Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9

1996-03-18 / 65. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1996. március 18., hétfő 3 Ne kerüljön közgyűlés elé Vízdíjhátralék Száraz Attila tudósítása Szerda este ülést tartott a nyíregyházi képviselő-testü­let jogi bizottsága. Első napi­rendi pontként az Ószőlő ut­cán augusztusban megtalált vízmérő és az ehhez kapcso­lódó ki nem számlázott víz­díj volt a téma. Közel egyórás megbeszélés után a bizottsá­gi tagok úgy foglaltak állást, hogy azt javasolják a közgyű­lés felé: ne foglalkozzon a közgyűlés a témával. A kér­désben az érintett városlakók­nak kell perben vagy peren kívül megegyezniük a Nyit- vicsavval. A döntés egyben azt is jelenti, hogy a jogi bi­zottság megváltoztatta koráb­bi álláspontját. Hiszen egy­szer már foglalkozott ezzel az üggyel, és akkor másként ítél­te meg a helyzetet. Nyilván sokat nyomott a latban, hogy a Nyitvicsav nemcsak a me­gyeszékhelyé, hanem továb­bi 30 település alapította vál­lalat, illetve, hogy az ehhez hasonló ügyekben született bírósági döntések mind meg­ítélték a Nyitvicsav részére a díjhátralékot. Azaz a városla­kóknak ki lett számlázva évekre visszamenőleg a víz­díj. Ezt követően „jogi szem­mel” került terítékre a megye- székhely költségvetés-terve­zete. A jelenlévők egy része jónak tartaná, ha céltartalékok és céltámogatások felhaszná­lásáról — az illetékes bizott­ság javaslata alapján — 50 millió forintig a polgármester, 50 millió forint felett a köz­gyűlés döntene. Más véle­mény szerint nem lenne szük­ség arra, hogy 50 millió alatt a polgármester beavatkozzon a pénzek odaítélésbe, bízza azt a közgyűlés az illetékes bizottságokra. Végül is az első javaslat kapott többséget. A polgármesteri keret a jövőben nem használható fel alapítványok, intézmények támogatására, béremelésre, jutalmazásra, költség- és üzemanyag-térítésre, vala­mint magánerős út- és köz­műtársulások segítésére. A költségvetés egyes tételei között átcsoportosítást 5 mil­lió forintig a polgármester, afe­lett a közgyűlés engedélyezhet. A döntéseiről a polgármester a közgyűlés soron következő ülésén köteles beszámolni. Itt a tavasz A hét végén úgy látszott, visszavonhatatlanul itt a tavasz. Felgyorsult a tempó a gyümölcsösökben. Képünkön: Ve- res Lajos 60 éves tsz-nyugdíjas, kihasználva a március közepi jó időt, Nagyecseden, a Szatmári úti portája előtt fiatalos fürgeséggel metszi jól termő szilvafáit Pénzes László felvétele Köszönjük, doktor úr! Egy zömök, szerény, örök­ké hamiskásan mosolygó, ki­váló ember és barát távozott el örökre közülünk. Dr. Sántha János állatorvos, élt 64 évet. Még a nyíregyházi Kossuth gimnáziumban is­merkedtünk meg 1948-ban. Emlékszem, hogy vonattal járt be egy városközeli köz­ségből. Mindig a bejárócso­port élén lépte át a gimnázi­um kapujának küszöbét. Sie­tett, nehogy elkéssen az első óráról. Ha mégis elkésett, azt mondta: „Kipukkant a vonat kereke.” Érettségi után, egye­temi évei alatt többször talál- koztám vele Budapesten. Büszke volt arra, hogy több tehetséges társával együtt népi kollégista volt. Mindig sietett, mindig dolga volt. Az egyetem elvégzése után egy Nyíregyházához közeli falu­ba került állatorvosnak. A bajba jutott emberek éjjel­nappal becsengethettek hoz­zá, mindig készen állt arra, hogy segítsen. Nyíregyházi lakosként mint pártunk tagja ingyen látta el a szaktanács- adást, még a benzinpénzt sem fogadta el, és azt mondta: „Elég baj az magának, hogy a kiscsikó nem menthető meg”. Többé már nem hív­ható, elment. Nagyon sokan mondjuk: „Köszönjük, Dok­tor Úr!”. A Független Kisgazdapárt városi elnöksége Haragos szomszédok egy fedél alatt Feltörték a Szabolcs Táncegyüttes termét? Ezt kapták a Mandalások raktárnak. Egykori MÉH-telep Fotó: Harascsák Már-már úgy tűnt, megol­dódik a Mandala Dalszín­ház elhelyezési gondja, amikor Nyíregyházán a zöld irodaházban kapott helyet. De itt az újabb konf­liktus, most már a Sza­bolcs táncegyüttes és a mandalások között! Fekete Tibor (Új Kelet) Csütörtök délután Lajsz Fe­renc, a táncegyüttes titkára és Gucsa Sándor, a vezető azzal kereste meg lapunkat, hogy szerdán este, a próba közben a mandalások bementek a terem­be, és botrányosan viselkedtek. A két csoport közötti egyezke­dés veszekedéssé fajult. A hely­színen nem tudtak megegyez­ni, csak másnap ült le a két ve­zérkar. Az indulatoktól sem mentes megbeszélésen a Sza­bolcs táncegyüttes vezetői el­mondták, őket hivatalosan sen­ki sem értesítette a dalszínház odaköltözéséről a mai napig sem. Sőt, a városi képviselő- testület döntését sem kapták meg írásban, amely a társbér­letről szól. Mint azt Gucsa Sándor la­punknak elmondta, úgy tűnt, a dalszínháznak nem sürgős a költözés, mert a tavaly áprilisi döntést követően csak most, télen lett kérdés a próbaterem használata. A táncegyüttes vezetői szerint az, hogy a hol­mijukat bepakolhatták a Hősök tere 9. számú irodaház harma­dik emeletére, még nem jelenti automatikusan a nagyterem használatát is. Nem akarnak ők senkinek sem keresztbe tenni, de tapasztalatuk szerint ahol a mandalások eddig megfordul­tak, még mindenkivel össze­vesztek. Ettől tartanak most ők is, és ezért nem hajlanak az egyezségre. Egyébként tudo­másuk szerint (és a megkötött bérleti szerződés szerint is) raj­tuk kívül a próbaterem haszná­latára más nem kapott enge­délyt. A csütörtöki megbeszé­lésen úgy tűnt, sikerült a felek­nek békésen megegyezniük. A történet újabb fordulatot vett március 15-én. A Mandala Dal­színház tagjai — kulcsuk nem lévén a táncteremhez — egy szekrénnyel eltorlaszolt ajtót benyomtak, és bementek a te­rembe próbálni. A helyszínre kiérkező Gucsa Sándor kihívta a rendőrség forrónyomos cso­portját, de ők bűncselekmény hiányában nem intézkedtek, sőt, jegyzőkönyvet sem voltak hajlandók felvenni. A történ­tekről Dobos Lászlót, a dalszín­ház vezetőjét kérdeztük: — Valóban feltörték a Sza­bolcs Táncegyüttes termét? — Nem törtünk mi fel sem­mit. Szerettünk volna bemenni a terembe, de Gucsa Sándort egész nap nem találtuk, még a lakásán sem. Nem várhattunk tovább, és egy szekrény eltolá­sával bejutottunk a nagyterem­be. Este kilenckor a Szabolcs Táncegyüttes csoportvezetője kihívta a rendőrséget, de ko­molytalan volt az egész. Még jegyzőkönyv- sem készült a „behatolásról”. — Hogyan fajult idáig a do­log? — A közgyűlési határozat értelmében mi nem csak az iro­dák használatára vagyunk jogo­sultak. Fokozatosan költöztünk át a zöld irodaházba. Ahogy a pénzünk megengedte, először az irodákat újítottuk fel és fog­laltuk el. Eddig 600 ezer forin­tot költöttünk az önkormányzat tulajdonára. Tervünkben szere­pelt a nagyterem rekonstrukci­ója is, de az nagyon költségigé­nyes felújítás lesz. — A konfliktus önök között a képviselő-testületi döntés értel­mezésében van? — A határozat szövege sze­rint — és szerintünk is — mi jogosultak vagyunk a próbate­remre is. Ezt nem hajlandók elismerni a Szabolcs Tánc- együttes vezetői. Nem zavar­nánk mi a munkájukat, nekünk akkor kellene a terem, amikor ők már befejezték próbáikat. Bódis Gábor, a művészeti vezetőnk hiába nyújtotta át az önkormányzat döntésének írá­sos anyagát, azt nem akarták tőle elfogadni. Most is csak egy napra kel­lett volna a terem, de ettől is mereven elzárkóztak. Vészesen közeledik az István, a király című rockopera premierje. A tömegjeleneteket nem lehet szűk helyen próbálni, csak tá­gas teremben. A terem kulcsá­hoz többszöri próbálkozásunk ellenére sem jutottunk hozzá, tovább nem várhattunk, muszáj volt bemennünk. Egyszerűen nem értjük a szabolcsosok fel­háborodását, mert ők is színpa­di emberek, átérezhetnék a mi gondunkat is. (A szerző megjegyzése: A két malomban őrlés tipikus esete, amikor mindenki mondja a maga igazát, és mégsem szüle­tik egyezség. Talán ha mindkét fél engedne merev álláspontjá­ból, békésen lezárulhatna a konfliktus. Ebben nyújthatna nagy segítséget az önkormány­zat.) Több mint százan írták alá a petíciót Lakossági fórum a Búj fosról Lakossági fórumot szerveztek a múlt héten a Start Vál­lalat ebédlőjében a bujtosi és az örökösföldi választó- kerület lakosainak. A fórumot két témának szentelték. A bujtosi tó és környéke részletes rendezési terve és a László, valamint Család utcai óvodák bezárása és át­szervezése volt napirenden. Fekete Tibor tudósítása A zsúfolásig megtelt terem­ben a bujtosi rendezési terv fö­lött hamar napirendre tértek. A hallgatóságot sokkal jobban ér­dekelte a Szegfű utca építése, a környék közműellátása és a Topping áruház átalakítása. Az egyik Szegfű utcai lakos félelmének adott hangot, hogy túl közel vezetik az aszfaltút nyomvonalát a lakóépületek­hez, ezért úgy járhatnak, mint a Síp vagy az Egyház utcán la­kók. Félő, hogy ezzel elérték­telenednek a házak. Veres Ist­ván városi főépítész megnyug­tatta a lakókat, hogy hagytak elegendő távolságot az út és az épületek között. Aki ebben ké­telkedik, a városházán szemé­lyesen is megtekintheti a terve­ket. Egyébként ha értéktelened­nének is a házak, jóval többet érnek majd a telkek. A jelenlévők többségét a két óvoda ügye érdekelte legin­kább. Ekkor két táborra szakadt a hallgatóság. Mindkét fél ér­veket sorakoztatott fel saját óvodája védelmében. A Lász­ló utcaiak még egy tiltakozó levelet is átadtak a polgármes­ter asszonynak az óvoda terve­zett bezárása miatt, 136 aláírás­sal. A Család utcai szülők pe­dig felajánlották, hogy lénye­gesen olcsóbban helyre tudnák állítani az óvoda épületét, mint ahogy a jelenlegi ajánlat „kínál­ja”. Csabai Lászlóné válaszát egy kis helyzetértékeléssel kezdte. 1990 óta négyezerrel csökkent az óvodás- és az iskoláskorú gyerekek száma a városban. Be kell látni, hogy a gyerekek ellátásához nincs szükség ugyanannyi épületre és pedagósra, mint korábban. A költségvetési megszorítások miatt a város kasszája már nem bír el ekkora többletterhet. A kérdés nem az, hogy zárjanak- e be intézményt, hanem hogy melyiket? A László utcai óvo­da megszüntetése mellett az szól, hogy úgynevezett Mező­panelből készült, ideiglenes megoldásként. Ráadásul a kör­út fokozott forgalma miatt rossz helyen van. Ebbe az óvo­dába a gyerekek fele Örö­kösföldről jár. A lakótelepi óvodákban csoportösszevoná­sokkal tudnának helyet szoríta­ni a kicsiknek. A Család utcai­nak pedig az a hátránya, hogy szűkös az udvara és a Belső körút forgalma miatt állandó benzingőzben vannak a gyere­kek. A lakótelep forgalma szempontjából sincs szerencsés helyen az épület. Akár egyik, akár másik intézményt szünte­tik is meg, a gyerekek nem maradnak óvoda nélkül. A fórum indulatoktól sem volt mentes. Némelyik hozzá­szóló személyeskedésbe torkol­ló vádakkal illette a polgármes­ter asszonyt. Ekkor az érintett kikérte magának az ilyen hang­nemet, és határozottan visszauta­sította a megalapozatlan vádakat. A beszélgetés végén a jelen­lévők egy kis csoportja kérdést intézett a főépítészhez: Igaz-e hogy a Topping áruház helyén diszkót kívánnak létesíteni? Veres Istvánnak nincs tudomá­sa ilyen tervről, de megígér­te, utána fog nézni. Már csak azért is, mert ezen a helyen többször is előfordult, hogy engedély nélkül építettek meg valamit. Jobb elébe menni a dolgoknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom