Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-18 / 65. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1996. március 18., hétfő 3 Ne kerüljön közgyűlés elé Vízdíjhátralék Száraz Attila tudósítása Szerda este ülést tartott a nyíregyházi képviselő-testület jogi bizottsága. Első napirendi pontként az Ószőlő utcán augusztusban megtalált vízmérő és az ehhez kapcsolódó ki nem számlázott vízdíj volt a téma. Közel egyórás megbeszélés után a bizottsági tagok úgy foglaltak állást, hogy azt javasolják a közgyűlés felé: ne foglalkozzon a közgyűlés a témával. A kérdésben az érintett városlakóknak kell perben vagy peren kívül megegyezniük a Nyit- vicsavval. A döntés egyben azt is jelenti, hogy a jogi bizottság megváltoztatta korábbi álláspontját. Hiszen egyszer már foglalkozott ezzel az üggyel, és akkor másként ítélte meg a helyzetet. Nyilván sokat nyomott a latban, hogy a Nyitvicsav nemcsak a megyeszékhelyé, hanem további 30 település alapította vállalat, illetve, hogy az ehhez hasonló ügyekben született bírósági döntések mind megítélték a Nyitvicsav részére a díjhátralékot. Azaz a városlakóknak ki lett számlázva évekre visszamenőleg a vízdíj. Ezt követően „jogi szemmel” került terítékre a megye- székhely költségvetés-tervezete. A jelenlévők egy része jónak tartaná, ha céltartalékok és céltámogatások felhasználásáról — az illetékes bizottság javaslata alapján — 50 millió forintig a polgármester, 50 millió forint felett a közgyűlés döntene. Más vélemény szerint nem lenne szükség arra, hogy 50 millió alatt a polgármester beavatkozzon a pénzek odaítélésbe, bízza azt a közgyűlés az illetékes bizottságokra. Végül is az első javaslat kapott többséget. A polgármesteri keret a jövőben nem használható fel alapítványok, intézmények támogatására, béremelésre, jutalmazásra, költség- és üzemanyag-térítésre, valamint magánerős út- és közműtársulások segítésére. A költségvetés egyes tételei között átcsoportosítást 5 millió forintig a polgármester, afelett a közgyűlés engedélyezhet. A döntéseiről a polgármester a közgyűlés soron következő ülésén köteles beszámolni. Itt a tavasz A hét végén úgy látszott, visszavonhatatlanul itt a tavasz. Felgyorsult a tempó a gyümölcsösökben. Képünkön: Ve- res Lajos 60 éves tsz-nyugdíjas, kihasználva a március közepi jó időt, Nagyecseden, a Szatmári úti portája előtt fiatalos fürgeséggel metszi jól termő szilvafáit Pénzes László felvétele Köszönjük, doktor úr! Egy zömök, szerény, örökké hamiskásan mosolygó, kiváló ember és barát távozott el örökre közülünk. Dr. Sántha János állatorvos, élt 64 évet. Még a nyíregyházi Kossuth gimnáziumban ismerkedtünk meg 1948-ban. Emlékszem, hogy vonattal járt be egy városközeli községből. Mindig a bejárócsoport élén lépte át a gimnázium kapujának küszöbét. Sietett, nehogy elkéssen az első óráról. Ha mégis elkésett, azt mondta: „Kipukkant a vonat kereke.” Érettségi után, egyetemi évei alatt többször talál- koztám vele Budapesten. Büszke volt arra, hogy több tehetséges társával együtt népi kollégista volt. Mindig sietett, mindig dolga volt. Az egyetem elvégzése után egy Nyíregyházához közeli faluba került állatorvosnak. A bajba jutott emberek éjjelnappal becsengethettek hozzá, mindig készen állt arra, hogy segítsen. Nyíregyházi lakosként mint pártunk tagja ingyen látta el a szaktanács- adást, még a benzinpénzt sem fogadta el, és azt mondta: „Elég baj az magának, hogy a kiscsikó nem menthető meg”. Többé már nem hívható, elment. Nagyon sokan mondjuk: „Köszönjük, Doktor Úr!”. A Független Kisgazdapárt városi elnöksége Haragos szomszédok egy fedél alatt Feltörték a Szabolcs Táncegyüttes termét? Ezt kapták a Mandalások raktárnak. Egykori MÉH-telep Fotó: Harascsák Már-már úgy tűnt, megoldódik a Mandala Dalszínház elhelyezési gondja, amikor Nyíregyházán a zöld irodaházban kapott helyet. De itt az újabb konfliktus, most már a Szabolcs táncegyüttes és a mandalások között! Fekete Tibor (Új Kelet) Csütörtök délután Lajsz Ferenc, a táncegyüttes titkára és Gucsa Sándor, a vezető azzal kereste meg lapunkat, hogy szerdán este, a próba közben a mandalások bementek a terembe, és botrányosan viselkedtek. A két csoport közötti egyezkedés veszekedéssé fajult. A helyszínen nem tudtak megegyezni, csak másnap ült le a két vezérkar. Az indulatoktól sem mentes megbeszélésen a Szabolcs táncegyüttes vezetői elmondták, őket hivatalosan senki sem értesítette a dalszínház odaköltözéséről a mai napig sem. Sőt, a városi képviselő- testület döntését sem kapták meg írásban, amely a társbérletről szól. Mint azt Gucsa Sándor lapunknak elmondta, úgy tűnt, a dalszínháznak nem sürgős a költözés, mert a tavaly áprilisi döntést követően csak most, télen lett kérdés a próbaterem használata. A táncegyüttes vezetői szerint az, hogy a holmijukat bepakolhatták a Hősök tere 9. számú irodaház harmadik emeletére, még nem jelenti automatikusan a nagyterem használatát is. Nem akarnak ők senkinek sem keresztbe tenni, de tapasztalatuk szerint ahol a mandalások eddig megfordultak, még mindenkivel összevesztek. Ettől tartanak most ők is, és ezért nem hajlanak az egyezségre. Egyébként tudomásuk szerint (és a megkötött bérleti szerződés szerint is) rajtuk kívül a próbaterem használatára más nem kapott engedélyt. A csütörtöki megbeszélésen úgy tűnt, sikerült a feleknek békésen megegyezniük. A történet újabb fordulatot vett március 15-én. A Mandala Dalszínház tagjai — kulcsuk nem lévén a táncteremhez — egy szekrénnyel eltorlaszolt ajtót benyomtak, és bementek a terembe próbálni. A helyszínre kiérkező Gucsa Sándor kihívta a rendőrség forrónyomos csoportját, de ők bűncselekmény hiányában nem intézkedtek, sőt, jegyzőkönyvet sem voltak hajlandók felvenni. A történtekről Dobos Lászlót, a dalszínház vezetőjét kérdeztük: — Valóban feltörték a Szabolcs Táncegyüttes termét? — Nem törtünk mi fel semmit. Szerettünk volna bemenni a terembe, de Gucsa Sándort egész nap nem találtuk, még a lakásán sem. Nem várhattunk tovább, és egy szekrény eltolásával bejutottunk a nagyterembe. Este kilenckor a Szabolcs Táncegyüttes csoportvezetője kihívta a rendőrséget, de komolytalan volt az egész. Még jegyzőkönyv- sem készült a „behatolásról”. — Hogyan fajult idáig a dolog? — A közgyűlési határozat értelmében mi nem csak az irodák használatára vagyunk jogosultak. Fokozatosan költöztünk át a zöld irodaházba. Ahogy a pénzünk megengedte, először az irodákat újítottuk fel és foglaltuk el. Eddig 600 ezer forintot költöttünk az önkormányzat tulajdonára. Tervünkben szerepelt a nagyterem rekonstrukciója is, de az nagyon költségigényes felújítás lesz. — A konfliktus önök között a képviselő-testületi döntés értelmezésében van? — A határozat szövege szerint — és szerintünk is — mi jogosultak vagyunk a próbateremre is. Ezt nem hajlandók elismerni a Szabolcs Tánc- együttes vezetői. Nem zavarnánk mi a munkájukat, nekünk akkor kellene a terem, amikor ők már befejezték próbáikat. Bódis Gábor, a művészeti vezetőnk hiába nyújtotta át az önkormányzat döntésének írásos anyagát, azt nem akarták tőle elfogadni. Most is csak egy napra kellett volna a terem, de ettől is mereven elzárkóztak. Vészesen közeledik az István, a király című rockopera premierje. A tömegjeleneteket nem lehet szűk helyen próbálni, csak tágas teremben. A terem kulcsához többszöri próbálkozásunk ellenére sem jutottunk hozzá, tovább nem várhattunk, muszáj volt bemennünk. Egyszerűen nem értjük a szabolcsosok felháborodását, mert ők is színpadi emberek, átérezhetnék a mi gondunkat is. (A szerző megjegyzése: A két malomban őrlés tipikus esete, amikor mindenki mondja a maga igazát, és mégsem születik egyezség. Talán ha mindkét fél engedne merev álláspontjából, békésen lezárulhatna a konfliktus. Ebben nyújthatna nagy segítséget az önkormányzat.) Több mint százan írták alá a petíciót Lakossági fórum a Búj fosról Lakossági fórumot szerveztek a múlt héten a Start Vállalat ebédlőjében a bujtosi és az örökösföldi választó- kerület lakosainak. A fórumot két témának szentelték. A bujtosi tó és környéke részletes rendezési terve és a László, valamint Család utcai óvodák bezárása és átszervezése volt napirenden. Fekete Tibor tudósítása A zsúfolásig megtelt teremben a bujtosi rendezési terv fölött hamar napirendre tértek. A hallgatóságot sokkal jobban érdekelte a Szegfű utca építése, a környék közműellátása és a Topping áruház átalakítása. Az egyik Szegfű utcai lakos félelmének adott hangot, hogy túl közel vezetik az aszfaltút nyomvonalát a lakóépületekhez, ezért úgy járhatnak, mint a Síp vagy az Egyház utcán lakók. Félő, hogy ezzel elértéktelenednek a házak. Veres István városi főépítész megnyugtatta a lakókat, hogy hagytak elegendő távolságot az út és az épületek között. Aki ebben kételkedik, a városházán személyesen is megtekintheti a terveket. Egyébként ha értéktelenednének is a házak, jóval többet érnek majd a telkek. A jelenlévők többségét a két óvoda ügye érdekelte leginkább. Ekkor két táborra szakadt a hallgatóság. Mindkét fél érveket sorakoztatott fel saját óvodája védelmében. A László utcaiak még egy tiltakozó levelet is átadtak a polgármester asszonynak az óvoda tervezett bezárása miatt, 136 aláírással. A Család utcai szülők pedig felajánlották, hogy lényegesen olcsóbban helyre tudnák állítani az óvoda épületét, mint ahogy a jelenlegi ajánlat „kínálja”. Csabai Lászlóné válaszát egy kis helyzetértékeléssel kezdte. 1990 óta négyezerrel csökkent az óvodás- és az iskoláskorú gyerekek száma a városban. Be kell látni, hogy a gyerekek ellátásához nincs szükség ugyanannyi épületre és pedagósra, mint korábban. A költségvetési megszorítások miatt a város kasszája már nem bír el ekkora többletterhet. A kérdés nem az, hogy zárjanak- e be intézményt, hanem hogy melyiket? A László utcai óvoda megszüntetése mellett az szól, hogy úgynevezett Mezőpanelből készült, ideiglenes megoldásként. Ráadásul a körút fokozott forgalma miatt rossz helyen van. Ebbe az óvodába a gyerekek fele Örökösföldről jár. A lakótelepi óvodákban csoportösszevonásokkal tudnának helyet szorítani a kicsiknek. A Család utcainak pedig az a hátránya, hogy szűkös az udvara és a Belső körút forgalma miatt állandó benzingőzben vannak a gyerekek. A lakótelep forgalma szempontjából sincs szerencsés helyen az épület. Akár egyik, akár másik intézményt szüntetik is meg, a gyerekek nem maradnak óvoda nélkül. A fórum indulatoktól sem volt mentes. Némelyik hozzászóló személyeskedésbe torkolló vádakkal illette a polgármester asszonyt. Ekkor az érintett kikérte magának az ilyen hangnemet, és határozottan visszautasította a megalapozatlan vádakat. A beszélgetés végén a jelenlévők egy kis csoportja kérdést intézett a főépítészhez: Igaz-e hogy a Topping áruház helyén diszkót kívánnak létesíteni? Veres Istvánnak nincs tudomása ilyen tervről, de megígérte, utána fog nézni. Már csak azért is, mert ezen a helyen többször is előfordult, hogy engedély nélkül építettek meg valamit. Jobb elébe menni a dolgoknak.
