsunk a növények számára száraz, pihenési időszakot, és ne mozdítsuk meg őket, ha már megjelentek a bimbók. Az erdei kaktuszt gyakran permetezzük és az átültetés­re is kerüljön sor minden év­ben a virágzás után. A siva­tagi kaktuszok virágzását elősegíthetjük, ha a növény kissé már kinőtte cserepét. Válasszunk számára napos helyet, ez leginkább télen fontos. Nyáron ne perme­tezzük. A legfontosabb a szá­mára a friss levegő, ezért a meleg idő beköszöntével gyakran nyissuk rá az abla­kot. Míg a fiatal növények minden évben igénylik az át­ültetést, az idősebbeket csak akkor bolygassuk, ha már kinőtték a cserepet. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom