Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-15 / 39. szám
8 1996. február 15., csütörtök Nyírbátor UJ KELET Csirketenyésztés télen-nyáron Kapuzárás következhet Nehéz napokat élnek a baromfitenyésztők, már országos a panaszuk. Nyírbátorban egy kutyákkal jól őrzött majorban most is több mint negyvenezer szárnyast gondoznak a csekély haszon reményében. — Azt még nem tudjuk, hogy lesz-e jövedelmünk a csirkéből vagy csak kiadásunk — panaszkodott Baráth Béla, a Szárnyaskombi Kft. ügyvezetője. — Épp a napokban végeztem egy számítást, és a ráfordítás nem jön ki abból az árból, amit a baromfifeldolgozó gyár fizet kilogrammonként. Olyan mértékben megemelkedtek az energiaárak, a takarmányárak, hogy legalább tíz forinttal kellene a kilónkénti átvételi árat emelnie a feldolgozónak, hogy egyáltalán a pénzünknél legyünk. — Mindenütt az energiaárakra panaszkodnak... — Ne csodálkozzon, mert két éve még a téli csirkenevelést is leállítottuk, olyan sokba került volna a fűtőolaj. Az előző télen már megint neveltünk a hideg napokon is csirkét, mert sikerült a gázt bevezetni, és annak jelenleg még elfogadható az ára. — Kerné lem, eladási gondjaik nincsenek... — Még nem maradt rajtunk baromfi, mert a Hajdú Bét, a termeltető is érdekelt abban, hogy a vágási súly meglétekor elvigye a növendékjószágot. Nem is lenne szerencsés, ha ezzel is kalkulálnunk kellene, mert öt turnusban több mint kétszázezer elsőosztályú csirkét tenyésztünk évente. Márciusban adunk le egy garnitúrát, de utána már nem biztos, hogy hozunk újabb csibéket, lehet bezárjuk a kapukat, ha nem emelnek az átvételi áron. — Bezárják azt, amit még alig nyitottak ki? — A szövetkezet átalakulásakor jött létre ez a vállalkozás. Munkát adott embereknek, hasznosította az egyébként üresen álló egyik telepet. Máris múlt időben beszélek, pedig lehet, hogy mégis lesz megoldás, nem gyarapítjuk a munkanélküliek számát... Egy padban Nagyon kevés a szabadideje Somogyi Emesének, mert sokat tanul, olvas, játszik ötéves kishúgával. Két tantárgy kivételével ötös osztályzatot kapott félévkor. Egy németversenyen nagyon jól szerepelt, ezért felvételi nélkül bejutott a helyi gimnáziumba. Ott is a jó tanulók közé szeretne tartozni, mert határozott célja, hogy a középiskola után is tovább tanul. Egy lány és egy fiú. Mindketten nyolcadikosok. Egy osztályba járnak, ennyi a közös bennük. Talán még az is, hogy készülnek a továbbtanulásra és határozott céljuk van. Pedig még csak tizennégy évesek. Videofilmen látta a baseballt Vágó Ferenc, és tetszett neki a férfias, ügyességet kívánó játék. Az ütőt és a labdát már beszerezte, tizenkét barátja is van, akik tanulni akarják ezt a sportot Pályát még nem tudnak építeni a játékhoz, ezért egyelőre megfelel a futballpálya is. Azt még nem tudja, hogy Gyomaendrő- dön talál-e a baseballhoz társakat ugyanis ősszel ott lesz mező- gazdasági szakmunkástanuló. Hiába beszélt magyarul Kevesebb szociális kiadás A város pénzügyeinek legjobb ismerője Szilvási Judit, a városfejlesztési és üzemeltetési osztály vezetője. Tőle kértem tájékoztatást, mire számít Nyírbátor ez évi költségvetése alapján. — A törvény szerint még csak most készítjük a város pénzügyi gazdálkodásának tervét. így, a tervezés elején csak számításaink, elképzeléseink vannak. Késlekedik a minisztériumok közlése a normatív támogatásról, ezért az állami hozzájárulások összegét nem ismerjük. — Sejtései csak vannak... — Azokkal viszont nem megyünk semmire. Az már tudott, hogy az előző évihez viszonyítva többet kapunk az óvodás- és iskoláskorú gyerekek után, ami fejenként ötvennégyezer forint, és erre jönnek még a korrekciós összegek. Számszerűsítve a dolgot, közel egymilliárd forintos költségvetéssel kalkulálunk. — Ez viszont nem mind központi finanszírozásból származó pénz. — Körülbelül négyszázmillióra számítunk a pénzügyi és belügyi tárcától. A helyi adókból hetvenmilliónyi lesz a bevételünk. Az átengedett állami adókból, mint például a gépjárműadó, bejön több mint százmillió. A működő intézmények bevétele is eléri körülbelül ezt az összeget, és hasonló nagyságú lesz a céltámogatásra kapott pénzünk. További jelentős összeg lesz a felhalmozási célokat szolgáló vagyontárgyaink utáni bévé- tel. — Mire lesz mindez elég? — Azt már most kimondhatjuk, hogy a tavalyi évhez viszonyítva szűkösebben kell gazdálkodnunk. Az előzetes koncepció szerint az eddig ellátott feladatok számát nem szabad csökkenteni. Tovább működtetjük tehát huszonöt személyes bölcsődénket, öt óvodánkat, általános iskoláinkat, két középiskolánkat, a városi szociális szolgálatunkat, az önkormányzati tűzoltóságot, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Szociális kiadásokra viszont nem lesz több, ami az árak alakulását figyelembe véve azt is jelenti, hogy kevesebb a reálértéke e kifizethető összegeknek. Ez közel hatszáz jövedelempótló segélyben részesülő nyírbátori lakost érint. — Más városi feladatokra lesz-e pén'z? — A nem intézményesített kötelezettségeinknek, ha szűkösebben is, de eleget teszünk, így a sport, az útfenntartás, a közvilágítás, a temetőgondozás, a helyi lap megkapja a támogatást. Folytatjuk jelenlegi legnagyobb beruházásunk, a biológiai szennyvíztisztító építését. Ezek a legfontosabbak, amiket ebben az évben felvállalhatunk. Az én városom... .. .előnyére válik, hogy kicsi. Sok programot szerveznek a gyerekeknek, tanulhatnak nyelveket, számítógépes ismereteket. Én úgy nézem a dolgokat, hogy mit tudok adni kilencéves és egy hónapos lányaimnak. Viszont mindenütt emelik az adókat, itt is, és ez nem jó. Ráadásul már figyelembe sem veszik, az állampolgároknak hogy lenne könnyebb az élete. (Antal József biztosítási üzletigazgató). ...laktanyája lehetne a bevonuló fiam katonai kiképzőhelye, mert akkor nem kellene messzire utazgatni, ha meglátogatjuk. Ennél több jót nem tudok elmondani, mert a férjem és a fiam munkanélküli, egy keresetből élünk. De legalább az utcánkat köveznék le, hogy télen ne törjük ki a nyakunkat a gödrökben. (Nagy Sándorné takarítónő) ...sokat fejlődött az elmúlt években, de erre szükség is volt, mert sok itt a fiatal. Van lehetőség a hétvégi szórakozásra, vidám az élet. Elszomorít viszont, hogy nagyon rossz a közbiztonság. (Kovács Tibor raktáros) ...kábeltévét is felszerelt, de ennél több jó most nem jut eszembe. Egy áruházunk van, ahol viszonylag olcsón vásárolhatunk, mert a butikot egy munkás nem tudja megfizetni. Nem tudom, miért van az, hogy a vidékiek csak nappal tudnak közlekedni, mert a Volán sok járatot megszüntetett. (Rédai Ferencné tésztagyártó). ...hóeltakarító embereket foglalkoztat most, és ezzel tisztábbak a járdák, jobban lehet közlekedni. Örülök, hogy a főtéren táblát helyeztek el, ahol egy gombnyomással megtudhatjuk, kit hol lehet elérni. Én örök optimista vagyok, ezért nem mondok rosszat, mert bízom abban, hogy mire elmondom, már meg is változik. (Baracsi Lajosné pedagógus). Az erdélyi Feleken született, Kolozsvárott érettségizett Tóth Ilona. Elmondása szerint sokáig tűrte a Ceauescu-féle Románia magyargyötrő rendszerét, mígnem egyszer betelt a pohár. Egy magyarországi hozzátartozója temetésére nem engedték át, és az végképp elkeserítette. Amikor huszonegy évesen végre útlevelet kapott, elindult az anyaországba, aztán vissza sem ment. Nyírbátorban egy idős néni és a lánya fogadta be albérletbe. Elindult munkát keresni, talált is az épp akkor induló tésztagyárban. Amilyen hamar munkát talált, olyan gyorsan megismerkedett egy kárpitosmesterrel is Ilona, az elszánt erdélyi lány. Nem sokkal ezután már Papp- néként írta alá a nevét hivatalos ügyei intézésekor. Vége lett az albérleti korszaknak, önálló lakásba költözött férjével. Nem sírdogált a szülői házat otthagyó fiatalasszony, mert erős akaratával mindig legyőzte a nehézségeket, viszont még ma is gyakran eszébe jutnak a feleki gyermekévek, az erdélyi magyar közösség. Még ma is az okozza a legtöbb gondot Pappnénak, hogy hiába beszélt magyarul, mintha idegen országba jött volna, mert sokszor azt mondták: a román lány. Nehezen szokta meg, hogy Nyírbátorban nem olyan vendég- szeretők az emberek, mint Kolozs megyében. Örül viszont, hogy a tésztagyárban már hatodik éve dolgozhat, a munkatársak családtagokként viszonyulnak egymáshoz, és a fizetése is elég jó a mai körülmények között. Nagyon mesz- sze vannak viszont a rokonok, ezért évente csak kétszer látogatnak el a közel háromszáz kilométerre lévő feleki családi portára. Kertészkedő raktáros Nyírgyulaj — Budapest — Nyírbátor. Ezek'voltak életének fontosabb állomásai. Flórika Árpádné Farkas Ildikó emlékezett így életére. Az egykori nyírgyulaji kislány az általános iskola befejezése után elment férfisza- bó-tanulónak, de hamar rájött, hogy idegen számára ez a szakma, nem szereti az egy helyben görnyedést. Otthagyta a varrógépet és az iskolát, felment Budapestre. Csecsemőápoló lett egy intézetben. Tetszett az ottani munka, még egy tanfolyamot is elvégzett. Nagyon nyüzsgő, zsúfolt volt viszont a nyírségi lánynak a főváros az állandó zakatolásával. Elfogta a honvágy, és hazajött szülőföldjére. Nyírbátorban a sütőüzemben kapott munkát. Dolgozott három műszakban, hogy gyűjtögesse a családalapításhoz az anyagiakat. Nem sokat kellett erre sem várnia, mert itt megismerkedett a jövendőbelijével. Építettek egy kertes családi házat Nyírbátorban, és most is ott él a családjával. Közben öt év termelőmunka után kivették a nehéz férfierőt igénylő munkából, megbízták egy raktár vezetésével. A könnyebb munka után viszont hiányzott a fiatal- asszonynak a mozgás. Ekkor jól jött a nyolcszáz öles nagy telek a város szélén. Ebben van ötszáz öl csemege- és borszőlő vegyesen. Ez egész nyárra ad munkát, és ősszel néhány hordó testes bort. Nem ismeri azonban még a tavalyi bornak sem az ízét, mert a poharat csak akkor emelgeti, ha a vendég után elmosogat.
