Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-13 / 62. szám
$ 1996. március 13., szerda Közelkép UJ KELET Felvállalni a döntéseket Száraz Attila interjúja A nyíregyházi képviselőtestület hétfőn tárgyalta a megyeszékhely részletes költségvetését. Szinte valamennyi párt kialakította ezzel kapcsolatban az álláspontját. Lővei Csaba, az SZDSZ frakció- vezetője a következőket nyilatkozta lapunknak: — Nehéz szívvel ugyan, de a rendkívül szigorú előterjesztést a SZDSZ elfogadásra javasolja. Mindenki előtt ismert, hogy milyen nehéz helyzetben van a város, milyen drasztikus csökkentések árán sikerült egyensúlyba hozni a költségvetést. Kisebb módosításaink azért lesznek. —Az elmúlt héten készített, a kényszerintézkedésekről szóló anyagban még szerepel, a jelenlegi előterjesztésben viszont már nincs benne a külterületi iskolák átalakítása, esetleges megszüntetése. Erre mondják, hogy ez politikai okból történt így, mert ez 5—6 szavazatot jelent a koalíción belül... — Én úgy érzem, hogy nem politikai okokból, hanem szakmai megfontolásból döntöttünk így. Jobban meg kell vizsgálni ezeket az intézményeket. Mellesleg a költségvetés-tervezetbe hétfőig még bekerül egy olyan mondat, mely szerint felül kell vizsgálni a külterületi iskolák gazdálkodását. A költségcsökkentés érdekében racionális megoldást kell alkalmazni. Gyors munkával ezt most a költség- vetés szorításában nem lehetett elvégezni. Lövei Csaba — Mennyire okoz az feszültséget a várost vezető koalíción belül, hogy a polgár- mester asszony levelet írt a jegyző úrnak, hogy nem tud vele együtt dolgozni? — Mi az ominózus levél tartalmát nem ismerjük. Nem tudjuk az okát annak, hogy Csabai Lászlóné miért kényszerült erre a lépésre. Amennyiben valóban nem kíván együtt dolgozni a jegyzővel, akkor az okokat a közgyűlés elé kell terjeszteni, mert csak a képviselő-testületnek van joga a jegyző munkaviszonyát megszüntetni. Úgy érzem azonban, hogy az így kialakult helyzet nem veszélyezteti a koalíció működését. Mert az igaz, hogy a választások idején Fazekas János a Független Képviselők Egyesülete polgármesterjelöltje volt, de én biztos vagyok abban, hogy a független képviselők hozzánk hasonlóan átérzik a költség- vetés nehéz helyzetét. A népszerűtlen döntéseket le- hét vitatni, árnyalni, de ösz- szességében fel kell vállalnunk. Összevonják a művelődési házakat Név szerinti szavazást kér az igazgató Szétválik, önálló lesz a Vadaspark és a Szabadidő' Park Fotó: Bozsó Száraz Attila tudósítása Hétfőn tartotta ülését a nyíregyházi képviselő-testület közművelődési bizottsága. Az egyetlen téma a költségvetés volt. Először Takács Ferenc, az 5-ös számú, az előterjesztésben megszüntetésre kijelölt iskola igazgatója kért szót. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt évben már ez a képviselő-testület döntött arról, hogy az iskolájuk és a Krúdy gimnázium helyet cseréljen. Megítélése szerint nekik a gimnázium épülete ideális lenne. Az elmúlt 5 esztendőben emelkedett a beiratkozások száma. Enyhe visszaesés csak tavaly volt, akkor is amiatt, hogy elterjedt: bezárják az intézményt. Az egy gyermekre jutó pedagógusok száma az átlagosnál azért magasabb náluk, mert két pedagógusnő gyesen van, illetve a matematika tagozat indokolja ezt. Takács Ferenc kiemelte, hogy diákjaik milyen jó eredményeket érnek el. Arra kérte a bizottság beltagjait, hogy hétfőig fontolják meg, miként döntenek. Majd azt kérte, amennyiben a megszüntetési javaslat része marad az előterjesztésnek, az 5-ös iskola sorsáról külön, név szerinti szavazás legyen. Ezt követően a közművelődési bizottság megvitatta részleteiben is a költségvetést. Hosszan esett szó a művészeti szakközépiskola fenntartásáról, annak a lehetőségéről, hogy a tanárképző főiskolához vagy a megyei önkormányzathoz kerüljön-e át. Az mindenki előtt világos volt, hogy az intézmény eredményes működéséhez további pénzre van szükség, de a bizottsági tagok ezt csak úgy tudják elképzelni, ha közben nem történik „vagyonvesztés”, azaz az új fenntartóhoz nem kell, hogy szükségszerűen az iskola épülete is átkerüljön. A legjobb megoldás a társulási forma lenne, hiszen a művészeti szakközépiskola rendkívül nagy érték. Szabolcs megyén kívül Borsod, Hajdú, Szolnok és más megyékből is érkeznek olyanok, akik tanulni akarnák. A közművelődés „olcsóbbá tételére” három új intézmény jön létre. Egy a nyíregyházi városi művelődési központból, a Kölyökvárból és a Jósavárosi Művelődési Házból, a második a Városmajori, a Kertvárosi és a Vajdabokori, a harmadik pedig az Alvégesi és a Borbányai Művelődési Házakból alakulna. Az igazgatói helyekre nagy valószínűséggel pályázatot ír ki a város vezetősége. Az előterjesztés szerint ezt követően szétválik a Sóstó-erdei Szabadidő Park. Az Ifjúsági Park vállalkozásba kerül — vajon miért kell a Mandala Dalszínháznak elsőbbséget adni ? —, a Vadaspark marad az önkormányzat fenntartásában. A sportpénzekkel kapcsolatban a bizottság úgy foglalt állást, hogy bár a sportkoncepcióban leírtak nem tarthatók, az abban meghatározott százalékok — ha csökkentett összeggel is — arányaiban igen. A sporttámogatás összege az előterjesztés szerint 44 millió 215 ezer forint. Nincs rózsás helyzetben a kultúra, erre a területre 23 millió 949 ezer forint jut az idén, melyből 5,1 millió forint a millecente- náriumi rendezvényekre, illetve 3 miihó forintot a Cantemus kórus fesztiváljára használnak fel. Külügyi alapra 3,5 millió forintot terveztek. Ebből 500 ezer forint a devizaalap, 200 ezer forint külföldi tagdíjakra kell. A közművelődési bizottság a fentiekkel összhangban kis korrekciókat javasol a költségvetésben, de összességében elfogadásra javasolja. Nehéz helyzetben a Házkezelő Huszár-vágással Nehéz helyzetben van a Házkezelő Kft. Jellemző, hogy az elmúlt hónapokban nem tudta kifizetni a vízdíjat a Nyitvicsav részére. Emiatt a Nyitvicsav akár fel is számoltathatná a Házkezelő Kft-t. Persze, ha nem lenne mind a kettő önkormányzati alapítású cég... Sz.A. (Új Kelet) — Tudomásom szerint május óta nem tudja fizetni a vízdíjat a Házkezelő Kft. — ismeri el beszélgetésünk elején Felbermann Endre, Nyíregyháza alpolgármestere. — Nagyon sok helyen, elsősorban a Huszár-lakótelepen ki sem tudja számlázni a valós fogyasztást. Vízmérő hiányában átalánydíjjal kell, hogy beérje, pedig a vízfelhasználás lényegesen több ennél. Ma már nincs arra lehetősége a Házkezelő Kft.- nek, hogy ezt magára vállalja. Eljutottunk oda, hogy a lakbérekből nem tudja a szociális- bérlakás-hálózatot fenntartani és a gyorsszolgálatot üzemeltetni a Házkezelő Kft. A cég fenntartási költsége 86 millió forint, ehhez jön a szoci- álisbérlakás-hálózat fenntartása 50 millió forinttal. A 136 millióhoz tartozó felújítási terv 64 millió forint, összesen tehát kétszázmillió forint. Ezzel szemben a lakbér 50 millió forint, a közös képviseleti díj nyolcmillió. Ezekkel és az „apró” bevételekkel lesz összesen 60 millió forint. A Házkezelő Kft.-nek 140 millió forintos önkormányzati támogatásra lenne szüksége, amiből jelenleg 70 millió szerepel az önkormányzati költségvetésben. További 70 millió sorsa bizonytalan, azaz abból az összegből, amit a kft. felújításra betervezett, nincs egy fillér sem. Ennek a pótlására megpróbálunk év közben lehetőséget teremteni, mert enélkül a társaság működésképtelenné válna. — Mennyire enyhíthetik a gondokat a Huszár-lakótelepen most felszerelésre kerülő vízórák? — Jelenleg 33 millió forint a Házkezelő vízdíjtartozása, melyből a Huszár-lakótelepen 24 millió „jött össze”. Ezért próbáljuk lakásonként a vízórákat felszereltetni. Persze, megoldást ez is csak akkor jelent, ha fizetnek is a szolgáltatásért. A vízmérő alapján várhatóan nagyobb lesz a fizetési hajlandóság, mert akkor mindenki ellenőrizheti a saját fogyasztását. A vízmérők felszerelése után a lakótelepen élők már nem a Házkezelővel, hanem a Nyitvicsavval lesznek partneri kapcsolatban. Rosszabb esetben egyik zsebünkből a másik zsebünkbe rakjuk a hátralékot. — Ön szerint a Nyitvicsav meddig lesz még türelmes, másképpen fogalmazva: mikor indítja meg a csődeljárást a Házkezelő Kft.-vei szemben? — Két önkormányzati cég között nincs szó türelemről. Az önkormányzatnak kell tenni valamit azért, hogy ne alakuljon ki csődhelyzet. Dönteni kell abban is, hogy a jövőben a Házkezelő Kft.-t miként kezelje az önkormányzat. Lehet, hogy el kellene kezdeniük lakásépítés-szervezéssel foglalkozni, tevékenységüket valamilyen formában kiterjeszteni. Persze, ehhez is az kellene, hogy a kft. rendelkezzen valamilyen induló tőkével, mert anélkül nem kezdhet semmihez sem.-— Mennyivel lesz könnyebb az ehhez hasonló helyzeteket megoldani, ha a nyíregyházi közüzemi cégekből létrejön a tervezett részvénytársaság? — Egy komplex rt.-ben, ahol sokkal nagyobb a bevétel, az átcsoportosítási lehetőség, az ilyen helyzeteket könnyebb áthidalni. Vizdíiügy a piros házban is A pénztártól való távozás után... Tudósítónktól Elérte a már „szép sikereket” aratott vízdíjügy a város központját, a piros háznak nevezett Vay Ádám krt 1—25. számú, az ősz óta társasházzá vált épülettömböt is. Lakógyűlésen jelentette be a Házkezelő Kft. munkatársa, közös képviselő: a vízszolgáltató közüzemi vállalat igénnyel lépett fel, hogy fizessék meg az ott lakók annak a víznek az árát, méghozzá öt évre visszamenően, amit azóta a melegvízcsapon át elfogyasztottak. Ezért benyújtottak a házkezelőnek egy hatszázezer forintos számlát. A városi vízmű dolgozói ugyanis kiderítették, hogy évekig nem olvasták és nem számlázták le az épület melegvíz-főmérőjén átfolyt, majd a hőközpontban fölmelegített és a lakásokba bevezetett vízmennyiséget. Legalábbis ez az indoklás, s nagyon meggyőzően is hangzik. Erre — állítólag — ön- kormányzati fölhatalmazásuk is van. Amikor a házkezelő a lakógyűlésen ezt okosan és higgadtan előadta, volt nagy felzúdulás. A szokásos Mit képzelnek? Még mit nem! Nem fizetünk! mellett, persze, higgadtabb hangokon is vitatták a lakók, illetve nagyobb részben már tulajdonosok a követelés jogosságát. Volt, aki azt vitatta, nem lehetséges, hogy a távhőszolgáltató elfeledkezett volna arról, nem egyszerűen hőt, hanem meleg vizet szolgáltat. Számláján is ez áll: távfűtési és melegvíz-díj; értsd: nem vízmelegítési díj! Mintha a kenyérgyár utólag lisztdíjat számítana fel, mondván, tévedésből eddig csak a kenyérsütés díját fizettük meg a kenyér árában. Mások arra gyanakodtak, csupán vízveszteségeit próbálja meg a fogyasztókra áthárítani a vízszolgáltató vállalat, s ebben testvérvállalata asszisztál neki azzal, hogy mossa kezeit — az általunk megfizetett vízzel! —, ő csak a víz fel- melegítését vállalta, s hogy azt a vizet fizesse meg az, aki elmosakodta vagy elmosogatta. Na, jó! Amit az ember elhasznál, azért általában fizetnie kell, ez belátható. De miért csak évek után jönnek rá, hogy a meleg víz meny- nyiségét senki sem fizette meg? Aztán van-e joguk utólag kérni a fogyasztótól a díjat? Felmerül bennünk a kérdés, ez egyszerűen szólva nem újabb, burkolt díjemelés-e, azért, mert az szükséges a szolgáltatók gazdasági fennmaradásához. így gondolkodtak azok, akik az egész vízmérési ügyet légből kapottnak vélték és a módszer ellen tiltakoztak. A pénztártól való távozás utáni reklamálás tilalma nem csak a fizetőre, a pénztárosra is vonatkozik! A lakók tehát fizessenek öt évre visszamenően — akinek van, saját vízórája után, akinek nincs, átalány szerint. Még a legkedvezőbb helyzetben azok vannak, akik a múlt évben kaptak hivatalos igazolásokat arról, hogy nincs közüzemidíj-tartozá- suk, hiszen csak ennek birtokában vehették meg lakásukat. Az viszont már jogi kérdés, hogy erre a követelésre is érvényes-e az igazolás. Elindult tehát a jogi procedúra, amelyben majd eldöntik, kell-e fizetni, kinek, mennyit. Van egy fogadásom: a fogyasztók megint alulmaradnak...
