Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9

1996-03-01 / 52. szám

Labdarúgás UJ KELET Papp csak viccelt... Úgy tűnik, vicces kedvében van az ibrányi Papp Károly, aki a múlt héten Rakamazra távozott. Ibrányban — ahol Papp öt éve futballozik—eny­hén szólva nem ugráltak örö­mükben a szurkolók, amikor megtudták: a támadó távozik. Azóta kiderült: a fiú csak láto­gatóba ment Rakamazra, aztán visszatért Ibrányba, sőt, kedden már edzett, majd előkészületi mérkőzést is játszott övéivel a nagykállóiak ellen. Az össze­csapást 3-2-re a Nagykálló nyerte, bár a szünetben még 2-1 volt az eredmény a hazai környezetben szereplő ib- rányiak javára. A vendéglátók két találatát egyébként Mik- hárdi szerezte. A találkozón jó volt az iram, a pálya, látványos és helyenként színvonalas je­leneteket is láthatott a 2—300 lelkes néző. Szakács László edző örömét fejezte ki Papp „megtérése” felett, mint elmondta, az ese­mény nyugtatólag hatott az egész csapatra. A keret tovább­ra is szűkös,Balogh, Szász és a sepregető Bíró harcképtelen. Utóbbi labdarúgó posztján egyébiránt Hermann Attilát próbálta ki Szakács mester. A csatársor, amelyet mostanában a Papp—Muri—Bárdi felállás­ban „tesztel” a szakvezetés, Papp visszajövetelével izmo­sabb lett (bár a hírek szerint eddig sem Bárdi, sem Muri nem produkált emlékezeteset). Gazdaggal gazdagodtak Gazdag Attilával gazdago­dott a Nyírkárász megyei első osztályú együttesének kerete — erősítette meg a hírt Ragány Ferenc szakosztályvezető. A labdarúgó, aki kölcsönbe érke­zett a szomszédos Baktaló- rántházáról, már edzett is a ka­rásziaknál. A nyírbélteki csapat gyakor­latilag lenullázódva vágott neki az őszi fordulónak, így az együttes vezetősége érthetően elégedett volt a megyei II. osz­tály 2. számú, Erimpex csoport­jában megszerzett 11. helye­zéssel. A röpke három hónap alatt a tabellán felettük elhe­lyezkedő csapattal megegye­zően négy győzelmet, egy dön­tetlent és nyolc vereséget gyűj­töttek be, s csupán a nagyobb, 14-29-es gólkülönbség miatt szorultak a középmezőny aljá­ra. Az eredményes találataik alapján csoportjukban a 10.- ek, a kapott gólok tekintetében viszont csak a 11.-ek. Rákos Józseffel, a nyírbélteki labda­rúgó-egyesület újonnan meg­választott elnökével beszélget­tünk a szerény teljesítmény okáról, illetve a tavaszi csapat­építési elképzelésekről. — Nyár végén, gyakorlatilag egy hét alatt, a sémiből kellet kiállítani egy futballcsapatot — mondta az elnök. — Kulcs­embereink eltávozása után ki­lenc tehetséges, többnyire ifijátékost szerveztünk a nagy­csapatba, hogy legalább 14 fős olyan keretünk legyen, akikre bizton számíthatunk a szezon alatt. Ezek az emberek pedig néha csodákra voltak képesek, Nyírmeggyest például úgy megszorongatták, hogy ha egy kicsivel több szerencséjük van, akkor simán hozzák a meccset 2-3 góllal. De sajnos gyako­ribb volt az olyan eset, amikor További hír az együttes háza tájáról, hogy a hét közepén a Sárospatak együttese érkezett látogatóba Forró Elemér fiai­hoz. Az irreális, havas, jeges kar­ászi pályán lejátszott összecsa­páson a vendégek 4-2 arány­ban győzedelmeskedtek. félidőben vezettünk, de a lefú­jás után vesztesen kellet el­hagynunk a pályát. Most, a tavaszi idény előtt a kölcsönjátékos kapusunk visz- szatért korábbi csapatához. Helyette, illetve erősítésként szinte minden posztra szeret­nék tapasztalt, rutinos futbal­listákat igazolni. Tárgyaláso­kat folytatunk közel kilenc olyan labdarúgóval, akik már korábban játszottak bélteki színekben. Többjükkel már együtt edzenek az őszi fordu­lót végigjátszó fiatalok. A felkészülést január 18-án elkezdtük, hogy a gárda a lehető legjobban és ütőképes­ebben összerázódjon. Emellett folyamatosan egyeztetjük az edzőmérkőzések időpontjait. Eddig már egy győztes, egy vesztes és két döntetlen össze­csapást lejátszottunk, s leg­közelebb többek között Te­remmel, illetve Kállósemjénnel csapunk össze. Átalakult a csapat vezetősé­ge, ugyanis vállalkozók kap­tak bizalmat a csapatépítésé­hez. így, reményeink szerint az önkormányzat segítségével nyugodt körülményeket tu­dunk teremteni a klub háza tá­ján, hogy a futballistáknak csak a labdával kelljen törőd­niük. Nyírbélteken mindenki nagyon bizakodó, s az előze­tes elképzelések szerint az első hat helyezés valamelyikének megszerzésére képes lesz az együttes. Megyei II. osztály — Nyírbéltek A Uj elnökség, új csapat, új remények Farsang Kupa Fehérgyarmaton március 2- án (szombaton) 10 órától újabb gyereklabdarúgó-tornát ren­deznek öt csapat részvételével. A 15 éves korosztályt képvise­lő egyesületek körmérkőzések során döntik el, ki kapja a Far­sang Kupára felajánlott serle­get. A résztvevő együttesek: a Debreceni Olasz Focisuli, a Diósgyőri FC, Kazincbarcika, a Nyíregyházi Sportiskola és a vendéglátó Fehérgyarmat. 1996. március 1., péntek 11 „Itthon vagyok, a csapat pedig jó” Dudás: Ingázás után meglepődés Koncz Tibor (Új Kelet) A labdarúgás csapatjáték, ám nem árt, ha kéznél van egy-egy ügyeletes sztár. O az, aki látványt csempész a szür­keségbe. Tőle mindig kitelik valami fondorlat vagy trükk, amivel kalaplengetésre kész­teti a meccsrejárókat. A nyírkarásziak aduja Du­dás Zoltán. A középpályást nagy becsben is tartják. Visz- szatérését elősegítendő, mé­lyen zsebübke nyúltak a ka­rászi foci sorsát egyengető személyek. — Megmondom őszintén, bármennyire is csábító volt a gondolat, hogy Kisvárdán, esetleg Baktalórántházán fut­ballozzak tovább — haza­vágytam. Mindkét NB III-as csapat csalogatott, és nem is kerültem volna rossz társaság­ba, ám mivel lassan ötödik esz­tendeje barangolok, rájöttem: otthon játszani az igazi... Ez most mindennél többet ér! Mi­nek tagadjam, döntésemben az is befolyásolt, hogy korábbi csapataimnál alig maradt sza­bad időm. — Miért, mit csináltál az edzések előtt és után? — Akármennyire is közel van Kisvárda, csak el kellett bumlizni — majd minden nap — odáig. Előtte ugyanez volt a helyzet, amikor Baktára jár­tam át. Ha dolgom akadt, tud­tam: délig mindent el kell in­téznem. Aztán fürdés, edzés, miegyéb... Elmentem, szeren­csére autóval közlekedtem, de csak este értem haza. Még in­kább időzavarral küszködtem Sényőn, hisz az NB II-ben sok­kal magasabbak a követelmé­nyek. Edzés délelőtt, délután — reggel kilenckor indultam, s újra csak későn kecmeregtem vissza. Meglehet, belefásultam az állandó ingázásba, no és az eredmények sem úgy alakultak, ahogy azt szerettük volna. Ezért is határoztam aképpen: jobb, ha Nyírkárászt választom. Itthon vagyok, a csapat pedig jó! Azt is elmondhatom, kelle­mes meglepetésre a játékosok tisztességesen edzenek, bár fél­tem, hogy ez nem így lesz. — Óriási tekintélyed van a társaknál, majdhogynem isten­ként néznek rád... — Egyáltalán nem élek visz- sza ezzel! Amennyire tudjuk, Fecskuval biztatjuk a fiatalo­kat, odatesszük magunkat a munkában. Az viszont előfor­dulhat, hogy az ellenfelek nem fognak kesztyűs kézzel bánni velem... — Neked az NB II-ben sem ment rosszul... — Hááát... Hazudnék, ha azt mondanám, hogy elégedett vagyok a teljesítményemmel. Többet vártam magamtól, nem igazán jött össze az elmúlt fél év. Nyújthattam volna sokkal jobb játékot is, ez az igazság. — Hogyan gondolsz vissza Sényőre? — Hál’ istennek senkivel, semmi bajom nem volt, de a si­kertelenség mély nyomot ha­gyott ben­nem. Magya­rán szólva: ilyenkor megutálja az ember a fut­ballt! — Minden­képpen el akartál sza­kadni a klub­tól? — Nem. nem. így jött össze. Külön­böző okok miatt távoz­tam, most már felesleges fe- s z e g e t n i. hogy miért... —Nem tar­tasz attól, hogy a me­gyei első osz­tályban elké- nyelmesedve. kevesebbet dolgozva visszaesik a kondí­ciód? — Nyugodtan kijelenthe­tem: körübelül az NB III-as szintnek megfelelő munkát vé­gez a csapat. Az erőnléttel biz­tos, hogy nem lesz probléma. A játékosok ugyanis technika­ilag olyannyira képzetlenek, hogy csak a fizikai erejükben bízhatnak. Kilencven percen keresztül űzni-hajtani kell az ellenfelet, egyszóval darálni. Máskülönben nincs siker. — A vezetők és a szponzorok a Fecsku—Dudás duótól remé­lik a gólokat, az együttes féltá­masztását. Nagy felelősség há­rul rátok... — Ez így igaz, bár a mércét nem tették túlságosan magas­ra. így a teher is kisebb a vál- lunkon. Pillanatnyilag tizen­egyedik a csapat, ehhez igazí­tották a későbbi célokat. Amennyiben a nyolcadik he­lyen zárunk, azzal tökéletesen kielégítjük az igényeket. Ha ennél is feljebb kapaszkodunk a tabellán, akkor alighanem örömtüzek gyúlnak a falu­ban. Későn jövők: Bodnár és Varga Összeállt a Kiss-csapat Koncz Tibor (Új Kelet) Meglehetősen összekuszá- lódtak a sorok Rakamazon. Hét játékos sodródott másho­vá, míg a bevételi oldalon há­rom név szerepel. A harma­dik vonalban tüsténkedő együttes keretének „elvéko- nyodása” nem rendítette meg Kiss Miklóst, aki nem mondott le arról, hogy sikerre vezesse a rábízott legénységet. — Bár valóban sok ember választott más csapatot magá­nak, remélem: így is ott mara­dunk a topon. Az tény, még egy támadó elfért volna, ám ahogy mondani szokás, ez van. Két csatárral kezdjük az idényt, Marcsek és Szekrényes játszik majd elöl — hangoztatta az edző. Bizony, bizony télen eltűn­tek a gólvadászok Rakamazról. Kapusztyin nem tért vissza az orosz pusztáról, Kocsis Vásárosnaményba, Búzás pe­dig Demecserbe igazolt. Meg­rostálódott a többi csapatrész is. Zákány, Vitkai Szobonya, valamint Komlósi hiányával kell számolnia Kiss mesternek. Mindeközben azért új fiúk is érkeztek. — Karóczkai Péterrel bizto­san jól jártunk. Hozzánk került Bodnár László az NYSI-től, a fiatal játékos a Nyíregyházi FC-vel alapozott, és néha-néha szerepelt is az előkészületi mérkőzéseken. Az utolsó utá­ni pillanatokban Varga Attila csatlakozott a társasághoz, mi­vel egy kapussal mégiscsak kockázatos vállalkozás lenne nekivágni a bajnokságnak. Márpedig Szabó mellett kiadó volt egy hely, ezért gondoltunk az ősszel „civillé” átvedlett Vargára. Itt említeném meg, hogy Krizsanovszki András, mielőtt Mátészalkát választot­ta, nekünk szignózta átigazo­lási lapját... Számbavéve a változásokat, talán Kiss Miklós legégetőbb problémája: mi lesz, ha eltiltá­sok, netán sérülések zilálják szét a gárdát? Különösen igaz ez a két főre olvadt rohamosz­tagra. — Akkor bizony gondok adódhatnak. Ez az átka a szűk keretnek. Kimondott támadó­tartalékom nincs, de megtalá­lom a módját a csapatszerke­zet átvariálásának. Varga Sza- bolcsot tudom előrébb tolni, ekkor Bodnár lépne fel a kö­zéppályára. Na de ne fessük az ördögöt a falra, hisz még egy meccset sem játszottunk. Ti­zenhat labdarúgó áll rendelke­zésemre, tehát van kombinálá­si lehetőségem. Pelé újra villog! Újra gólt, sőt, gólokat lőtt minden idők egyik legnagyobb labdarúgója, Pelé. A jelenleg brazil sportminiszterként tevékenykedő háromszoros világbajnok labdarúgósztár a Santos színeiben lépett pályára egy edzőmérkőzésen, ame­lyet a klub új sportcentrumának megnyitása alkalmából ren­deztek. — Már számtalanszor megmondtam, hogy bár az időm lejárt, ameddig egészségesnek éfzem magam, játszani fogok — nyilatkozta Pelé, aki legutoljára az 50. születésnapja al­kalmából rendezett mérkőzésen lépett pályára.. Piontek nem vált Bár az utóbbi időben rendszeresen szembekerült a klub ve­zetésével, Sepp Piontek 1997-ig mégis az Aalborg veze­tőedzője marad. Az 56 éves német szakember, aki a nyolcva­nas években a dán válogatottat is irányította, hosszasan egyez­tette elképzeléseit az elnökséggel. Piontek korábban ugyanis a sajtóban azt kifogásolta, hogy a vezetők a Bajnokok Ligá- ja-szereplésért kapott pénzt játékosvásárlás helyett kötvények­be fektették. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom