Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-10 / 35. szám

2 1996. február 10., szombat Belföld, külföld UJ KELET Tajvan nyugtalankodik Tajvan pénteken nyugtalanságának adott hangot amiatt, hogy Oroszország 72 SZU—27-es repülőgép eladásáról kö­tött megállapodást Kínával. Vang Vej-csi, a tajvani külügy­minisztérium igazgatója reményét fejezte ki, hogy Moszk­va a tajvani aggodalmaktól függetlenül is képes belátni: „Nemcsak Tajvan biztonságát veszélyezteti, hanem insta­bilitást is okoz Délkelet-Azsiában és Ázsiában, ha korszerű fegyverekkel látják el a kommunista Kínát.” Eközben a Pe- kingben tartózkodó francia külügyminiszter kijelentette, kínai tárgyalópartnereitől olyan biztosítékokat kapott, ame­lyek enyhítették országa félelmeit, hogy katonai konfliktus robban ki Kína és Tajvan között. Walesa nem lesz villanyszerelő Lech Walesa lengyel exállamfő mégsem tér vissza villanyszerelőnek a gdanski hajógyárba — tudta meg a Gazeta Wyborcza újságírója Andrzej Zakrewskitől, az elnö­ki hivatal korábbi államminiszterétől. Walesa inkább a po­litikát választotta — közölte a politikus. A volt köztársasá­gi elnök a közeljövőben élni kíván számos külföldi meghí­vásával. Márciusban például Dániába és Svédországba uta­zik. A volt elnök áprilisban az Egyesült Államokba látogat. Válságban a boszniai helyzet? A boszniai szerb hadsereg tisztjeinek letartóztatása és a mostari muzulmán—horvát ellentétek kiéleződése a daytoni egyezmény aláírása óta eltelt időszak legsúlyosabb válsá­gát okozta — jelentette ki Nikola Koljevic boszniai szerb alelnök. A politikus szerint a szerb vezetés helyesen csele­kedett, amikor a szerb tisztek — köztük egy tábornok —- letartóztatása miatt a szerbek megszakították a kapcsolatot a muzulmán—horvát föderáció szerveivel, és befagyasztot­ták a kapcsolatokat az IFOR-erőkkel, amelyek semmit sem tettek a foglyok kiszabadítása érdekében. Clintonnak nem kell a bombázó Bili Clinton elnök a nemzetbiztonsági tanács javaslata alapján úgy döntött, hogy az ország biztonsági-védelmi igé­nyei nem teszik szükségessé újabb húsz B—2-es nehézbom­bázó megrendelését. A rendkívül korszerű, radarhullámok elnyelésére képes, denevérszámyú gépek harmincmilliárd dollárba kerültek volna. A miniszter és az ügynöktörvény Több a titkos Minden olyan ügyben, amely nemzetbiztonsági jellegű, vagy azzá nőheti ki magát, a magyar titkosszolgálatok együttműköd­nek a határmenti országok ha­sonló szolgálataival; ez Ukraj­nára és Romániára is vonatko­zik, s ha az ügy megkívánja, akár napi munkakapcsolatba lépnek egymásai a titkosszolgálatok közölte Nikolits István deb­receni sajtótájékoztatóján. A polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisz­ter részt vett a hajdú-bihari nem­zetbiztonsági hivatalnak a tava­lyi évet értékelő állománygyű- lésén, majd újságírók kérdéseire válaszolt. Megerősítette, hogy a keleti országrészben elszaporo­dott bűncselekmények — ame­lyek elkövetői gyakran a szom­szédos országok állampolgárai — mintegy 15—20 százalékos létszámnövekedést tesznek in­dokolttá a Borsod-Abaúj-Zemp- lén, a Hajdú-Bihar és a Szabolcs­Szatmár-Bereg megyei nemzet- biztonsági hivatalokban. A létszámbővítés a közeljövőben megtörténik, van ahol már el is kezdődött. A készülő ügynöktörvény kapcsán Nikolits István nem tart- ja indokoltnak, hogy kiter­jesszék az átvilágítandók körét azon túlmenően, gg^it a tervezet jelenleg tartalmaz. Ugyanakkor az feltétlenül indokolt, hogy a közélet vezető posztjain ne legyenek olyan személyek, akik korábban a III/III-as szolgálat ügynökei voltak. A miniszter szerint nem lenne szerencsés, ha a törvény végrehajtása során de­rülne ki egy-egy adott esetben, hogy az eljárás alkotmányba üt­közik. Ezért ő is támogatja a bel­ügyminiszteri expozéban el­hangzottakat, miszerint a köztár­sasági elnök kéije ki az Alkot­mánybíróság állásfoglalását, mielőtt aláírná a már elfogadott törvényt. Nem mindegy Lapunk tegnapi számában tájékoztattuk olvasóinkat a Munkáspárt sajtótájékoztatójáról. A tudósításban sajná­latos névelírás történt. A tájékoztatót Hosszú László tar­totta, nem pedig Néző László (akinek semmi kapcsolata sincs a Munkáspárttal). Magyarország 2000 Magyarország 2000 címmel kétnapos nemzetközi tanács­kozás kezdődött pénteken Bu­dapesten, amelyre meghívást kaptak a világ minden táján élő, hivatásukban jelentős si­kereket elért magyarok. A ta­nácskozást azzal a céllal szer­vezték, hogy egyfajta ötletbör­ze gyanánt szolgáljon Magyar- ország társadalmi átalakulásá­nak támogatására. A meghívot­tak plenáris üléseken, illetve szekciókban vitatják meg kü­lönféle szakterületekbe sorol­va a Magyarországgal kapcso­latos tapasztalataikat. A konferencia nyitó ülésén Horn Gyula kormányfő köszön­tötte a parlament Kongresszusi termében egybegyűlteket. A mi­niszterelnök vázolta a magyar társadalmi átalakulás főbb cél­jait, a kormányzat, a törvényho­zás ezzel kapcsolatos törekvé­seit. Elöljáróban kiemelte: Ma­gyarország célja, hogy teljes körűen csatlakozzék a fejlett or­szágok közösségéhez. Ehhez jó alapot teremt, hogy az elmúlt években gyökeresen megválto­zott az ország társadalmi, poli­tikai rendszere, s hazánk a civi­lizált országok közössége felé vette útját. A magyar politikai palettán képviseltetik, magukat a főbb európai politikai áram­latok; a szélsőséges erők—akár jobb-, akár baloldaliak — nem kapnak helyet a törvényhozás­ban. A parlament és a kormány egyaránt arra törekszik, hogy a politikai, gazdasági, szociális szférában, illetve az emberi jo­gok terén ne csupán kövesse, hanem alkalmazza is az európai normákat, ami érvényes a nem­zeti kisebbségek helyzetére is. A kormányfő méltatta a sajtó- szabadság, illetve a vallás- és lelkiismereti szabadság érvé­nyesülését is. Ugyanakkor meg­említette azt is, hogy Magyaror­szágon is fellelhetők szél­sőséges nacionalista elemek, ám ezek súlya nem nagyobb, mint egyes nyugati demokráciákban. Ezzel kapcsolatban Hóm Gyu­la utalt arra, hogy az állampol­gárok döntő többsége helyesli a demokratikus berendezke­dést. ám az emberek véleményét szociális helyzetük alakulása is motiválja. Ennélfogva — szö­gezte le—alapvetően fontos az ország gazdasági, szociális át­alakulásának végigvitele. Ez a politikai stabilitás kulcskérdé­se, az ország jövője függ ettől. Nyugaton is példátlan, ami­re a magyar kormány vállalko­zott 1994 nyarán: egyszerre megteremteni az ország pénz­ügyi, gazdasági egyensúlyát, illetve biztosítani a növekedés feltételeit. E kettős törekvés­ben tavaly áttörés következett be: jelentősen javultak a pénz­ügyi mutatók, és a gazdaság is tovább növekedett. A kor­mányfő ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: megvannak a további fejlődés alapjai a pénz­ügyi, gazdasági szférában. Ezt segíti, hogy Magyarország élenjár a pénzügyi, gazdasági intézményrendszer kiépítésé­ben is. Andrew Sarlós: „Büszkék vagyunk” — Mi, külföldön élő magyarok büszkék vagyunk Magya­rországra, az ország által elért gazdasági eredményekre — nyi­latkozta pénteken Andrew Sarlós, aki a Magyarország 2000 konferencia egyik meghívottja. — A piacgazdálkodás kegyet­len dolog — mondta Sarlós, egyben hangsúlyozta, hogy saj­nos a piacgazdaság nem mindig az emberek jó közérzetét szol­gálja rövid távon. Emlékeztetett arra, hogy az 1700-as évek­ben, a kapitalizmus első éveiben már Adam Smith is kifejtette a Welth of the Nationes című munkájában. A neves magyar kanadai üzletember aláhúzta, hogy tőkéje egyharmadát Ma­gyarországon ruházta be, és jól érzi magát ebben a közgazda- sági környezetben. További beruházásokat tervez* hiszen a gazdasági mutatók jó tendenciát mutatnak. Ajándékfax a rendőröknek A rendőrség eredményes munkáját telefax beicuuezcsV sei hálálta meg egy egri vállal-' kozó. Gecse Pál, január 5-én, dél­előtt 11 óra körül csupán 10 percre hagyta magára Egerben a több mint 10 millió forint értékű Mitsubishi Pajero 3000 V6 típusú terepjárót, amelyet néhány hónappal ezelőtt vá­sárolt Svájcban. Mikor kilé­pett a házból, hűlt helyét ta­lálta az autónak. Azonnal ér­tesítette a rendőröket, akik 20 perc múlva már ellenőrzéseket végeztek a megye valamennyi fontosabb útján. A tolvajok­nak nem volt szerencséjük, hiszen a kápolnai Örs alig 50 méterre fekszik a főváros felé vezető 3-as főúttól. A riasztást káyetően egy járőrpár az útra indilt, ahol hamarosan fel is---- -- _ .__ _ tűnt a z elkötött terepjáró. A lopás kapcsán három személyt vettek őrizetbe.- Gecse Pál az MTI tudósító­jának elmondta: az autót már úgy adták el neki, hogy tudták, hamarosan ellopják tőle. A bűnözők rendelkeztek a gép­jármű kulcsaival, és a riasztó preparált volt. A tolvajoknak csupán egy egyezményes he­lyen található vékony drótot kellett elcsippenteniük, hogy kikapcsolják a riasztást. Az IF0R-t nem lehet fenyegetni! John Shalikashvili, az amerikai haderők egyesített vezérkará­nak főnöke pénteken figyelmeztette a boszniai szerbeket, hogy a NATO katonái határozott választ adnak az őket érő fenyegeté­sekre: „Úgy vélem, hogy az IFOR-erők megfenyegetése a daytoni egyezmény súlyos megsértése. Nagyon határozottan fogunk fel­lépni azok ellen, akik fenyegetnek bennünket!” Levél Állam bácsinak! Drága bátyám! írok én ma megin, de most szígyenembül: tegnap haza­jön az asszony az orvostól, és csak jajgat az ő primitív módján: — Jaj, Istenem! Ilyen szégyen az én árva fe­jemre! Mondtam, hogy ne engedjük el a kölyköt Bosz­niába, mert nem állja meg a helyit, csak a kocsmapultnál. (Ha sokat iszik, már ott se). Szegény kölyök. Honnan tudhatta volna, hogy az ön­kéntes szolgálat ilyen szigo­rú. Hogy a parancs az nem vénasszonykönyörgés. Lehet, hogy egyszerűen csak vissza­gondolt előző munkahelyei­re, ahol szintén lapátolt egy hídépítésnél, gödröt ásott a kábeleknek, vizet hordott az útkaparóknak. Kemény őr­ségben az ilyen munkáknak már csak a gondolatától is megszomjazik az ember, és elmegy a kocsmába. Egy kis védőital — mondta a szom­szédom, aki tartalékos tűz­szerész —, megvéd az aknák ellen: addig biztos nem lép az aknára, amíg a kocsmá­ban van. Ez komolytalan vé­lemény, akárcsak az asszo­nyé, a lényeg az, hogy a csa­ládi tanács jobban megválo­gathatta volna a válogató bizottságot, mert aki ezt a kölyköt elengedte, az hama­rosan leszédül a helyzet ma­gaslatáról — hogy érthetően fejezzem ki magam. Gyuri bácsi szigorával egyetértek. Jól el kell fene­kelni az ilyen gyereket — de sajnos, ez nem ment meg ben­nünket attól, hogy most a mi családunkon röhög nemcsak Európa, hanem az összes jenki. A Jóska Átadják a naményi kórházat "(Folytatás az*1'. oldalról) ’*** Elmondta, a beregi térség kórháza az országosan jól működő, jól gazdálkodó intéz­mények közé tartozik, a térség­nek szüksége van erre a közel negyvenezer embert érintő gyógyhelyre. Ugyanakkor az is lényeges szempont, hogy re­konstrukcióra van szükség, ah­hoz viszont jelenleg senki nem ad pénzt. — A fúzió mellett vagyok! — jelentette ki aztán egyértel­műen Schmiedt Sándor kép­viselő. — Ez viszont magyará­zatot igényel, mert korábban ellene voltam egy ilyen dön­tésnek. Ez egy színjáték, a kár­tyák előre le vannak osztva. A testület vagy elfogadja, vagy nem. Tizenhárom embernek kell döntenie a huszonkilenc településről, a kórházról, az ott dolgozókról. Ez arról szól, hogy Vásárosnaményt hogyan lehet elásni. — Szakínai aggályom VSh — mondta utána dr. Gerson Jó­zsef. — Egy kérdés van, ami nem világos: a szülészet ho­gyan működne újszülöttosz­tály nélkül? — Ennyi gondot még semmi nem okozott a képviselő-testü­letünknek, mint a kórház sorsa — mondta rezignáltan Sánta Miklós. — Úgy éreztem maga­mat, mint akit a fához kötöz­tek. A napokban megingott az igenem, hogy amellett szavaz­zak-e, a vásárosnaményi kórhá­zat a gyarmatihoz csatolják. Hogy prosperál majd egy tel­jesen leépített kórház, ha sok­szor már most sem tudnak fél napig ágyat biztosítani a be­tegnek. ígérvényekben meg­marad a kórházunk, de erre nincs semmi garancia. Arra sincs biztosíték, hogy a korsze­rűsítésre ígért egymilliárd fo­rintot megkapjuk. Hatalmak jönnek-mennek, lehet, hogy jövőre már megint mást gon­dol valaki. Féltem a kórházat, és nem értek egyet azokkal a képviselőtársaimmal, akik le­mondanak róla. — A kételyeim megvannak, de mégis megszavazom, hogy ne legyen Vásárosnaménynak önálló kórháza — jelentette ki határozottan Jüttner Csaba. — A két kórház egyesítése csak akkor lesz eredményes, ha ezt a döntésünket a közvélemény előtt fenntartjuk. — A kórház felszámolása és fúziója hibás koncepció — je­lentette ki egyértelműen dr. Varga Sándor. — Humán ügyekben nem lehet materiáli­sán dönteni, ahol mindent a pénz határoz meg. Az egyesü­lés után nem paritásos alapon részesedik majd a két kórház. Ez a kórház eddig működni tudott, és ez ezután is megold­ható lenne. A leépítés negatí­vumait látni fogjuk majd, és ezt ezén a testületen Téri számon a lakosság. — Azt már mindenki tudja, a fúzió gazdaságosan nem mű­ködtethető — mondta Fórizs Árpád. — A lakossággal szem­ben nem dönthetünk, mert ők küldtek bennünket ide, és ez nem érzelem kérdése. A vita végül lezárult, és a képviselők döntöttek. Megsza­vazták azt a határozatot, hogy a megyei önkormányzatnak felajánlják a vásárosnaményi kórházat, mely ezt követően egyesül a fehérgyarmati egész­ségügyi intézménnyel. Határozott kérése volt Sánta Miklós, dr. Varga István, dr. Turóczi Zoltán és Fórizs Árpád képviselőknek, hogy jegyző­könyv is rögzítse, ők a kórház önállóságának megmaradása mellett szavaztak. Huszti Sán­dor tartózkodott a szavazástól, a többi nyolc képviselő a fú­zió mellett döntött. ABA

Next

/
Oldalképek
Tartalom