Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-19 / 42. szám
f Labdarúgás 1996. február 19., hétfő Hat ukránnal öt gól Tiszavasvári—Gávavencsellő 5-2 (2-0) ÚJ KELET Szombaton délután a nyíregyházi Városi Stadionban — nem tévedés! —játszotta soron következő edzőmérkőzését a Tiszavasvári Alkaloida NB lies labdarúgócsapata. Az ellenfél Gávavencsellő gárdája volt. Azért játszották Nyíregyházán az előkészületi mérkőzést, mert Vasváriban pocsolyákban áll a víz a salakos pályán, és amíg így marad, addig Vasvári második otthona a nyíregyházi stadion lesz. Szikszói Lajos edző a Szabó — Szűcs — Fige, Gaica — Veress, Szarka, Fecsku, Bohács, Kurilco — Erdei, Rosu tizenegyet küldte pályára. Az „egészségesek” közül csak Simon és Szilágyi nem volt kezdő. Mint a mester elmondta, a pályára lépő együttes nem azonos a tervezett kezdő csapattal, mert a cserék között olyan lábadozók vannak, mint Kiss, Lente és Horváth. Rása még mindig nem heverte ki szezon eleji sérülését, korábban kezdett edzeni a kelleténél, Ha- velant lábadozik, Hegedűs egyenest futhat csak egyelőre... A mérkőzés tiszavasvári helyzetekkel indult. Rosu fejjel kétszer is előnyhöz juttathatta volna csapatát. (A legegyszerűbben, bravúrmentesen kellene játszani — dohogott ebben az időszakban a mester.) A 25. perc tájékán előbb Rosu, majd Kurilco szerzett szemfüles gólt. Az első féldiőben szemet gyö- nyörködtetők voltak Fecsku labdái, tért ölelő passzai. Olyanok voltak ezek, mint fénykorában, hacsak nem most van pályafutása csúcsán a 35 éves remek középpályás... A lefújás előtt nem sokkal Kelemen és Fige ütközött, a vásvári emberfogó ezt követően sajgó vállal hagyta el a játékteret. Fige helyére Szilágyi állt. A sérülés után Szikszai Lajosnak inteni kellett fiait, hogy ne vegyenek elégtételt a társukon ért sérelemért... A fordulás után nem kevesebb mint hat próbajátékon lévő ukrán játékos lépett a tiszavasvári csapatban pályára. Nos, az idegenlégió nem nyújtott maradandó élményt, legfeljebb csak a perceket játszott Lentéék, Hortváthék bosszankodhattak azon, hogy mi szükség van (volt) erre. Demcsuk két találatot ért el, egy társa pedig egyet. Kelemen kétszer talált be a vasvári kapuba. Az egyik egy nagyon szép szabadrúgásgól volt. Meggyőződésem, hogy ebből a találkozóból sok mindent nem lehetett megállapítani. A sok csere miatt a második félidőben a Vasvári nem igazán profitálhatott a 90 percből. Néhányan megizzadtak, sárosak lettek. Elgondolkozdtató, hogy egy NB Il-es együttesnek jól szolgálja-e egy ilyen mérkőzés a felkészülését... A kérdés persze így is kérdés marad: — Vajon miért kell három szovjet védőnek is pályára lépnie, edzőmérkőzésen megfigyelni őket, ha a Vasvári csatárt akar igazolni? Gávavencsellő jó ellenfélnek bizonyult. Hajtós, lelkes gárda, amely Kelemen vezérletével előbbre léphet. No és persze ki kell emelni a kapust, aki ezen a napon az öt gól ellenére bravúrok sorozatát mutatta. (száraz) Sényő: újabb pofon Vasárnap délután Deme- cser—Sényő edzőmérkőzésre került sor a nyíregyházi Városi Stadionban. A Rap- csák—Sinka, Cap, Svelta— Polonkai, Rubóczki, Kovács, Balogh, Lelt — Ötvös, Ványi összeállítású NB Il-es együttes — amelyben csereként Horváth ésBalázscsik is szóhoz jutott — a félidőben Ötvös találatával még vezetett, majd végül 2-1 arányú vereséget szenvedett. A demecse- riek két találatát Molnár és Majchrovics szerezte. Két ellentétes félidőt láthattak a nézők, a második 45 percben a megyei első osztály listavezetője egyértelműen a Sényő fölé kerekedett. Egy sérülés is történt a mérkőzésen, a sényői Ványi szemhéja felrepedt, miután a labda szemen találta. Foci sáros pályákon A hétvégén több nemzeti bajnokságban szereplő csapatunk is pályára lépett (volna). A feltételes mód használata azért javasolt, mert volt, ahol a pályaviszonyok miatt visszavonulót fújtak. Ez történt Nyírbátorban, ahol a Vásárosnamény vendégeskedett volna. Nyírbátorban a hó volt az ellenfél, ám több helyen az utóbbi napok enyhe időjárásának „köszönhetően” a vízzel kellett megküzdeniük a labdarúgóknak. A kisvárdai pályán — bár stílusosabb a „medence” kifejezést használni —10 centiméteres víz állt, ezen „foly- dogált” az összecsapás. A vendég jánkmajtisiaknak nem okozott különösebb nehézséget a gyors alkalmazkodás, 3-1-es félidő után 4-1 arányban múlták felül a várdaiakat. Az NB III-as hazaiak találatát egyébként Adámszki szerezte. A másik vízilabda-mérkőzést Mátészalkán rendezték. Az együttes edzőpartnere az a Túrricse volt, amely remekül kihasználta a pályaviszonyokat. Mottója — kis túlzással — az volt, hogy a tócsában landoló játékszer, amely így cselesen lelassul, becsapja a kapust, emígyen köny- nyebb bevenni a hálót. A félidőben „ennek megfelelően” 2-1-re vezettek a túrri- cseiek, míg a végeredmény 3-2 lett a szalkaiak javára, akiknél Tóth Zoltán kétszer, míg Krasznai Attila egyszer volt eredményes. Szombaton Biri újjáalakuló együttese Kállósemjén- nel meccseit. Az eredmény 1-1-es döntetlen lett. A hazai csapat most alakulgat, a játékosok kezdik megszokni egymást. Új ember a csapatnál Barna József, aki technikai vezetői minőségben tevékenykedik. cs. Sértődés helyett inkább harcol ÓK Hogy egy nyíregyházi játékossal több lett volna a pályán? Hogy az egyik hazai játékos tévedésből kék mez helyett pirosat húzott volna? Nem, tévedésről természetesen szó sem volt. Bagoly Gábor — hiszen róla van szó — a Városi Stadionba jött játszani — a Nyíregyháza ellen. Jóllehet másfél hónapja még nyíregyházinak mondhatta magát, azóta a Debrecen játékosa lett, megjárta Ciprust, gólokat rúgott, és szombaton új csapatával a Városi Stadionba érkezett — edzőmeccsre. És majdnem eltévesztette a vendégöltözőt... Bagoly EPONA-mezben Fotó: Racskó — Most már jobban érzem magam Debrecenben, de az első hét roppant nehéz volt *— vallotta meg a játékos az összecsapás után. — Kezdenek befogadni az új társaim, egyre inkább beilleszkedem. Sokat segített ebben eddigi két gólom is, amelyet az Agárd és a Kaba elleni edzőmeccsen szereztem. — Mennyire volt ismeretlen számodra az a környezet, amelybe belecsöppentél? — Természetesen figyelemmel kísértem a Debrecen korábbi mérkőzéseit — például a televíziós összefoglalókon keresztül —, azonban valójában teljesen ismeretlen volt a DVSC, nem sokat tudtam a játékosairól. Az mindenesetre jól jött nekem, hogy elhalasztották az NB I-es bajnoki rajtot, hiszen így több időm lesz a ráhangolódásra. —Csapattársaid az olimpiai válogatott erősségei, Sándor Tamás, Dombi Tibor... Immár mint játékostárs, milyen benyomásokat szereztél róluk? — Más világ az övék. Rengeteget tettek Debrecen labdarúgásáért, a városban nagy tiszteletnek örvendenek, amit maximálisan meg is érdemelnek. — Ha már szóba hoztad a debreceni közvéleményt... Téged hogyan fogadtak? — Ahogy hallottam, a szurkolók még várták is, hogy odamenjek, az eddigi tapasztalataim tehát kedvezőek. A múltkori alkalommal például 6-700-an voltak kinn az egyik tréningünkön. — A hónap elején Ciprusra utaztatok edzőtáborba. Milyen élményeket szereztél? — Fantasztikus volt, korábban még nem voltam Cipruson. Hat egymás melletti kitűnő, villanyfényes pálya állt rendelkezésre, 20—21 fok meleg volt. Három csapattal mérkőztünk meg, egy első osztályú ciprusival, egy másodosztályú orosszal és egy harmadosztályú svájcival. A tengerparton edzettünk, volt, aki a vízbe is „bemerészkedett”. — Ez is bizonyítja, hogy a felkészülés tekintélyes részét maga mögött tudja új csapatod. Garamvölgyi Lajos, az edzőtök érdeklődésemre azt mondta, ha nem sérül meg senki az őszi kezdő emberek közül, a kispad- ra szorulsz. Te hogyan látod? — Ugyanígy! Az első mécseseken nemigen fogok lehetőséget kapni, bizonyára csak később. De ez logikus is, hiszen a DVSC szerkezete három éve megvan, ezen egyhamar nem változtat egy edző. Ezért én természetesen nem fogok megsértődni, hanem inkább harcolni. Elvégre bizonyítanom kell az edzőmnek, a játékostársaimnak, a szurkolóknak. — Mit tapasztaltál, mennyivel készül másabban a Debrecen, mint a Nyíregyháza? Az fogadott, amire számítottál? — Igen, ezt vártam. A Debrecen játéka lendületesebb, gyorsabb, jól játssza az egy-két érintős játékot. Az egy osztály különbség feltétlenül megvan a két együttes között. — Milyen volt a Városi Stadionban játszani — az NYFC ellen? Már az első percekben majdnem gólt rúgtál. Mi lett volna, ha bemegy? — Most mondjam azt, hogy boldogság fogott volna el? Bizonyítanom kell, igyekeztem. Na és borzasztóan izgultam. Volt olyan néző, aki visszahívott, és volt olyan is, aki szur- kálódott. Ám játék közben csak a biztató szavakat hallottam. —A hosszú nyíregyházi szereplés után nem cserélted össze az öltözőket...? Gond nélkül „megtaláltad” a vendégöltözőt? — Nagyon rossz érzés volt... Mondtam is valakinek, hogy én a vendégöltözőben még sohasem öltöztem. Az első utam persze az NYFC „hadiszállására” vezetett, üdvözöltem a srácokat. — Mit gondolsz, milyen tavasza lesz az NYFC-nek? — Remélem, az első háromban ott lesz a csapat. Ha most nem is valósul meg a feljutás, azután mindenképpen azt szeretném, hogy bajnoki mérkőzésen is találkozzon egymással a két együttes... Csiky Nándor Nem tudtak „Madárul” NYÍREGYHÁZI FC— DEBRECENI VSC 1-3 (0-1) Városi Stadion, edzőpálya, 500 néző. V.: Veress L. (Nagy F., Tomasovszki). Nyíregyházi FC: Feke (Varró) — Csehi — Szatke, Drobni — Karkusz (Unchiás), Kovács, Bessenyei (Bodnár), Capatina, Kákóczki — Sira (Göncz), Herczeg. Edző: Tóth János. Debreceni VSC: Horváth B. (Téglási) — Vadicska (Nagykaposi), Gojan, Sándor Cs., Pethő (Medvid) — Dombi, Madar, Arany, Szatmári — Sándor T., Bagoly (Dobos). Edző: Garamvölgyi Lajos. Gólszerző: Vadicska (öngól), ill. Sándor T., Madar (2). 20. p.: A nyíregyházi szurkolók testközelből figyelhették a Dombi-koreográfiát. A szélvészgyors szélső Feke kapuja felé viharzott, a hazaiak már csak a 16-oson belül érték utol — a bokáját. Tizenegyes! Sándor Tamás higgadtan a jobb alsó sarokba gurított, 0-1. 52. p.: Kákóczki a bal oldalon vezetett támadást, lövésszerű középreadását Bessenyei tette vissza középre, ahol Capatina 13 méterről célba vette a kaput. A küldemény kissé lecsúszott a középpályás lábáról, ám irányt változtatott a közbenyúló Vadicskán, így Horváth kapust becsapva a jobb sarokba suhant, 1-1. 67. p.: Madar tört előre egy megszerzett labdával a jobb oldalon, majd lövőtávolságba érve tüzelt, méghozzá a nyíregyházi kapu túlsó sarkába, 1-2. 75. p.: A bal szélen kever- gető Sándor Tamás keresztbe tette a labdát másik oldalon érkező Madarnak, aki közelről a háló jobb oldalába emelt, 1-3. Szombat délelőtt eddigi legnagyobb érdeklődésre számot tartó edzőmérkőzését játszotta a Nyíregyházi FC. A vendégségbe érkező NB I-es debreceniek teljes csapattal érkeztek, az olimpiai válogatottakon túl pályára lépett színeikben a Nyíregyházáról januárban eligazolt Bagoly Gábor, és az a Téglási is, aki még évekkel ezelőtt állt a piros-kékek kapujában. Bagoly Gabi csaknem az első pillanatban a szurkolók arcára fagyasztotta a mosolyt, amikor egykori társa, az egyébként jól védő Feke hálóját célozta meg. A hálóőr ekkor még menteni tudott, ám Sándor T. tizenegyesével szemben már tehetetlen volt. A második félidőben több hazai cserejátékos is szóhoz jutott, köztük természetesen nem lehetett ott a még mindig sérült Németh Gyula és Domokos Béla. (Amíg korábban másmás felállású formációkat próbált ki Tóth János klubigazgató, ezúttal többé-kevésbé az a tizenegy vette fel a küzdelmet, amely majd valószínűsíthetően a bajnoki mérkőzéseken is pályára léphet.) A fordulás után szerencsés góllal egalizáltak a hazaiak, majd a 65. percben Vadicskát kiállították. A végére két Madar-gól és egy Sán- dor-kapufa maradt. A találkozó jól szolgálta az NYFC felkészülését, és bár az osztálykülönbség meglátszott a két csapat között, több szép megoldást láthattunk Bessenyeiéktől. Jók: Feke, Csehi, Capatina, ill. Sándor T., Madar, Dombi. Cs.N.
